Dunántúli Napló, 1952. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-01 / 152. szám
2 ** AP 1, Ó 1952 JULIUS 1 (Folytatás az első oldalról) elviszik a párt álláspontjához és megkönnyítik nekik azt, hogy saját tapasztalatuk alapján felismerjék a párt politikájának helyességét, azt jelenti, hogy a tömegeket a párt öntudatának színvonaláig tudjuk emelni, s eként biztosítják a tömegek támogatását, készségüket a döntő harcra.“ Eleget teszünk-e a tömegmeggyőzés és mozgósítás e követelményének? A párt politikája, helyes, az osztály és a párt közötti viszony általáiban zavartalan,de számos pártszervünk és szervezetünk munkájában a meggyőzés helyett az adminisztrálás jelemzi a vezetést. Legtöbbször nem lehet különbséget tenni a megyei és járási pártbizottság, továbbá a megyei és járási végrehajtó bizottság határozatai között az egyes kormányintézkedésekkel kapcsoltban: operatív állami feladatok felsorolását tartalmazza mindkettő. A pártellenőrzi és gyakran elveszti pártjellegét és összekeveredik az állami ellenőrzés feladataival. Mindez természetesen nem azt jeleni, hogy pártbizottságaink távolabb kerüljenek az állami, termelési feladatoktól. Pártszerveink felelősek a mw igifeliető állami szervek munkájáért . Irányító és ellenőrző munkájuk teljes kibontakozásához jobban meg kell tanulnunk, hogy pártbizottságiaink az állam feladatait az állam szerveivel végeztessék el. A tanácsok fiatal szervek és fejlődésünkkel összefüggően megvannak még a koalíció idejéből maradt „mindenes munkának"1 maradványai pártunk gyakorlatában: ez egyik oka, hogy nem egy területi, a párt még mindig az állam helyett próbál, dolgozni. Másrészt azért is vonzzák pártbizottságainkat az ilyen ,,akarni módszerek“, mert adminisztratív jellegüknél fogva könnyebb feladatnak tűnnek, mint a helyes politikai irányítás és az állami feladatok politikai tömegmunkával történő alátámasztása. Különösen szembetűnő az administratív rendszabályok mögé húzódás a fegyelem megszilárdítása, vagy a beadás kérdéseinél. A tömegmozgósító politikai munka megjavításához emldtni kell a helyi vezetés színvonalát. Központi Vezetőségünk országos irányítást ad, tehát a kérdéseket általában országos érvénnyel veti fel. Pártbizottságaink munkáját fenyegeti az a részé y, ha ez átfogó érvénnyel felvetett célok a pártbizottságok határozataiban is — ugyanígy jelennek meg, akkor az átfogó — általánossá válik, egyszerű ismétlés lesz. Pártbizottságaink gyakran a postás szerepét játsszák, mert a helyi poliitikai tömegmunka kidolgozása helyett a ,,régite: ütemtervét“ határozzák el. Súlyosbítja ezt a hibát, hogy a KV mjst. prop. osztálya nem nyújt megfelelő segítséget. Mi magunk is gyakran megelégedtünk a megtárgyalás és továbbítás ilyen formális ,, ütemtervével“, ahelyett, hogy tapasztalatok felozásával és átadásával, a határozatok politikai lényegének mélyebb magyarázatával segítenénk emelni a helyi politikai tömegmunka színvonalát. Pártbizottságaink munkájának felsorolt hiányosságai távolról sem általánosak. Számos példa van arra, hogy pártbizottságaink magas színvonalú és tervszerű felvilágosító munkával oldják meg a meggyőzés és tömegmozgaatás feladatait. Helyesnek tartottuk azonban, hogy itt a Központi Vezetőség ülésén teljes nyomatékkal elsősorban a hibákra irányítsuk a figyemet. Népnevelő munkánk feladatairól A tömegek felvilágosításának és meggyőzésének hiányosságai annál tűrhetetlenebbek, mert a szocializmus építésének olyan feladataihoz érkeztünk, amikor nem elégedhetünk meg a szocialista öntudat, magatartás fegyelem mai színvonalával, sem a munkásság, sem a parasztság, sem az értelmiség körében. Csak úgy tarhatjuk és fokozhatjuk a szocializmus építésének ütemét, ha a szocialista munkafegyelem visszaszorítja üzemeinkből és mezőgazdasági termelésünk szocialista szektoraiból a fegyelmezetlenség polgári örökségét, ha emeljük az állampolgári fegyelmet egész népünkben; ha fokozzuk ipari és mezőgazdasági termelésünkben az új technika elsajátítását, s ha mindezt alátámasztjuk a marxizmus-leninizmus világnézetének elmélyítésével népünkben Gondolják el. elvtársak: mi volt a könnyebb? Arról meggyőzni a munkást, hogy zavarja el Chorinékat és a Weiss bárókat és a munkapadok után fogaítja el az igazgatói irodák íróasztalait is — vagy a mai feladat: a kispolgári fegyelmezetlenség, önzés, haszonlesés legyőzése és az önkéntes, öntudatos szocialista munkafegyelem tegsaéesebb elterjesztés?? Vagy mi volt nehezebb? Arról meggyőzni a parasztot, hogy a papok és grófok birtokait vegi a saját tulajdonába, vagy arról-e, hogy fordítson hátat az évezredes egyéni gazdákodásnak és lépjen a szocialisitia termelés útjára? Klasszikusaink tanítása, a tények, Szovjetunió és a magunk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nehezebb feladat, az utóbbi, ami nagyobbrészt még hátra van. A megnyugvás, az önelégültség, sőt gyakran az opportunizmus hibáival terhelt politikai munkával a tömegnevelésnek ezeket a feladatait elvégezni nem ehet. Meg nem hátráló harcos és szívós tömegmunkára van szükség, amelyben megtalálja a maga napi harci feladatát minden egyes párttag és tagjelölt, sőt a pártunk mögé sorakozó rokonszenvezők óriási tömege is. Politikai nevelőmunkánk színvonalát és állandóságát mindenekelőtt azzal biztosítjuk, hogy mozgósítjuk és harcba v visszük a tömegeket a II. kongresszus határozatainak megvalósításáért. Tömegfelvilágosító munkánk feladatait megszabja: a felemelt ötéves terv; a falu szocialista átalakítása; az éleződő nemzetközi helyzet, mely a békeharc, a hazaszeretet és az állampolgári helytállás fokozását elsőrendű feladattá teszi. Vegyük sorra a népnevelőmunka elé sorolt feladatait. Az ötéves terv végrehajtása egyértelmű a szocializmus szilárd alapjainak megépítésével hazánkban. Jobban meg kell világítanunk az idei, döntő tervév fő célját: ez az alapanyagbázis, vagyis a szén , vas, olaj, és villamosenergiatermelés kiszélesítése, továbbá a gépgyártás fokozása. Ebben az évben vas- és acéltermelésünk megközelíti az eredeti ötéves terv teljes előirányzatát. Nyersvas , acél - és hengeresacéltermelésünk már ebben az évben eléri a háború előtti termelés 220 -225 százalékát. Most végezzük azokat a nagy beruházásokat, amelyek biztosítják az ötéves terv legfontosabb alkotásainak, a Sztálin Vasműnek, a diósgyőri kombinátnak, a borsodi kooperációnak, a tiszaöki öntözőműnek, a budapesti földalatti gyorsvasútnak időre történő megépítését. Több, mint 150 új ipari üzem kezdi meg ebben az évben a termelést. Mindehhez négymiliárd forinttal többet fordítunk a beruházásokra, mint az elmúlt esztendőben. E feladatok gyüttes megvalósítása megköveteli, hogy ez az év döntő legyen a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a takarékosság, a munkafegyelm megszilárdítása terén. A terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó politikai tömegmozgósítás sikere mindenekelőtt versenyagitációinkon múlik. A legutóbbi és a tavalyi rövid versenyszakaszokat az jellemezte, hogy a dolgozók felajánlása, lelkesedése magasabb fokon állott, mint maga a teljesítmény. Ennek első és alapvető oka, hogy a dolgozók szociliste kötelezettségvállalásainak végrehajtását nem segítjük eléggé megfelelő nyilvántartássá , ellenőrzéssé és népnevelőmunkával. A dolgozók ebből azt a következtetést vonják le, hogy szocialista kötelezettségvállalásaikat üzemi párt- és szakszervezeteink, vaamint a műszaki vezetők nem méltányolják, lebecsülik. Terjed az a nézet: ,,ha teljesítem felajánlásomat, jó, ha nem, úgyis jó, senki nem kéri számon tőlem.1" Soroljuk el röviden a versenyt alátámasztó politikai munka legfontosabb feadatait: 1 Agitációnk céljává a felajánlások válogatás nélküli gyűjtése helyett a vállalások teljesítését kel tenni. 2. A teljesítés nyilvántartása és a fogamatos ellenőrzés megkönnyítése céljából az egyénivá válások alapja általában a teljesítményszázalék legyen, a helyi követelményeknek megfellően kibővítve a minőség, a takarékosság,a munkafegyelem megszilárdítására vonatkozó vá ki,lésokkab 3. Ft kell karolnunk a területi vállaások új, eredményes versenyformáját, amelyben nemcsak egy egy üzem, hanem egész iparág és terület dolgozói egyesítik felajánlásaikat. A borsodi kohászati üzemek. Sztálin város építői és az RM Művek dolgozóinak nagyjelentőségű kezdeményezését teljes erőnkkel támogatni kel . A területi versenynek ez az új formája nagymértékben növeli a helyi párt- és szakszervezetek felelősségét és aktivitását, fokozza a közös vállalást tevő üzemek egymás közti versengését 4. A verseny megjavításának talán legdöntőbb feltételee a műszakiak jobb bekapcsolása. Elsősorban rajtuk múlik, hogy minden egyéni és közös versenyvállalás megfeleljen az adott munkaterület aktuális termelési követelményeinek. Rajtuk múlik a hosszabb versenyszakaszok nyújtotta lehetőségek kihasználása a termelés folyamatos, ütemszerű fokozására. Rajtuk múlik a verseny alátámasztása jobb anyagellátással, munkaszervezéssel, az állásidők csők kerítésével, a fegyelem javításával. A munkások és műszakiak szoros együttműködése Elvtársak! A feladatok ilyen egyszerű számbavétele még nyitva hagyja a munkaversennye kapcsolatos legdöntőbb elvi kérdést. Sztálin elvtárs tanításaiból tudjuk, hogy a szocialista munkaverseny termelésünk fő hajtó ereje s egyúttal a munkához fűződő szocialista viszony legfontosabb iskolája. Ezekben, az években, amikor üzemeinkben százezrek tanulnak meg szocialista öntudattal gondolkozni és dogozni — neveljük dolgozóinkat mindenekelőtt a szocialista kötelezettségvállalások komolyságára, az adott szó szentségére. Nemcsak a termelés és a tervteljesítés alapvető érdekeit, hanem e nagy nevelőmunkáink eredményeit ássa alá, aki fölényesen, bizalmatlanult, bürokrata módjára kezeli a dolgozók felajánlásait. Rákosi elvtársnak tett termelési ígéreteit. A munka,verseny, melyet Sztálin elvtárs a dolgozók „forradalmi önkritikájának" nevez, elsöpri útjából a régi technikához tapadó aggályoskodást a terv teljesítését illetően. Ez a forradalmi önkritika kritikává változik az olyan minisztériumi emberekkel, igazgatókkal műszakiakkal szemben, akik nem támaszkodnak eléggé a munkások kezdeményezésére, akik zavaró tényezőnek tekintik a dolgozók felfokozott termelési aktivitását, akik csak annyit vesznek észre a versenyből, hogy növekszenek a nyersanyag- és energiaellátási gondjaik és m lheziebben boldogulnak a megcsontosodott, régimódi munkaszervezéssel. Vannak igazgatók és műszakiak, akik úgy képzelik, hogy a világ természetes folyásához tartozik, ha az anyagszükséglet setejtgyártás következtében növekszik meg. Vannak, akik rendben lévő dolognak tartják, ha több termelés címén többszörös munkaidőtúllépés, s ennek következményeként munkabéralap túlépés mutatkozik. Viszont zavaró tényezőnek tekintik, ha a verseny lendülete követel több nyersananyagot, energiát és szerszámot, a növekvő termelési kapacitást jobban kihasználó, rugalmas munkaszervezést. Agitációnk sikere és eredménye az is, ha a dolgozók harcolnak a fogadalmuk teljesítéséhez szükséges műszaki feltételekért és egyáltalában nem elégszenek meg a felajánlások megtételével. Amennyire helyesen és joggal követeli meg minden igazgató, műhelyfőnök, mester, hogy a műszak-kezdésinél,, sőt a műszak,kezdés e ott minden dolgozó munkára készen ott legyen munkahelyén, ugyanilyen joggal követelhetik meg ezek a dolgozók, hogy áljon rendelkezésükre a nyersanyag, a szerszám, a rajz, vagy egyéb munkamegbízatás. Azt kívánják és követelik ezek a dolgozók, hogy a fegyelem kötelezettsége kétodaiú legyen, ők nemcsak idejüket, hanem munkaidejüket akarják az üzemekben tölteni, nemcsek a reggeli és esti lebélyegzéssel, hanem két kezük munkájából nap, mint nap kikerülő több és jobb termékkel akarnak helytállni az üzemekben. Ugyanakkor, aki oktalan módon elijeszti a műszakiakat, azt teszi, amit a kapitalisták, lei-le minden eszközzel azon voltak, hogy ,,a mérnök és a munkások között a szakadék a legnagyobb legyűri.“ (Rákosi). Ezek a törekvések találkoznak az imperializmus törekvéseivel, amely a népi demokráciák országaiban mindenütt igyekszik szembefordítani a müszalUakat r. munkásokkal. Meg kel értetni, hogy az értelmiség nem a régi már A kapnaizmus viszonyai között csak egy parányi rész képes arra, hogy szakítson a burzsoáziával és a munkásosztály oldalára álljon — a szocialista építés idején a ritka kivételből tömeges jelenség lett. Ugyanakkor azt sem szabad elfe tejteni, hogy ez az értelmiség sem mindig elég szilárd, könnyebben visszacsúszik, mint az élenjáró munká.. Látnia, tapasztalnia kell pártszervezeteink álandó támogatását. Ez meggyorsítja, kiszélsíti műszaki értelmiségünk fejlődését, amely abban nyilvánul meg, hogy felkarolja a munkaversenyt, jobban szervezi az anyag- és szerszámellátást, segíti a helyes kezdeményezéseket — ugyanakkor keményen fellép a rendbontókkal, lógósokkal szemben, és azokkal a jogokkal, amelyekkel népi demokráciánk felruházta. Ezen az alapon jön létre az élenjáró munkások és műszakik szoros együttműködése, amely a szocializmus építésének hatalmas előre endítője; áldásos hatással van mind a műszaki tudományos fejlődésre, mind a termelés emelkedésére. A műszakiak átveszik az élenjáró munkások példamutató munka stiíulusait, maguk is kezdeményezőkké válnak, ugyanakkor a munkások elsajátítják a magasabb műszaki képzettséget, ami gazdagítja az újítási lehetőségeket, növel a munka termékenységét. " A munkás-paraszt szövetségről Az ipari termelés után rátérünk a másik alapkérdésre: a munkás-paraszt szövetséggel és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos politikai munkára. A munkásság és parasztság szövetségének más volt a tartalma a fordulat éve előtt és más tett azóta, amióta az országban a munkásosztályé lett az osztatlan hatalom és napirendre került a szocializmus állapjainak lerakása, nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Szükséges, hogy ezze kapcsolatosan emlékezetünkbe idézzük Sztálin elvtárs tanítását arról, hogy nekünk nem akármilyen munkás paraszt szövetségre van szükségünk, hanem csak olyanra, amelyben biztosítva van a munkásosztály vezető szerepe, amely erősíti a munkásosztály pozícióit, a szocialista építést szolgálja; tehát olyan munkás-paraszt szövetségre, amely a dolgozó parasztságot is rávezeti a fejlődés szocialista vágányára. A munkásság ma is segíti szövetségesét, a parasztságot, segíti iparcikkekkel, gépekkel és elsősorban segíti a mezőgazdaság szocialista fejlődésének előmozdításával A dolgozó parasztságnak is kötelessége segíteni a szocializmust építő munkásosztályt a népi demokratikus államot. Ezt a segítést, a munkásosztály iránti szövetség hűséget meggyőzéssel, neveléssel, politikai munkával állami intézkedésekkel kell megszilárdítani és fejleszteni a dogozó parasztságban — leküzdve a kétségkívül fennálló nehézségek,1. A fő nehézségek a következők: 1. a földhözjuttatás és az egyéni gazdálkodás megerősödése következtében, részben fokozódott a dogozó parasztok gondolkodásában a tulajdonosi beóÜltottitaág. A földreform kettős hatása következtében a zömöt kitevő középparasztok helyeslik a népi demokratikus rendszert, elismerii, hogy jó gazdasági helyzetüket munkásosztályunknak köszönhetik, de ugyanakkor többségük még tartózkodik a szövetkezeti gazdálkodástól. 2. Népi demokratikus rendszerünk által a dolgozó parasztságnak nyújtott rendszeres állami támogatás és engedmények (adófizetés, földmegváltási ár, törlesztésnél adott hátralék, stb.) egyrészt mellénk állították a régebben habozó paraszti tömegeket, másrészt az egyoldalú segítség és az engedmények következtében a parasztság soraiban elterjedt az a nézet, hogy a munkásosztág segítségét nem kell az állam iránti kötelezettségük teljesítésével viszonozni. Ebből következik, hogy a munkásparaszt szövetség további erősítésének mai legfontosabb feladatai: 1 megnyerni a dolgozó parasztság egészét az állam iránti kötelezettségek maradéktalan teljesítéséhez; 2. megszilárdítani a szocialista szektort a mezőgazdaságban, megnyerni a dolgozó parasztok egyre szélesebb tömegét a tsz-ekbe való belépésre. A munkás paraszt szövetségnek — ismétlem — a szocialista epina, szolgálnia. A pararbiztosítása a szocialista építésiben akár a termelőszövetkezetekben kifejtett termelő munkája, akár az állam iránti kötelezettségeinek pontos teljesítése révén — az egyeten politika, amely a munkás paraszt szövetséget, tehát a dolgozó parasztság érdekeit is szolgálja. A parasztság megérti ezt. Tudják, hogy a diósgyőri irodák és Szlálinváros megépítése éppúgy paraszti", mint .,munkás"' érdek — amint az ország békéje és biztonsága is az Az adózási és beadási kötelezettségek javuló teljesítése, továbbá a december 1-i rendszabály fogadtatása bebizonyította, hogy dolgozó parasztságunk megérti és támogatja pártunk politikáját. a közteherviselés politikáját, a szocialista építés érdekében. Ugyanakkor akadnak egyes párt és vezető állami funkcionáriusok (a földművelésügyi minisztériumban és egyedül), akik a munkásosztállyal szemben akarják ,,védeni" a fault lazítani szeretnék a közteherviselést, ami vagy arra vezetne ha engednénk, —hogy a szocialista építés terheibe aránytalanul sok hárulna az ipari munkásosztályra és a többi városi dolgozóra, vagy arra, hogy lassítanunk kellene a szocialista iparosítás politikáját. — Ezért kell felépnünk az ilyen opportunistákkal szemben, akik ha nem vigyázunk, alááshatják a szocialista iparosítást és a munkás paraszt szövetséget is. Az ilyen jelenségekre a kezdet kezdetén fel kell figyelni, mert ez ma az opportunizmus legkomolyabb szellemzikezési formája. A termelőszövetkezetek Térjünk rá a termelőszövetkezetek megszilárdításának kérdésére. A megszilárdítás feladataiból kiindulva, az eddiginél következetesebben kell politikai tömegmunkánk hangsúlyát a szocialista szektorra helyezni oly módon, hogy — elsősorban példamutatásukkal — a szövetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok a nevelőmunka igazi központjaivá váljanak az egész falu számára. Ahhoz, hogy a dolgozó parasztsággal megismertessírk és elfogadtassuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, fő feladat, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorában dolgozók között kifejlesszük a szocialista öntudat olyan fokát, amely biztosítja a fegyelmezett munkát, az állam iránti kötelezettségek példamutató teljesítését, a közös tulajdon védelmét, a termelés magasabb kultúrájának elsajátítását és alkalmazását. A termelőszövetkezetek, különösen az állambeadásnál, elmaradnak az állam iránti kötelezettségek teljesítésében. Míg például Fejér megye a sertésbeadás tervét 70,3 százalékra teljesítette, addig a megye termelőszövetkezetei csak 20,16 százalékra. Találkozunk a tezen belül munkaegység-hígítással, el nem végzett, vagy rossz minőségű munkáért teljes munkaegység elszámolásával, a terület és a munkaegység tört számainak felfelé kerekítésével. Hogyan neveljük így a falu dolgozóit az egyéni gazdálkodás és a szövetkezeti élet első parancsolatára, amely úgy szól, hogy az állam járandósága mindenekelőtt?! A tsz-tagok felelősségérzetét fejleszteni kell nemcsak a saját kollektívájukkal, hanem az egész dolgozó parasztsággal kapcsolatban. Tudatosítani kell bennük, hogy a magasabbtewhi, kultúráltabb, új paraszti élet úttörői. Modern, nagyüzemi termelési módszereikkel nem csupán saját jövedelmüket fokozzák, hanem általában segítik a falu dolgozóit a paraszti robottól való szabadulásban. Döntő jelentőségű az agrotechnika és a gépi munka megbecsülésének fokozása. A DISZ-szervezetek, elsősorban a gépállomások segítségével, szervezzék meg a technika és az új termelési, állattenyésztési módszerek iránt lelkesedő falusi fiatalokat, akik elsajátítják a gépek kezelését, népszerűsítik és alkalmazzák az új termelési módszereket, az élenjárók tapasztalatait. Békemozgalmunkról Az ipar és a mezőgazdaság napi mozgósítást kívánó feladatain túl politikai felvilágosító munkánknak válaszolnia kell azokra az átfogó jellegű kérdésekre, amelyek felvetődnek a tömegekben. Ezek közül egyike a legfontosabbaknak az imperialisták háborús provokációnak leleplezése és visszaverése. Horváth elvtárs ezután az amerikai imperialisták gyalázatos koreai agressziójáról és a Tito-banda fasiszta gaztetteiről beszélt, majd így folytatta: Az imperialista háborús provokációk különös jelentőséget adnak békénk védelmének. A június 1.i megyei béketalálkozók ékesszólóan bizonyították, hogy immár nemcsak a magyar munkásosztályt, hanem a parasztságot és értelmiséget is a rokonszenv egyre szorosabb kapcsolata fűzi a béke ügyéért harcoló népekhez, s e harc kiemelkedő hőseihez. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nemzetközi szolidaritás nagy eszméjével a békemozgalom itatta át tömegméretekben a magyar falut. Ugyancsak nőtt a békemozgalom mozgósító ereje a termelésben. A mozgalom fő hiányossága továbbra is az hogy nem küzd eléggé a soraiban fellelhető pacifism hangulatokkal. Nem mozgósít eléggé helytállásra és nem tudja megoldani a béke védelmének szükségszerű összekapcsolását a honvédelemmel. Meg kell magyarázni, hogy a kette it lehet ellen különválasztani: békevédelem honvédelem nélkül annyit jelent, mint kitárni országaunk határait az imperialista fenevadaknál. Fegyvertelenségünk, vagy éppen „kicsiségünk“ pacifista hangoztatása háborús felhívás lenne a Titobunditák és gazdáik számára. Meg kell magyarázni hazánkban a béke minden hívének, más szóval minden becsületes dolgozó embernek: amíg a koreai pestisterjesztők fenyegetik a békét addig békevédelem és honvédelem egy és ugyanaz. Bizonyos pacifista elferdült* tapasztalható a békemozgalom fő jelszavával kapcsolatban is. A „munkával a békéért"1 jelszó helyes, mert milliók számára magyarázza meg, hogy jelenleg a termelés a legközvetlenebb és legáltalánosabb egyéni hozzájárulás . A párt felvilágosító munkája a tömegek között