Dunántúli Népszava, 1945. július (1. évfolyam, 1-8. szám)
1945-07-22 / 1. szám
1945 július 22. Vasárnap DUNÁNTÚLI NÉPSZAVA A. PAK~ÉI~ FIUK APOLLO wasaTOi",“i 22i I PARK V: OZi * * ^ut*1 uaVai'" 22'||itRilNIS a*4rufoi|Íra|,S 2*’ I légart? lálomás 81 Lova^ias ügy 8 ptSJ|| gZ intézetbe»! Hétfő-kedd-szerda § Hétfőtől-szerdáig, júl. 23-21 §---------------------------------------8 július 23 24-25 * Az orosz forradalom hősi | Hétfőtől-szerdáig, júl. 23-25. "" B Tiszu "" Lenin Októbere | Baifal CukráSZda | Csütörtök-péntek, Csütörtök-péntek, júl. 26-27. | Csütörtök-péntek, júL 26-27. | július 26-27. BIKSU |, „ _ ,, Buda, cakkráSTda hétköznap 7 h órakor a! j----------------------”— --------------1 hSöz^tT ' 7 I Witar" | hétköznap 6, 8 órakor. j ««mniiinMii ■■■—mir murnnwfir sbb—fc»«nifwiiMi«ai miiwwUni mirrm ii i i mim Iliinimii ■ »mi c i i ut. muzuap Vfj o vji anwi. viv/aua«? a *sv* myrz, o"_______________ Látogatás a Szociáldemokrata Párt legrégibb két pécsi tagjánál A „Dunántúli Népszava“ első számában tulajdonképen díszkeretben kellene lehozni azt a cikket, melyet a fiatal lap krónikása a pécsi szocialista mozgalom két öreg harcosáról ír. Az ő munkájuk egyik eredménye, hogy Pécsett a „Dunántúli Népszava" megjelenhet. A hála gesztusa és meleg készszorítás legyen Herr József 65 éves asztalos és Pozsgay Ferenc 66 éves ácssegéd felé ez a pár nyomtatott sor. Köszönjük Pozsgay és Herr bácsi ! Köszönjük írd az utódok az elődök, kitartó és eredményes munkáját. A két öreg erősen fészkelődül az interjúra, mert semmiféle hír, név, dicsőség nem jutott eszükbe negyven év pártmunkája alatt. Szinte restellik a beszédet, ősz bajuszuk alatt tiszta, finom, zavart mosoly vibrál. — Meséljenek a régmúltról — kérem halkan. Herr bácsi kezdi. — 1905 óta vagyok a párt tagja, 4 fiam, 7 unokám van. Mind szocialista. — Hogy lett 1905-ben párttag? — Itt katonáskodtam, mikor nagy tüntetést rendeztek a népek. Engem, mint katonát kivezényeltek a tüntetők ellen. Megköveztek ... Követ dobtak rám ... És ezek a kövek a szívemre hulltak. Nagyon szégyeltem magamat, hogy a választójogért küzdő szegény emberek ellen vitt a katonai kötelesség. Rájöttem, hogy nekik van igazuk és mikor leszereltem, beálltam a pártba. Én is tüntető lettem ... Sokat dolgoztam, így lettem a famunkás csoport jegyzője. — Miért küzdöttek akkor? — A választójogért, a földreformért, sztrájkot rendeztünk a béremelésért. Fondorkodtunk is: eltűntettük a sztrájktörők szerszámait.— Milyen volt akkor a rendőrség, csendőrség? — Ha a reakció pribékjeihez hasonlítom őket hát: enyhék voltak. Ki is másztunk minden büntetésből, mert a rendőrség szokszor szemet hunyt. — És mit harcoltak akkor ki? — Munkásbiztosítást, béremelést, a 8 órás munkaidőt. Büszke vagyok rá, hogy itt Pécsett vezették be először a nyolcórás munkaidőt. Bizony reggel hattól este hétig dolgoztunk előtte napszámban, az órabért nem ismertük. — Nem ám — bólint közbe Pozsgay bácsi. Herr bácsi elmereng és Pozsgay bácsi folytatja a visszaemlékezést. Fgyekm fegyelem! Rudolf G■yörgy és Kovács István Textil, rövidáru, kötött-, szövöttáru stb. üz ede folyó hó 25 én,szerdán nyílik meg az Irgalmasrend épülete 1. szám alatt. — Május elseje volt mindig a legszebb . — 18% óta vagyok a párt tagja. Inas voltam Horváth József mesternél, aztán ő szervezett be a pártba. — Emlékek? — A május elseje volt a legszebb . .. Kirándultunk, daloltunk és örültünk a mi ünnepünknek. Az sem rontotta a kedvünket, hogy csendőrök kísértek. Volt valami szép és romantikus a régi kor harcaiban ... Emlékek? 1905-ben Apponyi Albert Pécsre jött... M megdobáltuk, mert a választójog ellensége volt. 200 főnyi lovasbandérium kísérte, azt is megdobáltuk. Aztán a katonaság szétkergetett minket. Óh, édes, kedves Herr bácsi, lesüti a szemét 40 év után, hisz egyik katona volt, aki Pozsgayt, a fiatal szocialistát kergette ... — Nem voltak nagy-nagy események a múltban — mereng Pozsgay bácsi — sok munka volt inkább. Személyileg csak akkor szenvedtem nagyon, mikor hosszas várakozás után bejutottam a biztosítóhoz tisztviselőnek és kirúgtak a reakció hajnalán, mert szocialista voltam. — Voltam én is szerkesztő — folytatja — 1907-ben adtam ki egy kis munkáslapot, 1918-ig élt, a reakció ölte meg. — Mire a legbüszkébb? — Négy gyermekem van, mind középiskolát végzett. Béla detektív, Ernő üzletvezető, Ervin látszerész, Gyula államtitkár. Soros és Gyula, az államtitkár, egy cseppet sem kap több apai büszkeséget, mind a többi. Az öreg szocialista előtt Gyula ép olyan szakmunkás, mint a többi, csak a pártfegyelem magasabb polcra juttatta. De büszke arra, hogy pártvezetőségi tag és 15 évig harcolhatott az ácsokért, mind szakszervezetük elnöke. — Hogyan nevelte a gyermekeit egy szocialista? — Tanítottam őket, beszéltem politikáról, korán megismerték a társadalmi különbségeket. Tanulni! Ez volt a fontos, ha feleségemmel le is éheztük a 4 gyerek taníttatását. — Milyen volt a szocializmus 1918 után? — Mindenki a pártba akart belépni, mint — most. Aztán 1921 után kezdtek — kilépni. Szomorú idő kezdődött. Sokan emigráltak: Mindér, Tursits, Pécs, Sarbak, Bader elvtársak. A huszas években a mozgalom is döcögött, kezdődtek a letartóztatások ... szájkosár... rendőri felügyelet ... De azért 1924-ben megrendeztük a nagy sztrájkot. — A közelmúlt? — Sziójayékig legalább a szakszervezet működött, aztán jött a nagy szenvedés éve. Kevesen maradtunk, a kevés öszszebújt, titokban jöttünk öszsze. .. Elmúlt, túléltük Szálasit is. — Mire szokott mostanában gondolni ? — A kilencszázas években nem volt választójog... és mégis kivívtuk, hogy Szabó József párttitkár városi bizottsági tag lett. Első nagy siker volt Pécsett, holott ez a siker majdnem vízbe esett. Egy konflis mentette meg az eredményt, evvel hoztam a döntő 3 szavazatot. De milyen nagy gond is volt szegénységünkben egy kocsit megfizetni ... Most került haza Hajdú Gyula, ő aztán 1910-ben I. és V. kerületben is bekerült a városházára. Én voltam a főkortes, Esztergályos 1922-ben képviselő lett. Ilyenekre, ezekre a nagy örömökre gondoltunk a reakció szenvedései alatt. — A jövő? A két öreg összenéz. Egy a gondolat és közös a felelet. — Amiért harcoltunk, elértük. A jövő a mienk. Vigyék tovább a fiatalok, a harcot, a szorgalmas munkát. — Mi a végső győzelem? — A kapitalizmus megszűnése. Mi elhárítottuk az akadályt, ők legyenek hangya szorgalmasok, nehogy a reakció felüsse a fejét... Sokat kell agitálni. — Nem éltünk hiába, csendes belső öröm van a szívünkben. — Féltek valaha? — Soha, még letartóztatás alatt sem, az internáló táborban sem. A két öreg ma is sokat olvas. Zolát, Adyt, Marxot. Semmit sem változtak negyven év alatt: szerény, csendes munkásemberek és ma is dolgoznak. Pozsgay bácsi segéd Savari mesternél. 66 éves és egy államtitkár apja. Itt igazán az apa harcolta ki a fia helyét — de nem „kérlek alassan" protekcióval, hanem pártmunkával. Gyenes dr. Kiss Roland elvtére lett a közellátésügyi miniszter Hosszú vajúdás után megoldódott a kormányzatban mutatkozó belső válság és a sokat vitatott közellátásügyi tárcát Kiss Roland elvtársunk vette át. Nehéz örökség, mert köztudott, hogy a második világháború után nálunk is ezen a téren mutatkoznak a legnagyobb nehézségek és valóban nem könnyű dolog az adott körülmények között úrrá lenni a feladatokon. Hisszük és reméljük, hogy KissRoland elvtársunk, akit harcos és céltudatos munkássággal eltöltött múltja és nagy munkaereje egyaránt alkalmassá tesznek arra, hogy rendkívüli helyzeteket oldjon meg, s meg fogja találni a jelenlegi súlyos helyzetben is a kivezető utat. Elvtársi szeretettel kívánunk Kiss Rolandnak sok sikert és győzelmet a magyar mindennapi kenyér frontján. A Délmagyarországi Kereskedelmi Bank R.-T. Pécs, Király utca 11. szám a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete, a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők bankja Betéteket előnyösen gyümölcsöztet. Kölcsönöket kedvező feltételekkel folyósít. Foglalkozik a banküzlet minden áfával. 15.009.000 pengős segély a drávamenti falvaknak Nagy Ferenc újjáépítési miniszter szombaton délelőtt Pécsre érkezett és az illetékesekkel közölte, hogy a kormány 15.000.000.0P-os keretet állapított meg a Dráva közelében fekvő falvak felépítésére. Ebből az összegből 1.000.000 pengőt budapesti anyagvásárlásokra fordítottak, 4.000.000 pengőt készpénzben bocsájtott rendelkezésre és 10.000.000-t postatakarékpénztár útján utal át Pécsre. Vasárnap reggel Nagy Ferenc miniszter Drávaszabolcsra megy és ott felszólítja a lakosokat az újjáépítési munka haladéktalan megkezdésére. — Dr. Boros István főispán és Keserű József alispán szintén kiszállnak Drávaszabolcsra, hogy jelen legyenek a munka elindításánál. Az építkezéseket a kormány részéről Beszédes József mint építési ellenőr, építőmester fogja ellenőrizni és irányítani. — Megkérdeztük az ellenőrző és irányító építőmestert, hogy milyen terjedelmű munkáról van szó? Mint mondotta, — 14 falu helyreállítási munkálatait kell elvégezni még a tél beállta előtt. —■ Csak a legszükségesebb lakóhelyek biztosításáról van most szó és nem teljes felépítésről. Az építkezési anyagok biztosítva vannak, de a szállítás körül még sok a nehézség, de ezt is sikerül megoldani. Az építési akciónak lebonyolításában részt vesznek a vármegyei és városi közjóléti szövetkezetek. Ezek a szövetkezetek bebizonyították már az Oncsa építkezéseknél, hogy jól tudnak közreműködni és ezért a kormány most igénybe veszi a szövetkezeteket. A szövetkezeteken keresztül a rendelkezésre bocsájtott összegek felhasználása jobban biztosítható. Nagyon érdekes és megnyugtatóan szociális intézkedés az is, hogy minden károsult maga választhatja meg, hogy kivel akarja felépíttetni házát, tehát nem lehet váltakozói spekuláció tárgyává tenni az ügyet. Az állami hozzájárulás csak a legszükségesebb felépítmények biztosítására szolgál, ennek mértékét a hatóság állapítja meg a családtagok száma szerint. Azoknak, akik többet akarnak építeni, azoknak az állami segélyt kölcsönképen számolják el. Végül mekérdeztük Keserű József alispánt, hogy a vármegye hogyan látja a drávai végek jelenlegi helyzetét. Az alispán válasza ez volt: most már a munkán a sor. Ki lesz a pécsi Nemzeti Színház új igazgatója? A jövő héten dől el, hogy a jubiláris ötvenedik évben a Pécsi Nemzeti Színházat ki fogja igazgatni. Bár a koncessió nem járt le, a demokratikus szellemhez híven új vezetők kerülnek minden fontos helyre. A Pécsi Nemzeti Színházat megpályázták: dr. Székely György, Szalay Károly, Győr Soproni igazgató, Körösi Zoltán, Zách János főrendező és Róna László. A Nemzeti Színház együttesével Pécsre érkezett Major Tamás bevonásával fog dönteni a színházi bizottság. A főszempont most az erkölcsi erő lesz, az eddigi anyagi biztosítékokkal szemben. A színház subvenciója a város Üres, kirablott kasszája miatt megszűnik. Viszont illetékesi helyen azt bevallották, hogy mivel a subvenció megszűnt az új évad műsorában sajnos kevesebb beleszólása lesz a városnak.* Valószínű így, hogy lesz baloldali igazgatónk és sok operettünk. Mert a színháznak élni kell. Viszont pont az ötvenedik jubiláns évben a politikai szempontok mellett a művészi szempontok is fontosak lennének. Valami megoldást kell találni, mert a pesti Nemzeti ritkán jön, viszont a demokrata igény: irodalom, érték és propaganda. A város szegénysége miatt nem lehet operett dömping. Tessék a jómódúaknak a szegények lelki táplálékáért jó mélyen a zsbbe nyúlni. A subvenció kérdéseit el kell intézni: közügyi Töltse szabadláját Drávaszabólcsőn! Várja a Dráva-vidék! A romfalvak népe hívja!