Dunántúli Napló, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

105191 BUHARTOtt naplót A NAGY FORDULAT Im­a: Pajzs István A szabadságharc századik évfor­dulója, a dolgozó nép nagy győ­zelmeinek jegyében vonul be a ma­gyar történelembe. 1948-nak a si­kerei tetőzték be a száz esztendő­vel ezelőtt megindított küzdelem sok célkitűzését és beteljesítették jórészt azokat a reménységeket, amelyeket a magyar nemzet leg­jobbjai népünk jövőjéről tápláltak Rákosi elvtárs a „Fordulat éve" című könyvének bevezetőszavaiban joggal állapítja meg: „Nem túlzás tehát a fordulat évéről beszélni. Ennek az esztendőnek az esemé­nyei győzték meg a dolgozó ma­gyarság zömét arról, hogy a népi demokrácia nem átmeneti állapot, hanem állandó.“ Valóban,­­s ha két, vagy három esztendővel ez­előtt még kétséges lehetett valaki előtt, hogy a magyar demokrácia a szocializmus felé vivő népi de­mokrácia, vagy a burzsoá polgári demokrácia útjára tér-e, ma már barát és ellenség előtt nyilvánvaló, hogy az országban véglegesen meg­szilárdult a munkásosztály és a dolgozó nép hatalma és kiheverhe­­tetlen csapást, döntő vereséget szenvedtek a régi uralkodó osztá­lyok. Hazánkban és a szomszédos or­szágokban napról-napra szilárdab­bá válik a népi demokrácia, nap­ról-napra jobban bebizonyosodik a népi demokratikus út helyessége és napról-napra inkább megdől a reakciónak a restaurációs kísérle­tekbe vetett minden­ reménysége A népi demokrácia megerősödött politikailag , kiszélesítette tömeg­bázisát, a munkásosztály vezetése alatt maga mögé sorakoztatva a szegény- és középparasztság töme­geit, valamint a haladó értelmisé­get. Államrendszere egyre stabilabb és megingathatatlanabb, gazdasági berendezkedése a tervgazdálkodás egyre nagyobb sikereit biztosítja. Nem átmeneti állapot, hanem ma­radandó és továbbfejlődő, erősödő megszilárduló társadalmi rendszer e népi demokrácia, amelynek tar­talma egyre inkább szocialistává válik. A népi demokratikus országok egyre sikeresebben használják fel az eléjük kerülő nagy horderejű feladatok megoldása terén a Szov­­jetúnnió és a bolseviki párt világ­­történelmi jelentőségű tapasztala­tait. Ezek a tapasztalatok különö­sen­­azért értékesek számunkra, mert lényegében nincs különbség a szocializmus építése között a népi demokráciákban és a Szovjetúnió­­ban. A népi demokrácia útja ugyan oda vezet, ahová a Szovjetunióé, a szocializmus, a kommunizmus meg­valósításához. Ezen az úton a népi demokrácia államhatalmának egy­re fokozottabban kell betöltenie a szocialista állam megvédésének, a munkásosztály hatalma biztosítá­sánnak, az ország külső és belső ellenségeitől való megvédésének, a szocialista építés továbbfejlesztésé­nek feladatait. Az a fordulat, amely nálunk az elmúlt esztendőben vég­bement, sok tekintetben azonos problémákat vetett fel a Szovjet­unió fejlődésével. * Sztálin elvtára az Októberi For­radalom XII. évfordulójára írt cik­kében a „nagy fordulat évének" eredményeit amelyeket a falu és város kapitalista eleme­­­ felett ara­tott győzelem tette­k lehetővé, há­rom pontban foglalta össze­’kiemel­ve a Szovjetúniónak a munka ter­melékenysége, az ipar és mező­gazdaság kiépítése terén elért si­kereit. Ebben az időben a Szov­­jetúnió előtt sok olyan probléma állott, amelyeket Magyarországon nekünk még a jövőben kell meg­oldanuunk. Sztálin beszámolhatott a szocialista verseny és a munka* ter­melékenység* terén elért nagy győ­zelmekről. Az ipar kiépítésének kérdésében elsősorban a nehézipar fejlesztésével foglalkozott, amely nélkül a szocializmus felépítése le­hetetlen. A mezőgazdaság helyzetét a nagy fordulat évében a kolhoz­mozgalom hatalmas elterjedése je­lezte, szegény- és középparasztok milliói léptek be a kolhozokba és tették lehetővé a föld társas, kol­lektív megművelése segítségével a mezőgazdaság termelékenységének felemelését. Természetesen az azonos felada­tok mellett sok különbség is van az összehasonlított két esztendő között A Szovjetunió bolseviki pártja ebben az időben fényes győzelmet aratott a trockisták, a bud­arinisták, a pártromboló jobb és baloldali elhajlók ellen és az Új Gazdasági Politika korszakának felszámolása után rohamos léptek­kel szorította ki a kapitalista ele­meket párhuzamosan a szocializ­mus építésével. Nálunk Magyarországon az el­múlt esztendőket, elsősorban a külső ellenség felett aratott győze­lem jellemzi. 1947-ben ugyan fel­számoltuk az összeesküvést, a vá­lasztásokból ugyan első pártként került ki a Magyar Kommunista Párt, azonban a döntő csapást a kül- és belföldi reakcióra csak az 1948 as esztendő hozta meg. 1­t nemcsak arról van szó, hogy az államgépe­zetet egyre növekvő mértékben megtisztítjuk a népellenes elemek­től, hogy sikerült leleplezni a föld­művelésügyi minisztériumi össze­esküvést, a MAORT szabotázst és a reakció más kísérleteit, amellyel népi demokráciánk ellen törtek a dolgozó nép ellenségei, hanem első­sorban arról, hogy a munkásosz­tály vezető szerepe az elmúlt esz­tendőben egyre döntőbbé vált. Nem kétséges, hogy a munkásosztály és pártja, a Magyar Kommunista Párt volt már a felszabadulás óta a magyar demokrácia motorja, leg­szilárdabb előrevivő ereje, azonban a munkásosztály vezetése csak most szilárdult meg igazán most vált teljesen vitathatatlanná, most ismerte el ezt a vezetőszerepet minden hátsó gondolat nélkül a koalíció többi pártja és minden becsületes demokrata. A munkásosztály vezetése meg­mutatkozik politikai és gazdasági síkon egyaránt. Az államosított üzemek élén munkásvezetők állnak. A közigazgatásban, a különböző hivatalokban egyre nagyobb be­folyást nyer a munkásság. A kor­mányátalakítás, majd a Dobi-kor­mány megalakulása növelte a mun­kásosztály súlyát, a kormányon belül is. A munkásság vezető sze­repe azonban csak azért érvénye­sülhet ilyen hatványozottan, mert sikerült felszámolni a munkás­­osztály kettészakítottságát és a magyar munkásmozgalmon belül a két munkáspárt egyesülésével, vég­leges vereséget szenvedett az oppor­tunizmus és győzött a mai­izmus­­leninizmus szelleme.­­ A reakció felett aratott győzel­mek közül a legdöntőbb a kleriká­­­is reakció megsemmisítő veresége Rákosi elvtárs, a Magyar­ Kommu­nista Párt funkcionáriusai előtt, január 10-én mondott beszédében ezeket mondotta: „Végül a demo­krácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársa­ság viszonyának rendezése. A ma­gyar demokrácia eddig minden problémát, amely elé a történelem állította, megoldott. Amikor napi­rendre tűzi, végezni fog azzal a reakcióval­­, amely az egyház köntöse mögé búvik. Biztosítha­tunk minden dolgozó magyart, hogy nem ismerünk tréfát az egy­házzal szemben sem, amikor a föld­osztás eredményét, a földhöz jutta­­tott 700.000 magyar paraszt érde­kelt meg kell védeni. És ugyan­úgy biztosíthatunk minden magyar hazafit, hogy az 1848-as nagy nem­zeti hagyományokat, amelyek mind­­annyiunk előtt szentek, még a bí­boros hercegprímástól sem hagy­juk bemocskolni, meggyalázni.“ Mint láthatjuk, Rákosi elvtárs szavai, mint eddig mindig, most is beváltak, a népi demokrácia a for­dulat évében valóban hozzálátott a Mindszenty-féle reakció felszá­molásához és a magyar dolgozó népnek újévi ajándékul a haza­áruló, kémkedő, a Habsburg ura­lom visszaállítására szövetkező és dollárfeketéző Mindszenty esztergo­mi érsek őrizetbevételét nyújtotta. Hogy a népi demokrácia állam­­hatalmának ez a cselekedete mi­lyen helyes volt, azt bizonyítja az a hatalmas bűnlajstrom, amelyet az eddig lefolytatott nyomozás Mindszentyről és társairól a ma­gyar nép leghalálosabb, legvesze­delmesebb ellenségeiről feltárt És még fokozottabban bizonyítja az a lelkesedés, amellyel az egész ország dolgozói, közöttük a pécsi üzemek munkásai a mecseki bányászok és a baranyai falvak parasztjai Mind­­szenty letartóztatását fogadták. — Joggal követeli a magyar dolgozó nép, hogy Mindszenty feleljen a munkások, parasztok, saját népe és hazája ellen elkövetett bűnökért és a bíróság a legsúlyosabb ítélettel sújtsa az amerikai imperialisták és háborús uszítók leggyalázatosabb magyarországi ügynökét. Természe­tesen koránt sem elegendő Mind­szentynek a megbüntetése, hiszen Mindszenty nincsen egyedül, itt vannak Pécsett és Baranyában is azok a kis mindszentyk, akik min­den lépésükkel a munkásosztály­nak a népi demokráciának akar­nak ártani, akik a munkaverseny ellen uszítanak, a kiosztott földet szeretnék visszaszerezni, rémhíre­­­ket terjesztenek és az ifjúság lel­­­­két mérgezik. A fordulat éve fel­nyitotta magyar munkások és pa­rasztok szemét, akik látják, hogy milyen végzetes sorsra akarják jut­tatni Mindszenty és társai nemze­tünket. Mindszenty felelősségrevo­­nását nyomon kell követnie a le­számolásnak a mindszentyzmussal, azzal a bűnös politikai reakcióval, amely a vallás köntösében a dol­gozó nép nyugalmára és békés munkájára tör. Gazdasági fronton megtett utun­kat elsősorban a tervgazdálkodás sikere jellemezte Gerő elvtárs költ­ségvetési beszédében rámutatott ar­ra, hogy a forint az utóbbi évben nemcsak megtartotta értékállósá­gát hanem értékében növekedett, és Európa egyik legjobb, legkemé­nyebb valutájává lett Értékálló új pénzünkért vívott küzdelemben nem a dolgozók nyomorára speku­lálók kerekedtek felül, hanem a magyar nép lett a győztes. A há­roméves terv egyik szakaszának le­­zárásakor elmondhatjuk hogy az ipar döntő ágaiban túlhaladtuk a béketermelést és 1948 augusztu­sában a bányászat 1938-as terme­lési színvonalát már 114, a­ vas, fém és gépiparét 123 százalékkal múltuk felül. Még nagyobb mér­tékben növekedett a munkásosz­tály életszínvonala, amelynek terén már meghaladtuk a hároméves terv által 1949 év végére előirányzott szintet .Az átlagos munkabér az első tervév folyamán 59 százalék­kal növekedett. A háztartások szén­fogyasztása 125 százalékkal, a cu­korfogyasztás 87 százalékkal, a tej­­fogyasztás 75 százalékkal, a ruhá­zati cikkeket való ellátás 27—70 százalékkal haladta meg az előző évit Míg az árak szorzószáma 1938-hoz viszonyítva négy és fél­szerese a háború előtti áraknak, addig a munkabér átlagos szorzó­­száma ez év őszén 5,7 szerese az 1938 évinek. A veszély abban van, hogy a munka teljesítménye az ipar ter­melékenységének növelése nem kö­veti megfelelő mértékben az élet­­színvonal emelkedését és ez meg­akasztja a n­emzetgazdaság tovább­fejlődését.­­ A most lezárult költ­ségvetés 400 millió többletet mutat ki, a következő évi deficitmentes költségvetés pedig a magyar nem­zetgazdaság történetében egyedül­álló nagyságú beruházást­a.300 mil­liót irányoz elő. A beruházásoknak túlnyomó részét nehéziparunk fej­lesztésére, az ipar korszerűsítésére, a mezőgazdaság gépesítésére és szín­vonalának emelésére honvédelmi, szociális és kulturális célokra for­dítjuk. A költségvetés bevételeinek egyik legjelentősebb forrása az az egy milliárd,­­amelyet államosított üzemeink nyereségrészesedés címén az állampénztárba befizetnek. Ez a hatalmas összeg­ a tőkések egykori haszna ma a dolgozó nép javát szolgálja, a dolgozó nép államát erősíti. Ezt az összeget azonban üzemeink csak úgy tudják biztosí­tani, ha mindenütt tovább emelik a dolgozók a munka termelékeny­ségét, megszüntetik az igazságtalan, laza normákat, megerősítik a mun­kafegyelmet, gondosan vigyáznak a nép vagyonára és takarékoskodnak a dolgozó nép államának minden fillérével. Iparunk megerősítése elsősorban nehéziparunk fejlesztése elenged­hetetlen előfeltétele annak a segít­ségnek, amelyet a munkásosztály a dolgozó parasztságnak nyújt, a szö­vetkezésre­ való áttérés megkönnyí­tése terén. Az elmúlt esztendőben gyökeres fordulat történt a ma­gyar falun. A dolgozó parasztság egyre világosabban látja, hogy a régi, túlságosan egyéni módon vitt gazdálkodás a kuzákok gazdagodá­sához és a dolgozó parasztság elsze­gényedéséhez vezet. A falu felemel­kedésének egyetlen útja a föld kö­zös megmunkálása, a modern tech­nika és tudomány vívmányainak az állam által nyújtott támogatásnak segítségével. A nagy fordulat éve a Szovjetunióban azt jelentette, hogy a szovjet földművelés útja az el­maradt kisüzemi, egyéni gazdaság­tól a modern nagyüzemi kollektív földműveléshez vezetett. „A párt vívmánya e téren az — mondotta Sztálin elvtára —, hogy a kerületek egész sorában sikerült a parasztság főtömegekt a fejlődés régi kapita­lista útjáról — mely mellett csak a falusi gazdagok kis csoportja van előnyös helyzetben, a parasztok óriási többsége viszont nyomorban kénytelen tengődni. — a fejlődés­nek új szocialista útjára átterelni, amely a falusi gazdagokat, kapita­listákat kiszorítja, a közép és sze­gényparasztokat viszont új, modern munkaeszközökkel, traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel fegyverzi fel, ezzel módot adva nekik arra, hogy a nyomorból és a kulákok igájából kiszabadulva a föld társas kollektív megmunkálásának útjára térjenek." Felmérhetetlen a jelentősége an­nak, hogy az elmúlt esztendő meg­teremtette a magyar dolgozó pa­rasztság számára is ennek az útnak az előfeltételeit, hogy a falun már fejlődnek a szocializmus csírái, ott állnak a gépállomások, mint a ku­­lák kizsákmányolás elleni harc fegyverei és segítenek elsősorban a táblás, közös gazdálkodásra tért szövetkező parasztságnak. Ma már szerte az országban és Baranya­­megyében is nemcsak kezdetleges formái vannak a termelő csopor­toknak, hanem egyre fejlettebb formák is kialakulnak, amelyek segítségével a dolgozó parasztság megindulhat a felemelkedés és jó­lét útján. Baranyában már nem­csak a földbérlő szövetkezetek tag­jai, nemcsak újgazdák és telepesek, hanem régi kisbirtokosok és kö­zépparasztok is látják, hogy a szö­vetkezésé a jövő. A fordulat éve le­rakta ezen a téren is az első ala­pokat, most a dolgozó parasztsá­gon a sor, hogy a munkásosztály állandó hathatós segítségével az elért eredményeket biztosítsa, fej­lessze és erősítse az egész dolgozó parasztság szemefényét, a most sarjadzó, kibontakozó szövetkezeti gazdálkodást. A magyar népi demokrácia gaz­dasági és politikai megszilárdulása lehetetlen lett volna a béke és de­mokrácia nemzetközi erőinek nö­vekedése, erősödése nélkül. Egyet­len népi demokrácia sem állhatná meg önmaga a helyét, ha nem álla­na az oldalán a békeszerető, de­mokratikus országok hatalmas tá­masza, a béke erős bástyája és ol­talmazója, a szocialista Szovjet­unió. Az elmúlt évben a Szovjet­unió gazdasági ereje ismét m­eg­­növekedett, immár csaknem telje­sen kiheverte a háború sebeit és sikeresen hajtja végre négy esz­tendő alatt a sztálini ötéves tervet. Megnőtt a Szovjetunió nemzetközi tekintélye és szilárd békepolitiká­jával csapást csapásra mért az im­perialista háborús uszítókra.­­ A Szovjetunió és a világ dolgozóinak nagy vezére, Sztálin elvtárs által vezetett nagy békefront mindenütt keményen helytáll az imperialista provokátorokkal szemben és a bé­ke erői számos győzelmet arattak a világ különböző országaiban. Franciaországban és a többi nyu­gati országokban a munkásosztály vezetésével a dolgozók hősies har­cot folytatnak az imperialista zsoldban álló kormányok éhségpo­litikájával, háborús uszításával és a Marshall-tervel szemben. Gö­rögországban esztendők óta folyik a fegyveres harc az idegen betola­kodók és a monarcho fasiszta kor­mányok ellen. Az amerikai impe­rializmus kínai veresége óriási je­lentőségű a gyarmati szabadsághar­cok megerősödése szempont­jából. A föld lakosságának közel negyed, része a négyszázötven milliós kínai nép kiszabadult az imperializmus világláncából, lerázza a jármot és hozzáfog a népi demokrácia épí­téséhez. Nincs olyan sarka a világ­nak, ahol az imperialista rablók nyugodtan álomra hajthatnák a fe­jüket — a szabadságszerető, ön­tudatra ébredt népek, a kifosztott és elnyomott dolgozó osztályok mindenütt verik a kapitalistákat. Minek köszönhető ez a nagy for­dulat a béke és a béke ellenségei­nek harcában? Elsősorban annak, hogy a különböző országok kom­munista pártjai, az összes dem­okra­tikus erők élén megalkuvás nélkül rettenhetetlenül folytatják a küz­delmet és keményen helytállnak az­ imperialista kalandorok minden tá­madásával szemben. A mi növekvő kötelességünk, hogy a magunk or­szágában is erősítsük a béke front­ját, álljunk keményen ert az or­szág függetlensége, szabadsága vé­delmében, erősítsük hadseregünket és kemény választ adjunk az im­perialisták minden provokációjára ne nyugodjunk meg a reakció fe­lett aratott első győzelmek után, hanem üldözzük és végleg semmi­sítsük meg mindazokat, akik nyu­galmunkra, jövőnkre és békénkr­ • törnek. Új esztendő küszöbén állünk. Mondhatjuk-e már, hogy teljes-e a fordulat, amelyet országunk a szo­cializmus győzelmének irányában megtett? Mondhatjuk-e­ már, hogy minden siker a zsebünkben van? Nem, ezt még nem mondhatjuk Eredményekben, sikerekben bővel­kedett az elmúlt esztendő, azonban amit kemény harcokban kivívtunk csak úgy tudjuk megtartani és to­vábbfejleszteni, ha tántorinthatat­lanul haladunk tovább a megkez­dett úton, ha sziklaszilárd éber­séggel őrködünk a szocializmus ügye felett és keményen helyt ál­lunk a béke nagy ügyének a m­un­kásosztály jövőjének érde­mében ' ' A PÉCSI TAKARÉKPÉNZTÁR 1948 december 30-át­ megtartott közgyűlésű­! cégének szövegét DÉLDUNÁNTÚL! TAKARÉKPÉNZTÁR P.T.-ra váltó? tolla Fiókjai: Bonyhád, Kaposvár, Mohács, Sz­ik­szárd, Szigetvár és Tolna.

Next