Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-12 / 188. szám

Baráti segítség A segítség akárhogyan jön •— mindig jólesik. A kacsutai termelőszövet­kezet tagjai sem kértek, hogy patrónusuk legyen — mégis beállított egy szép napon a Pécsi Hangszer- és Asztalos­­árugyár igazgatója, párttit­kára és főkönyvelője, hogy­­ ők szívesen vállalnák ezt a szerepet. Szíves volt a fogad­tatás s azóta tart a barát­ság. A kacsó tai tsz tagjai — számszerűit tizenheten — nagyon szorgalmas emberek. Tavasz óta állandóan a ha­tárban dolgoznak s minden lehetőséget kihasználnak, hogy növeljék munkaegysé­gük értékét. A Ze­torjukat például — melyet már közös pénzen vásároltak — alapo­san megdolgoztatják. Ha a tsz-ben nem akad számára munka, akkor fuvart vállal­nak vele a tanácsnál.­­ Szép a tsz állatállománya, az NDK-ból náluk járt kül­döttség is elismeréssel nyilat­kozott róla. Most ismét nö­velik az állatállományt, húsz anyakocát vásároltak, ame­lyeknek most fiaztatókat épí­tenek). A barátság akkor igazi, ha önzetlen. Valahogy így gondolhatják a kacsótai­­sz­­tagok is, mert eddig semmit, de semmit nem kértek segí­teni kész barátaiktól jó ta­nácson kívül. A gyár igazgatója, párttit­kára és főkönyvelője miután alaposan megismerkedtek a­­ kacsó taiakkal, jó tanácsok­kal is szolgálnak. Legutóbb azt javasolták, a tsz-tagok­nak, hogy bérbe adott gat­­terjükért ne pénzt kérjenek, hanem faanyagot, így köny­­nyebben építkezhetnek. Az ő tanácsukra hívtak a tsz vajú­dó építkezéseihez a szentlő­rinci építő­ktsz helyett más kisipari­ szövetkezetet. A tsz rövidesen újabb épít­kezésbe kezd, húsz férőhelyes sertésólat építenek. Az épít­kezésbe már tevékenyen akar­nak bekapcsolódni a gyáriak. Nem napszámmal , de jó asztalosmunkával. Az egész hangszergyár szí­vén viseli a kacsutai tsz patronálásának ügyét. A leg­utóbbi taggyűlésen is erről tárgyaltak, és a taggyűlés eredményeként már szervezik a gyárban a patronáló cso­­­­portot, melynek tagjai első­sorban kommunisták és KISZ-fiatalok lesznek. Minden vasutas kaphat évvégi üzemi jutalékot Tóth József elvtárs nyilatkozata A napokban jelent meg a rendelet, amely szerint a vasút dolgozói ez évtől kezdve min­den esztendőben évégi üzemi jutalékban részesülnek. Meg­kerestük ezzel kapcsolatban Tóth József elvtársat, a MÁV pécsi igazgatóságának vezető­jét, s megkértük, adjon tájé­koztatást az évvégi üzemi ju­talék kifizetésének rendszeré­ről. Tóth József elvtárs a kö­vetkezőiket mondotta: — Az évvégi üzemi jutalék képzési alapja, a statikus ko­csiterhelés növelése, a kocsi­tartózkodási idő csökkentése, a kocsiforduló idő csökkentése, a külföldi kocsik tartózkodásá­nál megtakarított deviza érté­ke és a tervezett vállalati ered­mény összegének százalékos túlteljesítése. Minden túlteljesített száza­lék után, az előírtak szerint számított éves béralap meg­határozott százalékának meg­felelő összeg használható fel évvégi üzemi jutalék kifize­tésére.­­ Az évégi üzemi jutalék kifizetésének több feltétele van. Csökken például a jutalék, ha a személyvonatok menetrend­­szerű közlekedése nem éri el a 97 százalékot. A jutalma­zásból kizáró ok, ha valakinek például tót igazolatlan mulasz­tása van, vagy olyan hibát vé­tett, amiért fegyelmi büntetés­ben részesült. A jutalék összege — nagyon ösztönzően — nemcsak az igazgatóság eredményeitől, hanem az országos verseny­ben elért helyezésünktől is­ függ. Például, ha a minisztériumi főkönyvelőségünk megállapítja a jutalmazási keretet, az el­osztás a következőképpen tör­ténik: az az igazgatóság, amely évi átlagban első helyen vég­zett, egy napi átlaggal maga­sabb, a második helyezett fél nappal magasabb összeget kap jutalékként. A harmadik he­lyezett az átlagot kapja, a ne­gyedik az átlagosnál fél, az ötödik az átlagosnál háromne­gyed, a hatodik az átlagosnál 1 nappal alacsonyabb jutalom­összeget kap. A pécsi igazgató­ság az év elején háromszor volt első, s most egymásután há­romszor végzett harmadik he­lyen. A mi átlagunk most pél­dául a második helyet birto­kolja, s reméljük, az év végén is hasonló, jó helyezésünk lesz, bár nem könnyű ezt a helyet megtartani. Az igazgatóságok közötti verseny annyira nép­szerű lett, s olyan „szorosak” most már az eredmények, hogy egy-két pont eltéréssel feljebb, de lejjebb is kerülhetünk ... — Az év végi üzemi jutalék összegére vonatkozóan még én sem tudok semmit. Azt azon­ban elmondhatom, hogy a jutalékból mindenki kap­hat, aki legalább fél éve fo­lyamatos munkaviszonyban áll a MÁV-val, nem mulasz­tott igazolatlanul és nem követett el fegyelmi vétséget. — Erre az évre már kapunk jutalékot, s ez körülbelül akkor kerül majd kifizetésre, amikor más üzemekben a nyereségré­szesedést adják, tehát az éves mérleg jóváhagyása után. — Az új rendeletnek a pécsi igazgatóság dolgozói kivétel nél­kül örülnek, az a tapasztala­tunk, hogy az év végi jutalék hírének óriási lelkesítő hatása van. Jól esik valamennyiünk­nek ez, a mimikánkra is vonat­kozó újabb elismerés. H. M. ­ — Növekszik az élelmiszer, a bútor és a textiláruk forgalma A belkereskedelem az el­múlt félév alatt nyolc száza­lékkal több árut értékesített, mint tavaly, hasonló időszak­ban. Az elkövetkező hónapok­ban a kereskedelem szakembe­rei még nagyobb forgalomra számítanak. Az év második felében a kis­kereskedelem forgalma az első félév 28 milliárd forintjával szemben előreláthatólag 32 mil­liárd forint lesz, ami tíz száza­lékkal több, mint tavaly és több mint az egész 1952. évi áruforgalom. Élelmiszerekből a tervezettnél mintegy négy szá­zalékkal lesz több, a vendég­­látiópar forgalmát pedig hét százalékkal tervezték maga­sabbra. Ruházati cikkekből 15 száza­lékkal többet hoznak forgalom­ba. Kedvezőbben alakul az áru összetétel és a választék is. A textilipar pamut méteráruból egymillió négyzetméterrel, se­lyemszövetből 260 ezer négy­zetméterrel gyárt többet, ezen­kívül egymillió különböző pa­mutárut, hatszázezer pár pa­mutharisnyát és 200 ezer pár szintetikus szálból készült zok­nit szállít az ipar terven felül a kereskedelemnek. Függöny­ből és cipőből is terven felüli mennyiségre és nagyobb vá­lasztékra lehet számítani. Lé­nyegesen megnövekszik a mo­sógépek kínálata és a tavalyi­hoz viszonyítva lényegesen több hűtőszekrény kerül el­adásra. Ez év második felében jelentős mennyiségű karórát importálunk. Mintegy 40 szá­zalékkal lesz több bútor és kombinált szekrény. Totó-tombola a Népstadionban Augusztus 16-án a Népsta­dionban sorra kerülő bajnoki labdarúgó-mérkőzések kereté­ben, a Ferencvárosi—Vasas ta­lálkozó szünetében totó-tombo­lát rendeznek. A Népstadion­ban árusításra kerülő totó­­szelvényekhez, — amelyek az augusztus 23-i fogadási hétre érvényesek — tombolajegyet mellékelnek. Ezekre öt értékes nyereményt sorsolnak ki. A nyeremények: Panni robogó, Orion rádió, férfi kerékpár, női kerékpár, Sonett táska­rádió. A kisorsolt nyeremé­nyeket azonnal át is adják. Negyvenöt ország a lipcsei vásáron Sajtótájékoztató az NDK nagykövetségének kereskedelmi osztályán Lipcsében augusztus 30-án nyílik az idei őszi vásár, a Kelet és Nyugat kereskedelmi köreinek egyik nagy találko­zója. A vásárról kedden a Né­met Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének kereskedelmi osztályán Helmut Böhring kereskedelmi taná­csos tájékoztatta a sajtó kép­viselőit. Az idei vásár különösen nagyszabásúnak ígérkezik, a tavalyi 38 helyett most 45 or­szág képviselői mutatják be termékeiket, de jelentőségét fő­­leg az adja meg, hogy az NDK fennállásának jubileumi évé­ben rendezik meg. Ez alkalom­mal ismét bebizonyosodik, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság olyan kereskedelem­politikai tényező, amely nem­zetközi viszonylatban már nem hagyható figyelmen kívül. A tanácsos ezután részletesen is­mertette a vásár adatait. Borgondjainkról Tavaly ősszel, amikor a ré­gen nem látott bő szőlőter­més leve hordókba került, hogy jófajta borrá alakuljon, a szőlősgazdák azt mondták, hogy „ilyen termés nem mos­tanában lesz”. „Talán majd hét év múlva” — tették hoz­zá a tapasztaltabbak, mint­hogy szerintük így ismétlő­dik a szőlő rekord termése. A tapasztalat ezúttal nem vált be, mert az áprilisi fa­gyok ellenére legalább olyan lesz a szőlőtermés, mint ta­valy. Ez okozza a gondot. A „borgond” nemcsak azért van, mert a szőlőre tavaly is, idén is jó az időjárás, azért is, mert az elmúlt évek ala­csony terméseredményei után a kormány helyes gazdaság­­politikája a szőlőnél is fel­lendítette a termelési kedvet. Aki jártas a szőlőgazdálko­­dás szép munkájában, aki érdeklődik és hallja az e té­ren lévő „újságokat”, tudja, hogy milyen rohamléptekkel hozták és hozzák rendbe a termelők az elhanyagolt sző­lőket, pótolják és pótolják a tőkehiányt, új telepítést vé­geznek, trágyáznak — az tud­ja, hogy a tavalyi és az idei várható bő termés nemcsak az időjárás áldása. A fellen­dült és jelenleg is növekvő termelési kedv, a javuló szakértelem szépen mutatja eredményét A termés mennyiségével azonban már tavaly is gon­dok voltak. A Mecsek vidéki Állami Pincegazdaságban, az állami gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben és ma­gánosoknál mindenütt gond volt a „hegy levének” táro­lása és a pincék — annak el­lenére, hogy jócskán ittunk és külföldre eladtunk belőle — ma is bőségesen tartják hűvösükön az értékes, zama­tos villányi, pécsi, siklósi, mohácsi borókait. , Ez eddig rendben is lenne, mert sokkal jobb sok, borral tele hordót tudni, mint sok üreset és a tavalyi szüret alatt felkínált szőlő-, must- és bormennyiséget, ha kis időeltolódással, mégiscsak át­vette a termelőktől az állam. Most azonban a készlet és az újabb kedvező terméskilátás növeli az állami pincegazda­ság és a termelők gondjait is. A helyzet ismeretében az il­letékes szervek megtették a szükséges intézkedéseket, hogy a termelőik által felkí­nált mennyiséget átvehessék. Az állami szervek számos in­tézkedése közül a legfonto­sabb, hogy a szüret megkez­déséig, mintegy 100 millió fo­rint értékű tárolóedényt vá­sárolnak, illetve építenek. Ennek nyomán a Mecsek vi­déki Állami Gazdasághoz is hetek óta érkeznek a hatal­mas méretű új hordók. Ennek ellenére várható, hogy lesznek átvételi nehéz­ségek minden bizonnyal több, mint tavaly volt. Nem elég, hogy csak az állami szervek tegyenek meg jóelőre min­den megtehetőt, de a terme­lők is, hogy megoldódjanak a tárolási nehézségek. Arra kell törekedniök, hogy a termést saját edényeikben helyezzék el. Erre máris szá­mos törekvés látható. Az utóbbi pécsi és megyei na­gyobb vásárokon nagy kelet­je volt az új hordóknak és a hordójavítók sem panaszkod­nak munkahiány miatt. A saját edényekben való táro­lás egyik oldalon segíti az említett szűk befogadóképes­ség enyhítését, a másik olda­lon pedig jobban jár a ter­melő, ha egyszer vagy két­szer fejtett bort értékesít, mert ezért lényegesen több pénzt kap. A bor kezelésével járó többletmunkája bőven megtérül a magasabb árban. Az állami pincegazdaságok és az illetékes szervek min­dent megtesznek, hogy a ter­melők borfeleslegét átvegyék, hogy értékes munkájuk ered­ményét pénzzé tudják válta­ni. Az állami pincegazdaságok természetesen igyekeznek minél több, szerződésben le nem kötött szőlőt és mustot is felvásárolni. Ehhez első­sorban tervszerűség s­e. He­lyesen teszik a termelők, akik jóelőre felkeresik az át­vevő helyeket és ezek veze­tőivel megbeszélik majd a szüret, illetve az átvétel pon­tos idejét Ilyen gondjaink vannak a borral és a várható szőlőter­méssel, de ezek jó gondok. A bőség gondja mindig ki­sebb gond, mint a szükségé, és várható, hogy a közeljövő­ben újabb intézkedések is lesznek, amelyek ugyancsak burgondjaink enyhítését szol­gálják. Néh­ány hónap alatt is na­gyot változhat az emberek gondolkodásmódja. Nagytótfa­­luban is csak a tavasz óta van termelőszövetkezet, s máris egy nagy család a tagság. A napokban valaki javasol­ta: — El kellene menni a Ba­latonra. Közösen. Vannak olyanok, akik még nem is vol­tak közülünk a Balatonon. És a vezetőség autóbusz után lohol. — 100 forintba kerülne fe­jenként! — hozzák vissza a hírt. A tagok gondolkodnak. Né­­hányan azt mondják: — Sok. Főleg, ha egy család­ból három—négy is megy. Újabb tervvel állnak elő. — Akkor menjünk Pécsre, a Vidám Vásárra, meg a cirkusz­ba. Az elnök már válaszol is: — összeírjuk ki akar men­ni és megváltjuk a jegyet a cirkuszba is. Mint egy nagy család, mely­nek tagjai most jöttek rá: egyek lehetnek a munkában, de egyek a szórakozásban is. Megszakadtak a mesgyék — tágul a látóhatár, egyre mesz­­szebb néz a parasztember. Ma már nemcsak a szomszéd köz­ségre kíváncsi, hanem az or­­ecágra is, így van ez rendjén. De érdekli őket a saját ter­melőszövetkezetük is, így vé­lekednek: igaz, hogy mesgyék eltűntek, de azért ez a szövet­kezet az enyém, a tiéd, mind­­annyiunké, olyan lesz, ami­lyenné tesszük. Behordáskor történt. Az egyik tag azt mondja az elnöknek, Szabó Jánosnak: — Nem kellene az egész ga­bonát osztagolni. Legyen egy biztonsági osztag, a többit a kocsiról szórjuk a gépbe. Elfogadták a javaslatot és így minden cséplési napon 15 munkaegységet takarítottak meg, meg munkaerőt is. És ez sem mindegy, hiszen a nagytótfalusiak nem mások­kal, szerződött munkásokkal csépeltetnek, hanem maguk állítottak ki maguk közül egy cséplőbrigádot. — Nálunk nincs hiba az emberek szorgalmával — mondja Szabó János, az el­nök. — Aratáskor is mindenki aratott, mindenki, aki csak mozogni tudott. Befejezték az aratást, de tiszta a dohányuk, a hagymá­juk, a kukoricájuk is. — Azt hiszem a kukorica is becsap bennünket — jegyzi meg az elnök és már mondja is, hogy 14 mázsa májusi mor­­zsol­at terveztek be egy-egy holdra, de meglesz a 18—20 is holdanként. A gabonák is ala­posan becsapták a vezetőket. Búzáiból például nyolc má­zsát terveztek, majd a kong­resszusi munkaverseny válla­lásukban ezt tízre emelték és a végén kiderült 13,5 mázsát ad holdra. Zab is 7 mázsa ter­mett volna terv szerint, a va­lóságban azonban 12,5 mázsa, az őszi árpa is a kalkulált tűz helyett 17,5 mázsával örven­deztette meg holdanként a ta­gakat. És mit csinálnak a terven felüli terménnyel? — Van annak már helye — magyarázza Szabó János. — Úgy határoztunk, ha már ilyen jó termésünk volt, akkor töb­bet teszünk a közös takar­mányalapba. Megduplázzuk a tervet. Eredetileg 256 mázsa őszi árpa került volna ebbe az alapba, most­ 512 lesz helyette, de a 126 mázsa zab helyett is 252 mázsa jut a közös állatai­nak. A búzát, ami fölösleg lesz belőle, azt eladjuk az állam­nak. Eredetileg 100 mázsára kötöttünk szerződést, de most azt hiszem újabb kétszáz má­zsára köthetünk pótszerződést És hát persze a munkaegysé­günk értékét is növeli ez a­z„becsapódás“. Körülbelül 46 forintot ér majd a munkaegy­ségünk is a betervezett 38 he­lyett. Az emberek az utolsó kasza­vágásokat végzik a bükkönyös zabban, odébb traktor bufog. — A tarlók hetvenöt száza­lékát megbántottuk — mond­ja az elnök — A többin már mélyszántást, végzünk. Eddig huszonegy holdat szántottunk így meg. Azt mondják jó, az állami gazdaságiak is ezt mondják, így aztán már csak egy keverő szántást kell ezek­nek a földeknek adni szeptem­berben, aztán mehet bele a búza... . Egyszerre két dolog is: nem­csak a tagok dolgoznak jól, de a vezetőség is jól szervezi a munkát, meg aztán hallgatnak a szakemberekre, a járásiakra is, meg az állami gazdaságiak­ra is. — A siklósi gazdaság patro­nál bennünket — így az el­nök. — Kaptunk tőlük két Mia motort.. Az egyiket már úgy kijavítottuk, hogy senki nem mondaná rá, hogy az nem új. Adtak Mgereblyét is és a na­pokban, náluk voltunk a szőlé­szetben, megmutatták, ők ho­gyan telepítenek. Mert mi is akarunk majd tíz holdat tele­píteni. A gazdaság el is vál­lalta: beszerzik az oltványokat és a tíz holdból öt holdat a magu­k gépével megforgatnak. A sertésólban 70 hízó, 85 malac és 14 koca hízik.­­ Jövőre már több lesz -­­bíztatnak a vezetők és szinte látni rajtuk, szégyenkezve mondják: mindössze 15 szarvas­marhájuk van. Hozzá is teszik gyorsan: — Hamarosan 25—30 darab szarvasmarhát akarunk verni, mert enélkül bizony nem lehet gazdálkodni. Takarmányunk van bőven. Csak Jénánk több mint ezer mázsa termett ed­dig. Istállójuk, férőhelyük bőven van, különösen, ha a lovak egy részét eladják és Zetort vesznek helyette, mint ahogy tervezik. Ha pedig nincs, ak­kor segítenek magukon. A ser­téseknek lassan szűkek lesz­nek az ólak. Építenek hát egy sertésfiaztatót, meg egy górét is saját erőből. A járás­­tanúson azt mond­ták: érdemes Nagytótfaluba menni. Igazuk volt. (Szalai) Tágul a látóhatár Újszerű fielyiipari szolgáltatások Komlón­ zott el, amelyeket a komlóiak — minden huzavonát félretéve — hamarosan be is vezetnek. Panasz volt, hogy a vállalat szolgáltató részlegei messze esnek az egyes kerületektől Nos, már a hónap közepétől kezdve a város öt nagyforgal­­mú körzetében lesznek átvevő­helyek, ahol a javítandó, ké­szítendő holmit a megbízottak átveszik és a lakosok készen, megjavítja megkapják. Másik panasz volt, hogy a rengeteg komlód rádiótulajdo­­nos, ha készüléke délután 2 óra után elromlott, kénytelen volt másnapig várni a javítás­ra, vagy a méregdrágán dol­gozó maszekokhoz vinnná a ké­szülékeket, akik aztán jól „meg­vágták". Most délután 2 és este 10 között műszaki ügyele­tet tartanak a rádiójavító rész­legnél és sürgős esetben hí­vásra házhoz is mennek, hogy frissiben javítsák meg a ké­szülékeket. Egészen újszerű, hogy a He­lyiipari szerződés­t köt az Oriannal és a Székesfehérvári Vadásztölténygyárral az álta­luk gyártott készülékek kom­lói garanciális javítására. Hogy ez milyen könnyebbsé­get jelent, azt csak az tudja, akinek valaha is „garanciális útra“ kellett készüléket kül­denie. A munkásosztály helyzeté­nek megjavításáról szóló párt­határozatot a komlói kommu­nisták is gondosan megvitat­ták, közöttük a Helyiipari Vál­lalatnál is. Sok értékes javaslat hang- — 3,2 MILLIÓ forintos költ­séggel építik már a szabolcsi István II. szárító akna vasbe­tontornyát. — MINDENRE kiterjedő, kétnapos piaci ellenőrzésre ké­szülnek a városi KÖJÁLL dol­gozói. Az ellenőrzésre rövide­sen sor kerül.

Next