Dunaújvárosi Hírlap, 1970. október (15. évfolyam, 79-87. szám)

1970-10-20 / 84. szám

Tanácskozott a városi pártértekezlet (Folytatás az 1. oldalról) ■*e­ hetőségeivel, öntudatosába vált g. munkásság. Szervezeteivel az­ élet, elsőként kapcsolódik be a külön­böző társadalmi akciókba,­­ ezekben, kezdeményező. Szervezettsége is növekszik városunkban, évről-évre többen kérik felvételüket a pártba. Jobban tudatosodott a paraszti osz­tállyal való szövetség tartalma is, javult kapcsolatuk az értelmiséggel, elsőként a műszakiakkal, de a hu­mán értelmiséggel is. Az értelmiség nagy többsége po­litikánk alapvető­­ célkitűzéseivel egyetért, és munkájával támogatja azt A műszaki értelmiségre a hiva­tástudat, a kötelességérzet jellemző. Növekedett alkotókészségük is. Van­nak azonban, akik egyéni érde­keiket előbbre helyezve kevesebb gondot fordítanak a köz dolgaira. A pedagógusok mind pozitívabb szere­pet töltenek be az új ember formá­­lásában. Növekvő aktivitással, felké­szülten szolgálják a közoktatási re­form megvalósítását. Jelentős ré­szükre nagy társadalmi kötelezett­ségek is hárulnak az úttörőmozga­lom és a KISZ keretében. A peda­gógusok helyzete nem könnyű, a nagylétszámú osztályok pedagógiai leterheltségüket növelik, s ez ötvö­ződik az anyagi megbecsülés ismert gondjaival is. A város orvosai a megelőző és gyógyító munka ma­gas színvonalával tiszteletreméltó tevékenységet fejtenek ki. A társa­dalombiztosítás általánossá válásával egyre nagyobb teher rakódik váro­sunk orvosaira. Terheiket csak nö­veli az akadozó középkáder-ellátás, és az egészségügyi hálózat zsúfolt ál­lapota. Az orvosok részvétele és be­kapcsolódása a város­ társadalmi éle­tébe, a közéletbe az­ elmúlt években fokozódott. Külön örvendetes, hogy a­ fiatal orvosok részéről egészséges­­áramlás indult el a párt felé. Külön szólt a beszámoló az ifjú­ságról és a nők helyzetéről. Ha a­­ város lakosságának számarányát te­kintjük, közel 25 százaléka ifjú em­ber és 52 százaléka nő. Városunk ifjúságára alapjában az­­ jellemző, hogy többségük becsületesen tanul, dolgozik, gondolkodását nagyobb­részt a szocialista eszmék formál­ják, döntő többségük szereti szocia­lista hazánkat, s ezt tettetekéi , is bi­zonyítja. Erkölcstelennek tartja­­; a kizsákmányolás minden ■ formáját, elítéli az imperializmus agresszívi­­­tását, internacionalizmusát ifjúsági szolidaritási akciókban juttatja ki­fejezésre. Megveti a hamis tekintély­­tiszteletet, kritikusan, az ifjúság igazságérzetével ítéli meg a világ­ dolgait. Gyorsabban reagál az újra, lelkesen támogatja a modern tech­nika alkalmazását. Büszkék lehetünk városunk ifjúságára, amely a KISZ által szervezett mozgalmakban or­szágosan is előkelő helyet bizto­sít­ magának. Dunaújvárosból­ indult el a Kiváló Ifjú Orvos mozgalom is, amely országos­ visszhangra talált. Tiszteletet parancsoló az a munka, melyet ifjúsági építőtáborokban fej­­­tenek ki évről-évre fiaink és leá­nyaink. Felnőttek sokasága nem vál­lalta volna azokat a körülményeket, melyek között az árvíz sú­jtotta vidé­keken társadalmi munkát, végeztek és végeznek. Ezek a munkák már nemcsak időlekötő, pénzkeresői-vagy szervezésre végzett munkák. Ezek­ már politikai arculatot fejeznek ki. Sok-sok fiatalunk jobban megértet­te, miért kell a­­ Szamos és­­ a Kóró­sok vidékén nehéz körülmények kö­zött dolgozni, hogy miért kell ku­koricát cimerezni, 'és tevékenykedni 'vasárnap is — mint sokaknak tisz­telt szülei. A fiatalság cselekvő részese a város életének Fiatalságunk döntő többsége a szo­­­cializmust lelkesen és becsületesen építő munkás, alkotó kommunista szakember, szorgalmasan tanuló diák. Túlnyomó többségük a szocia­lista erkölcs normáinak, szellemében él és cselekszik. Büszkék lehetünk a dunaújvárosi fiatalok sportsikerei­­re is — melyeket itthon és külföldön elérnek. A felnőttek körében — emeli ki a beszámoló — sajnos előfordulnak az ifjúság megítélésével kapcsolat­ban helytelen nézetek is. Nekünk a fiatalokat — húzza alá nyomatéko­san a beszámoló — társadalmunk­ban elfoglalt helyzetük és a társa­­dalomhoz fűződő kapcsolataik alap­ján kell vizsgálnunk és megítél­nünk. Városunk felnőtt társadalmá­nak úgy kell viszonyulnia az ifjú­sághoz, hogy az városunkban is számottevő politikai,, társadalmi erőt képvisel. Cselekvő részese vá­rosunk életének és mint leendő fel­nőtt korosztály, a mi munkánk foly­tatója lesz. A nők helyzetével kapcsolatosan a beszámoló hangsúlyozza, hogy legfon­tosabb feladatunk a Központi Bizott­ság ide vonatkozó határozatána 1* végrehajtása, most már az új szer­vezeti keretek­ között. A nőpolitika konkrét irányítását a párt végzi jövőben. Valamennyi párttag érezze a kötelességének személyes példájával is elősegíteni a női egyenjogúság ér­vényesülését. Át kell érezni, hogy a szocializmus nem nemek szerint, ha­nem munka­­ szerint ítéli meg az em­ber­t. Segítsük­­ elő, hogy az anyaság a társadalmi hasznosság legmaga­sabb rangjára emelkedjék, tisztelet" és a megbecsülés övezze az anyát. Városunk gazdasága dinamikusan fejlődött . A pártbizottság beszámolója ez­után a gazdaságpolitikai tevékeny­séggel foglalkozott. Megállapította, hogy a­­ harmadik 5 éves terv idő­szakában Városunk" gazdasága dina­mikusan fejlődött," és tovább növe­­­kedett szerepünk a népgazdaságban. Az ipari "termelés az év­ végére vár­hatóan"­ 50­­ százalékkal lesz­ maga­sabb, mint öt­ évvel''korábban, tehát, a'növék'écl is nagyobb az országos át­lagnál. Mezőgazdaságunk — bár az iparhoz képest nem számottevő — mégis,­ a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet a megye legjobb szövetke­zetei közé nőtt fel. Sokat fejlődött a város építőipara, kereskedelme, közlekedése,­­ sőt a szolgáltatás is, bár ezeknek az ágazatoknak a ka­pacitása az igényeket nem tudja mindenben kielégíteni. Jelentősen növekedett az export, kedvezően alakult a vállalatok nyeresége is. Az eltelt időszakban a Dunai Vas­mű csaknem megkétszerezte nyere­ségét. Gazdálkodó egységeink a har­madik ötéves tervben több mint 2 milliárd forintot fordítottak termelő és szolgáltató berendezések bővíté­sére. Ebben az időszakban kezdett üzemelni a vasmű radiátor-üzeme, a­­ könnyűacél-szerkezeti üzem, megva­lósult­­ az oxigénes acélgyártás, lét­rejött az óragyár, tovább bővült a lé&űsfonoda, a papírgyár, a beton­­elemgyár és több­ vállalatnál üzem­bővítés és egyéb fejlesztés valósult meg. Bővült a szolgáltatások lehető­sége is. Tovább nőtt a foglalkoztatottak száma. Üzemeinkben a munkaképes korú­ lakosságot teljes egészében fog­lalkoztatni tudják, sőt bizonyos te­rületeken munkaerőhiány is jelent­kezik. Az elmúlt 5 évben­­ vállala­taink minden eddiginél több elisme­résben részesültek a kormány és más felső szervek részéről. A beszámoló részletesen foglalko­zott a IX. kongresszus óta eltelt időszak legfontosabb gazdaságpoliti­­­­kai feladatainak végrehajtásával Különös gonddal, kiemelten ele­mezte az új gazdaságirányítási rend­szer előkészítését, a legkülönbözőbb , ferde nézetek elleni harcot, vala­­­­mint a bevezetéssel kapcsolatos fel­adatok gyakorlati végrehajtását Majd megállapította: "az elmúlt há­rom év igazolta hogy az alapvető célok­ helyesek voltak és az új gaz­daságirányítási rendszer beváltotta a hozzá főzött remén­yeket. Az 1068. évi gazdasági eredmé­nyek ki­emelkedőek voltak. A vas­­mű ebben az évben több mint húsz százalékkal növelte termelését és egymilliárd nyereséget ért el. De jó­­ eredményt produkált ebben az év­ben a város minden vállalata a ter­melés és a nyereség vonatkozásában egyaránt Tovább­­ növekedtek a re­álbérek és a reáljövedelmek­. Javul­tak az üzemek szociális körülmé­nyei. Talán sohasem fordítottak an­­­­­nyit szociális beruházásokra,­­mint az­ elmúlt három évben. Jelentősen nőtt a vállalatok önállósága. A pozitív eredmények mellett a beszámoló feltárta azokat a nemkí­vánatos jelenségeket és hatásokat, amelyek időlegesen kísérték gazda­ságpolitikánkat és városunk gazda­sági életét. A negatívumok közé tar­tozott, hogy a munka termelékeny­sége nem­ növekedett a kívánt mér­tékben és a kívánt­­ arányok között. Az­ elmúlt öt év­ alatt a termelés több mint 40 százalékos felfutásá­nak nem alapvető forrása, vagy leg­alábbis nem elegendő mértékű forrá­sa volt­­ a termelékenység, pedig üze­meink­ újak, és döntő többségükben modernek is. A termelékenységet a létszám függvényében vizsgálva meg­állapítható az igen nagyfokú mun­kaerővándorlás.­­ 1968. január 1-től 1960.•• június 30-ig a város legjelen­tősebb 12 vállalatához, valamint egészségügyi és kulturális intézmé­nyeihez 13 ezer fő lépett be és 11 ezer­ fő lépett ki. Sok helyütt meg­nőtt az inproduktív létszám, és vál­lalati túlszervezett­ség jelentkezik. Ez indokolja,­­hogy hozzá kell fog­ni az­ adminisztrációs munkakörök tudományos felméréséhez. Szélsősé­ges tendenciákat tapasztalhattunk a­­ műszaki fejlesztés kérdéseiben is. Csak­ úgy tudunk e téren előrelépni, ha valamennyi vállalat felméri a gé­pesíthető területeket és ha a rendel­kezésre álló fejlesztési alap egyre nagyobb hányadát fordítja gépesítés­re. Mert vannak olyan vállalatok, amelyek erejükön felül akarnak fej­leszteni, és vannak olyanok, amelyek nem élnek a fejlesztésre fordítható összegek lehetőségével. Sok tenniva­ló van még a munkafegyelem, a munkaintenzitás, az anyagellátás és a munkaszervezés terén is. Főként a középszintű vezetők számára kel­lene „fentről” mielőbb leadni a jog­köröket, és következetesebb káder­­politikát alkalmazni. A munkaidő­csökkentés bevezetése igen pozitív életszínvonal növelő tényező volt a vállalatoknál. Az előkészítés azon­ban nem mindenütt volt alapos, és a bevezetésnél több feltételt figyel­men kívül hagytak. Többnyire a ter­melékenység emelése helyett lét­számmal operáltak, a csökkentett munkaidőt pedig ,,túlórával” pótol­ták. Pártunk és kormányunk állás­pontja, hogy a negyedik 5 éves terv­ben további munkaidő-csökkentést lehet végrehajtani. Ehhez azonban szükséges feltétlenül, hogy változzék a vállalatok magatartása, ésszerű szervező és fejlesztő munkával biz­tosítsák a valóságos feltételeket. Fog­lalkozott a beszámoló az anyagi ösz­tönzés, a differenciált bérezés szer­teágazó problémakörével is, hangsú­lyozva, hogy a jövedelem a terme­lékenység legnagyobb mozgató ru­gója,­­ ha helyesen alkalmazzák a bérezést. A beszámoló ezután az építőipar, a szolgáltató ipar­ és a kereskedelem helyzetével foglalkozott. A városfej­lesztésben meghatározó szerep jutott és jut a jövőben is az építőiparnak — beleértve a tervezőket is. Is­merve az építőipar nehézségeit és gondjait, meg kell mondani, hogy ma a város és a vállalatok építési jellegű erőteljesebb fejlesztését ép­pen az építőipar helyzete akadályoz­za. A beruházási kedv — az anyagi lehetőség — nagyobb mint a ren­delkezésre álló kapacitás. Ezen a helyzeten változtatni mégis alapve­tően­­ az építőiparnak kell. Ha keve­sebb huzavonával valósulna meg a házgyári rekonstrukció, s ha a 26. Építőipari Vállalat központi telep­helye már készen volna, előbbre tar­tanánk — jegyezte meg a beszámoló. A szolgáltató iparról azt állapí­totta­ meg a pártbizottság beszámo­lója, hogy sok tekintetben egyoldalú. Míg bizonyos ágak szépen fejlődnek, másokban­­ a lakosság számának nö­vekedésével egyre nő a kiel­égítet­­lenség. S bár a szolgáltató tevékeny­ség gyarapodott, az ütem lassú, ága­zat tekintetében pedig még szegé­nyes. A kereskedelmi szervezet és ellá­tás jelentősen fejlődött az elmúlt négy évben. Jelentősen bővült az üzlethálózat és hasznosnak bizonyult a többcsatornás felvásárlási rendszer bevezetése, az iparvállalatok minta­boltjainak megjelenése, a szövetke­zeti ABC áruházak és a Csemege Vállalat belépése, s ez egészséges konkurrenciát teremtett. Az élelmi­szer-ellátásban érezhetően erőteljes javulás állott be, de jelentős előre­lépés történt az iparcikkek ellátásá­ban is. Az eredményekkel párhuza­mosan több gond is jelentkezett a kereskedelemben. Problémák voltak az árak körül, a hiánycikkek köre nőtt, és bátortalanul kezelték az áru­hitel igénybevételt. Sikerült azonban e gondokat áthidalni, megoldani és minden remény megvan arra, hogy az új ruházati-műszaki áruház meg­épülésével és kereskedelmi hálózat­ba kapcsolásával tovább nő az ellá­tás színvonala és nagyobb lesz a választék. Foglalkozott a beszámoló a szo­cialista brigádok szerepével, a ká­derpolitikai tevékenységgel a­ terme­lésben és körvonalazta azokat a fel­adatokat, melyeket a­­ gazdasági munka frontján az elkövetkező idő­szakban meg kell oldani. A IX. kongresszus által megjelölt pártpolitika lényegében megvalósult Dunaújvárosban A pártbizottság beszámolója ez­után ideológiai és kulturális tevé­kenységünket összegezte. Megállapí­totta, hogy e téren a tevékenységet azok a gazdasági és társadalmi fo­lyamatok határozzák meg, amelyek a szocializmus teljes felépítésének időszakában előtérbe kerültek mind a politikai, mind a gazdasági élet, mind a tudomány és a kultúra kü­­lönböző területein. S az elméleti te­vékenységgel párhuzamosan több gyakorlati feladatot is meg kellett oldani. Az új gazdaságirányítási rendszer­re való áttérés sürgető feladattá tette a közgazdasági szemlélet kiala­kítását. Nagy eredményként köny­­velhetjük el, hogy ez sikerült. Ha­tékony segítséget nyújtott az új gaz­daságirányítási rendszer bevezetésé­vel kapcsolatos téves nézetek, hely­telen álláspontok elleni harcban. Sajnálatos viszont, hogy nagyon sok ideológiai­ kérdésben, probléma­körben megmaradtunk az elméleties­­kedés vonalán, s­ így azok széleskörű megértése veszített tervezett haté­konyságából. Bővült a pártbizottság Információs munkája. Eredményesnek mutatkoz­nak a szabad pártnapok, ahol a résztvevők igen sok nemzetközi kér­désre, belpolitikai kérdésre vagy ép­pen a várospolitikai problémákra kaphatnak választ. A város lakossá­gának politikai érdeklődését, az ér­deklődés fokozódását mutatja, hogy többszörös a­­ túl­jelentkezés a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egyetemre és középiskolára. De erre utal a sajtó olvasottságának­ emelkedése, a tv- és rádióelőfizetők száma. A tájékoz­tatás­ további lépéseként időszerű a Dunaújvárosi Hírlap esetleg napi­lappá szervezése is. Az ideológiai és kulturális munka területeit sorra véve a­ beszámoló elismeréssel szólt oktatási intézmé­nyeinkben dolgozó pedagógusaink, óvónőink munkájáról, és azokról a körülményekről, amelyek között ne­héz munkájukat végzik. A hátrá­nyos helyzetűek számára mind ége­tőbb kérdés kollégiumot létesíteni a városban. Városunk rangját emeli, hogy főiskola létesült falai között. A felnőttoktatás figyelmeztető felkiál­tójele, hogy háromezer embernek nincs meg­­ a nyolc általános iskolai végzettsége. Foglalkozott­ a beszámoló a város­ban folyó népművelő tevékenységgel, a Népművelési Tanács pozitív mun­kájával, az anyagi források koncent­rálásával, a zeneiskola és a múzeum végleges helyére településével és a munkás művelődési otthon megépí­tésével, mely negyedik ötéves ter­vünkben valósul meg. Elismeréssel szólt a beszámoló a városban folyó egészségügyi tevékenységről, a kór­­házbőv­ítéjS egygé­­,sürgetőbb felada­táról, a j. számú, rendelőintézet és a szociális otthon létesítésének kér­déseiről, az egészségügyi társadalmi szervezetek és aktívák munkájáról, a Vöröskeresztről, és a Polgári Véde­lem egészségügyi szervezetéről. Vé­gül pedig a városunkban élő művé­szekről és művészekhez szólt a be­számoló, amikor azt kérte tőlük: nagyobb mértékben kapcsolódjanak be a város közéletébe, mint eddig, szorosabb kapcsolatban legyenek a munkásélettel, maradandó alkotá­sokkal örökítsék meg az egyszerű emberek munkáját. A továbbiakban a párt belső éle­tének időszerű kérdéseivel foglalko­zott a szónok. Hosszasan időzött a pártegység gondolatánál és megálla­pította: a pártegység érdekében is meg kell várni az anyagi előnyüket hajhászóktól, az ügyeskedőktől, kar­rieristáktól. Az aktívákról szólva adatokkal bizonyította, hogy a város (Folytatás a 3. oldalon)

Next