Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám - Csányi László: Sugár :Babits fogarasi szerelme
3 talált meg. Ebben egymásnak mondták el szerelmi kalandjukat, s bár Török Sophie saját vallomását megsemmisítette, később azért Koháry Saroltának részletesen elmondta: ha így is történt, szolid, kispolgári idill. Annál drámaibb Babits gyónással fölérő vallomása: a verseken kívül ebből tudjuk fogarasi szerelmének részleteit. A Bisztray által közölt szöveget idézem: hitelességében kételkednünk nincs semmi okunk. Izgatott, de mindig a lényeget megvilágító szavak, s még az emlék is oly izzó, hogy érezzük, Babits a mindenség szerelmét éli át Emma testének „mesebeli Eldorádóján”, verseiben is ez visszhangzik: „Egy kis cukrászlányt szerettem egyszer minden csepp véremmel. Régen volt az! Emmának hívták a lányt, hideg volt, ostoba és közömbös, de szép! Egy távoli kisvárosban voltam akkor, elzárva az egész világtól, ismeretlen, szegény gyáva fiú. Mindennap habos csokoládét ettem a cukrászdában, csakhogy őt láthassam. Éhes voltam az asszonyra, de nem mertem lopni magamnak, a fizetett csókot utáltam, ott vergődtem hát az illatos torták között, szememmel falva, mit kezem nem ért el. Vizenyős ideálokban hittem, s Emma volt cukrozott álmaim királynője, a drága, az elérhetetlen. De egyszer rám mosolygott - mily egyszerűen történt mindez! s másnap már eljött a lakásomra. Tüzes fiatal must folyt bennem vér helyett, majd megfojtottam veszett csókjaimmal, s oly könnyen megbocsátottam neki, hogy nem akar magasból imádott királynőm maradni. Szép teste mesebeli Eldorádó volt fiatal vágyaimnak s csókjaimat maga Lucifer sugallta, hogy minden nap fíj öröm gonoszságával szórakoztassam kényes barátnőmet. Új, rafinált öleléseim megbotránkoztatták, mintha ez új szüzesség letörését jelentené, s testének minden foltocskáját csak könyörögve tudtam idegen örömök számára megnyerni. Csak tűrt engem, dühítően közömbös, ostoba kis nő! Úgy utazott ismeretlen városba, hogy még csak nem is említette célját s búcsúcsók nélkül hagyott itt engem, magános, szomorú kis hónapos szobában. Olyan egyedül voltam - sírtam is utána! s verseket írtam sugár szépségéről.” Ennek a „keretes elbeszélésnek” tudomásom szerint ismeretlen a dátuma, talán közvetlenül viharos gyorsaságú házasságkötésüket követően keletkezett, s Török Sophie ezzel az egzaltált gyónással, közömbösítve találkozásuk előtti érzelmeiket, az egymásra találás sorsszerűségét akarta példázni. Bár mint volt, a részletek közömbösek, de mint Bisztray is írja, hálásak lehetünk neki, amiért kikényszerítette ezt az alkotás lélektani szempontból fontos vallomást. De a rikítóan indiszkrét tényeknél fontosabb a fogarasi szereleim verseinek belső heve; a „legészveszejtőbb kéj” világlírává lesz, s a fegyelmezett sorok a mindenség szerkezetét feszítik. Mellettük az Emmára vonatkozó emberi megnyilatkozások az érzékszerveknek kiszolgáltatott szellem dokumentumai, de ez a csalfa legyőzetés rögtön diadallá válik, a szépségében is méltatlan cukrászlány, akárcsak József Attila Ódájának hősnője, a szavak mágiájában a világirodalom halhatatlan múzsái közé emelkedik. Szerelmi regénnyé áll össze a fogarasi versek füzére, melyben a szellem csodálkozva és elragadtatva bolyong a szász cukrászlány testének mesebeli Eldorádóján, s a platoni Lakoma fogarasi hőse átadja magát az önmagáért való szépség örömének, de közben azt is kénytelen tudomásul venni, hogy szerelmének tárgya „nem akar magasból imádott királynő maradni”. Babits luciferi su- 33