Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-11 / 41. szám
1983. február 11., péntek Dunántúli napló Mi történt a XII. kongresszus ótaf :; 11|1 Párbeszéden alapuló közös cselekvéssel! Beszélgetés Borsos Jánossal, az MSZMP Mohács városi Bizottsága első titkárával Mi történt a XII. kongresszus óta? című sorozatunkban a Baranya megyei városok és járások pártbizottságainak első titkárai számolnak be olvasóinknak az elmúlt évekről, s szólnak a területek feladatairól. Ezen a héten Borsos János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Mohács városi Bizottságának első titkára beszélgetett munkatársunkkal. — Mohács a megyében a nagyobb, országosan a kisebb városok körébe tartozik, de mindkét vonatkozásban különleges sajátosságokkal rendelkezik: a dunai viziúton hazánk déli kapuja, határváros, soknemzetiségű város, az utóbbi évtizedekben jelentősen iparosodó város stb. ... — S történelmi város is, melynek neve a máshol élő számára a nemzeti sorstragédiával kapcsolódik össze, vagy más történelmi hagyományokkal, például a busójárással. A mohácsiak, ismerve történelmi városuk múltját és hagyományait, a jelen szükségletei alapján ítélik meg otthonukat: élet- és munkakörülményeik, gondjaik és örömeik, lehetőségeik és tennivalóik szemszögéből vallanak városukról. Az ötödik ötéves tervet eredményesen teljesítette a város, erre alapozva határozta meg a városi pártértekezlet a következő évek feladatait. Úgy tartjuk, hogy a XII. kongreszszus határozatait, fő célkitűzéseit a város jellegének megfelelően sikerült lebontani, úgy, hogy a fő irányvonal szerint folyjék a városban a gazdasági, a politikai-ideológiai, kulturális élet. A kongresszus irányelvei e városi gyakorlatban is kiállták a próbát. Mohács ipari termelése jelentős, munkásvárosnak is mondhatjuk, hiszen hatezren dolgoznak az iparban. Az éves termelési érték kétmilliárd forint, de míg jó pár éve dinamikusan emelkedett a termelés, néhány éve ez lelassult, sőt idén csökkenés várható, a farost-, a kárpitosbútor, a kesztyű gyártásánál. A gépgyártásban és az épületgépészeti termékeknél növekedéssel számolunk. Hangsúlyozni kell, hogy mindkét irányzatot terveztük, s éppen a kongreszszus megállapításai, elemzései alapján. A termeléssel csökkent az exportálási lehetőség is: míg az ötödik ötéves időszakban hét és félszeresére nőtt a korábbinak az exportált áruk volumene, nyolcvanban már a szinten tartás is eredmény volt, tavaly pedig már csökkenésről beszélhettünk, 98,3 százalékra esett vissza az export. A tőkés kivitel ezen belül 86 százalékra esett, a rubelelszámolású export a 130 százalékkal nem tudta ezt kompenzálni. A megszigorodott gazdasági feltételeket főképpen könynyűipari üzemeink érezték meg, de elmondható, hogy alapjában megfeleltek e szigorú feltételeknek: nem raktárra termeltek. A városi pártvégrehajtó bizottság állásfoglalása szerint, ha javul a vezetés színvonala, ha jobban, rugalmasabban tudnak alkalmazkodni e nehéz feltételekhez, akkor újabb tőkés piacokat nyerhetnek meg termékükkel — ezt el is várjuk az üzemektől. — Mohács gazdasága ,,két lábon áll", azaz az ipar mellett jelentős a város mezőgazdasági termelése is. — Két termelőszövetkezetünk — igaz eltérő feltételek között — de kedvező lehetőségek között tevékenykedik, sajnos nem egyforma eredményességgel. A városi búzatermésátlag 52,6 mázsa volt hektáronként, de az Új Barázda Termelőszövetkezeté a hatvan mázsát meghaladta. A városi kukoricaátlag 85 mázsa hektáronként, de az Új Barázdáé — ha a hibridet leszámítjuk, 100 mázsa felett volt. Tudjuk, hogy a sziget adottságai gyengébbek, sok a vizes, mély terület, de a rosszabb termésátlagokban mi ott látjuk azt is, hogy a Duna Völgye Termelőszövetkezetben a vezetéssel sem volt minden rendben, a korábbi vezetés nem találta meg a tagsággal együtt való közös távlati gondolkodás és cselekvés demokratikus formáit. Amit az is példáz, hogy állattenyésztésük is nagyon egyoldalú volt, nem ruháztak be. Most új ágazatként belépett a juhászat. Az Új Barázda Tsz 4500 hektáron tavaly 33 millió forint nyereséget ért el, s ez jó eredmény, a Duna Völgye azonban 5000 hektáron csak kilencmilliót, ez bizony elég gyenge. Ha hozzáteszem, hogy az előbbi teljes termelési értéke 240 millió, a másodiké pedig 180 millió, a gazdálkodási különbségek még inkább látszanak. A pártbizottságunk azonban nem állítja szembe egymással a két szövetkezetét: az a kívánságunk, hogy a Duna Völgyében is találják meg lehetőségeiket, boldogulásukat az ott dolgozók. Harmadik szövetkezetünk, a halászati, jól dolgozott, tíz— tizenkétmillió forintos termelési érték mellett kétmilliós nyereséget értek el, s cselekvő módon vesznek részt a város ellátásában. Összességében elmondhatom, hogy a város dolgozói, vállalatai és szövetkezetei alapvetően megfeleltek a feladatoknak. A párt-végrehajtó bizottság a szocialista brigádok versenymozgalmára is számít és épít, mert ennek jó hagyományai vannak a városban. A munkahelyi párt-, állami és társadalmi szervezetektől azt várjuk, hogy keressék a brigádmozgalom új lehetőségeit, hiszen azok nemcsak a munkahelyen, hanem a városfejlesztésben is aktívak. — Az alapszervezetek még milyen formákban fejthetik ki szervező, irányító, ellenőrző feladataikat? — Természetesen szükség van a továbbiakban is arra, hogy a pártellenőrzés eddig bevált módszereivel vegyenek részt az üzemi, szövetkezeti feladatok valóra váltásában. A marxista-leninista világnézet befolyásának szélesítését fontosnak tartották eddig is a pártszervezetek, testületek, de ennek a munkának is alkalmazkodnia kell az új körülményekhez. Egyrészt következetesebb kiállást kíván a kommunistáktól a párt politikája mellett, de ezzel együtt több vitára is szükség van: ezt az információk gyorsabb, pontosabb közlésével és kapásával, a párbeszéd hangsúlyozásával tehetjük meg. A párbeszéden alapuló közös cselekvés: párttagokkal, pártonkívüliekkel — ez álljon az ideológiai nevelő munka középpontjában ! — Köszönöm a beszélgetést. B. L. Mit szeretne megvalósítani ebben az évben? Keresztes József Kovács Éva Marton László a az újévi fogadkozásokról igen sokan le is szoktak■ már, vagy éppenséggel nem veszik komolyan, terveket azért mindenki készít magának, s ez egészen más dolog. Valamennyiünknek van valami elképzelése arról, hogy mit is szeretne megvalósítani ebben az évben. Mi három harminc éven aluli fiatalt választottunk ki, s megkértük őket, beszéljenek idei terveikről. Mindhárman a Pécsi Dohánygyárban dolgoznak, s még egy közös vonásuk van: mindegyikük azonnal a lakásról kezdett el beszélni, majd a tanulásról, illetve továbbtanulásról. Lakás és tanulás, azt hiszem, akárhány fiatalt kérdezünk meg, ez lenne a legjellemzőbb fontossági sorrend terveikben. Lakás és tanulás A három fiatal: Kovács Éva 22 éves szakmunkás, Keresztes József 29 éves gépmester és Marton László 28 éves közgazdász, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője. Kovács Éva: 1980 február óta dolgozom itt, ezen belül egy éve a papírosztályon. A szakmunkásvizsgám jól sikerült, azt tervezem, hogy jelentkezni fogok a budapesti Kertészeti Egyetem dohányipari szakára. Nem, nem ebben az évben, majd csak jövőre, addig tanulok és fölkészülök a vizsgára. De most a legfontosabb a lakás. Január végén költöztünk Uránvárosba egy másfél szobás lakásba, ezzel — mint mindenkinek, aki már olyan szerencsés helyzetben van, hogy végre saját lakásába költözhet —, nagy problémánk oldódott meg. Most persze még minden a lakás körül forog, más igazán nagy tervem nincs is erre az évre, mint a lakás berendezése, és a következő évi felvételire való felkészülés. Keresztes József: Én már 1975 óta dolgozom a dohánygyárban, mint gépszerelő, s most mint gépmester. A munka mellett leérettségiztem. Hogy miért tetszik ez a szakma? Nagyon fontos, ha egy gép meghibásodik, minél előbb el tudjuk hárítani a hibát. Függünk egymástól, hiszen, ha az emberek teljesítménybérben dolgoznak, nem mindegy, hogy áll-e a gépük vagy sem. A legkorszerűbb NSZK-gyártmányú automata gépeken dolgozunk, ez is vonzó ebben a szakmában. Most éppen technikus minősítőre járok, ez tízhónapos tanfolyam, így hát engem is a tanulás köt le leginkább. A másik, természetesen, a lakás - de hát kinek nem az? A feleségemmel és a kislányommal a szülőknél lakunk, így hát a sok előny mellett még abban is szerencsénk van, hogy albérlet fizetése helyett gyűjthetünk lakásra. Az igénylésünket négy éve adtuk be, eddig nem tudtunk takarékoskodni, de ebben az évben már jobb anyagi helyzetben leszünk. Nagyon fontos, hogy valamennyi pénzt összegyűjtsünk, hiszen mindennek a lakás az alapja, ha ez megvan, utána már lehet továbblépni. Most ez a kettő van előtérben, a lakás és a technikusi vizsga. Marton László: A közgazdaságtudományi egyetemet Pécsett végeztem, úgy kerültem ide, egyébként soproni vagyok. Igaz, kis kitérővel maradtam végleg Pécsett, először ugyanis visszamentem Sopronba dolgozni, de ott nem tetszett a munkám, mert egyáltalán nem közgazdászi feladatokat kaptam. Ezt a várost nagyon megszerettem, a feleségem is pécsi, így hát itt kerestem állást. Először a komlói Carbonnál helyezkedtem el, majd egy pályázat útján fölvettek a dohánygyárba, osztályvezető helyettesi munkakörbe. Ez 1979 májusban volt, 1982. szeptember eleje óta pedig az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője vagyok. Igen, ez elég ritkaság sajnos, hogy valakire ilyen fiatalon vezető munkakört bízzanak, de a dohánygyárban egészen máshogy állnak ehhez a kérdéshez, mint sok helyen az országban: itt a vezetők fele fiatal, ránk mernek bízni döntéseket, fontos munkát, és ez rendkívül jó. Az itteni munkám érdekes, mozgalmas, fő feladatom az anyagok biztosítása. Nagyon sokat köszönhetek kollégámnak, aki most az osztályvezetőhelyettes, ő már harminc éve dolgozik itt, tőle nagyon sokat tanultam. S még egy fontos dolgot szeretnék elmondani: ebben a gyárban nagyon támogatják a nyelvtanulást, angol és német tanfolyamokat indítottak. Nekem már van német felsőfokú nyelvvizsgám, most angolul tanulok, távolabbi tervem, ebből a nyelvből is letenni a vizsgát. Másik tervem az már inkább kellemes, de természetesen nálam is a lakáshoz kapcsolódik. Már van egy másfél szobás lakásunk, ebben az évben a lakással kapcsolatos adósságokat kell törlesztenünk. S minthogy ez a lakás azért elég kicsi, néhány év múlva már gondolni kell arra is, hogy esetleg egy nagyobbá költözzünk. Pillanatnyi fő célom az, hogy ezt a munkakört minél jobban el tudjam látni. D. Cs. Az elmúlt év szeptemberében hirdette meg a Magyar Honvédelmi Szövetség országos központja és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a „Nekem szülőhazám . .." elnevezésű honvédelmi játéksorozatot az 1982-es és 1983-as év legjelentősebb évfordulóira való megemlékezés jegyében. E két évben ünnepeljük többek közt az 1848— 49-es polgári forradalom és szabadságharc 135. évfordulóját, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Ságvári Endre születésének évfordulóit, a KISZ és a munkásőrség 25 éves jubileum „Nekem szülőhazám...” honvédelmi játéksorozat mának és az MHSZ megalakulásának 35. évfordulóját. Mindezekre való megemlékezés külön-külön és együttesen is jó lehetőségeket biztosítanak hazaszeretetünk, szocialista hazafiságunk kifejezése, történelmi múltunk haladó hagyományainak ápolására, a lakosság széles tömegeit és az ifjúság minden rétegét mozgósító programok rendezésére. A játéksorozat az 1982-es és 1983-as fegyveres erők napja közötti időszakban zajlik felmenő rendszerben. Az alapjátékokban az általános iskolák felső tagozatos tanulói, a középiskolások és KISZ-tagok, MHSZ-klubtagok, szocialista brigádok, dolgozó kollektívák tagjai vehetnek részt. Az erre a célra kibocsátott 32 oldalas rejtvényújság feladványait kellett megfejteni és az értékelőlapot az illetékes terjesztőkhöz visszajuttatni, illetve a pályázati szelvényt beküldeni, amely majd ajándéksorsoláson vesz részt. A megyében több mint 20 000 rejtvényújság került terjesztésre MHSZ- és KISZ-vonalon. Sok ezer helyes megfejtés érkezett be Budapestre, a nyereménysorsolásra, és több ezer értékelőlapot adtak le a megfejtők, akik részt kívánnak venni a vetélkedőkön. Az alapjátékokra már december és január hónapban is sor kerülhetett több helyen, a leadott értékelőlapok alapján hívták meg a megfejtőket és további elméleti feladatokat kell megoldani, valamint ügyességi játékok is szerepelnek a vetélkedő során. Az alapjátékok megrendezésére minden szinten 1983. március 1-ig van lehetőség, addigra kell kiválasztani azt a 4—4 főt, akik képviselik a tanintézetet, KISZ-alapszervezetet, szocialista brigádot, MHSZ-klubot, kollektívát a játéksorozat további szintjén, a városi-járási elődöntőkön, illetve döntőkön, ahol az azonos korosztályú csapatok egymással versenyezve döntik el a továbbjutást. Az így kialakult sorrend alapján a továbbjutott általános iskolai, középiskolai és felnőtt korosztályú, 4—4 fős csapat együttesen képviseli majd a továbbiakban az adott területet a további vetélkedőn. A városi-járási versenyek március 30-ig bonyolódnak le. Országosan egységesen rendezik meg a megyei döntőket, április 16-án. Ezt követően a győztes csapat vehet részt megyénk képviseletében a május 7-én Pécsett az egyik területi elődöntőn, ahol Somogy, Tolna, Fejér és Pest megye csapatai mérik össze tudásukat Baranyával. Ugyanebben az időpontban zajlik a másik három elődöntő Győrben, Szolnokon és Szegeden. A 4 területi elődöntő győztese vehet majd részt az 1983. szeptember 24— 25-én Velence, Pákozd és Budapest helyszíneken megrendezésre kerülő országos döntőn a TV nyilvánossága előtt, amely egyben bevezetője lesz az országos ifjúsági honvédelmi nappoknak. Ekkor kerül sor a rejtvényújság megfejtői között a nyereménysorsolásra, amelynek fődíja: utazás az 1984. évi olimpiára. Bosznay Pál