Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-12 / 130. szám

Világ proletárjai­ egyesüljetek! Dunántúli nanio Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja XXXIII. évfolyam, 130. szám 1976. május 12., szerda Ára: 80 fillér Befejeződött az akadémia közgyűlése Öt napon át tanácskozott a tudósok testülete. A legkülön­bözőbb hagyományos és a mai kor teremtette tudományágak legjobb művelői szóltak mun­kájukról. Vitáztak már meg­valósult és még megoldásra váró feladatokról. Ismertették a holnap­­ a közel- és távolab­bi jövő­­ reális, realizálható terveit. Az akadémikusok, a mi aka­démikusaink beszámolókat tar­tottak és előadásokat hallgat­tak - sok más, hasonlóan fon­tos probléma mellett - a pet­rolkémiai fejlesztéssel szoros kapcsolatban lévő alapkutatá­sokról, az ember és természeti környezetének (bioszféra) vé­delméről, a villamosenergia­termelésben rejlő potenciális lehetőségekről. Napirenden volt ugyanakkor - ezek a té­­mák is kiragadottak - a mai magyar nyelvtudomány szinté­zise, a gazdaság és a művelt­ség kölcsönös meghatározott­sága és a tervbe vett Világiro­dalom története. A közgyűlés megállapította: az elért eredmények nemzetközi mércével mérve is jelentősek - a többi között - gyógyszerkuta­­tásban, növénynemesítésben, fehérjekutatásban, geológiai kutatásban, az ország ásvány­­vagyonának feltárásában. A tár­sadalomtudományi kutatások is közelebb kerültek a gyakorlat­hoz. Itthon és világszerte egy­aránt nőtt az Akadémia és a magyar tudomány tekintélye, el­ismertsége. S - szintén tény! - a tudományos kutatás és a mű­szaki fejlesztés fontosságának megfelelően több volt az e cé­lokra fordított összeg. Mindezért valamennyi aka­démikus helyeselte: az állam vezetőinek jogos, indokolt az óhaja: a kutatók vállalkozza­nak - és ígérték, hogy még aktívabban vállalkoznak - gya­­korlati problémák megoldásá­ra. Többen említették, hogy sokhelyütt még mindig nincs, illetőleg csupán formális a ter­melő üzemek vezetőinek és a tudományos kutatóknak kap­csolata. Ugyanakkor a nép­gazdaság vezetői országos je­lentőségű döntéseik előtt min­dig kérik az akadémikusok szakvéleményét. A tudomány képviselői és a kormányzat között jó és gyü­mölcsöző a kapcsolat - a köz­gyűlést köszöntő Lázár György szavait idézve. Az együttműkö­dés a munkában rendszeres. Kifejezi a politikának, a gya­korlatnak és a tudománynak azt az egymásra utaltságát, szövetségét, amely a szocialista társadalomban minden eddigi­nél kedvezőbb feltételeket te­remt a tudomány fejlődése, a haladás számára ... Vitathatatlan: a tudományos eredmények támogathatják a leghatékonyabban a termelési szerkezet további korszerűsíté­sét, új, fejlettebb technológiák bevezetését és ezzel a gazda­sági tevékenység jövedelmező­ségének növelését , remélhe­tő: a Magyar Tudományos Aka­démia 136. közgyűlésén el­hangzottak, az elfogadott hatá­rozatok ösztönzik és mindenek­előtt a javaslatok alapján tör­ténő intézkedések biztosítják majd az akadémikusok és nem akadémikusok, tudósok, kuta­tók, tudományszervezők, gya­korlati szakemberek jó, a 151 esztendős Akadémia hagyomá­­nyaihoz méltó, még eredménye­sebb munkáját. Forradalmi feladatunk és történelmi felelősségünk a fejlett szocialista társadalom építése fl KISZ IX. kongresszusa befejezte munkáját Egyhangú határozathozatal, felhívás a magyar ifjúsághoz Ismét dr. Maróthy László a KISZ KB első titkára Az Építők Rózsa Ferenc szék­házában az asztalokra, székek­re elhelyezett apró üzenetek, kisdobosok és úttörők kedves ajándékai várták a KISZ IX. kongresszusának résztvevőit a negyedik munkanapon. A ta­nácskozás plenáris üléssel kez­dődött. Az elnökségben foglalt helyet Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, dr. Maróthy László, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Pallai Ár­pád, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára. Ezen a napon „megfiatalo­dott” a kongresszus: 300 fe­­héringes, piros- és kéknyak­­kendős kisdiáknak szorítottak helyet maguk mellett a küldöt­tek. Az egymillió tagot szám­láló gyermekszervezet képvise­lői kedves szavakkal köszön­tötték az ifjúsági szövetség leg­magasabb fórumának tanács­kozását. Elmondták, mennyire fontosnak tartják az úttörő életben a KISZ-esek jelenlétét, segítségét. Virszlay Gyula, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának titkára, a magyar szakszerve­zeti mozgalom, a szervezett dolgozók több mint négymil­liós tagságának üdvözletét tol­mácsolva hangsúlyozta: a kö­szöntés nem udvariasság vagy illendőség, mert a több mint százéves szakszervezeti moz­galom legnemesebb hagyomá­nyai közé tartozik az ifjúmun­kások, a dolgozó fiatalok szer­vezése, összefogása, a fiata­lok öntudatra ébresztésének segítése. Beszéde további részében a munkahelyről, az életre való felkészülés, a szocialista gon­dolkodású emberré válás fontos színteréről beszélt. Méltatta az ifjúsági brigádok lendületét, a másokért, a társadalomért ér­zett felelősségét, segítőkészsé­gét. Ők a hordozói azoknak a szocialista emberi értékeknek, amelyeket erősítenünk, terjesz­tenünk kell — mondotta befe­jezésül. Felszólaltak a kongresszuson: Thanasis Skamnakisz, a Görög Kommunista Ifjúsági Szövetség Titkárságának tagja, Pápai Tibor, a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár KISZ-bizottságának titkára, Paul Delaney, a Con­­nollh Ifjúsági Mozgalom (Íror­szág) elnöke, Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Larry Derick, Nagy-Britannia Kommunista Ifjúsági Szövetsé­ge Végrehajtó Bizottságának tagja, Nagy Judit, a Kiskunha­lasi Állami Gazdaság fejőnője, Hans Kluthy, a Szocialista Né­met Munkásifjúság (NSZK) tit­kára, Mesterházy Mária, az Egyesült Gyógyszer- és Táp­szergyár Körmendi Gyógyszeré­szeti Gyárának ügyintézője, Birgen Larsen, a Norvég Kom­munista Ifjúsági Szövetség Or­szágos Vezetőségének tagja, Pittner Judit, építőelem-készítő, az NDK-ban dolgozó magyar KISZ-fiatalok küldötte, Peter Klaar, a Nyugat-berlini Szabad Német Ifjúsági Szövetség el­nöke, Csapó Géza, a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főis­kola hallgatója, Marisa Nicchi, az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség Nemzeti Bizottságá­nak tagja, Wilhelm Rau, az Osztrák Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságá­nak elnöke, Klaud Uwe Dem­e­­ter, az Ifjú Szocialisták (NSZK) Szövetségi Vezetőségének tag­ja, Carlos Alberto Moura, a Portugál Kommunista Ifjúsági Szövetség Végrehajtó Bizottsá­gának tagja, Inger Mattsson, a Svéd Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságá­nak titkára. Ezt követően a kongresszus soros elnöke a vitát lezárta, s szót adott Barabás Jánosnak, a KISZ Központi Bizottsága tit­kárának, aki a szerkesztő bi­zottság jelentését és javaslata­it terjesztette elő. Ezt követően dr. Maróthy László mondott vitazárót, vonta meg a kongresszus munkájá­nak mérlegét. Dr. Maróthy László nagy tapssal fogadott szavai után határozathozatal következett. A kongresszus résztvevői egyhan­gúlag elfogadták a Központi Bizottság beszámolóját és a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bi­zottság jelentését. Ugyancsak egyhangúlag fo­gadták el a küldöttek a KISZ IX. kongresszusának határoza­tát, amelyben a „Forradalmi feladatunk és történelmi fele­lősségünk a fejlett szocialista társadalom építése", jelszóval mozgósítja az ifjúságot: becsü­lettel, legjobb képességei sze­rint álljon helyt a munkában, a tanulásban és a haza védel­mében. A kongresszus elfogadta a szövetség szervezeti szabályza­tának módosítására tett javas­latot, s a KISZ IX. kongresszu­sának a magyar ifjúsághoz szóló felhívását. A tanácskozás szünetében dr. Maróthy László találkozott a munkásmozgalom veterán­jaival. A kongresszus délután zárt ülésen tanácskozott. A Központi Bizottság első titkára — jelentették be a választást követő plenáris ülé­sen — ismét dr. Maróthy László. Az Építő- és Tatarozó Vállalat építi Pécsett a Balokány ligetben létesítendő ifjúsági park körpavilonját. Az öt és fél millió forintos beruházással készülő táncház és előtere várhatóan a harmadik negyedévre készül el. A gázfűtéses, hideg-melegvízzel ellátott épü­­­letben­ 120-an, míg az előtéren 435-en férnek el. Pécsi látkép az épülő magasház tetejéről. Erb János felvétele Répatermelők tanácskozása a Kaposvári Cukorgyárban • A cél a cukortartalom növelése • Hosszú a feldolgozási idő Hazánk cukorrépa termőterü­lete az elmúlt esztendőben már meghaladta a 120 ezer hek­tárt, ennek ellenére mintegy tizenegyezer vagon cukrot im­portáltunk. A cukorhiányt a fo­gyasztó ugyan nem érzi, ám a gyárak továbbra is nagy gond­ban vannak. Hazánk cukorgyárai képtele­nek feldolgozni kellő időben a gazdaságok által megtermelt répát, a feldolgozási idő az el­múlt esztendőben is elérte a 150 napot az optimális nyolc­vannal szemben. Mindez a ka­pacitáshiánnyal, az elavult tech­nológiai berendezésekkel függ össze. A termelési kedv ugyan ug­rásszerűen megnőtt, ám az el­múlt évben előállított 305 ezer tonna cukor sem fedezte a ha­zai szükségletet, önellátók ak­kor lehetnénk, ha elérnénk a 465 ezer tonna hazai előállí­tási cukor mennyiséget. Többek között a fentiekről is szó esett azon a tanácsko­záson, amelyet tegnap délelőtt rendeztek a Kaposvári Cukor­gyárban. A baranyai gazdasá­gok közül ott láttuk a mágocsi, a­­ lippói, a felsőszentmártoni, a drávasztárai, valamint a szentlászlói termelőszövetkeze­tek képviselőit is. . A cukorgyár nyersanyag el­látásának időszerű kérdései­ről Röhrig Imre, a kaposvári gyár főosztályvezetője tartott tájékoztatót, felhívta a figyel­met arra, hogy a legfonto­sabb feladat a répa cukor­­tartalmának növelése. Amíg tíz esztendővel ezelőtt hektáronként 312 mázsa átlag­termést értek el a gyár érde­keltségi körébe tartozó gaz­daságok, és a répa béltartalma elérte a 15 százalékot, addig az elmúlt két évben jelentősen visszaesett az átlagtermés és a cukortartalom is: 1975-ben például mindössze 307 mázsa répa termett egy hektáron, a cukortartalma alig érte el a tizenegy százalékot. A helyzet sajnos országosan sem jobb, hiszen 1972-höz vi­szonyítva akkor az egy hek­táron megtermelt répából 45 mázsa cukrot állítottak elő a gyárak - több mint a felére esett vissza a cukorkihozatal. A rosszabb eredmények egyál­talán nem­ magyarázhatók a fajtaváltozással, hiszen ugyan­azt a vetőmagot használták a gazdaságok, mint korábban. Az okok inkább a kedvezőtlen idő­járásban, a meglevő érdekelt­ségi rendszerben és nem utol­sósorban a hosszú feldolgozási időből származó veszteségben keresendők. Az ipar tehát képtelen volt a lépésváltásra, s várhatóan az még jónéhány évig várat magára. Az 1980-ig tartó terv­ciklusban ugyan jelentős fej­lesztést hajtanak végre a ha­zai cukorgyárakban. Kábán már épül a hatszáz vagon kapaci­tású új üzem, tavaly befejező­dött a Szolnoki Cukorgyár re­konstrukciója, ám a többi üzemben hamarosan megkez­dődő felújítások sem nyújtanak garanciát arra, hogy 125 nap alá szorítsák a répafeldolgo­zás idejét. Ez azt jelenti, hogy 1980 végére is mindössze 26 százalékkal nő a hazai cukor­gyárak feldolgozó kapacitása. A Kaposvári Cukorgyárban ugyan már látszanak a leendő rekonstrukció első jelei, ám a diffúziós torony cseréje csak az első lépcsőt jelzi. Ahhoz, hogy a vállalat napi négyszáz vagonra növelhesse a feldol­gozói kapacitást, több elavult berendezést kellene kicserélni, s ehhez mintegy hétszázmillió forintra lenne szükség. Ezt jel­zi a benyújtott közel háromne­gyed milliárdos hitelkérelmük is. S. Gy.

Next