Dunaújvárosi Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1971-01-22 / 7. szám

P iz­erp a toronydarun Az­ ember csak egy bizonyos hatá­­­rig érzékeli a magasságot. — leg­alább is az űrhajósok beszámolóiból ez derül ki - s ha már eléggé eltá­volodtak az anyaföldtől, akkor már nem magasságról, hanem távolságról beszélnek. S nemcsak beszélnek ró­la, hanem így is érzik. Ami a ma­gasságot­ illeti, azt általában a „földi” r­epülők szokták emlegetni — hoz­zájuk képest még mindig eléggé kö­zel, s mégis eléggé távol van a Föld ahhoz, hogy érzékeljék és érezzék az alattuk tátongó mélységet. Ám egy repülő — különösen manapság, ami­kor­ a seb­esség nevetségesen megrö­vidül a távolságokat — nem sok időt tölt levegőben, mindenesetre nem nyolc-tíz-tizenkét órát, s megfelelő műszerei és automatikus berende­zései­­ v­annak, amelyek megkönnyítik műnkéj­át sőt, ha kell, teljesen he­lyettesítik is. A darusnak sem műszer, sem au­tomatika­­ nem áll rendelkezésére, még telefonja sincs — rádióról ne is beszéljünk — s centiméterre precíz munkát kell végeznie a behemót da­ru­szörny segítségével. Negyven-öt­­ven méter magasan a föld felett vég­zi ezt a munka, s ez már elég nagy magasság ahhoz hogy szinte idegei­ben érezze a gravitációt, ami, ha mar­kába kerítené támaszték nélkül, má­sodpercenként harminc méteres vég­sebességgel rántaná le a darupálya sínjére. Több mint tíz éve dolgozik Nagy Sándor az MB 80-as lengyel darun, és maga sem tudná megmondani, hány emelés, hány panel, hány eme­let, vagy hány teljes épület van már a háta mögött. — A Barátság-városrészben kezd­tem, dolgoztam a Ságváriban, a Castrumban, igaz, előbb még a Dózsa lakótelepen is. Én nem számoltam, de sok házat összeraktam már.­ — Hányan dolgoznak itt, ilyen óriásdarunál ? — Négyen-hatan ... Mi nem az építőkhöz tartozunk, bennünket a mi pesti vállalatunktól bérelnek ki da­rustól. De azért én is dunaújvárosi­nak érzem magamat, tíz éve itt az állandó lakásom. És azt hiszem, nyugdíjig lesz itt emelni való. Ezt komolyan mondja, pedig még csak harmincnyolc éves. A gép, ami öt méter nyomtá­vú pályán gurul előre-hátra, egy­szerre négyféle mozgást végezhet, és van­ úgy, hogy szükség is van rá. pontos Hihetetlenül szemmér­­ték, és valami megmagyarázha­tatlan érzék kell ahhoz, hogy leggazdaságosabb a úton kerüljön a panel pontosan a helyére.­­ Az nem jó darus, aki csak a lentiek integetése után tudja helyé­re tenni azt a hat­tonnás darabot. Ha nincs lent sen­ki, akkor is úgy kell azt odahe­­lyezni, hogy egy centiméterrel se kelljen odébb rángatni. —­ Mennyi energiát fogyaszt egy ilyen daru? — összesen harminc kilowatt, ez a legnagyobb terhelhetősége. Itt a győri panelépitkezésnél csak egy épülethossznyi a sínpálya, és nyílegyenes. A következő ház alapja egy kicsit lejjebb esik az «oviién lej­tő domboldalon, s az előtt nincsen sín. — Hát igen ... — kissé habozik. p­ mandia­­e, de azután nem talál benne restellni valót, végre is: ez van. — Szóval az a helyzet, hogy csak egyenes síneket kapunk a cég­től, itt nincsen mód meghajlítani, tehát minden egyes házhoz külön pályát kell építeni. Ígérik, hogy majd kapunk ívben hajló síneket is. Mondom, ígérik . .. Pedig az ember azt gondolná, hogy sokkal több pénzbe kerül egy teljesen új szakasz kiépítése és a da­ruval való ráállás, mintha mondjuk, megrendelnék itt helyben a vasmű vasszerkezeti üzemében az ívbe­ha­j­­lítást. Nem? A darus egyetértően bólogat, dehát végre i­s ez nem rajta múlik. S neki elsősorban az a dol­ga, hogy ha nincs emelni való, kar­bantartsa a jura-kori hüllőkre em­lékeztető gépet. Legalább olyan gon­dosan kell dajkálni a kicsikét, mint ahogyan egy motoros a motorját dajkálja. Az Ö 9-es épületen egyszer baj is történt. — szerencsére csak a daruban esett kár. — A gémemelő végálláskapcsolója rossz volt, és a motor teljesen fel­húzta a gémet. Össze is törött. Most egy pár éve volt, azóta minden sza­bad percet karbantartással töltök. — Milyen felülről a világ? — Megszokás dolga. Nagyon erős rövidülésben látok mindent, de a munkatársaimat megismerem így is. Kezdetben nagyon furcsa volt felül­ről látni a világot. — Tériszony? Szédelgés? — Kérem, nálunk sokkal szigo­rúbb orvosi vizsgálat van, mint a gépkocsivezetőknél. Abszolút jó szem, szédí­lésmentesség, jó gyomor, — a tanfolyam kezdete előtt azt hit­tem, szuperszonikus pilótának ké­peznek ki, úgy megvizsgáltak. — Meddig szándékozik ég és föld között dolgozni? — Nyugdíjig. És ha lehet, ha a szemem, szívem bírja, akkor tovább is, ameddig lehet. — Ott fent, nem érzi egy kicsit úgy, mintha több volna az emberek­nél, azoknál, akik odalent mozog­nak? Nem érzi valahogyan jelenték­telen apró hangyáknak? Egy pillanatra elgondolkozik, aztán megrázza a fejét. — Tudj' isten, azt hiszem nem. Talán, ha mindig fent volnék, de műszak után le kell jönnöm. És lent pontosan ugyanolyan kicsi, vagy ugyanolyan nagy vagyok, mint a többi ember. k. n. 1T Tervimxikan (5.) Szerkezeti változások A negyedik ötéves tervről szóló­­ törvénynek alig van olyan paragra­fusa, amelyik valamilyen formában ne szorgalmazná a termelés, az ipar szerkezetének átalakítását, korsze­rűsítését. E feladat lényege az, hogy a termelés mennyiségi növekedése ne a meglévő állapotokat konzer­válja, vetítse előre, hanem lényeges arányeltolódásokkal, minőségi vál­tozásokkal párosuljon az iparban, az építőiparban és az élelmiszer­gazdaságban. Úgy is fogalmazhat­nánk, hogy a terv határozott súly­pontokat képezve eleve számol bi­zonyos fokú egyenlőtlen fejlődéssel. Azok az iparágak, gyártási eljárá­sok fejlődnek gyorsan, megkülön­böztetett módon, amelyek nép­­gazdasági mértékben leginkább hozzájárulnak a dinamikus gazda­sági növekedéshez, a műszaki halalo­dáshoz, a társadalmi munka haté­konyságának növeléséhez. Az ipari termelés belső arányai különböző tényezők hatására vál­toznak. Közülük a leglényege­sebbek: 1. A műszaki haladás követelmé­nyeinek megfelelően fejlődik a ter­melés technológiája, s új, korszerű, jobb minőségű termékek jelennek meg. 2. A szükségletek maguk is szün­telenül változnak, s az igények ala­kulását követnie kell a termelésnek. 3. Gyors ütemben növekszik a gazdaságos termékek kivitele, fejlődő behozatal pedig lehetővé te­­­szi mind több, kevéssé gazdaságos hazai termék gyártásának csökken­tését, megszüntetését. Az a körülmény, hogy közepesen fejlett gazdaságunkat a gazdasági­lag fejlett országok szintjére kíván­juk emelni, meg is követeli a ter­melés szerkezetének határozott át­alakítását, a gazdasági növekedés új tartalékainak feltárását. Lehet is, szükséges is tehát mind a népgaz­dasági, mind a vállalati ötéves ter­vek kidolgozásánál­­­ bátran, kezde­­ményezően, kockázatot is vállalva a műszaki és gazdasági optimumok elérésére törekedni.­ A központi fejlesztési programok végrehajtása sok vállalat, és szövet­kezet, számára ad konkrét feladato­kat. A központi programok példájá­éra egyébként a vállalatok maguk is súlypontokat képezhetnek, s egy­két fő feladat­ végrehajtására össz­pontosíthatják anyagi és szellemi erőiket. Az a cél, hogy növekedjék a korszerű, keresett, idehaza és kül­földön egyaránt előnyösen, az átla­gosnál nagyobb nyereséggel értéke­síthető cikkek termelése. Ezzel pár­huzamosan szűnjék meg az elavult termékek gyártása, feltéve, hogy a szükségletek magasabb szinten o­lcsóbban és zavartalanul elégí­the­­tők ki importból vagy más hazai forrásból. A gyártmányösszetétel korszerűsítése a népgazdasági terv­ben előirányozott nagyarányú szer­kezeti váltá­­­sokkal együtt sok milliárd forinttal növelheti évente nemzeti jövedelmünket, a fogyasz­tás és a felhalmozás növelésére fordítható új értékeket. K. J. 1971. január 22., péntek Három kérdés a Gelkához A három kérdés tulajdonképpen csak egy — miért, hangzik el itt­­ is, ott is panasz a Gelkára? — a Gel­­ka vezetője azonban, Pál Zoltán, há­rom választ adott rá, valahogy úgy, mintha a mesék tündérkéjének jóin­dulatából három kívánsága teljesül­hetne. — Előbb-utóbb mind a három kí­vánság teljesülni fog, — mondja — de az volna jó, ha most egycsapásra lehetne mind a három kívánságot valóra váltani. Az első és legfonto­sabb:­­a helyiség kérdése. Négy éve húzódik a felépítendő szolgáltató ház­­ dolga; most már ott tartunk, hogy­­ minden van hozzá, még pénz is, de kivitelezőt még nem sikerült találni. • Pedig nagyon fontos volna. — itt­­ úgy élünk már évek óta, hogy a je­­­­lenlegi helyzetet provizóriumnak te­­­­kintjük, nem korszerűsítjük, nem­­ cseréljük a helyiségben beépített­­ műszereket, vagy például az anten­nát, mert az új helyen amúgy is új­­­­ra kellene kezdeni. És nagyon-na­­g­yon rossz, hogy a tv és a kisgép­szerviz nem egy helyen van, ez a szétszakítottság nagyon akadályoz­za a munkát. — Megoldaná-e valamennyi gond­jukat az új helyiség, illetve csak az oldaná-e meg? — Igen is, meg nem is. Tizenegy emberre) dolgozunk, ebben benne vannak a tv-,‘ rádigműszerészek, de a hűtőgépműszerészek is. A nagyobb helyiség lehetővé tenné, hogy növel­jük a létszámot: itt, a mostani he­lyünkön egyetlen embert nem tud­nék már leültetni, fiát ennyit még a helyiség­ kérdésről. Ami azonban a létszámot illeti — ez már a második kívánsághoz tartozik. Sajnos, nem’, tudunk védekezni a nagyvállalatok­ szívó hatásával: 1­1 nálunk darabbér­­rendszerben dol­goznak az embe­rek, a munka nagy szaktudást kíván, s a nálunk darab­bérben­­ megkere­sett pl*ízt egysze­rű üzemi villany­­szerelőként is meg­keresik másutt. És nekem nagyon meg kell válogat­nom az emberei­met, szakemberre van itt nem pedig szükség, szak­munkásbizonyít­vánnyal rendelke­ző emberre. .Tu­dom, hogy ez na­gyon kemény ki­je­len­tés, de így van. Tanulóink­nak nagy része egy-két év után itthagy bennünket, vagy pedig le kell mondanunk róluk, mert nem felelnek meg a kívánal­maknak. Minden­esetre a jelenleg itt dolgozó tizen­egy ember vala­mennyire kitűnő szakmunkás, ha az új helyen megduplázhatnám ezt a létszámot, ugyanolyanokkal mint ők, akkor semmi baj sem volna.­­ Tehát akkor harmadik kíván­ságra nincs is szükség? — De van. Csakhogy ez a vállalat központjára vonatkozik. Az alkat­részellátás­­ nagyon gyenge — ezt az ügyfelek is jól tudják. Vonatkozik ez a tv-készülékekre, a rádiókra, de a hűtőgépekre is. Néha hónapokat kell várnunk, és az ügyfél természe­tesen minket szid, mert itt mi va­gyunk a Gelka. — Tehetne-e a közönség, az ügy­felek tömege valamit azért, hogy zökkenőmentesebb legyen a Gelka szolgáltatása? — A garanciális javításokkal igen. Tessék elképzelni: kimegy az embe­rünk mondjuk Nagykarácsonyba, el­megy tíz-tizenöt helyre. Négy-öt he­lyen valóban szükség van rá, elvég­zi az alkatrészcserét,­­ ha van al­katrész­e, de a többi helyen kide­rül, hogy hálózati zavarok vannak, hogy a szecskavágó motorja összetö­ri a képet, és így tovább. Az embe­rek egy kicsit a „garanciális” szó bűvöletében élnek, és mert ingyenes szolgáltatás, akkor is igénybe ve­szik, amikor semmi szükség rá, így lett tehát a három kívánságból négy. A negyediket, ami ránk, meg­rendelőkre vonatkozik, megszívlel­hetjük, és van is mód beváltására. Az első hármon segíteni mi sajnos nem tudunk. De szívből drukkolunk a Gelkának, hogy azok is mielőbb megvalósuljanak, hiszen végered­ményben ez a szolgáltatás, ha hibát­lan, a mi napi apró bosszúságainkat Számok a népszámlálás adattengeréből t A statisztika, az egymás mellé so­rakoztatott számok sokat mondanak mindazok számára, akiket érdekel a számok mögött megbúvó tartalom. Érdemes végiglapozni a népszám­lálásról kiadott előzetes értesítőt. A gyakran előforduló mínuszjelek ar­ról beszélnek, hány fővel, hány­ szá­zalékkal csökkent egy egy község vagy járás (esetenként alföldi város) lakossága az elmúlt tíz év során. Má­sutt természetesen a fogyás ellenté­teleként gyarapodásról ad számot a közreadott könyv. A változások nemcsak a születé­sekről és elhalálozásokról, hanem a költöző családokról, az életüket má­sutt kezdő fiatalok elvándorlásáról is hiteles, számszerű képet adnak. Az emberiség városokba áramlása világfolyamat. Hasonlóképpen alakul ez hazánkban is. Baranyában, Bor­sodban, Szabolcsban és Zalában a kis falvak többségében apad a lé­­lekszám. Csupán a csökkenés üteme és mértéke változó, néhol egy két százalék, másutt a lakosság ötödré­sze is búcsút mondott a szülőfalu­nak. Erről, a tíz év alatt lezajlott tele­­pülésszerkezeti változásról ad szá­mot a statisztika nyelvén az idézett kiadvány, melyből az olvasókat rég­ióidban érdeklő adatokat közöljük. Dunaújváros lélekszáma — az összeírás időpontjában — 44 200 volt. Tíz évvel ezelőtt, 1960-ban városunk­ban 30 976 személyt írtak össze. A népesség gyarapodása több mint ti­zenháromezer fő. A népesség számát alapul véve az utóbbi tíz év során Cegléd, Hajdúböszörmény, Kiskun­félegyháza, Orosháza és Ózd elé ke­rült Dunaújváros és ezzel az ország 76 városa között a Székesfehérvár pedig tizennyolcadik. Nyíregyházát megelőzve 72 490 lakossal a nyolca­dik lett. A statisztika közli a nemek közöt­ti arányt is. Eszerint Dunaújváros­ban háromszázzal több nő él, mint férfi. Ez a negyvennégyezer, lakos­hoz viszonyítva elenyésző nőtöbblet. A lakások száma Dunaújvárosban 11 042 volt, szemben az 1960 évi 7 125-tel. A lakások megoszlása pe­dig a következő: egyszobás 2 439. kétszobás 7 279. háromszobás, vagy ennél nagyobb 1 924. Székesfehérvá­rott az egyszobás lakások szám­a 3 843, a kétszobásoké 9 858, a három, vagy több szobával rendelkező laká­sok száma pedig 2 898. Az összeha­sonlító számítások végeredménye az, hogy egy szobára átlagosan 1,94 (te­hát nem egészen kettő) személy esik mind Székesfehérvárott, mint D­u­n­a­­­újvárosban. Ez a budapestinél , jobb arány, de az országos átlagnál ked­­vezőtlenebb. A Dunaújvárosi Járás lélekszáma 53 014 fő, a gyarapodás tíz év alatt mindössze másfél százalék. A járás községei közül erősen csökkent Adony, Baracs és Perkáta lakossá­ga, ezzel szemben­­ Besnyő, Ercsi, Iváncsa, Kisapostag, Nagyvenyim és Pusztaszabolcs növekedése megha­ladja az öt százalékot is. Járásunk legkisebb községe Kisapostag 931 la­kossal, a legnagyobb Ercsi és Pusz­taszabolcs, ahol 8 456-an, illetőleg 5 850-en laknak. A lakosság száma Budapesten millió és 940 212, Miskolcon 172 952,­­ Debrecenben 155 122, Pécsett 145 307, Szeged 118 490. Érdemes megjegyez­ni, hogy a közigazgatásilag különálló, de Szegeddel összeépült Gyálarét, Kiskundorozsma. Tápé és Szőreg községekkel a szegedi településegyüt­tes 140 ezer főt jelent. Győr a hatodik, százezer lakost éppen meghaladó városunk. Százha­lombatta pedig a legkisebb magyar város 5 974 lakóval. A városok közt legjobban — több mint öt százalék­kal — Hajdúböszörmény lakossága csökkent. Erősen duzzadnak viszont a pestkörnyéki települések. Itt talál­ható az ország legnagyobb községe, Érd — több mint 31 ezer lakossal. Pest, Komárom, Borsod és Fejér megye lakossága erőteljesen­­ gyara­podott. Tíz megye — köztük legjob­ban Békés megye — lakossága csök­kent. Fejér megyében a növekedés 8,4 százalék, a népszámláláskor me­gyénkben 388 910 főt írtak össze. Érdemes még megjegyezni, hogy a dunaújvárosi járás és városunk la­kóinak együttes száma kereken száz­ezer fő. Csongor György

Next