Dunántúli Napló, 1983. december (40. évfolyam, 331-359. szám)

1983-12-01 / 331. szám

Dunántúli napló Kadar János Berlinben (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves Elvtársak, Barátaink! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Erich Honecker elvtársnak az első német mun­kás-paraszt állam felvirágozta­­tásában, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomban, a szocialista országok közösségé­­ben kifejtett eredményes inter­nacionalista tevékenysége és a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság kapcsolatainak elmélyíté­sében szerzett kimagasló érde­mei elismeréséül — 70. szüle­tésnapja alkalmából — a Ma­gyar Népköztársaság Gyémán­tokkal ékesített Zászlórendje ki­tüntetést adományozta. Kedves Honecker Elvtársi Megtiszteltetés számomra, hogy mostani látogatásom al­kalmával ezt a kitüntetést átad­­hatom önnek akit hosszú évek óta ismerek és tisztelek, s aki­vel a közös célokért végzett közös munka is összefűz. Pártunk Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a magam ne­vében gratulálok a kitüntetés­hez. Szívből kívánok önnek erőt, egészséget, további eredményes munkát a szocialista Német De­­mokratikus Köztársaság felvirá­­goztatásában és közös ügyünk, a szocializmus és a béke szol­gálatában. Válaszában Erich Honecker megindult szavakban mondott köszönetet az elismerésért. Ezt követően Erich Honecker díszebédet adott vendége tisz­teletére, majd a délutáni órák­­ban újabb megbeszélést tartot­tak. Kádár János és Erich Ho­necker találkozójával párhuza­mosan Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára Hermann Axennal, az MSZEP Központi Bizottságának titkárával tanács­­kozott. Közös közlemény Kádár János és Erich Ho­necker találkozójának befejez­tével szerda este az alábbi kö­zös közleményt adták ki a ta­nácskozásokról : „Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra Erich Honeckernek, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárá­nak, az NDK Államtanácsa el­nökének meghívására 1983. november 30-án hivatalos ba­ráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A megbeszélések során Ká­dár János és Erich Honecker tájékoztatták egymást az MSZMP XII., illetve az NSZEP X. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról. Különös fi­gyelmet fordítottak azoknak a feladatoknak a megvitatására, amelyek a 80-as évek követel­ményeiből mindkét párt szá­mára adódnak. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Német Szocialista Egységpárt, a Ma­gyar Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság közötti testvéri kapcsolatok az élet minden területén jól fej­lődnek. Hangsúlyozták, hogy a két ország közötti , szoros együttműködés elmélyítésének — az 1977-ben megkötött ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­déssel összhangban, a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alap­ján — nagy jelentősége van. Szolgálja a két nép érdekeit, és egyben hozzájárul a szocia­lista közösség egységének és együttműködésének erősítésé­hez. Kádár János és Erich Ho­necker aggodalommal állapítot­ták meg, hogy a szélsőséges imperialista körök konfrontációs politikájának következtében a nemzetközi helyzet súlyos fe­szültségekkel terhes. Különösen veszélyesnek ítélték azt a törek­vést, hogy a fegyverkezési haj­sza fokozásával az USA, illetve a NATO katonai fölényre akar szert tenni a Szovjetunióval, il­­letve a szocialista országokkal szemben. Az új amerikai közép­hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése jelen­tősen veszélyezteti földrészünk békéjét és biztonságát terheli a szocialista és a tőkés orszá­gok közötti kapcsolatokat, aka­­dályozza a fegyverzetek korlá­tozása és a leszerelés érdeké­ben tett erőfeszítéseket. A tár­gyaló felek kifejezték meggyő­ződésüket, hogy a kelet-nyu­gati kapcsolatok megváltozott feltételei között sincs ésszerű alternatívája a békés egymás mellett élés politikájának, és hangsúlyozták: mindent meg­tesznek azért, hogy elhárítsák a nukleáris háború veszélyét. A két párt képviselői méltat­ták a Szovjetunió következetes békepolitikáját, konkrét és konstruktív kezdeményezéseit, amelyek arra irányulnak, hogy megakadályozzák a nukleáris fegyverek további felhalmozó­dását. Elítélték az Egyesült Ál­lamok magatartását, amellyel megakadályozta, hogy meg­­egyezés születhessen a közepes hatótávolságú nukleáris fegyve­rek csökkentéséről folytatott genfi tárgyalásokon. Rámutat­tak arra a felelősségre, ame­lyet az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország kormányai az amerikai fegyverek országukba való befogadásával vállalnak magukra. Hangsúlyozták a Varsói Szer­ződés tagállamai összehangolt fellépésének jelentőségét a nemzetközi küzdőtéren, és ki­emelték a szocialista közösség többi államával kialakult együtt­működés fejlesztésének fontos­­ságát. Rámutattak arra is, hogy Magyarország és az NDK az államközi kapcsolataikban rejlő minden lehetőséget felhasznál, hogy tevékenyen hozzájáruljon a szocialista közösség békepo­litikájának és azoknak a közös törekvéseknek a megvalósításá­hoz, amelyek a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó testü­lete 1983. januári, prágai nyi­latkozatában és a szocialista országok párt- és állami veze­tőinek 1983. júniusi, moszkvai nyilatkozatában megfogalma­zódtak. Hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és a szocialista kö­zösség ereje, védelmi képessé­gének további erősítése, vala­mint a NATO és a Varsói Szer­­ződés közötti katonai erőegyen­­súly fenntartása a világbéke megőrzésének alapvető feltéte­le. Ezzel egyidejűleg hangsúlyoz­ták azoknak a javaslatoknak az időszerűségét amelyeket a Var­sói Szerződés tagállamai tettek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján a had­erők és fegverzetek, minde­nekelőtt a nukleáris fegyverek korlátozása és csökkentése ér­dekében. Különösen fontosnak tartják, hogy a Szovjetunióhoz hasonlóan minden atomhatalom vállaljon kötelezettséget, hogy nem alkalmaz elsőként nukleá­ris fegyvert. Sürgették, hogy a NATO-államok konstruktívan reagáljanak a szocialista kö­zösség országainak békekezde-­­ményezéseire, mindenekelőtt ar­­ra a javaslatra hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagálla­mai kössenek szerződést az erő­szak alkalmazásáról való köl­csönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Ez a lépés hozzájárulna a feszült nemzetközi légkör enyhüléséhez. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a jelenlegi bonyolult hely­zetben is megvan a lehetőség a nemzetközi kapcsolatok ve­szélyes tendenciáinak leküzdé­sére, az erőegyensúlynak a fegy­­verzetek alacsonyabb szintjén történő kialakítására, valamen­­­nyi vitás kérdés tárgyalásos ren­dezésére. Megerősítették szolidaritá­sukat Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek a független­ségük megszilárdításáért, a neokolonializmus és a fajüldö­­zés ellen vívott harcával. El­ítélték az imperialista törekvé­seket a Közel- és Közép-Kele­ten, a Libanon belügyeibe való beavatkozás további kiszélesí­tését, síkraszálltak a térség problémáinak igazságos politi­kai rendezéséért. Követelték a Grenada elleni agresszió és a Nicarague elleni katonai fe­­nyegetés azonnali megszünte­­tését. Kádár János és Erich Ho­necker találkozója a hagyomá­­nyos harácság légkörében, a kölcsönös megbecsülés és meg­értés jegyében zajlott le. A hivatalos megbeszélések befejeztével Kádár János és kí­sérete látogatást tett a berlini magyar nagykövetségen, és ott találkozott a magyar kolónia képviselőivel. Szerda este a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és kísérete — Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Karvalics László és Kó­­tai Géza, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettesei — eluta­zott a Német Demokratikus Köztársaság fővárosából. ÓRA A NAGYVILÁGBAN Gyenes András látogatása a ViI. kerületben Chilében a junta tilalma ellenére újabb tiltakozó megmozdulások voltak. A képen a fővárosban, Santiagóban rendőrök támadnak a fasiszta rezsim ellen tüntető nőkre. Merényletek Gustav Husák Korzikán Varsóban Gustáv Husáknak a CSKP KB főtitkárának, Csehszlovákia köz­társasági elnökének vezetésével csehszlovák párt, és állami kül­­döttség érkezett Varsóba hivata­los baráti látogatásra. Gustáv Husákot államfőnek kijáró tisztelettel köszöntötték a­­ varsói Okecie repülőtéren. A magas vendég fogadására meg­­jelent Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, minisz­terelnök, Henryk Jablonski, az államtanács elnöke. ♦ NEW YORK: Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára felszólította valamennyi érin­tett kormányt, hogy tegyen erőfeszítést a palesztin problé­ma átfogó, igazságos és tartós rendezésére. A szerdára virradó éjszaka 15 robbantásos merényletet kö­vettek el Korzikán Ajaccio és La­­gone városokban. A merényle­tek csak épületkárokat okoztak. Ajaccióban az igazságügyi pa­lota épülete rongálódott meg, a többi merényletet pedig közhi­vatal­nokok, elsősorban rendőr - és katonatisztek lakásai­ el­len követték el. Deffere belügyminiszter de­cember elsején látogatást tesz a szigeten, s így valószínűnek tartják hogy a korzikai szepa­­ratisták e robbantásokkal akar­­tak tiltakozni a miniszter láto­gatása ellen.• ♦ AMMAN: Husszein jordá­­niai királlyal tárgyalt Amman­­ban a Palesztinai Felszabadí­­tási Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának egyik tagja. A megbeszélésről semmit nem közöltek. ♦ PÁRIZS: Amin Dzsemajel libanoni elnök Rómából Pá­rizsba érkezett és szerdán dél­előtt utazott tovább Washing­tonba. Otto Graf Lambsdorf nyugatné­met szabaddemokrata gazdasá­gi miniszter nehéz helyzetbe ke­rült, miután azzal vádolják, hogy kormánytagsága idején pénzt fogadott el a Flick-konszerntől. Kommentár Nagy nemzetközi érdeklő­dés kísérte az izraeli minisz­terelnök amerikai útját. Ter­mészetesen Samir már sok­szor volt „odaát". Ez az útja azonban több szempontból más, mint a többi. Samir rö­vid ideje Izrael kormányfője és ilyen minőségben először fogadták Washingtonban. Nemcsak a vendég rangja, hanem a helyzet is több ér­telemben más, bővelkedik új elemekben. Mind a szűkebb értelemben vett közel-keleti, mind a világpolitikai porond. Ami­­ a Közel-Keletet illeti - gondoljunk csak az észak­libanoni Tripoli romjaira — ott az egyik legfontosabb új fejlemény a palesztin­ mozga­lom tovább mélyülő tragikus belső válsága. A térség má­sik fontos folyamata, hogy mind nagyobb amerikai dip­lomáciai össztűz zúdul Szíriá­ra, amely pillanatnyilag az antiimperialista magatartás legmarkánsabb képviselője a térségben, s Libanonban. Ez a nyomás Washington egész világpolitikai alapállásának szerves része. A Reagan-ad­­minisztráció bárhol növeli lé­péseivel a nemzetközi feszült­séget, azt szemrebbenés nél­kül „a Szovjetunióval és szö­vetségeseivel kapcsolatos nö­vekvő veszéllyel" magyarázza. Ezúttal a bizonyítványmagya­­rázat úgy hangzik, hogy Szí­ria a Közel-Keleten a „szov­jet érdekek faltörő kosa”. Ahhoz, hogy megérthessük Reagan és Samir szokatlanul felhőtlen tárgyalásait, mind­ezt tudnunk kell. És tudnunk kell még valamit: az Egyesült Államokban közelednek az elnökválasztások, a kampány már küszöbön áll és csaknem bizonyosra vehető, hogy e kampány éllovasát Ronald Reagannak hívják. Tekintve, hogy már több elnökválasz­tást eldöntött egy-egy etni­kai csoport szavazata, a Fe­hér Háznak nyilván elemi ér­deke, hogy a korábbinál is egyértelműbben megnyerje az Izrael-párti voksokat. Nem meglepő tehát, hogy Samir szinte mindent megka­pott, amit kért: a két ország közötti közös politikai-kato­nai csoporttól az együttes katonai tervezésen és had­gyakorlatokon át az Izrael­nek szállított fegyverfajták ki­szélesítéséig és az izraeli hadsereg modernizálására szánt, zömmel térítés nélküli amerikai segély látványos nö­veléséig. Mindezt amerikai kormánykörökben úgy kom­mentálták, hogy az Egyesült Államok ezután gyakorlati­lag feladja „az Izrael és az arab országok közötti egyen­lő távolságtartása irányzatát a térségben". Ezt annál is könnyebb fel­adni, mert ilyen egyenlő tá­volságtartás­­ sosem léte­zett. Izrael mindig is Wa­shington első számú straté­giai szövetségese volt a tér­ségben és az is maradt. Leg­feljebb a Potomac partján ezt a korábbinál nyíltabban be­ismerik. Harmat Endre Samir a Fehér Házban Heineken kiszabadulása Az amszterdami rendőrség szerdán hajnalban kiszabadítot­ta Freddie Heineken 60 éves holland milliomos sörgyárost és 57 éves sofőrjét, akiket három héttel ezelőtt raboltak el isme­retlen tettesek. Az akcióban 24 személyt tartóztattak le, hár­muknak feltehetőleg közvetlen része volt az emberrablás meg­­szervezésében. A nyomozást vezető főfelügye­lő szerdai sajtóértekezletén el­mondta, hogy Heineként és so­főrjét Amszterdam külvárosá­ban, egy fatelep elhagyott rak­tárépületében találták meg. Háromhetes fogságukat az épü­let betonfalához láncolva töl­tötték, ennek ellenére mindket­­ten viszonylag jó egészségnek örvendtek. Heineken cége, Európa leg­nagyobb sörgyártó vállalata hétfőn tetemes váltságdíjat fize­­tett az emberrablóknak ennek egy részét a rendőrség vissza­szerezte. Az emberrablók a hí­rek szerint mintegy 10—12 mil­lió dollárnak megfelelő váltság­­díjat követeltek, s ebből több mint egymillió dollárnak egye­lőre nyoma sincs. 1983. december 1. csütörtök Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságá­nak elnöke szerdán a főváros VIIl. kerületébe látogatott. A program a kerületi pártbizott­ság székházában kezdődött, ahol Nádasdi József első titkár tájékoztatta a KEB elnökét e jellegzetesen belvárosi város­rész kommunistáinak munkájá­ról, az itt élő és dolgozó em­berek politikai hangulatáról, gondjai­ról. Gyenes András ezután kerü­leti kulturális és szociális léte­sítményeivel ismerkedett; Varja­­si László igazgató és Hobok Rózsa párttitkár kalauzolásával megtekintette a mind népsze­rűbb és közkedveltebb Almássy téri szabadidő központot. A na­­pi program során a KEB elnö­ke a Landler Jenő utcában nem­­régiben átadott új óvodát, majd az egykori Balaton étterem he­lyén idén megnyílt Életet az éveknek elnevezésű, nyugdíjas­­klub-vendéglőt tekintette meg. A délutáni órákban Gyenes András a lakóterületi politikai munka aktivistáival, a körzeti párttitkárokkal folytatott kötet­len beszélgetést. Puccskísérlet Suriname-ban Államcsíny-kísérlet volt a múlt héten Suriname-ban — jelen­tette az ANP holland hírügy­nökség. Az ANP parami­bói tu­­dósítója szerint a puccskísérlet mögött a Henk Chin volt elnök vezette „Suriname-i felszabadí­­tási tanács” állt. A Suriname-i rendőrség fő­parancsnok-helyettese sajtóér­­tekezleten számolt be a szer­vezkedésről. Az újságíróknak bemutatott két személyt, akik el­ismerték, hogy utasítást kaptak vezető politikusok meggyilkolá­sára és középületek felgyújtá­sára. A helyettes főparancsnok elmondotta hogy a puccskísér­­let szerzői zsoldosinvázióval akarták bebiztosítani e puccs sikerét. Tizenöt személyt őrizet­­be vettek, más részletek egye­lőre nem ismeretesek. A Desi Bouterse alezredes vezette baloldali katonai nem­zeti tanács 1980 februárjában jutott hatalomra. Az idő esz­tendő elején c­­hatóságok már két államcsínykísérletet hiúsítot­ta­k meg. Desi Bouterse államfő mindkét esetben az amerikai CIA kémszervezetet vádolta a puccskísérlet szervezésével. Desi Bouterse rendszere a volt holland gyarmaton több halódó intézkedést vezetett be és szoros kapcsolatokat épített ki Kubával. G­em KÖZÜLETEK, NAGYFOGYASZTÓK, FIGYELEM! A ruházunk járműalkatrész-osztálya megvételre kinél — Tátra 138-as, — valamint UAZ tehergépkocsi-alkatrészeket FAGYÁLLÓ FOLYADÉK KÜLÖNBÖZŐ KISZERELÉSBEN KORLÁTLAN MENNYISÉGBEN KAPHATÓ.

Next