Dunaújvárosi Hírlap, 1970. augusztus (15. évfolyam, 62-69. szám)
1970-08-04 / 62. szám
A vásárlók érdekében... Közérdekű, a vásárlók többségét érintő téma szerepelt a városi és járási Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésének napirendjén. A megelőző vizsgálat alapján, a bizottság egyes fogyasztási cikkek és a lakosság által gyakran vásárolt építőanyagok minőségéről, a fogyasztók érdekeit védő szabályok hatékonyságáról tárgyalt. A bizottsági ülésen részt vettek a kereskedelem városi és járási képviselői is, akik észrevételeikkel kiegészítették a vizsgálat megállapításait. A bizottság a vizsgálat megállapításait elfogadta. Drága lyukak a cipőn... Bizonyára olvasóink is nem egy esetben tapasztalták, amit a vizsgáló csoport a kereskedelemben kapható cipők minőségével és árával kapcsolatban megállapított. Nevezetesen, hogy a vásárlók nagy része „ugyanabban” a gyenge minőségű, ám valamivel drágább cipőben jár, mint korábban. Tavaly a Dunaújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat egyik boltjában (54. sz. Cipőbolt) például ezerkétszáz pár cipő minőségi reklamációjával foglalkoztak, idén pedig csak az első negyedévben félezer volt a jogos reklamációk száma. Főként az ágyékként eléggé drága női cipők rosszak: leválik a talpuk, feslik a varrás, leszakad a pánt, a díszítőelem, beszakad a fejrész, a cipő nem tartja a formáját. A tél folyamán leginkább beázás miatt kellett kicserélni a rendkívül drága import és a valamivel olcsóbb magyar női csizmákat, cipőket. A férficipők talpa már kevés kopás után kilyukad, ami abból ered, hogy míg talpszélnél 4—5 milliméter a talpvasatagság, középen mindössze két milliméter. A legtöbb jogos minőségi kifogás érdekes módon éppen a budapesti Minőségi Cipőgyár termékeit érintette, majd sorrendben a Szabolcsi Cipőgyár, a Fővárosi Mértékutáni Cipőipari Vállalat, a Tisza, a Dózsa, az Alföldi és a Bonyhádi Cipőgyár termékei következnek. Egyes gyártóknál előfordul, hogy egy-egy cikk termelését megszüntetik, s helyette cikkszám, vagy elnevezésváltoztatással, majdnem azonos árut drágábban hoznak forgalomba. Tisza Cipőgyár férfi marhaboksz cipőjének fogyasztói ára 1969 első felében 147 forint volt, majd fokozatosan 175-re, 177-re, 185-re, végül 193 forintra emelkedett. A cipő annyiban „változott”, hogy ma két pár fűzőlyukkal több van rajta, mint tavaly. Hasonló változtatások a női cipőknél gyakran előfordultak, de ezeket a kereskedelem nem jegyezte fel. Mosás után összemegy... A ruhaneműkkel kapcsolatban lényegesen kevesebb volt a minőségi kifogás, bár ezek számát — nyilvántartás hiányában — megközelítően sem tudta a vizsgálat megállapítani. Tény azonban, hogy a dunaújvárosi Modellházban kapható luxustermékek közül jónéhánynak akad hibája A Minta Kisz import műszőrméből gyártott „Corál” női bundája viszonylag rövid használat után hulla.ili a import-szőrét, az OKISZ Ruházati Ktsz és a Kaposvári Ruhagyár női művelet kabátjai is csak néhány hétig bolyhosodnak, hamar kopnak. A női. ..Verdun” nadrág viszont (szintén a Minta Ktsz terméke) bolyhosodik. A Páva Női Fehérneműgyár ,,Seherezádé” blúza mosásban összemegy. Nem jobbak a vizsgáló csoport tapasztalatai a járási szövetkezeti boltokban sem. Anyaghibás a „Szingapúr” és a „Pádua” férfiingek egy része, gyakoriak a szövéshibából eredő szálszakadások a Budapesti Harisnyagyár termékeinél („Salome” és „Fantázia” harisnyák, illetve harisnyanadrágok), a Győri és a Pécsi Kesztyűgyár férfi és női bőrkesztyűinek varrása , rövid idő alatt kiszakad, feslik. szövés-, szabás- ás varráshibás a budapesti Férfi Fehérneműgyár jónéhány terméke. Nem mérettartó a Habselyem Kötöttárugyár egy-két terméke, a szatén melltartók mosás után összementnek és kicserélésükre ekkor már nincs mód. Általános hiányosság, hogy a kereskedelem szabvány hiányában nem tudja ellenőrizni átvételkor a ruhaneműk minőségét, erre az átvételi idő is kevés, a férőhely is kicsi és nincs elegendő képzett, minőségi átvételre alkalmas szakember sem. Egyes áruk különleges kezeléséhez a szükséges felvilágosítást a bolti eladók nem tudják megadni, mert előfordul, hogy az áruról hiányzik a tájékoztatás. Sok a hibás bútor ••• A Dunaújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat igényelte az általa forgalmazott bútorok minőségi vizsgálatát, éppen a gyakori reklamációk miatt. A vizsgálat megállapította, hogy a minőségi hibák megszaporodtak, amióta a Bútorértékesítő Vállalat minőségi átvételét a gyártó üzemek saját MEO-ja helyettesíti. A Nagykanizsa Bútorgyár, mely korábban elismerten jó minőségű termékeket adott át a kereskedelemnek, az utóbbi időben olyan bútorokat szállított, amelyeknek rejtett alapanyaghibái 2—3 hónapos használat után ütköznek ki. Jelenleg három „Nagykanizsa IV” garnitúrát javasoltak cserére, mert a szekrényajtók meggörbültek, a furnér kiszürkült. Nem megfelelőek a csapolások, a ragasztások, a bútor szétesik, ha a vásárló meg nem ragasztja. A facsavarral felerősített fémlábak rövid időn belül leválnak a fekvőhelyekről. A Keszthelyi Asztalos Ktsz által szállított húsz darab kétezer forintos kétajtós szekrény már beérkezéskor foltos volt a fényezés alatt. (A minőségileg lényegesen jobb és keresettebb hasonló formájú „Varia” szekrény ára csak ezernégyszáz forint volt.) A Komlói Helyiipari Vállalat kárpitos árui hullámosak, előszoba falaiból a kereskedelem nem értékesített egyet sem, mert az akasztók a legkönnyebb ruhadarabot sem bírják el. A Zalaegerszegi Asztalos Ktsz új terméke a húszezer forintos „Olympia” garnitúra. A garnitúra egyszemélyes heverője 190 centiméter helyett 135(!) centiméter, néhány bútor pedig egyszerűen hiányzik. A vizsgálat megállapítása szerint előfordul, hogy amikor egy-egy terméket a minőségi hibák „lejáratnak”, a gyártó ugyanazt más elnevezéssel hozza forgalomba, esetleg kisebb változtatással, de magasabb áron. Törött cserepek... 1970 első negyedévében a TÜZÉP dunaújvárosi telepére érkezett hibás építőanyagokat a szállítók több esetben megkísérelték első osztályú áruként eladni. A telepvezetőségen múlott, hogy a vásárlók az alábbi esetekben nem károsodtak. A Bicskei ÁFÉSZ cementüzeméből érkezett 1 vagon mozaiklapot csak leértékelve, bizományi értékesítésre vett át a telep. A Baranya—■ Tolna megyei Téglagyár által szállított egy vagon blokktéglát is alacsonyabb osztályba kellett sorolni, a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat három vagonnyi 28 ezer ötszáz darabos első osztályúnak feltüntetett cserépszállítmányából pedig 9 ezer ötszáz darabot másod-, 19 ezer darabot pedig harmadosztályúnak minősítettek. Ugyanez a vállalat — szintén minőségi kifogás miatt — a TÜZÉP ercsi telepére szállított ezerötszáz, papíron elsőosztályú cső 4e repet volt kénytelen alacsonyabb osztályba sorolni, s a törötteket leselejtezni. Általában azonban a minőségromlásból eredő értékcsökkenés miatt a vásárló károsodik, mert az építőanyag hiánycikk, s a vásárló örül, ha kap árut. A felelősöket nem vonták felelősségre... A vizsgálat megállapításai nyomán a Népi Ellenőrzési Bizottság szerint a fogyasztók érdekeit védő szabályok, a „minőségvédelmi rendszer” csak részben funkcionál. Egyes árucikkeket — leginkább a hibás cipőket — a kereskedelem ugyan azonnal kicseréli, ritkábban a pénzt adja vissza a vásárlónak, de a tartós fogyasztási cikkek cseréje rendkívüli tortúrát jelent a panaszosnak. Említésre méltó az az eset, amikor egy vásárló rejtett hibás bútorgarnitúrájának kicserélését négy éven keresztül szorgalmazta, igaz, hogy érdemes volt, hiszen küzdelme gyümölcseként négy évig használt bútort cserélhetett vadonatújra, csakhogy a vásárlók többsége nem ilyen kitartó. A NEB szerint mindazokat gyártókat, akik a szabványtól eltérő a (és a szabványnak megfelelő ártól eltérő) árut forgalmaznak, tisztességtelen haszonra való törekvés miatt kellene elmarasztalni, s nyereség-elvonással büntetni. A jó minőséget — a vonatkozó rendeletek és előírások alapján — az illetékes szervek nem kérték számon, a vétőket nem vonták felelősségre, így a legtöbb esetben a minőségi hiányosságokból eredő károk a vásárlókat sújtották. A kiskereskedelem csak utolsósorban felelős (a felügyeleti szervek, a gyártók és a nagykereskedelem után) a minőségi hibákért. A vásárlók felvilágosításának feladatából azonban a kiskereskedelemnek is nagyobb részt kell vállalnia, hogy fogyasztók a saját érdekeiket védő a szabályokat és saját jogaikat jobban megismerhessék. Hiszen a vásárlók többsége azt sem tudja, hogy a kiskereskedelem kevés kivétellel bármilyen árut köteles kicserélni, vagy visszavásárolni, amennyiben a fogyasztó azt 48 órán belül visszaviszi. Nyári vásár a Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban Augusztus 3-tól 17-ig a Dunaújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat nyári vásárt rendez, melynek keretében, 3 millió 800 ezer forint értékű árut vásárolhatnak meg a dunaújvárosiak ,20—30 százalékos árengedménnyel. Kiárusítanak többek között 2500 darab női nyári ruhát, 3000 darab leányka nyári ruhát,3000 darab nyári 1970. augusztus 4., kedd férfiinget, 3000 darab nyári gyerekinget. Tekintélyes mennyiségű nyári kötöttáru kapható a vásár ideje alatt 30 százalékos engedménnyel férfiak, nők, fiúk és lányok részére, éppen úgy, mint a különböző fazonú fürdőruhák. Bizonyára keresett lesz az ugyancsak árengedményes 2500 pár lábbeli, főként szandálok, a mintegy négyszázezer forint értékben kiárusításra kerülő mintás selyem és karton, valamint a félmillió forint értékű, kínai szövetből és mester alapanyagból készült, modern szabású férfi- és fiúöltönyök, nadrágok. A járás községeiben nőbizottságok alakultak Az elmúlt héten ülést tartottak a dunaújvárosi járás nőbizottsági titkárai. A járási pártbizottság nőfelelőse Berta Lászlóné, első napirendi pontként ismertette a Központi Bizottság határozatát, s rámutatott, hogy ennek nyomán járásunk valamennyi községében létrehozták a nőbizottságokat. A második napirendi pont a Hazafias Népfront járási elnökségének elgondolásával foglalkozott — hogyan kell kialakítani a nőbizottságok második félévi porgramját, s hogyan készülhetnek fel a járás lányai, asszonyai a párt X. kongresszusa célkitűzéseinek megvalósítására, ezen belül elsősorban a nemzeti jövedelem egyszázalékos túlteljesf' Miért drágább a lakás? Vita a NEB ülésén • Végleges állásfoglalás a jövő héten Múlt lapszámunkban a „Miért drágább a lakás?” című cikkben beszámoltunk a városi és járási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgáló csoportjának tapasztalatairól, amelyeket „A lakásárak alakulása, különös tekintettel a paneles lakásépítkezésekre” című téma vizsgálata során szereztek. A vizsgálat eredményeinek és az erre épülő javaslatoknak tárgyalására a július 31-én, pénteken rendezett bizottsági ülésen került sor. Az ülésen a Népi Ellenőrzési Bizottság tagjain kívül részt vettek az érintett vállalatok és intézmények vezetői: a 26. Állami Építőipari Vállalat, a Beton- és Vasbetonipari Művek Dunaújvárosi Gyára, a Beruházási Bank, a Tervező Iroda és a városi tanács képviselői. Hosszú és tartalmas vita után úgy határoztak, hogy a vizsgálat során érintett szervek képviselői, amennyiben van észrevételük a vizsgálat megállapításaival és az erre épülő javaslatokkal kapcsolatban, ezeket tizenöt napon belül írásban a bizottsághoz eljuttatják. A Népi Ellenőrző Bizottság az észészrevételeknek és a vizsgálat eredményeinek összevetése után alakítja ki végső állásfoglalását. Ülést tart a Dunai Vasmű Szakszervezeti Tanácsa A Dunai Vasmű vállalati szakszervezeti tanácsa csütörtökön ülést tart. A vasmű munkaverseny-szabályzatát vitatják meg első napirendi pontként. Ezt követően a szakszervezeti bizottság első féléves munkájáról számol be, továbbá előterjesztik a vállalati szakszervezeti tanács, és a szakszervezeti bizottság második féléves munkatervét. A pénteki szakszervezeti bizottsági ülésen napirendre kerül a Dunai Vasmű munkaerő, munkaerő-bér és prémium gazdálkodásának 1970. évi első féléves tapasztalatáról készült jelentés. A bizottsági ülés tárgyalja a munkásellátásról szóló jelentést is, mely ugyancsak az elmúlt félévi összegezést tartalmazza. Hétfő: Szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában Osztrák javaslat az európai biztonsági konferencia napirendjére Kedd: Amerikai—spanyol támaszpont megállapodás, növekvő feszültség Madridban Szerda: Colombo kormányalakítási kísérletei Olaszországban Csütörtök: NDK nyilatkozat a potsdami szerződés évfordulóján Kairó diplomáciai offenzívája, arabközi nézeteltérések Péntek: Újabb véres összetűzések Észak-Írországban A SALT-megbeszélések 28. ülése Bécsben Szombat: Harcok az indokínai csatatereken így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Prolongált szállodafoglalás Tizenöt héttel ezelőtt, vagy nyolcszáz tudósító kollégámmal együtt magam is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet—amerikai atomtárgyalások sajtóközpontjában. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok elhangzása után hamar szétszéledtünk: a SALT, a nukleáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak. A párbeszédet ráadásul kölcsönösen elhatározott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különleges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csatornákat is átfésülte, nem helyezett-e valaki kíváncsi lehallgató készülékeket a kanálisokba ... A jelek szerint sem a tényleges, sem a diplomáciai csatornákon át nem kerültek a nyilvánosság elé valóban megbízható, részletes értesülések. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban kézenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezték. Úgy a szovjet, mint az amerikai küldöttség először két hónapra foglalta le bécsi szállásait, később azonban további két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat. Az osztrák lapok reményt keltőnek tartják a párbeszédetek ezt az elhúzódását. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor a két delegáció s a kétórás összejövetel tekintélyes részét kötetlen beszélgetésre és tájékozódásra használták fel. Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is galoppírozták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlátogatást tesz Bécsben, SALT-ügyekben. A látogatásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesülésről nem lehet beszélni, a jelek szerint öntevékeny „szenzáció” volt. A józan kommentátorok természetesen mértéktartók, s megismétlik a hosszas tárgyalásokkal kapcsolatban kialakult véleményüket. Az eszmecsere folyamatossága azt mutatja, hogy van igény a szót értésre, de az akárcsak részletegyezményekben is nem kis nehézségeket kell leküzdeni. A világ mindenképpen megelégedéssel veszi tudomásul, hogy amikor ezekben a napokban a hiroshimai atombombatámadás huszonötödik évfordulójára emlékezünk, a két szupernagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atomügyekben. Egy másik időszerű megbeszélés sorozatról sem igen szivároghatnak ki részletek: a Szovjetunió és az NSZK megegyezése szerint Moszkvában bizalmas tanácskozások folynak Egyelőre nincs tehát helye a találgatásoknak, pontosabban a nyugatnémet jobboldali lapok felelőtlen kombináció-özöne a légkör mérgezését, a helyzet rontását szolgálja.A szovjet fővárosba rekordszámba vonultak fel a nyugatnémet különtudósítók és szándékaik korántsem mondhatók egyformáknak . . . Már a tárgyalási start előtt tanúi lehettünk annak, hogy különböző okmányok közlésével miként próbáltak valóságos jobboldali rohamot intézni a Brandt-kormány ellen; fokozták a nyomást a bonni kabinetre, nehogy elismerje a realitásoknak akár elemeit is.) A kormányhoz közelálló nyugatnémet lapok ennek kapcsán a hivatalos Bonn nem elég erős tárgyalási pozíciójáról szólnak, megfeledkezve róla, hogy abban saját felemás politikájuk, tétovázásuk, az ultrákkal szembeni elnézésük is ludas. Annyit a részletek ismerete nélkül is tudunk, hogy a Szovjetunió elismeri az európai realitásokat s következetesen munkálkodik kontinensünk biztonságáért. A siker és a közeledés kulcsa olyan értelmben tehát az NSZK kezében van hogy mennyire akar és tud átlépni a korábbi CDU— CSU kurzus állásfoglalásainak korlátain. Ez nyilván nem könnyű, és szovjet részről nem hiányzik a türelem. A moszkvai tényhírek bizottságok alakításáról, a külügyminiszterek tervezettnél hosszabb és rendkívüli összejöveteleiről, a rövid „gondolkodási szünetekről” jelezhetik: az élénk diplomáciai tevékenység folytatódik. A moszkvai „szállodafoglalások” időtartamáról nincs hír, a világközvéleménynek — éppen az ügy érdekében — átmenetileg tudomásul kell vennie az információk szűkét. S a moszkvai tárgyalásokra is rímel egy negyedszázados évforduló. Hiába, 1945. olyan történelmi jelentőségű esztendő volt, hogy huszonöt évvel később van miről megemlékeznünk. Az NDK, a másik német állam kormány-nyilatkozata a potsdami szerződést idézte fel. Azóta sok minden történt, de Potsdam szelleme változatlanul érvényben van: ma mindenekelőtt a két német állam nemzetközi jogilag rendezett békés egymás mellett élését, demokratikus rendjét jelenti. (Ez az NDK-ban megvalósult, az NSZK belső állapotai azonban — potsdami értelemben is — sok kívánnivalót hagynak maguk után.) Egy szovjet—nyugatnémet egyezmény s Bonn elhatárolódása az NSZK reakciós, revansista erőitől, a jelen körülmények között bizonyíthatná a Brandt-kabinet szándékát, hogy hozzákezd a korábbi kormányok mulasztásainak helyrehozásához. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvezően érintené a két német állam tanácskozásainak esetleges folytatását, s nyilván nem lenne hatás nélkül a lengyel—NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn között eddig öt tárgyalásfordulóra került sor, s a hatodik Moszkva után következik. Szenzációk helyett kivárásra várt szükség, s ez esetben azt hiszem egyetlen felelős kommentátor sem bánja, ha érdemben csak utólag szólhat az előttünk zajló két fontos párbeszédhez.