Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-01 / 300. szám

Algéria nemzeti ünnepe al­kalmából Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke távirat­ban üdvözölte Huari Bume­­d­en-t, az Algériai Demokra-­­ tikus és Népi Köztársaság elnö­két, a Nemzeti Felszabadítási Front Forradalmi Tanácsa elnö­két, a Minisztertanács elnökét. 24 óra a nagyvilágban Magyar vezetők távirata Algéria nemzeti ünnepe alkalmából Szovjet—nyugatnémet megállapodás A Szovjetunió kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság, kormánya között létrejött meg­állapodás, amelyet szerdán írt alá Moszkvában egyrészről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra és Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere, más­részről Helmut Schmidt nyugat­német szövetségi kancellár és Frans-Dietrich Genscher al­­­kancellár, külügyminiszter ki­mondja: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság e jövőben is fejleszti és tovább szélesíti az együttműködést gazdasági, ipari és műszaki területeken. A megállapodás előirányozza az ipari kooperáció fejleszté­sét és az együttműködés kiszé­lesítését a nyersanyag és az energia­termelés területén. A két ország szervezeteinek eb­ben az együttműködésben való részvétele egyebek között sza­badalmak, licencek átadását, gép és gépi berendezések szál­lítását jelentheti. A két állam képviselői éven­te legkevesebb egy ízben hol Bonnban, hol Moszkvában ta­lálkoznak a megállapodás tel­jesítésének ellenőrzése céljá­ból. Az 1971. szeptember 3-án megkötött négyoldalú megálla­podásnak megfelelően ez a megállapodás a megszabott előírásoknak megfelelően Nyu­­gat-Berlinre is vonatkozik. A megállapodás, amely alá­írásának napján lépett hatály­ba, nem érinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság régebben megkötött két­­o­alú és sokoldalú szerződéseit és egyezményeit. -4 MOSZKVA: Az Alvaro Cu­­nhal tárcanélküli miniszter ve­zette portugál kormányküldött­ség csütörtökön a Kreml falá­nál megkoszorúzta az ismeret­len katona sírját. A küldöttség tagjai egyperces néma tisztelet­adással adóztak a szovjet har­cosok emlékének, akik a máso­dik világháború éveiben életü­ket áldozták a fasizmus ellen vívott harcban. LAPZÁRTA Csütörtökön a farkasréti temetőben nagy részvéttel kí­sérték utolsó útjára Lengyel Menyhért írót Virágokkal övezett ravatalánál család­tagjai, művészetének tiszte­lői, irodalmi életünk ismert személyiségei rótták le ke­gyeletüket. A magyar Pen Club nevében Hegedűs Gé­za író búcsúzott az elhunyt­tól.* Nemzetek közötti barátsá­gos labdarúgó-mérkőzés: Lengyelország—Kanada 2:0 (2:0). Varsóban csütörtökön este villanyfénynél került sor a találkozóra, amelyen a lengyel válogatottban a VB bronzérmes együttesből csak Szarmach szerepelt. * Rauf Denktas ciprusi al­­elnök, a török közösség ve­zetője csütörtökön hazaérke­zett Nicosiába. Londonban tárgyalt a brit vezetőkkel, majd Ankarában tartott megbeszéléseket a török kor­mány tagjaival. Elégedetten nyilatkozott a két fővárosban lezajlott tárgyalásairól. Cip­rusi ENSZ-körökben arra szá­mítanak, hogy hamarosan újra kezdődnek a tárgyalá­sok a két közösség vezetői között. Richard Nixon volt ameri­kai elnök állapota továbbra is válságos, s újabb szövőd­mények lehetségesek — ál­lapította meg a Long Beach-i kórház által csütör­tökön, közép-európai idő szerint a késő esti órákban kiadott orvosi jelentés. * Politikai összeesküvésben való részvétel vádjával le­tartóztatták csütörtökön este Rómában Vito Miceli tábor­nokot, az olasz hírszerzés és elhárítás volt vezetőjét DUNÁNTÚLI NAPLÓ Púja Frigyes külügyminiszter hivatalában fogadta Carlos P. Ro­­mulót, a Fülöp-szigeteki Köztársaság külügyminiszterét, majd hiva­talos tárgyalásokat folytatott vele. Képünkön: (jobbról, középütt) Púja Frigyes, (vele szemben) Carlos P. Romulo. 4- KAIRÓ: A végéhez köze­lednek a Szuezi-csatorna ak­­nátlanítási munkálatai. Ahmed Idashur, a csatorna-igazgató­ság elnöke szerdán kairói saj­tóértekezletén jelezte, hogy a fontos nemzetközi víziót újbóli megnyitása a jövő év első felé­re várható. 4- VARSÓ: A szejm elnöksé­ge meghívására 5 napos láto­gatást tett Lengyelországban az NSZK parlamenti küldöttsége Annemarie Rengernek, a Bun­destag elnökének, vezetésével. A küldöttségben az SPD, FDP, CDU és CSU képviselői kaptak helyet 4­ RAWALPINDI: A Rerwal­­pindiben tartózkodó Henry Kis­singer amerikai külügyminiszter csütörtökön több mint kétórás megbeszélést tartott Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni miniszter­elnökkel. A tárgyalásokról rész­letek egyelőre nem ismeretesek. Feltételezik, hogy az amerikai fegyverszállítások embargójá­nak kérdése állott az előtérben. 4- CARACAS: Nagyerejű bomba robbant szerdán este Caracasban, a Venezuelai­ Kubai Baráti Társaság székhá­zában, ahol venezuelai szak­­szervezeti vezetők éppen foga­dást adtak kubai kollegáik tisz­teletére­­, közölte csütörtökön a caracasi rendőrség. A robba­nás súlyos anyagi károkat oko­zott, de emberéletet nem köve­telt .­ BUENOS AIRES: Ismeret­len fegyveresek elraboltak és a Buenos Aires környéki erdők­ben kivégeztek egy argentin baloldali politikust­­, közölte csütörtökön az argentin rend­őrség. A peronista ifjúsági moz­galom egyik vezetőjét ismeret­len tettesek munkahelyén gyil­kolták meg. Az újabb terror­cselekmények következtében 168-ra emelkedett az idén Ar­gentínában elkövetett politikai gyilkosságok áldozatainak szá­ma. 4- BELGRÁD: A jugoszláv sajtó közlése szerint Minda Ti­bort, Vajdaság tartomány vég­rehajtó tanácsának volt alelnö­­két nevezték ki az Újvidéki Rá­dió igazgatójává. Mint a jelen­tés hangoztatja, a korábbi igaz­gató, Markovics-Majtényi And­rás új tisztséget kap. 4- BUENOS AIRES: 1974-ben mintegy 24 ezer ember lépett be az Argentin Kommunista Pártba és az Argentin Kommu­nista Ifjúsági Szövetsége — je­lentette be Afos Fava, az Ar­gentin KP KB titkára. Kommentár Csúcsértekezlet a palesztin­ ügy jegyében A Robotban megtartott 7. arab csúcsértekezlet előzetes kommentárjainak többsége egy dologban értett egyet: abban, hogy a konferencia sikerét az fogja meghatározni, mennyire képesek a részvevők közös ne­vezőre jutni a palesztin kérdés­ben. A rabati csúcs részvevői egyhangúan pozitív határozatot fogadtak el, amely új perspek­tívákat nyit a nemzeti jogaik érvényesítéséért küzdő palesztin araboknak. Eszerint valameny­­nyi arab állam (vagyis 20 or­szág) a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezetet ismeri el a pa­lesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének. A palesztin ál­lamiság csíráját ültette el a rabati határozat, amikor elis­merte a PFSZ jogát, hogy az izraeli megszállás alól felsza­badított területeken palesztin fennhatóságot létesítsen. Ez egyben máris időszerűvé teszi az ideiglenes palesztin kormány megalakítását. A határozat elfogadását az tette lehetővé, hogy nem hiva­talos megbeszéléssorozat ered­ményeként előbb sikerült áthi­dalni azokat a számottevő né­zetkülönbségeket, amelyek a közel-keleti rendezés ügyében Jordánia és a PFSZ között fennálltak. Ezek még az 1970. év „fekete szeptemberére” ve­zethetők vissza. Husszein jordá­­niai király hadserege szörnyű mészárlást rendezett a palesz­tinok soraiban és felszámolta a gerillák bázisait. S Husszein, akinek alattvalói 60 százalék­ban palesztin araboknak vall­ják magukat, azóta is vitatta a PFSZ jogát a palesztinok képviseletére, illetve arra, hogy önállóan vegyen részt a vál­ság rendezésében. Most viszont a jordániai uralkodó, aki nagy mértékben elszigetelődött az arab világon belül, elvben legalábbis beadta a derekát s szinte minden vonatkozásban engedményeket tett a PFSZ- nek. A határozat elfogadásán kívül a hazatérése után is le­szögezte, hogy „támogatni fog­ja a Palesztina­ Felszabadítási Szervezetet jövőbeli kötelezett­ségeinek teljesítésében mind nemzeti, mind nemzetközi szin­ten”. Ez így feltétel nélküli behó­­dolásnak is tűnhetne Husszein részéről, de egy s más ez ellen szól. Például az, hogy — bár egyelőre m­ég nem világos mi­ért — a rabati csúcs palesztin­határozatát kezdettől fogva „kompromisszumos” jelzővel illették. Akkor hát, milyen en­gedményeket tett a PFSZ? A konferencia utolsó napján olyan „folyosói értesülés,” röp­pent fel, hogy a PFSZ hajlandó a jordániai delegáció része­ként részt venni a közel-keleti­­ béketárgyalásokkal kapcsolatos­­ genfi konferencián. Ezt azon­­­­ban azon melegiben cáfolta­­ Robotban a szervezet szóvivő­­­­je. Csakhogy Husszein ugyan- s­akkor kijelentette: fenntartja a véleményét a közel-keleti ren- I dezésre vonatkozó további tár­gyalásokat illetően — ez pedig azt jelenti: ragaszkodik ahhoz, hogy a genfi konferencián leg­feljebb közös jordániai—pa-­­lesztinai küldöttség vegyen részt. Továbbá ahhoz is, hogy a genfi tárgyalások felújítása előtt jordániai—izraeli viszony­latban is sor kerüljön csapat­szétválasztásra. Mindez pedig aligha elfogadható a PFSZ számára. Hogy akkor miért ment bele a két fél ebbe a felemás kompromisszumba? A PFSZ azért, mert Husszein tényleges engedményt tett azzal, hogy elismerte a szervezetet a pa­lesztinok egyedüli képviselőjé­nek, s a felszabadítandó te­rületek fennhatóságának jogát sem vitatta. Ami Husszeint il­­­­leti, ő a szemben álló fél (Iz­ I­rael és Washington) ellenálló- I­zóban bízva egyezett bele a­­ kompromisszumba. Tudja, hogy az izraeli vezetők egyértelmű­en leszögezték: csak a csataté­ren hajlandók találkozni a PFSZ-szel. ő tehát „mossa ke­zeit" és félreállva szemléli, hogyan küzdenek a PFSZ kép­viselői azért, hogy Izrael tár­gyalóasztalhoz üljön velük. Ki­­szivárgott hír szerint a rabati konferencián Burgiba tunéziai elnök utalt arra, hogy legutób­bi közel-keleti útján Henry Kis­singer jelezte: nincs remény továbblépésre, ha Jordániát ki­rekesztik a tárgyalásokból. „Dehát nem azért vagyunk itt, hogy Kissinger utasításait hajt­suk végre,, — állapította meg Burgiba és a többiekkel együtt megszavazta a palesztin hatá­rozatot E határozatból arra is követ­keztethetünk, hogy az arab or­szágok a kissingeri diplomácia szorgalmazta — és Izrael érde­kének megfelelő — részleges megoldásokat célzó „kislépé­­sek” útjából kiábrándulva, in­kább a genfi békekonferenciá­ra tekintenek, ahol egységesen fellépve és az ott társelnöki szerepet betöltő Szovjetunió erőteljes támogatásával átfogó rendezésre — valamennyi meg­szállt terület kiürítésére és a palesztin nép nemzeti jogai­nak elismerésére szoríthatják Izraelt és washingtoni patró­­nusát. Pálfi Viktor « 1974 november 1. Közlemény a Német Kommunista Párt kü­li­tség­ magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására 1974. október 28 —31. között látogatást tett Ma­gyarországon a Német Kommu­nista Párt küldöttsége, amelyet Herbert Mies, a párt elnöke ve­zetett. A delegáció tagja volt: Hermann Gautier, a párt alel­­nöke, Ellen Weber, a vezetőség tagja, és Heinz Möhlhaus, az elnökség irodájának vezetője. A Német Kommunista Párt küldöttségét fogadta Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára. Az MSZMP küldöttsége — Puslai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Grósz Károly, a KB osz­tályvezetője és Jorn Gyula osz­tályvezető-helyettes — tárgya­ KS­D. NAPJó, TELEFOTO­lást folytatott a német testvér­párt képviselőivel a két felet kölcsönösen érdeklő kérdések­ről. A delegáció találkozott Gáspár Sándorral, a Politikai Bizottság tagjával, a SZOT fő­titkárával. Az MKP küldöttsége véleménycserét folytatott Párdi Imrével és Berecz Jánossal, a Központi Bizottság osztályveze­tőivel. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott megbeszéléseken a két párt képviselői kölcsönösen tá­jékoztatták egymást pártjaik te­vékenységéről. Az MSZMP teljes támogatá­sáról és testvéri szolidaritásáról biztosította az NSZK kommunis­táit abban a következetes harc­ban, amelyet a dolgozók érde­keinek védelmében, a monopó­liumok hatalmának korlátozásá­ért, a demokratikus jogok érvé­nyesítéséért folytatnak. A ma­gyar kommunisták élesen elítélik az NKP tagjaival és más hala­dó személyekkel szemben alkal­mazott jogellenes, megkülön­böztető intézkedéseket. Az NKP elismerését fejezte ki a szocializmus magyarországi építésével, valamint a Magyar Népköztársaság következetes békepolitikájával kapcsolat­ban. A két párt képviselői hangsú­lyozták, hogy napjaink legfon­tosabb nemzetközi feladata az enyhülés irányzatának erősítése, visszafordíthatatlanná tétele. Kifejezték azt az elhatározott szándékukat, hogy ennek érde­kében folytatják erőfeszítéseiket. A nemzetközi enyhülés fontos részét képezi az európai bizton­sági konferencia. Az MSZMP és a Német Kommunista Párt szük­ségesnek tartja a konferencia mielőbbi eredményes befejezé­sét. Az európai béke és biztonság ügyét jelentősen elősegítették azok a szerződések, amelyek rendezték a Német Szövetségi Köztársaság és az európai szo­cialista országok viszonyát, a két német állam kapcsolatait és Nyugat-Berlin státusát. Az MSZMP és az NKP képviselői síkra szállnak e szerződések maradéktalan betartásáért. A Magyar Szocialista Mun­kájáért és a Német Kommunis­ta Párt mélységesen elítéli a chilei ellenforradalmi junta fa­siszta terrorját és követeli a chi­lei hazafiak szabadon bocsátá­sát, a demokratikus szabadság­­jogok helyreállítását. A két testvérpárt nagy jelen­tőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom akcióegysége fejlesztésé­nek. Ebben jelentős esemény az európai kommunista és mun­káspártok újabb tervezett ta­nácskozása, amelynek előkészí­tése megkezdődött. A két párt hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy kö­vetkezetes elvi harcot folytassa­nak a kommunista­- és szovjet­­ellenesség mindenfajta meg­nyilvánulása ellen, a marxizmus -leninizmus tudományos elmé­letének tisztaságáért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Kommunis­ta Párt képviselői véleménycse­rét folytattak a Magyar Népköz­­társaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatairól. Egyetértettek abban, hogy a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei hassák át, mert csak így szolgálják a béke, a nemzetközi enyhülés s a két ország érdekeit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Kommunis­ta Párt testvéri kapcsolatait a proletár internacionalizmus jel­lemzi. A két párt küldöttsége egyetértett valamennyi felmerült kérdésben és megállapodott a kapcsolatok továbbfejlesztésé­ben. A német testvérpárt küldött­sége látogatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottságának küldöttségét. A Német Kommunista Párt küldöttsége csütörtökön eluta­zott hazánkból. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Puslai Ár­pád, a Központi Bizottság tit­kára búcsúztatta. Közös közlemény Lisilcz­ fél lengyelországi látogatásáról Losonczi Pál négynapos len­gyelországi látogatásáról a kö­vetkező szövegű közös közle­­ményt adták ki: Losonczi Pál, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Henryk Jablonski, a Len­gyel Népköztársaság Államta­nácsa elnökének meghívására október 28—31-e között hivata­los baráti látogatást tett Len­gyelországban. Losonczi Pál eszmecserét folytatott Henryk Jablonskival, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsa elnökével. Megbe­szélést folytatott a LEMP Köz­ponti Bizottságában is, amelyen részt vett Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, Edward Ba­­biuch, Mieczyslaw Jagielski, Stefan Oldzowski, a Politikai Bizottság tagjai. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke megis­merkedett Varsó műemlékeivel, új létesítményeivel és ellátoga­tott a Róza Luxemburg izzólám­pa gyárba. Vidéki útja során meglátogatta Osztynt és ott ta­lálkozott a mezőgazdasági-mű­szaki akadémia tanáraival és diákjaival, ellátogatott a szlo­­vói Állami Gazdaságba, továb­bá megtekintette a grünwaldi csatamezőt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét min­denütt szívélyes barátsággal fo­gadták. Losonczi Pál és Henryk Jab­lonski a tárgyalások során tájé­koztatta egymást országa belső helyzetéről, áttekintette a kétol­dalú kapcsolatok fejlődését és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A felek megállapították, hogy eddigi külpolitikájuk szellemé­ben továbbra is mindent meg­tesznek a nemzetközi enyhülés és együttműködés erősítése, el­mélyítése érdekében. A Szovjet­unióval és a többi testvéri szo­cialista országgal, valamint a béke erőivel együtt arra töre­kednek, hogy a világban ural­kodó kedvező folyamatok vis­­­szafordíthatatlanná váljanak. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének a Len­gyel Népköztársaság Államta­nácsa elnökével folytatott meg­beszélései a barátság, a kölcsö­nös megértés szellemében foly­tak, teljes nézetazonosságot tükröztek és újabb hozzájárulást jelentenek a két ország testvéri kapcsolatainak fejlődéséhez. Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa el­nöke hivatalos, baráti látogatás­ra hívta meg a Magyar Népköz­­társaságba Henryk Jablonskit, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnökét, aki a meghívást örömmel elfogadta.

Next