Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-15 / 243. szám
»5«. OKTÓBER 15. NAPLÓ ♦ Jegyzetek a „t kiállításáról Bár a kiállítás bezárult, mégis szükséges a vele való foglalkozás, mert a „tizenkilencek“ kiállítása, ha nem is nyújtott teljes képet megyénk képzőművészetének jelein helyzetéről, mégis sok olyan jelenséggel találkoztunk, amelyek eléggé általánosak és jellemzőek. A kiállítók különböző korosztályokhoz tartoznak; megtaláljuk köztük a neves szobrászművészt, aki mögött nagy művészi múlt áll és megtaláljuk ugyanakkor a kezdő fiatalokat is, akik közül nem egy első ízben szerepelt festményeivel a nyilvánosság előtt. Ennek következménye, hogy a kiállított művek értéke széles skálán mozog, igényes és kevésbé igényes alkotások kerültek egymás mellé. Ez azonban nem jelenít művészi igénytelenséget az alkotók részéről, még a legfiatalabbak részéről sem, hanem az elmélyült tanulmányok hiányát szemléltetik inkább. Ezzel függ össze, egy, a kiállításra nagyon jellemző vonás, a sokirányú útkeresés, mely egyrészt tudatos, másrészt tudatalatti. Dicséretükre váljék a kiállítóknak, egyik esetben sem ragadtatják magukat ezen a címen szélsőségekre, szertelenségekre. Ennek megfelelően a formanyelv a naturalizmustól az impreszszionizmusig, egyes esetekben annak jellegzetes jelentkezési formájáig, a dekorativizmusig terjed. A témaválasztás változatos. Itt elsősorban Erdősi Andrást kell megemlíteni, aki a tizenkilenc kiállító eszmei irányítója és több kiállító fiatal mestere. Erdősei András festményei, vázlatai, grafikái azt mutatják, hogy az élettel szoros kapcsolatot tartó művész, aki tudatosan és éppen ezért elmélyülten szemléli az élet sokoldalú jelenségeit és azokról feljegyzéseket készít. Kár, hogy ezek a feljegyzések még nem értek meg nagy, monumentális alkotásokká, holott a művész „Csertetői sortűz“ című kompozíciója néhány évvel ezelőtt első díjat nyert a megyei kompozíciós pályázaton és ez azt mutatja, hogy képes nagy feladatok megoldására. Exner Lajos városképei jó irányú fejlődést igazolnak, megszínesedett, alkotásai frissebbek, színei tisztábban csengőek. Vata Emil rajzos egyéniség, grafikái finomak, kár hogy keveset mutatott be. Hartung János, Benkő László, Kuba A. Sándor, Tarai Teréz, Fekete Miklós, Balázs József festményei, rajzai sok jó törekvést mutató alkotások. Nincs lehetőség arra, hogy valamennyi kiállítóval foglalkozzunk, mégis külön kelt ői tanulmányokra van szükségük, különösen a rajz terén. ,, , „ , , „ . Külön értéke volt a kiállító köszöntőket tartalmaz majd. Másnak a szobrászok felvonu-t * tása. Sinkó András, Fekete Já. „Hősökről szólnak“ című nos, Török János és Tóka Vent munkásmozgalmi kiadvány fedel több kiállított alkotása azt t lentje meg ebben az évben a bizonyítja, hogy szobrászaink a Megyei Művelődési Osztály kikomolyan dolgoznak és me- j adásában. A kiadvány, a mungyénk képzőművészeti életé-é nek fontos tényezői. A kiállítás hibái mellett is megemlíteni a három legfiatal pozitívan értékelhető. Bátor Johhnf' Junvrl ne Tcfll/Inf UnurftrA+ol i'i An nn A1t-t labbat? Kardos Istvánt, Füzér Margitot és Kozáry Piroskát, akik komoly ígéretet jelentenek a holnapra nézve. Ahhoz azonban, hogy az ígéretek megvalósuljanak, elmélyült hangvétel, útkeresés és az élet jelenségeinek kutatása, ábrázolási törekvései jellemzik a tizenkilenc képzőművész kiál lítását. ) ' —di—l WjAtwtffai HÍREK Még ebben a hónapban meg is jelenik egy olyan versesfüzet, melynek célja a versmondásszínvonalasabbá tétele. A versesfüzet alkalmi verseket és kásmozgalmi pályázatra beérkezett legjobb pályaműveket tartalmazza.* A jövő hét elejére szovjet pedagógusküldöttség érkezik Pécsre. Romanova elvtársnő a hazafiságra nevelésről tart majd előadást a magyar pedagógusoknak. „Tánccal — dallal a világ körül..." Az est értékelésének középpontjában kétségkívül Aubrey Pankey és Kovács Erzsi áll. A nagyhírű néger előadóművész kedden este a Liszt Ferenc teremben lépett fel, d re a legközelebbi számunkban részletesen viszszatértin aki Kovács Erzsi: nem dizőz. És ezt azért kell külön megjegyezni, mert végre egy nagyon tehetséges sanzon-énekesnőt láttunk a színpadon, aki nemcsak egyszerűen énekelte, hanem előadta sanzonjait. Ez pedig igazán nagy különbség, különösen akkor, amikor fülünk mármár hozzászokott ahhoz a bizonyos „agyoncigarettázott“, túlságosan mély és színtelen hanghoz, amelyhez csupán csak keverni kellett némi szenvtelen mikrofon-rutint és kész: ez volt a dizőz. Kovács Erzsi más. kedves, nőies, természetes tónusú hangjával meghódította a közönséget. És még valamivel: bájos előadókészségével, — gondolunk a Pletyka dalra. (Eredeti címe: lány az árnyas utcán) Lilian-Peter Sártér táncospár. Csalódást okoztak. A konferáló Szolnoky Gyulától megtudtuk, hogy ’indiai táncospár“ következik ... stb. Tehát a közönség várt valami újat, valami különöset, — valljuk be: valamicske egzotikumot. S mit kapott? Primitív, egysíkú, — semmi művészetet sem tartalmazó — táncot. No igen, elsötétített színpadon, foszforeszikáló ruhában valóban tetszetős, — a szó legszorosabb értelmében — „színjátékot“ láttunk, de ez csupán csak forma, majdnem hogy minden tartalom nélkül. Németh Lehel: Férfi táncdal-énekesekben szegények vagyunk. Németh Lehel új énekes. Fiatal és tehetséges. Hangja megnyerő, tiszta és férfias (mert ez nem mondható el valamennyi férfi énekesünkel). Hanem a pátosszal baj van ott, ahol a melódia és a dalszöveg megköveteli a szenvedélyességet. Inkább pózol, hamisan pózol. (Persze őszintén pózolni nem is lehet...) Hogy mindjárt helyben maradjunk: — Aubrey Pankeytől tanuljon meg egy kis szenvedélyességet és szerénységet. Ez, elengedhetetlen kelléke a művészetnek. Németh Lehel pedig igazán örvendetesen halad a művészi szint elnyerése felé. Szolnoky Gyula: „A Kossuth-rádió külső munkatársa vagyok“ — így mutatkozott be a függöny előtt. Jó. Csakhogy ez a cím nem ad semmi „népszerűséget“ és színpadi tekintélyt. A népszerűséget meg kell szereznie a konferansznak is, mondjuk... mondjuk ebben az esetben sziporkázó szellemességgel, tartalmas, humoros öszszekötő szöveggel «... stb. Egyébként ebben a tekintetben Szolnokynál itt-ott felcsillant valami, néha sikerült kitöltenie a számok közötti időt, olyan szöveggel — és egészen jó előadókészséggel — amely derűre hangolta a közönséget. Csak sajnos, nem mindig. Holéczy Ákos zenekara. Kerestük a melódiát. S nem volt. Csak ritmus és ritmus és tobzódó hangszerek, fárasztó dobszólók és megint csak ritmus, — igazán kevés melódiával. Előrebocsátva: ez is kell, két-három ilyen szám elférne egy egész esti műsorban. De szinte teljesen melódiamentesen szerepeltetni, — ezt az egyébként nagyon kiváló és a dzsesz terén tradícióval rendelkező — zenekart, kicsit sok. Valahogy úgy tűnt, hogy a hangszerek improvizációs megszólaltatása az egész zenekart fölérendelte a közönség szórakozásának, igényének. Miért kell ez? Valamennyien kiváló muzsikusok — tehát feltehetően látják a könnyűműfajnál jelentkező új hajtásokat, amelyekben már a melódia is lélegzethez jut a dzseszben, mégis inkább kitartanak a harsogó tobzódás mellett. Kár. A jó hírű „Holéczy“ név megkívánja hogy az együttes az új hajtást is ápolja. Mert ennek van jövője. Még a nyugati dzsesz-világban is. RAB FERENC „Azok a régi szép idők Mit költött és kit képviselt Patacsi Dénes ? Egy könyv került a kezembe. Címe: „1919+Baranya vármegye-1-1929“. Érdemes belelapozni: fényképpel, vagy anélkül ebben a könyvben megtalálható az akkori Baranya „színe, java“. Földbirtokosok, grófok, malomtulajdonosok, részvényeseik, bankárok, országgyűlési képviselők, jegyzők . Az egyik lapon ez a név olvasható: „Patacsi Dénes, volt államtitkár, országgyűlési képviselő". Ki volt ez a Patacsi Dénes? A könyv erre is választ ad: „A magyar politikai élet, s a kisgazda pártnak az ősi magyar földből sarjadt egyik markáns vezéralakja.“ A továbbiakban megtudjuk: Szentidienesen született 1877-ben. Innen indult el a pályafutása, amely mind feljebb és feljebb ivett. A politikai életben 1908-ban találkozunk a nevével. Már a háború előtt egyik vezére az épp hogy sarjadó kisgazda pártnak. Részt vesz a háborúban is. A háború végén Szurmay altábornagy az erdélyi hazatérő táborok propaganda előadójául rendelte ki. Hogy erre mennyire rászolgált, arról meggyőződhetünk a későbbiekben. A forradalom alatt — 1918-ban — még mint katona lépett fel. A könyv elismerően ír arról, hogy Budapesten, a régi városházán megakadályozta a Bokányi és Nyisztor elvtársak által létesíteni kívánt földműves tanács megalakulását. Mit is várhat ezután most tőle az ember, mint azt, hogy az 1918. december 22-én tartott nagygyűlésen, min a Rubinek, Meskó Pál, Magasházy László és sokorópátkai Szabó által alakított földműves párt egyik kiküldötteként hatalmas beszédet tartson ,a nemzetközi szocializmus — mint a könyv írja — ellen és felhívja Károlyi figyelmét arra, hogy ez a bolsevizmushoz fog vezetni...“ Ezt nem volt nehéz megjósolni: tudta ezt ő is, más „honatya“ is és meg is tettek mindent, hogy ez ne így legyen. A forradalom első szakaszában szép karriert csinált. Hiába, tudták hol a helye a bolsevizmus egyik legnagyobb ellenségének. Mint a könyv írja: „ .... majd mikor a Friedrich-kormány megalakult, egy futár hozta részére a kormány meghívását a földművelésügyi államtitkári székbe.“ A tanácsköztársaság leverése után ismét porondra lépett. ..Horthy Miklós kormányzóvá történt választásakor az eskütételre meghívó bizottság egyik tagja volt...“ — és amikor Baranyát elhagyták a szerb megszálló csapatok, a megye miniszteri biztosa lett Soós tábornok mellett. „A Teleki-kormány alatt a kormányzó Soós honvédelmi piniszter mellé nevezte ki államtitkárrá s ebben a pozíciójában megmaradt Sréter és Belitska minisztersége alatt is és távozásakor a kormányzó meleghangú elismerésben részesítette.“ Bár a könyv írója nem szól erről, de feltételezhető, hogy az elismerés mellé kapta Molvány határában azt a bizonyos tanyát is a „földreform“ után. Szóval Patacsi Dénes alaposan rázolgált a képviselőségre. Ahol csak lehetett, azt a kormányt, azt a rendszert támogatta, amely a népnyúzást, a nép sötétségben tartását, a hazafiak elleni terrort oly magas tökélyre emelte, mint sebi, másutt wirseoribam. • Ennyit a képviselő Patacsi Dénesről. Mert Patacsi Dénes nemcsak képviselő volt, nemcsak mint „honatya“ tett sokat választókerületéért, helyesebben a szentlőrinci választókerület uraiért, hanem mint tollforgató, mint költő is az úri rend mellett ágált. „Már ifjú életében is foglalkozott költészettel — olvasom a könyvben. — Több hazafias versét most zenésítették meg, így az Ébredj magyar-t is. 1921- ben jelent meg Hit és szeretet című verskötete.“ „Ébredj magyar, az ősi föld veszélyben ... “ — fut át agyamon a töredék és megborzongok. „Ébredj magyar .. — énekelték és hajtották a népet a halálba. „Ébredj magyar...“ — és a Dunaparton magyar hazafiakat állítottak géppuska elé.. . Mennyi szenvedést, átkot juttat eszébe az embernek ez a megzenésített „hazafias“ vers, amelynek írója ki más lehetne, mint Patacsi Dénes, a „honatya“, a „nép jótevője“, akinek sokat „köszönhet a választókerülete“. Ezt írják a könyvben: „Választókerülete sokat köszönhet az ő működésének ..Nincs igazuk. Nemcsak a vésztő kerülete, de az ország is sokat köszönhet az ilyen patacsidénesek ,,működésének“. Nem kevesebbet, mint azt, hogy romhalmazzá változtatták az országot, hogy sötétségben tartották a népet, hogy százezreket vittek a háború mészárszékére... De hát mi mást is várhatott az ember egy tőkés ország, a Horthy-rendszer képviselőjétől?! 5 Orvostudományi Egyetemünk múltja, jelene és jövője Pécs város múltjából és jelenéből csupán olyan kis területet akarok kiragadni, mint az Orvostudományi Egyetem, s ezen keresztül bemutatni azt a hatalmas fejlődést, mely a felszabadulás óta hazánkban végbement. 1924-ben nyitottameg kapuit a Pozsonyból Pécsre helyezett egyetem. Az egyetem zavartalan működését azonban nagyon gátolták azok a gazdasági nehézségek, amelyek a klinikák és intézetek elhelyezésével és korszerű felszerelésének biztosításával kapcsolatban felmerültek. Így az egyetem központi hivatalait a főreáliskola épületében, az anatómia, kórbonctan és igazságügyi orvosi intézetet a volt városi tornacsarnokban, az egyes számú sebészeti klinikát a kereskedelmi iskolában, az egyes számú belgyógyászati és szemészeti klinikát a városi kórház és szegényház épületében, a szülészeti klinikát a volt bábaképző helyére helyezték el. Ezzel az egyetem elhelyezési problémái bizonyos mértékig megoldódtak, azonban megközelítőleg sem tudta ellátni azt az óriási feladatot, amelyet a megye egészségügyi érdekei rá hárítottak. Ugyanezen körülmények vetettek gátat a megfelelő tudományos munkának és oktatásnak is. A fennálló gazdasági nehézségek idővel nemhogy enyhültek volna, inkább súlyosbodtak, így 1931-ben, a gazdasági válság idején, az egyetem költségvetését 200 ezer pengővel csökkentették. Sőt, 1932- ben az egyetem léte is kétségessé vált. Ugyanis az akkori kultuszminiszter a parlamentben hivatalosan is felvetette a vidéki egyetemek, köztük a pécsi egyetem megszüntetésének gondolatát. 1933—34-es tanévben a nehézségek enyhültek, de még mindig fennállt a megszüntetés veszélye, és a költségvetés is 779 ezer pengővel volt kevesebb az előző évieknél. Gazdasági nehézségek mellett megnehezítették az egyetem helyzetét az akkori hivatalos körök támadásai, melyek az egyetemet, mint az ország első olyan egyetemét érték, mely megszegte a hírhedt numerus clausus törvényt. Az egyetem vezetői szégyenteljesnek tartották az emberek, fajok és felekezetek szerinti megkülönböztetését. Most, midőn így végignéztük az egyetem múltját, álljunk meg egy percre. Az ország akkori urainak nem volt fontos, hogy sok jól képzett orvos legyen. Nem gondoskodtak, nem adták meg az egyetemnek azt, ami elősegítette volna minden tekintetben az ország egészségügyi érdekeinek ellátását. A nép verejtékéből meggazdagodva könnyen gyógyíttatták magukat Bécsben, Berlinben. De nézzük, mi a helyzet a felszabadulás után. Az ország területén még romok vannak, még most ébred dermedtségéből az élet, és egyetemünkön a hároméves terv során megindul az építkezés az oktatás érdekében, s megépül az új, modern élettani intézet tanterme. Az országépítés hatalmas lendülete, az ötéves terv megindulása nálunk is érezteti hatását. Egyre bővülnek egyetemünk intézményei. A tanítás színvonala s a tudományos munka is hatalmas mértékben növekedett. Népünk nagy áldozatot hozva, forintjait az orvosképzés javítása érdekében az egyetemnek adja. Új tanszékeket állítanak fel, így ekkor alakul a kórélettani, közegészségtani, sebészeti, műtéttani intézet, melyek költsége 1 622 000 forint. Ugyanakkor népünk szebb és jobb egészségügyi ellátása érdekében megkezdi működését a kettes számú belklinika, melyre 821 ezer forintot, költött államunk. 1 929 000 forint költséggel megépítik és felszerelik a kettes számú sebészeti klinikát, melyre szintén igen nagy szükség volt. 1954-ben új épület emelkedik a kettes számú klinikák mellett. Ebben az épületben kezdte meg működését az orr-fül-gége és urológiai klinika, melyeknek építésére 1 202 000 forintot, felszerelésére pedig 574 ezer forintot fordítanak. De ez még mind nem volt elég. Mind újabb és újabb örömhírt hozott az állam részünkre. Felállítják az idegen nyelvű lektorátust, és a marxizmus tanszékét. 1952-ben az élettani intézetben 550 ezer forinttal Pavlov-laboratórium, 1954-ben a biofizikai intézetben 80 ezer forinttal radioaktívizotóp-laboratórium létesül. Az ideggyógyászati klinikán 189 ezer forinttal új agysebészeti osztályt, a gyermekgyógyászati klinikán 86 ezer forinttal Heines Medin fertőző osztályt létesítenek. A szülészeti klinika felszerelésére 741 ezer forintot, gyermekgyógyászati klinika felújítására 2 180 000 forintot, az idegklinika felújítására 1 976 000 forintot fordítanak. Mivel a fejlődő egyetem számára a meglévő épületek egyre szűkebbek lettek, 1955-ben felmerül az új pécsi egyetem építésének terve. Az egyetem fejlesztése szakadatlanul folyt egészen 1956-ig De az ellenforradalom közbejötte megakadályozta ezt az egyenesvonalú fejlődést. 1957-ben, annak ellenére, hogy hazánk sok százmilliós kárt szenvedett, már megkezdődnek és 1958 szeptemberében befejeződnek a szülészeti klinika új tantermének munkálatai, mely kb. 5 000 000 forintba került. 1958- ban új műszerrel gazdagodott az egyetem. Az új ultracentrifuga és elektromikroszkóp az egyetem központi laboratóriumában nyert elhelyezést, melynek építése 314 ezer forintba, felszerelése pedig 1 879 000 forintba került. Ugyancsak ez év nyarán az Orvostudományi Egyetem kollégiumában a második emeletet kb. 200 ezer forint költséggel rendbehozták, modernizálták. Ez a jelenünk. Nézzük a jövőt. Nincs előttünk semmi bizonytalanság, lehetőségeink mind nagyobbak, mind szélesebbek lesznek. A Mecsek oldalában, távol a forgalmas utcák zajától fog otthonra találni az új pécsi egyetem. Már a tervek elkészültek, csupán ezek 1 200 000 forintba kerültek. Az öreg fák közül egy új épület fog előbújni, ahol a betegek életéért, egészségéért küzd majd minden ember. Erre 110 millió forintot költ majd államunk. Néhány mondattal így akartam megmutatni egyetemünk múltját, jelenét és jövőjét. KUSTOS GYULA orvostanhallgató. I 0TIT Munkácsy Mihály Szabedegyeteme művészettörténet I. évfolyam Bizonyára örömmel fogadják a művészetet kedvelők, e kollégium tématervét, amely az ősközösségi társadalmak művészetétől fokozatosan vezetiel a hallgatókat a gótikus szobrászatig, festészetig és iparművészetig. 1. Az ősi közösségi társadalmak művészete, 2. Egyiptom építészete, 3. Egyiptom szobrászata, festészete, 4.Aszszír-Babiloni művészet, 5. Kré* la—Mykéne: a görög diametri* kíis művészet, 6. Az orientáli* záló és Archangus görög művészet, 7. A görög virágkor művészete, 8. A Hellemistikus művészet, 9. Az Etrusk művészet és a római köztársaság korának művészete, 10. A római császár kor művészete, 11. Bizánc és a középkori orosz művészet, 12. Az izlám művészete, 13. A Preromán művészet A római építészet, 14. A románi szobrászat és festészet, 15. A gótikus építészet, 16. A gótikus szobrászat, festészet és iparművészet.