Dunántúl, 1919. február (9. évfolyam, 26-45. szám)
1919-02-01 / 26. szám
2. oldal. Tróber Aladár dr. polgármester-helyettes ismertette a város lakosságának sérelmeit és a közbiztonság érdekében sürgős és erélyes intézkedéseket kért. Radovanovics Stevo alezredes kijelentette, hogy ő fájlalja legjobban, hogy a felpanaszolt esetek előfordultak. Kijelentette, hogy máris a legerélyesebb rendszabályokat lépteti életbe mindazok ellen, akikre rábizonyult, hogy részt vettek a lakosság inzultálásában és szigorú ellenintézkedéseket tett, hogy hasonló esetek a jövőben elő ne fordulhassanak. Ebben a munkában a szerb parancsnok számít a rendőrség támogatására is. Ezt legcélszerűbben úgy gondolja keresztülvihetőnek, ha a rendőrség a szerb katonasággal együtt végezne éjjeli őrjáratot, mégpedig 1 szerb katona és két rendőr, vagy egy rendőr és két szerb katona, vagy úgy, ahogy azt a részletkérdések tárgyalása során megállapítanák. De segítenie kell ebben a munkában magának a lakosságnak is. Ha bárkinek tudomása lesz ilyen inzultusról, garázdaságról, a magánvagyon ellen elkövetett merényletről, azonnal jelentse be a szerb parancsnokságnál, akár telefonon is. A szerb parancsnokság telefonszáma 1364. A szerb parancsnokság intézkedett, hogy a parancsnokság telefonja mellett állandóan magyarul is tudó szerb katona tartózkodjék, aki továbbítja az ilyen panaszokat. Radovanovics Stevó alezredes, parancsnok úgy nyilatkozott továbbá, hogy a felpanaszolt inzultusoknak és magánvagyon ellen elkövetett merényleteknek nem mindig szerb katona a tettese. Sok tekintetben a csőcselék is részt vesz azokban, akik az esti órákban szerb katonasapkát tesznek a fejükre és úgy garázdálkodnak. A szerb parancsnokság az ilyenek ellen is szigorúan fog eljárni. A szerb parancsnok kijelentette még, hogy ennek részben a lakosság is az oka, amely az utóbbi napokban tanúsított viselkedésével kiprovokálta a szerb katonák kihágását. A szerb parancsnokság tudomása szerint olyan esetek is előfordulnak, amikor a város lakói közül egyik másik boszút akar állni a haragosán. Ezt úgy véli keresztülvihetőnek, hogy egyik másik szerb katonát felbiztat, hogy ez vagy amaz izgat a szerb hadsereg, vagy a szerb állam ellen, vagy azokról sértően nyilatkozik. Az illető szerb katonát azután leitatja, aki azután felhevült állapotában végre is hajtja az inzultust. Mindez az öreget nagyon érdekelte. Minden nagy ember itt kezdte s hogy Gézából valamikor nagy ember lesz, az már olyan, mint a kétszerkettő, az már le vagyon rakva ezekben az iskolákban. Okos feje van a kicsinek, gyorsan fog rajta a tudomány s a keze, jaj! azt a kezet, melyik ezeket a bötükek hányta, meg kellene aranyozni igazán. — Derék gyerek vagy — simogatta meg kitörő büszkeséggel unokája felét — szépen haladsz, azt látom. Csak továbbra is így, előre fiam. Betette az utolsó füzetet s vissza akarta adni Gézának, de a borítékján valamin megakadt a tekintete. Név volt rajta. Az öreg bő tűzni kezdte. — Kistamás Géza. Megtörölte szemét, mintha rosszul látna s újra megolvasta. A név persze ugyanaz maradt. Az öreg határozatlan pillantást vetett maga körül. Valamit akart, csak maga sem tudta mit Arca, mely az imént még boldogságtól ragyogott, elborult, szinte fakóra változott. — Mi a neved, fiam? — fordult azután mégis hirtelen elhatározással unokájához. — Kistamás Géza — volt a büszke válasz. Az öreg mintha boros lett volna, olyan bambán, gyámoltalanul fészkelődött a helyén, írtig végezetül fogyó léptekkel lábraállott. A tarisznyája után nyúlt azt a nyakába kerítette s a botját, kereste a sarokban. Mindezek az esetek a jövőben nem fognak előfordulni A szerb parancsnokság az ilyenek meggátlására szigorú rendszabályokat léptet életbe. A közönség tehát legyen nyugodt és ha mégis előfordulna, hogy valakit inzultus ér, azonnal jelentse fel a szerb parancsnokságon. A város hatóságának küldöttsége előtt, a munkásság küldöttsége is járt a szerb parancsnokságon hasonló ügyben. A szerb parancsnok a munkások előtt is megnyugtató kijelentéseket tett. A szerb parancsnokság figyelmeztet mindenkit, hogy aki alaptalan feljelentést tesz és kitudódik, az ellen a legszigorúbban fog eljárni. DUNÁNTÚL Sacwbat, 1919 február 1. »o©©©©©©©©©©©©©«©©©©©©©©©©©©©©©©©© A békekonferencia A németektől elveszik az afrikai gyarmatokat * Páris, jan. 31. Szikratávirat jelenti: A mai tanácskozásról a következő hivatalos kommünikét adták ki: — Az Egyesült Államok elnöke, a szövetséges és társult hatalmak miniszterelnökei és külügyminiszterei, továbbá Japán képviselői ma reggel afrancia külügyminisztériumban üléseztek és a munkaprogrammot állapították meg. Elhatározták az újabb bizottság kiküldését a gazdasági és pénzügyi kérdések, a magán és tengeri jog tárgyalásokra. A délutáni ülésén folytatták a csendes-tengeri és a távol keleti német gyarmatokról megkezdett eszmecserét. A ma délelőtti konferencián Pichon francia külügyminiszter beterjesztette azoknak az utasításoknak a tervét, melyeket a lengyel ügyek bizottságának fognak kiadni. A bizottság délutáni ülésén megvizsgálták a német gyarmatok ügyét. A tanácskozásra meghívták a kínai követet is. ___ — A szövetségesek konferenciáján tegnap döntöttek a német gyarmatok sorsáról. Nyugat és Délafrikát egyesítik és Angliának adják. Japán megkapja a Karolina-szigeteket. Kamerun és Togo semleges terület lesz. — De édesapáim! — riadt rá Ágnes haraggal — micsoda komédiát csinál már megint? Csak nem megy el a háztól? — Komédiát csinálok? — fakadt ki metsző keserűséggel az öreg — hát nem ti komédiáztok énveleimi, mikor el akarjátok hitetni, hogy a te uradat is Kistamásnak hívják? A szép asszony kőbálvánnyá vált ijedtében. Büszke alakja meggörnyedt az előtt a szegény, egyszerű ember előtt. Nem birt szemébe nézni... Csak két kezét kulcsolta öszsze, kulcsolta rimánkodó könyörgésre s hangja élesen sivitott a szivettépő fájdalomtól: — Bocsásson meg, édesapánk, csak most az egyszer bocsásson még meg. Elébe vetette magát. — El ne menjen! Nem... nem, én nem eresztem. Könnyei záporként hullottak. Hanem az öreg karjaiban minden törődöttsége dacára is vaserő lakozott ebben a pillanatban. Mint a kisgyereket, tolta félre azt a szép asszonyt. Mert hiszen leánya most már igazán nem volt többé. Kinyitotta az ajtót s szó nélkül támolygott ki rajta, hogy visszamenjen oda, ahonnan jött, a maga ártatlan, csöndes kis falujába, hol pedig nem várja senki szerető szívvel, édes melegséggel, hol egy lakótársa lesz mindössze: a szomorú elhagyatottság, a lakóárcu, keserű szegénység és nyomor. De elment, mert mennie kellett. 2 millió korona házakért Januárban 84 bán cserélt gazdát Pécs, január 31. (A Dunántúl tud ősti óráról.) Az ingatlan vásárlási kedv egy cseppet sem szünetel, sőt lépten-nyomon magasabbra hág. Január hóban 84 pécsi házat írtak át új tulajdonos nevére. A házak közül 61 vétel, 22 öröklés, egy pedig ajándék útján került új gazda kezéhez. A házak értéke még mindig emelkedik és igazán csodálatos, hogy akadt még egy olyan házikó is, amelyet a régi tulajdonos potom 1600 koronáért adott el. A legdrágább a Bőhm-féle Ferenciek utca és Scitovszky-tér sarkán álló ház volt, amelyért 140.000 kornát fizetett az új tulajdonos. Az eladott él ház értéke 2 millió 19.400 korona. A január havi ingatlan forgalomról az alábbi kimutatás számol be: Cassián-telep 44. számi ház Jelinek Ferencnés Grantz Fereencné vétel 800 kor. Báró Bánffy Dezső-utca 46. számmá ház Kovács János s nejétől Skrivanek István és neje vétel 80.000 kor. Bányatelepi-út 4. számi ház id. Klem József s nejétől Herczeg József s neje vétel 12.300 kor. Orsolya-utca 5. és 7. számi ház Deássi János és gyermekeitől Putuski József s neje vétel 30.000 kor Báró Bánffy Dezső-utca 28. számú ház fele Lukács D. Sámueltól Horgas Ferencné kiscsányi lakos öröklés. Vörösmarti-utca 3. számú ház Brock Arnold s nejétől Werner Ferenc s neje vétel 100.000 kor. Felsőbalokány-utca 54. számú ház fele Leipold Józseftől Leipold Józsefné ajándék, becsár 4000 kor. Kálvária-utca 45. számú ház Pozsgai Pálnétól Pozsgai Dezső öröklés. Tettye-utca 29. számú ház Vlasits Anna és társai tól legifjabb Suvákovics György és neje vétel 30.00 kor Bányatelepi-út 251. számú ház Ratkovics bároly tól Staup József s neje vétel 35.000 kor. Tábornok-utca 2. számú ház Práger János s nejé től Szalai Kovács József tengeri lakos vétel 70.00 kor. Báró Bánffy Dezső utca 40. számú ház Skrivánto István s nejétől Schmutzer Gyula a társai szlattnai lokosok vétel 100.000 kor. Báró Bánffy Dezső utca 26. szánmra ház Forster Józsefnétől Molnár Gyula s neje vétel 50.000 kor. Halastelep 16. számú ház Bátori István s nejétől Mautner Zsigmond vétel 20.000 kor. Felső-Haviboksogasszony-utca 16. száma kor. Püspök József s nejétől Zók János s neje vétel 31.00# kor. Ferenciek-utca 48., 50., 50/1. száma ház Bók» Sarolta és Ferenctől Fischmann Manó vétel 140.06« kor. Mezőszél-utca 36. szám» ház fele Benkovics Andrástól Benkovics Károly, Mária, József és Külk András öröklés. Felsőhaviboldogasszony-utca 34. számú ház H Horváth János s nejétől Szabó István vétel 14.000 kor. József-utca 45. számú ház Tersztyánszky Kornéltól Schön Julia bátai lakos vétel 42.000 kor. Meszes-dülő I. ut 4. számú ház Szentai Zsigroosá a nejétől Horváth János s neje vétel 48.000 kor. Mohácsi országút 37. számú ház Hajnal Adataiés Vócsa József orahovicai lakos vétel 40.000 kor. Alsó-Puturla-utca és Tettye-utca 8. száma kér Csukás Zoltántól Brogly Béláné vétel 56.500 kor. Hegyalja-utca 32. számú ház Ulrich János s nejtől Fischer Józsefné vétel 18.000 kor. Nyugati kőhid-dülői lakház, Szövetség-utca 4. számú ház Szabó Istvántól Püspök József s neje vétel 18.800 kor. Megyeri út 27. számú ház Welcher* Per*Miéi Tóka Imre vétel 28.000 kor. Alsóbalokány-utca 67. számú ház Nadestampf Gézától Horváth Anna vétel 4000 kor Petőfi-utca 10/1. számú ház dr. Buzagics br*4** Brack Arnold s neje vétel 92.000 kor. Kossuth Lajos-utca 15. számú ház Horváth János s nejétől Szikszai János vétel 68.000 kor. Teréz-utca 8. számú ház Ohnesorf János s nejé** Vieszer ülés s neje vétel 57.500 kor.