Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló xxvi.évfolyam,246.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1910. október 20., kedd Ara: SO fillér Nővérek gy generáció jubileu­mát ünnepeljük: húsz­éves a Baranya me­gyei Egészségügyi Szakiskola. Kétezernyolc­­százhuszonhat nővért, asz­­szisztensnőt, szülésznőt ké­pezett ki, kétezernyolcszáz­­huszonhatan dolgoznak a be­teg mellett, laboratóriumban, röntgengépnél, a szülőszobá­ban. Van közöttük határozott arcélű aszkéta-típus, van fá­radékony és gyűrött szemhé­jú, akad, aki még panaszko­dik a fizetésére, láttam már —­ évek óta mindössze ket­tőt —, aki közömbösen né­zett a betegek arcába és lát­tam — szerencsére nem egyet — akinek kigurultak a köny­­nyei, ha a betege napokig szenvedett, vagy ha végső ápolónői feladatként ráborí­totta valakinek a fejére a le­pedőt. Most, az iskola jubi­leumán hadd emlékezzünk meg a sokféle típus közül az utóbbiról. Főleg azért, mert a kor­szerű lélektan bizonyította: erre nem lehet születni. Mint ahogy semmilyen lelki arcu­latot nem kapott a viselője a születéstől fogva készen, mégha létezik átöröklés, ak­kor sem. Ezek a betegekkel együtt-komor, együtt-jóked­­vű nővérek sem ilyennek születtek, mert egy ember személyisége nagyon sok be­leszólás révén, sok lelki él­mény, sok lel­ki sérülés, vagy két évtized ezer színű, min­den embernél más-más ta­pasztalatrendszere alakítja ki. Legfőképpen pedig a kis­gyermekkor, a szülők, a pici korban kapott szeretet­mo­­dellek, amelyeket csorbítatla­nul nagyon kevés kis­gyer­mek kap meg. E­zért kívánkozik ide ez a kérdés, ide, az egész­ségügyi szakiskola jubileumára. Mert a karitatív alkatú nővérek sem ilyennek születnek, hanem különböző színű fiatal életük után ennek a szakiskolának kell őket határozottan, cél­tudatosan ilyenné formálni. Határozottan­­, vagyis ki­mondva, megfogalmazva ne­kik az igényt: csak szeretet­tel lehet teljes értékű ember valaki a betegágy melletti munkában, csak egyfajta em­beri sorsközösség érzetével. Céltudatosan kell törekedni erre minden egészségügyi szakiskolában, s ebben a cél­tudatos törekvésben dicsére­tes módon az elsők között szerepel az ország szakisko­láiból a baranyai. Csak egy bizonyíték: újdonságként itt kezdték el oktatni a leendő nővérek számára az ápolás­lélektant. Akkor, amikor az orvostudományi egyeteme­ken így, külön tárgyként, ilyen céltudatosan még ma sem oktatják. Pedig az or­vosnak legalább annyira kel­lene rendszerbe foglaltan ta­nulnia ezt a tudományt, mint a nővérnek, ha nem jobban. A kétezernyolcszázhuszonha­­tos létszámon, a munkaügyi statisztikák rovatain, a fize­­tésemelési csatákon túl ezt a munkát végezte a Baranya megyei Egészségügyi Szakis­kola, két évtizeden keresztül. Hogy a betegekkel együtt komor, együtt jókedvű nővé­rek közül pontosan hányan dolgoznak Dél-Dunántúlon, akit ebben az iskolában ne­veltek ilyenné­k,­ azt nem lehet tudni. Nincsen róla sta­tisztika, nem lehet számokkal bizonyítani. Csak a betegek szeretetével, amit a szere­­tetért adnak. Végeredmény­ben tehát mégis a legtöbbel. földessy Dénes . Mi újság a határban ? Gyorsítani kell a betakarítást és a vetést Az idén nem maradhat kinn egy hold kukorica sem! Napfényben fürdik a határ, el ne kiabáljuk, tovább tart a jó idő. Meglehetősen szo­katlan kép ez október vége felé. Jó ez a gazdaságoknak? Feltétlenül. Mert bár a mos­tani szárazság némileg hát­ráltatja a szántást és a ve­tést — a kemény földben ne­hezebben boldogulnak a gé­pek — viszont a betakarítást kétségtelenül meggyorsítja. Ez utóbbi most különösen fontos. Az idén nagy termés­­kiesések voltak gabonából, a bepótlás legbiztosabb, legké­zenfekvőbb módja: az utolsó gramm termést is betakarí­tani és biztonságba helyezni. Tehát: mentsük a menthetőt. Az őszi munkák állásáról egészen friss információkat szereztünk Baracs Józseftől, a Megyei Tanács mezőgazda­­sági és élelmezésügyi osztá­lyának vezetőjétől. Eszerint: a burgonya betakarítása lé­nyegében befejeződött a ter­melőszövetkezetekben. A cu­korrépa 57 százalékra áll, a napraforgó 55-re. Ez utóbbi betakarítását feltétlenül meg kell gyorsítani, hiszen tavaly ilyenkor már 78 százaléknál tartottak a gazdaságok. A kukorica vetésterülete 104 ezer hold, ennek csak mind­össze 20 százalékán törték le a termést. A kukorica beta­karítását is feltétlenül meg kell gyorsítani. Az időjárás rendkívül ked­vező, nem szabad, hogy meg­ismétlődjék a tavalyi eset. A tavalyi esztendőben 8 ezer hold kukorica maradt töret­len, illetve ment át tavaszra, a termés egy része megpené­­szedett, állatmegbetegedések történtek. A szárvágáshoz is minél előbb hozzá kell fogni, nehogy késést szenvedjen a vetőszántás. A kukorica be­takarítás sikeréhez nagyban hozzájárulhat a Gabona­fel­­vásárló, amennyiben gyorsan átveszi a termést és segít a szárításban. Még egy dolog: a gazdaságok — amint azt nemrég Bikaron láthatták — éljenek a fóliában való táro­lás lehetőségével. Az elmúlt két hétben a ve­tések szépen haladtak, 42 ezer holdon került földbe a búzamag. Ezzel a megye 45 százalékra áll. Tavalyhoz ké­pest csupán 1,2 százalékos, tehát lényegtelen a lemara­dás. A legelőbbre Mohács já­rás és város, illetve a sziget­vári járás jár. őszi árpából a terület 89, takarmánykeve­rékből a terület 84 százalé­kán már elvetettek. Hogyan értékelhetjük a vetési mun­kák állását? Sürgősen meg kell gyorsítani és lehetőleg az elkövetkezendő 2 hétben befejezni a vetést. Ez a két hét még beleesik az optimá­lisnak mondott időszakba. A gyorsaság természetesen nem mehet a minőségi munka ro­vására. Okosan kell tehát szervezni. Végezetül a szántási mun­kák, a mélyszántás és a vető­szántás együttesen 41 száza­lékban kész. A gazdaságok úgy állnak, mint tavaly ilyenkor. A napfényes időjárás a sző­lőknek is rendkívül kedvező. A betakarítási munkák állá­sáról a megye legnagyobb szőlő- és bortermelő gazda­ságában, a Villány-siklósi Ál­lami Gazdaságban érdeklőd­tünk. Már csak 250 hold van hátra az 1800-ból, a többin leszüreteltek, szombatig ösz­­szesen 600 vagonnyi szőlőt. Mivel nem készült el az új, 24 ezer hektoliteres torony­pince, amely megoldotta vol­na a tárolási gondokat, a gazdaság minden követ meg­mozgatott, hogy megfelelő tá­rolókapacitás álljon rendel­kezésre. Először is 4700 hek­toliter új borra leszerződtek az állami pincegazdasággal, a szállítás már meg is kezdő­dött. Ugyancsak a pincegaz­daságnak 100 vagon szőlőt adtak át feldolgozásra. Mind­ez enyhített a gondokon. Ezenkívül a konzervgyártól és a fogyasztási szövetkeze­tektől alumíniumtartályokat vettek bérbe, továbbá a vas­úton is tárolnak. Mindez természetesen ideiglenes meg­oldás, de mégiscsak azt je­lenti, biztos helyen van a termés. Szovjet és magyar szakemberek közös vállalása November 7. tiszteletére megkezdi termelését hazánk első polietilén gyára Nagyjelentőségű megálla­podásra került sor hétfőn a Tiszai Vegyikombinátban. Szovjet szakértők és a TVK vezetői szocialista szerződést kötöttek, amelyben rögzítet­ték, hogy a több mint 2,5 milliárd forintos költséggel felépült polietilén-gyárban a X. pártkongresszus, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tisz­teletére, november 5-én meg­kezdik a rendszeres terme­lést. Az új nagyüzemben rossz minőségű benzinből évente 24 000 tonna polietilén-gra­nulátumot állítanak elő, amelyből többféle termék ké­szíthető. Az angol gyártmá­nyú berendezésekkel felsze­relt úgynevezett polimer üzemben a Franciaországból vásárolt és szállított cseppfo­lyós etilénből az elmúlt két hónapban már 1600 tonna ki­váló minőségű polietilén­­szemcsét” gyártottak. A Szovjetunióból beszerzett eti­léngyár komplikált berende­zésein pedig már a végső beállításokat végzik. A két fél közötti megállapodás ér­telmében a szovjet és a ma­gyar szakemberek vállalták, hogy november elején a két gyáregységet összekapcsolják és ettől az időtől fogva hazai benzinből készült etilénnel készítik a magyar műanyag­ipar új termékét. Még egy érdekes adat: az új létesítményben hétfőig ke­reken egymilliárd forint ér­tékű berendezést és készülé­ket helyeztek véglegesen üzembe. Vasárnap reggel Pécsváradon, a Művelődési Ház előtti téren népviseletbe öltözött tánccsoportok és hatalmas nézősereg alkotta gyűrűben a kikiáltók, komédiások megnyitották az im­már hagyományos Pécsváradi Leányvásár egésznapos műsorát. (Tudósításunk az 5. oldalon) i A kanadai szeparat­isták megölték Laporte munkaügyi minisztert Cross sorsa még bizonytalan hangárjában állt. A szeren­csétlen sorsú québeci mun­kaügyi miniszter halálát a kormány szerint lövések okozták, az újságíró viszont kijelentette: Laporte csukló­ját törülközővel tekerték kö­rül, s az át volt itatva vér­rel, ami arra vall, hogy La­­portenak felvágták a csukló­ján az ereket és elvéreztet­ték. A „front” kommünikéje ,,kivégzésről” beszélt és kö­zölte, hogy ezt 18.18 órakor hajtották végre, vagyis pon­tosan egy héttel és három perccel Laporte elrablása után. A „sejt” magára vál­lalta a tettet. Rosszhiszemű­séggel vádolta a kormányt és Laporte kivégzéséért a szö­vetségi hatóságokra próbálta hárítani a felelősséget. — „A québeci nép kizsákmá­­nyolói jobban teszik, ha most jobban vigyáznak magukra” — írták a szeparatisták. Laporte kivégzésének híré­ről cédulát küldtek be az éppen ülésező alsóházba, ahol a parlamenti képviselők, kabinet-tagok és közéleti sze­mélyiségek alig találtak sza­vakat felháborodásuk kifeje­zésére. A rádió- és televízió­­állomások műsorukat meg­szakítva jelentették be a a hírt. Minden adó ezután gyász­zenét vagy himnuszt sugárzott. Az egyik rádió­riporter elsírta magát.. Regi­na városban egy riporter utcai interjúkat készített. Botrány tört ki, mert egy fiatalember mentegetni pró­bálta a gyilkosságot, s ekkor a mellette álló férfi leütötte. Quebecben tartományszerte félárbocra engedték a lobo­gókat. Laporte holttestét a parlamentben ravatalozzák fel. Temetéséről később in­tézkednek.* Douglas Home brit külügy­miniszter vasárnap este fel­hívást intézett az ember­rablásokért felelős québeci felszabadítási fronthoz,­­ amelyben követeli James Crossnak, a változatlanul fogságban lévő brit keres­kedelmi főmegbízottnak a szabadonbocsátását. Ismeretessé vált annak a levélnek a teljes szövege is, amelyet Cross juttatott el a hatóságokhoz vasárnap, mi­után halálhírét költötték. Megírja, hogy vasárnap reg­gel maga is tanúja volt a haláláról szóló televíziós köz­leménynek, s a bejelentés rettenetesen megrázta, mert arra gondolt, mit érezhet fe­lesége haláláról értesülve. Cross közli, hogy életét nem fenyegeti veszély, csupán ab­ban az esetben, ha folytat­ják a kutatást utána és őr­zői után. Végül Cross ismét azt tanácsolja, hogy teljesít­sék a szeparatisták követe­léseit. A csere lebonyolítá­sában Cross a vöröskeresztet­­ vagy a kubai konzulátust nevezte meg lehetséges köz­vetítőként. A qebeci tartományi rend­őrség vasárnap kiadott körö­zése. Az elfogatási parancs szerint Laporte és Cross elrab­lását egyaránt egy Marc Car­­bonneu nevű taxisofőr és egy Paul Rose nevű tanár haj­totta végre.­­ Mindketten montreali lakosok. Az elfo­gatási parancs a két gyanú­sított részletes személyle­írását is tartalmazza. Az egyetlen újságíró, aki Laporte holttestét látta, Mi­chel ,St. Louis, a CRAC rá­dióállomás munkatársa. A quebec-i felszabadítási front „Dippe” nevű sejtje­i­t a kanadai hadsereg második vi­lágháborús vereségéről gúny­ból nevezték el így — értesí­tette telefonon az­­ újságírót Laporte földi maradványai­nak hollétéről. A zöld gépkocsi, amely­ben a holttestet elhelyezték, a St Hubert-i repülőtér pol­gári légiforgalmi övezetének

Next