Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
1970. március 1. Pécs-baranyai tapasztalatok Mit tud az idei Ki mit tud? \/ Kevesebb jelentkező, gyengébb átlagszínvonal A Ki mit tud? szélesebb tömegbázisra épülő szakasza lezárult. Egybehangzó információk szerint a korábbiakhoz képest érdeklődésben és színvonalban is egyaránt visszaesés mutatkozik. Ennek okaira végleges választ majd az országos tapasztalatok után kaphatunk. Néhány problémáról azonban most, frissében is érdemes szólnunk. Jóval kevesebben A meghirdetés után Pécsett és a megyében mintegy 2500 jelentkezési lapot küldtek ki. A helyi bemutatók és az előválogatók után a három kerületi (Pécs) és az öt járási döntőn 300 szólista és 46 csoport, összesen mintegy 580 jelentkező szerepelt. Azaz jóval kevesebben az 1968-as vetélkedő résztvevőinél. A szabályok világosan kimondják: hivatásos együttesek, szólisták ezúttal sem nevezhetnek. (Azt is, ki a hivatásos.) Mégis voltak bizonyos félreértések. Az egyik tánczenekarnál a kerületi döntőn derült ki, hogy fő foglalkozásban zenélnek. Ugyanakkor sajátos módon a Tanárképző kitűnő és rokonszenves spirituálé együttese — noha van működési engedélyük, de nem ebből élnek — távolmaradt. (Pedig talán az egyetlen biztos esélyes lehetett volna.) A produkciókat ayolc tagú szakzsűri bírálta el. Megkérdeztük tőlük: milyen tapasztalatokat összegezhetünk az eddigiek alapján? Három vélemény Bucsky Mihály: — Néhány kiugró teljesítménytől eltekintve nemcsak a részvétel, az átlagszínvonal is gyengébb a korábbiaknál. A járási bemutatókra sok untig hallott verset hoztak. Találkoztam olyan fiatallal is, aki negyedik alkalommal és helyen mondta el ugyanazt a verset. Az az érzésem, hogy eléggé magukra hagyatva készültek elő az idei Ki mit tudja?. A kép nem túl biztató. A szólisták zöménél nem érezni az igazán elmélyült, lelkiismeretes felkészülés eredményét ... Dr. Nádor Tamás: — Egészébe véve öröm volt hallgatni az éneklő, muzsikáló pécsi és baranyai fiatalokat. Többen is jelentkezhettek volna, főleg hangszeresek, hiszen Pécsett nincs hiány zongoristákban, hegedűsökben. Annál több táncdalénekes-jelölt jelentkezett, akikkel őszintén szólva elég sok baja volt a zsűrinek... Komlódi József: — Szerintem globálisan — pécsi viszonylatban — a színvonal nem sokkal kisebb a korábbinál. Azaz 1968- ban némileg kiforrottabbak voltak az egyéni produkciók. A szólisták most, úgy tűnik, mintegy öntevékenyen, szakmai segítség nélkül készültek a vetélkedőre. Talán ez is okozta, hogy elvárható, jó szerepléseket hallottunk ugyan, de kiugró teljesítményt annál kevésbé... „Az idei színvonalról" Ezek után úgy vélem jogos a kérdés: vajon a korábbi Ki mit tudok — vagy ne menjünk messzire — a Helikonok varázsa, lendülete, izgalma és nem , utolsósorban széles tábora hol maradt ezúttal? A kérdést bizonyára sokszor halljuk még a továbbiakban. Vannak és lesznek, akik másképp látják vagy nem akarják látni a változást. A Hétfői Hírek múlt heti számában a Tv szerkesztője így nyilatkozott: „Az előzsűrik véleménye szerint az idei színvonal magasabbnak ígérkezik. Akik 1968-ban a döntőbe jutottak, az idén bizony a területi selejtezőkben is csak nehezen kerültek volna be ..." És: „érdekes, sokkal több a vidéki jelentkező, mint a budapesti .. Nem vitathatjuk: a kamerák előtt nyilván az idén is magas színvonalú produkciókkal találkozunk. De csak ez jelentheti-e vajon „az idei színvonalat"? Beszélgettünk erről is pécs-baranyai zsűritagokkal, a Kit mit tud? szervezőivel. Elhangzott olyan vélemény is: sokan távolmaradtak, mert a Helikonra készülnek (?), azt rangban, lehetőségekben nagyobbra tartják. Ami a Ki mit tud?-ban a Tvszereplés lehetőségét illeti, kétségtelen: ez keveseké. Sokan nyilván ezért maradtak jóval. De akadnak korábbi tapasztalatok arra is, hogy a kamerák elé sokféle szempont alapján válogatják ki a szereplőket... Tehetségkutatás — de miként? Van azonban ennél sokkal átfogóbb, alapvető probléma is — szerintünk országosan. Hírül adtuk már: 1972-ben 43 különböző országos fesztivált, bemutatót rendeznek hazánkban. Csak szavalóverseny 7—8, színjátszó fesztivál legalább négy lesz. És a legjobbak jobbára mindenütt ugyanazok... Nem ártana itt szelektálni, összehangolni, hisz rendkívül sok energiát követel ez a rengeteg ta lálkozó és fesztivál a szereplők- től. És csoda-e ha oda készü lödnek, ahol a maguk mezőnyé-ben több és nagyobb a siker lehetősége, s esetleg a tehetség felismerésének az országos lehetősége, fóruma is alkalmasabb, mint a kamerák fényében — a kevés kiválasztott számára. Végső fokon tehetségkutatásra ezután is szükség van. Kérdés azonban: a Ki mit tud? mai, hagyományos Tv-vetélkedő formája — szerintünk egy kissé már elfáradt formája-e — vajon a legalkalmasabb erre? Az országos tapasztalatokból talán erre is választ kapunk. Wallinger Endre Egyetemi fotópályázatot Az V. Pécsi Egyetemi és Főiskolai Napok alkalmából az Orvostudományi Egyetem KISZ Bizottsága fotópályázatot hirdet városunk felsőoktatási intézményeinek hallgatói számára. A szerzők kötetlen számú és témájú, 30x40 cm-es méretű papírképekkel és 5x5 cm-es üvegezett, színes diapozitívekkel pályázhatnak, melyek beküldési határideje: március 15. A nyilvános bírálat és értékelés másnap délután fél ötkor kezdődik az orvosegyetem központi épületének konferenciatermében. A zsűri elé csupán azok a képek kerülhetnek, melyek hátoldalán a képeimen és a szerző nevén, címén kívül a felsőoktatási intézmény megnevezése is szerepel, amelyen a szerző tanulmányait folytatja. A diapozitíveket ezenkívül sorszámmal és a fenti adatokkal megegyező kísérőjegyzékkel kell ellátni. A Magyar Fotóművészek Szövetsége, a KISZ és a Mecseki Fotóklub tagjaiból alakult bírálóbizottság a társadalmi szervek és vállalatok által felajánlott értékes tiszteletdíjak odaítéléséről is dönt. A kiállítás ünnepélyes megnyitása és a díjkiosztás március 20-án lesz az Orvostudományi Egyetem aulájában. DUNÁNTÚLI NAPLÓ MA ESTE: Miklós György zongoraestje A Filharmónia új bérleti sorozata, a Tavaszi-bérlet első hangversenyeként kerül sor ma este a Liszt-teremben Miklós György zongoraestjére. Az igen igényes műsor végigvezet a legfontosabb zenei stílusok világán. Bach egyik legjelentősebb zongoraműve, a Kromatikus fantázia és fuga után Beethoven kései, sorrendben utolsó előtti szonátáját, az op. 110-es Asz-dúr szonátát hallhatjuk. A romantikus zongorairodalmat két Brahms-mű, a b-moll intermezzo és a g-moll ballada képviseli. Befejezésképpen Schumann: Kreisleriana, op. 16. Napirenden: a művelődési otthonok helyzete Ülést tartott az országgyűlés kulturális bizottsága Minisztériumi és tanácsi vezetők, népművelési szakemberek, a társadalmi szervek képviselőinek részvételével elemezte kedden a Parlamentben a művelődési otthonok helyzetét és társadalmi szerepét az Országgyűlés Kulturális Bizottsága, dr. Ortutay Gyula elnökletével. Garamvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettes beszámolójában többek között hangsúlyozta, napjainkban több mint 3300 művelődési otthon működik hazánkban, közülük azonban csak alig kétezer alkalmas funkciója betöltésére. Látogatóinak száma tíz év alatt 42 millióról évi 49 millióra emelkedett, s figyelemre méltó, hogy az érdeklődők 70 százaléka a fiatalok közül került ki. Főleg az ifjúság kezdeményezésére a művelődési otthonokon kívül is létesültek klubok az iskolákban, társadalmi szervezetekben, üzemekben, termelőszövetkezetekben. A művelődési otthonok tevékenységének tartalmát lassú minőségi javulás jellemzi. Jelentős szerepet vállaltak például a szocialista családi és társadalmi ünnepek szokásának terjesztésében, az ismeretterjesztésben, a művészeti nevelésben. Az intézményekben jelenleg 9 ezer amatőr együttes működik 200 ezer taggal. A műsorokban erősödött a közvetlen társadalmi, közéleti témaválasztás. A eredmények mellett számos ellentmondás is jellemzi a művelődési otthonok mai helyzetét. Bár az utóbbi tíz évben az állam, a tanácsok, az üzemek nagy erőfeszítéseket tettek az intézmények működési feltételeinek javítására, nagy részük anyagilag mégis rosszul ellátott. Gondot jelent, hogy még ma is sok helyen képzetlen embereket alkalmaznak művelődési otthonokban. A következő érvek főbb feladatairól szólva Garamvölgyi József rámutatott: az eddigieknél jobban a munka középpontjába kell kerülnie a politikai-világnézeti nevelésnek. Az intézmények tevékenységét szorosabban kellkötni a munkahelyi közösségekhez. Ennek legcélszerűbb módja, ha bázisaivá válnak a szocialista brigádmozgalom kulturális és közösségi életének, világnézeti formálásának. A művelődési otthonokra kiemelkedő szerep hárul az ifjúságpolitikai célok megvalósításában. Ugyanakkor a művelődési otthonoknak erősíteniük kell tevékenységüket az ipari és mezőgazdasági fizikai dolgozók körében, mégpedig úgy, hogy művelődési igényeiket az eddiginél jobban figyelembe veszik. Az intézményekben javítani kell a társadalmi irányítást és ellenőrzést. A nagyobb intézményekben külön ifjúsági tanácsot is célszerű létrehozni. Javítani kell a személyi feltételeken és az anyagi ellátáson is. A beszámolót élénk vita követte. Hámor Imréné, Komárom megyei képviselő, az esztergomi városi tanács elnökhelyettese például hangsúlyozta: több figyelmet kell fordítani a népművelési szakemberek gyakorlati képzésére. Magasabb műveltségű, a gyakorlatot és az elméletet egyaránt jól ismerő népművelőket vár az élet. Szabadidő növekedése a művelődési házak szerepét is hangsúlyozottabbá tette — húzta alá Dömötör János, Csongrád megyei képviselő. Az sem mindegy, hogy milyen környezetben töltik el a dolgozók szabadidejüket. A környezet esztétikája is nevelő hatású, s ez ma még számos művelődési otthonban kívánnivalót hagy maga után. A múzeumok, a könyvtárak, a mozik és az iskolák szorosabb együttműködésének fontosságát hangsúlyozta hozzászólásában Takács Gyula, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese. Ugyanakkor javítani kell a művelődési otthonok munkájának ellenőrzését, általában a felügyeleti munkát. Drucker Tibor, a Fővárosi Művelődési Ház igazgatója elmondta, hogy Budapesten egy év alatt mintegy 9 millió látogatója volt a 400 művelődési ház programjainak. Ez is igazolja, hogy nagyvárosban is nő az igény a társas együttlétre. Király István budapesti képviselő kifogásolta, hogy a gazdasági vezetők egy része ma még mellékesnek tekinti a közművelődés támogatását. A Baranya megyei Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet MÉRLEGJAVÍTÓ RÉSZLEGE Pécs, Felsőmalom utca 3. sz. alatti telephelyre költözött. Telefon: 52-65. Minden típusú híd és mozgatható mérlegek javítását és szerelését vállaljuk. Meditáció a pályaválasztásról Nem könnyű a pályaválasztás, különösen akkor, ha nagyonsok lehetőség közül lehet, illetve kell választani. Minden tanuló gyermekkori vágyát szeretné megvalósítani. Kezdetben életcélt, pályakört tűz maga elé, amely később egy-két pályára, foglalkozásra, szakmára szűkül le. Nem könnyű a pályaválasztás főként a mai nyolcadikosoknak. A negyedikes középiskolások pályairányultsága sem egészen egyértelmű. Az általános iskolásoknak azért nehezebb, mert egy kamaszkorban levő gyermek még nem tud felelősségteljesen dönteni saját sorsáról. De mégis döntenie kell, s ebben kell őket segíteni. Ez a segítségadás viszont nem jelentheti azt, hogy a döntőbíró szerepében ítélkezzünk, kizárva a gyermek vágyát, álmát, megvalósulásának reális útját. Ugyanez jelentkezik a középiskolások előtt is. Az általános iskolát befejezve többen szakmát választa nak, mások középiskolákban folytatják tanulmányaikat. Főként a szakközépiskola megválasztása jelenthet nagyobb gondot, mert ez esetben sokszor nem is a gyermek választ, hanem a szülői ház inspirálja az általa kiválasztott iskolába, így négy év elteltével megjelennek újból a pályaválasztási gondok azzal a védekező reflexszel, hogy annak idején nem látták világosan a szakközépiskolák célját, képzését. A pályaválasztás a szülői házon belül is gondokkal jár, hiszen számtalan információs hatás éri tanulóinkat. E hatásrendszer közül kiemelnénk a családi ház vezető szerepét. A szülői ház szempontjából e kérdésben nem vagyunk egységesek. Találkozunk, olyan jelenséggel, illetve olyan típusú szülőkkel, akik csak az „íróasztal melletti, fehérköpenyes" életpályát látják egyedül üdvözítőnek, ahol az egzisztencia kibontakozhat. Akadnak olyanok is, akik a gyengébb tanulmányi eredményt elérő tanulókat azzal ijesztgetik: „ha nem tanulsz, majd elmész kapálni”. Ez esetben a családi nevelés legnegatívabb példájával találkozunk, munkával fenyegetik a gyermeket. Olyan esettel is találkozunk, amikor a pályaválasztást teljesen a tanulók elképzelésére bízzák, függetlenül képességüktől, az adottságuktól. Mi lenne tehát a helyes út? Próbáljuk idejében felkészíteni a tanulókat az élethivatásukra, de az iskolával együtt, s ne kezeljük másodrendű kérdésként a gyermek vágyát, elképzelését sem. Hiszen pályát egy életre szólóan választanak, s a társadalom számára sem lenne közömbös, ha sűrűn fakadna fel fohászuk: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam". Pály Gábor tanár Szavak helyett tettekkel! Új segítség fizikai dolgozók gyermekeinek Pécs egész III. kerületére kiterjeszti iskolapatronáló tevékenységét a Mecseki Ércbánya Vállalat ll-es üzeme. Tirkala Ferenctől, a ll-es üzem geofizikus mérnökétől, aki egyben az iskolapatronálást szervezi - hallottuk tegnap. " Az üzem a város legnagyobb iskoláját, az Építőkúti Általános Iskolát patronálja. Évi ezer társadalmi munkaórában dolgozunk náluk. Ezenkívül pénzbeli segítséget is nyújtunk az iskolának, így színpadjuk felszereléséhez szakszervezeti bizottságunk 20 000 forintot adott, a felszerelés munkálatait pedig az említett ezer óra keretében végezték el. Közel félszáz gyerekük honismereti kirándulását is segítjük — Mohácsra. — Az egész III. kerületre úgy terjesztjük ki az iskolatámogatást, hogy a terület nyári nap-s közi táborának ingyen sportedzőket bocsátunk a rendelkezésére. Ezek az edzők kosárlabdára oktatják majd a III. kerületi gyerekeket az Építőkúti Általános Iskola korszerű, új, műanyagalapú pályáján. Úgy érezzük, hogy legsajátosabb kezdeményezésünk: tíz olyan gyereknek a balatonfenyvesi üdülési költségeit vállaljuk, aki fizikai dolgozó szülők gyermeke és tanulmányi eredményén lényegesen javított. Ezen felül saját balatonfüredi üdülőnkben egyhetes ingyenes nyaralást biztosítunk öt olyan gyermeknek, akinek szülei a MÉV dolgozói. Mégpedig közülük három olyannak, aki fizikai szülők gyermeke, VII.-es, vagy Vlll.-es és a legtöbbet javított a tanulmányi átlagán. További kettő pedig olyan lehet, aki a városi tanulmányi versenyeken helyezést ért el. r Pécsi általános iskolások előadásában: Gyermekszínpadon a Háry János Különleges zenei bemutatóra készülnek Pécsett, a Mátyás király utcai ének-zene tagozatú általános iskolában. A jubileumi év jegyében előadják Kodály Zoltán Háry János című daljátékát. A művet Szesztay Zsolt szolfézs tanár alkalmazta gyermekszínpadra, egyben ő rendezi és vezényli is az előadást. Kérésünkre elmondotta, hogy a mű előadásának terve kezdő tanár korában, 1959-ben született meg először Komlón. Azzal, hogy ezúton is közelebb hozza, megszerettesse a muzsikát, a magyar népdalokat, a szépre oly fogékony gyermekekkel. Elképzelésével azon melegében felkereste volt tanárát, Kodály Zoltánt, aki hosszan beszélgetett vele a mű gyermekszínpadi lehetőségeiről és bemutatásához sok dramaturgiai tanácsot is adott. A Háry Jánost akkor sikerrel előadták a komlói gyerekek. A mostani, a pécsi tehát már nem „ősbemutató”. Itt is azonban a mű előadása két alapvető változást jelent az eredetihez képest. Mivel gyerekek játszanak gyerekeknek, fölöslegessé válik, hogy a négyrészes daljáték meseszerűségét idézőjelbe tegyék. Kodály Zoltán jóváhagyásával ezúttal is elmarad a mű elő- és utójátéka, és megmarad önmagában a mese: a négy kaland, így a negyedik kaland végén, a közismert intermezzóval — amelynek kórusszövegét pécsi szerző, Vargha Károly írta — fejeződik be a gyermekszínpadi változat. A másik változás objektív körülményből adódik, magából a gyermeki hanganyagból: a nagy hangerejű zenekari kíséretet zongora pótolja és a vegyeskarok helyett is egynemű kar változatban szólalnak meg a Háry János kórusai. Természetesen mindez a Mester tízegynéhány év előtti engedélyével és személyes instrukcióival. A mű előadása ma is, a pécsi általános iskolások és fiatalok körében is a magyar népdalkincs megszerettetését szolgálja, tegyük hozzá: igen vonzó, kedves, gyermekszínpadi formában. A mintegy száztagú együttes játékában a különböző művészeti ágak — a szólóének, a néptánc, a színpadi játék, a kórus — találkoznak egymással Dombay Győző modern gyermekrajzokat idéző díszleteinek környezetében. A sajátos gyermekszínpadi Háry János rendezője és karmestere azt is elmondotta, hogy körülbelül egyéves munkát foglal magába a közeledő bemutató. A próbák rendszeresen folynak, és a gyerekek olyan élvezettel dalolnak, muzsikálnak, játszanak, ahogyan énekkari próbákon még soha nem tapasztalta a karvezető. A bemutató március 19-én lesz. (Előtte házibemutatót tartanak.) Ezenkívül meghívást kaptak Budapestre az Egyetemi Színpadra és a tavaszi szünetben Kecskemétre, a zenei átalános iskolák országos találkozójára. Júniusban pedig a komlói gyermekkórus-fesztiválon adják elő Kodály Háry Jánosát.