Dunaújvárosi Hírlap, 1973. május (18. évfolyam, 36-43. szám)
1973-05-29 / 43. szám
2. oldal *, I DUNAUJVÁROSI HÍRLAP ■ : . . .■. " Hétfő: Bonnban Brezsnyev és Brandt aláírták a szovjet— nyugatnémet tárgyalások okmányait Moszkvában Koszigin fogadta David Rockefeller amerikai bankelnököt Podgornij megkezdi afganisztáni látogatását . Kedd: Külügyminiszterünk, Péter János Bulgáriában Heath—Pompidou csúcstalálkozó a francia fővárosban Éleződik az izlandi „tőkehalháború” Szerda: Le Duc Tho befejezte többnapos megbeszélés-sorozatát Kissingerrel Bonnban megkezdődik a csehszlovák—NSZK tárgyalások új fordulója Csütörtök: Az európai konferencia előkészületi munkálatai Helsinkiben EKHT plenáris ülés Bécsben A NEFB az amerikai bombázások miatt beterjesztett panaszokat tárgyalta Dél-Vietnamban Péntek: Parlamenti választások Szíriában Az új argentin elnök, Campora beiktatása Az NDK—NSZK alapszerződés ratifikálása a Bundesratban Szombat: Az Afrikai Egységszervezet jubileumi értekezlete Addisz Abebában így látta a múlt hetet kommentátorunk, RÉTI ERVIN: Ha van hivatott ismerője az amerikai közvéleménynek, akkor az alighanem George Gallup professzor, a híres intézet vezetője. Nos, a közvéleménykutatás elismert klasszikusa a múlt héten egy szovjet amerikaszakértővel, Kondrasovval, az Izvesztija washingtoni tudósítójával folytatott megbeszélést. „Véleményem szerint — hangsúlyozta Gallup —, második világháború óta az a amerikaiak magatartása az oroszok, a szovjet kormány iránt még sohasem volt olyan jó, mint most. Az utóbbi egy- két esztendőben több történt két ország viszonyának megjavításáért, mint a megelőző évtizedekben együttvéve .. A szovjet újságíró hozzáfűzte, hogy Gallup rátapintott a jelenlegi szovjet—amerikai kapcsolatok lényegére. Tömör és találó kifejezéssel élve, az államközi egyezmények jégtörői, a múlt év májusa óta céltudatosan rombolják a hidegháború jegét. A hosszú időn át felhalmozódott jégpáncél erős, de a jégtörők is nagyerejűek. Az érdekes eszmecserére a múlt és a közeljövő szolgálattá ad alkalmat: tavaly májusban került sor a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozón, s a diplomáciai napár fontos előrejelzése szerint, s mig három hét múlva esedékes Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának Egyesült államokbeli útja. Az újabb magas szintű szovjet—amerikai tárgyalások elé osztatlan érdeklődéssel tekint a világ, hiszen ez az esemény kiemelkedik a gyakori csúcstalálkozók sorozatából is. Ne vágjunk azonban elébe a fejleményeknek, hiszen a mostani hétnek ugyancsak megvolt a maga történelmi csúcsértekezlete. Brezsnyev kilencvenhat órás bonni láogatását a protokoll külsősétek csaknem teljes elmaradása jellemezte — még szokásos repülőtéri díszsortü:et is elhagyták — annál nagyobb hatékonysággal folyak, hat szinten és formában, az érdemi tárgyalások. A megbeszéléseken érintett témák között különösen nagyúlyt kapott az európai helyet, valamint a kétoldalú kapcsolatok, mindenekelőtt a gazdasági együttműködés problémaköre. Brezsnyev és Srafidt televíziós beszédei; Szovjetunió vezető párt- és állami szerveinek, illetve a nyugatnémet kormánynak ,ose arról tanúskodhattak, hogy a párbeszéd eredményeivel mindkét fél igen elfedett volt. (Idézet egy fiyelemreméltó moszkvai ommentárból: a különbséek és az ellentétek termézetesen megmaradnak plitikában, ideológiában, jóa mról vallott nézetekben. De békés egymás mellett élés elve azt jelenti, hogy ma már lehetséges az, ami tegap lehetetlen volt és a mai lehetőségek mögött feltárulak a holnap még kiterjedőbb reményei . . .). Ezekben a napokban tehát étségtelenül megerősödött az ayhülés irányzata a nemzetözi politikában. Valamelyest ólinkiben és Bécsben is sorhaladók — a finn főárosban egyébként magyar munka okmányjavaslat alapján folyik a vita az esedékes európai biztonsági konferencia várható ügyrendjéről. Megkezdődött a csehszlovák —NSZK tárgyalások második fordulója is, elképzelhető, hogy már ez alkalommal kidolgozzák az európai egyezményrendszert szinte lezáró új szerződést. Némileg bizakodóbbak lehetünk két másik válságot illetően is. A jelek szerint a párizsi Le Duc Tho— Kissinger találkozókon érlelődnek egy megállapodás körvonalai. Pontosabban fogalmazva: a párizsi tűzszüneti megegyezés végrehajtását kell biztosítani, kizárva az önkényes félreértelmezési értelmezést és lehetőségeket. Okot adhatott a derűlátásra, hogy az előzetes bejelentés alapján, néhány nap múlva ismét összejönnek, s írásban is rögzíteni fogják véleményüket. Kairó tárgyalási készségéről adott hírt Szadat beszéde az etióp fővárosban, valamint az egyiptomi elnök találkozója az ENSZ főtitkárával, amelynek során tulajdonképpen megerősítették a Jar ring-misszió fenntartásának szükségességét. Egy latin-amerikai jelentés is beletartozik a sorba: hosszú esztendők után választott, polgári elnök került a Rózsaszínű Házba, az argentin elnökök palotájába. A beiktatáson résztvevő díszes vendégkoszorúban a chilei és a kubai államfő is megjelent — tovább töredezik a Havanna köré vont amerikai blokád. Az enyhülés természetesen nem automatikusan következik be, s az előmozdító okok között említsük meg elsősorban a szocialista országok, főként a Szovjetunió kezdeményezéseit, aktív békepolitikáját. Vegyük akár a múlt hét első napját, s a puszta felsorolás is magáért beszélhet. Azon a hétfőn Brezsnyev Brandttal tárgyalt Bonnban, Podgornij Kabulba repült, s az afgán vezetőkkel az ázsiai biztonságról folytatott eszmecserét. Moszkvában Koszigin amerikai bankelnököt fogadott, David Rockefellert, a Chase Manhattan Banktól. Mennyire szükséges ez a tevékeny részvétel minden vonatkozásban, arra indokot szolgáltatnak a feszültség fenntartásáért vívott kemény utóvédharcok is. A bajor kormány a karlsruhei alkotmánybíróságot szeretné mozgósítani, Strauss elvbarátai így próbálják megtorpedózni a két német állam alapszerződésének törvénybe iktatását. A párizsi tárgyalások után az amerikai külügyminiszterhelyettes tüstént Saigonba repült, ahol továbbra is akadozik a tűzszüneti egyezmények megvalósulása. A Közel-Kelettel kapcsolatban is inkább a nyilatkozatok árnyaltabb volta bíztat, semmint a tényleges helyzetben történő változások. Buenos Airesből sem jelenthettek zavartalan ünnepségeket, a rendőri közbelépés számos halottat és sebesültet követelt. A zavaros vizek különösen veszélyesek Latin- Amerikában, hiszen ilyenkor szívesen halásznak egyes puccsista tábornokok ... Megjelent a dunaújvárosi tanács kórházának II. évkönyve Három esztendővel ezelőtt — felszabadulásunk negyedszázados és a város születésének huszadik évfordulója tiszteletére — jelent meg a dunaújvárosi kórház első évkönyve, amely nemcsak hírül adta, hanem egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a gyógyító munkával együtt jelentős tudományos munka is folyik a kórház falai között. S hogy ez a tudományos tevékenység egyre terebélyesedik, mind nagyobb érdeklődés nyilvánul meg iránta az orvosok körében, bizonyság rá a most megjelent második évkönyv, amely dr. Csapó Gábor, dr. Kiss Dezső, dr. Molnár Gergely és dr. Szűcs Zsuzsa, az orvostudományok kandidátusa szerkesztésében jelent meg. Felelős szerkesztő: dr. Kiss Dezső. Érdemes a két évkönyvet — ha röviden is •— összevetni a fejlődés érzékeltetésére, mely igen szembetűnő. Az első évkönyvben 32 dolgozat jelent meg, 192 oldal terjedelemben, most pedig 50 dolgozat és a kötet 288 oldal terjedelmű. A terjedelem növekedése egyben színvonalemelkedéssel is együtt járt. Ezt egyértelműen mutatják a dolgozatok témái, s az egyes témák, kérdéscsoportok megközelítései. Míg az előző évkönyv jónéhány publikációja egyedi kereset kapcsán próbál általános következtetésre jutni, ebben már jóval több a szintézis; az évek során összegyűjtött tapasztalatok alapján vonják le következtetéseiket a publikációk szerzői. Az elmélyültség bizonysága továbbá, hogy egy-egy téma kapcsán nemcsak a helyi tapasztalatokra támaszkodnak a szerzők, hanem a legfrissebb hazai és külföldi tapasztalatokat széles körben használják fel munkáikban. Örvendetes, hogy a tudományos igényű munkák szerzői kollektívájában az idősebb orvosgeneráció mellett sok a fiatal orvos, s közülük néhány, önálló munkával is jelentkezik. Ez jórészt a KISZ által meghirdetett új követelményrendszernek köszönhető. E recenzió az egyes munkák szakmai értékelésére nem vállalkozhat, mint ahogy a témák sokrétűsége eleve kizárja azt is, hogy értékrendeket állítson fel az egyes publikációk között. Azonban feltétlenül említésre méltóak azok a munkák — dunaújvárosi évkönyvről lévén szó —, amelyek a város életére jellemző sajátosságokat tárják fel, s tesznek nagyon lényeges megállapításokat, vagy adnak máshol is hasznosítható javaslatokat. Ide sorolható az öngyilkossági kísérletekről 820 eset elemzése kapcsán írott tanulmány: geriátriai betegek szűrésének a tapasztalatai, Dunaújváros VII-es körzetében; a degeneratív bőrelváltozások, praecancerosisok és epitheliomok szokatlan gyakorisága az ipar egyes területein dolgozó nők között című munkák, és a kórház-rendelőintézeti egység egyes kérdéseiről szóló tanulmány —, hogy csak néhányat ragadjunk ki közülük. Külön figyelmet érdemelnek az újabb vizsgálati és kezelési eljárások alkalmazásáról szóló tanulmányok. Közülük is kiemelkedik — egységes egészet alkot a kötetben — a cukorbeteg terhesek gondozásáról, a műtéti szülésekről és a magzat, az utód fejlődéséről írott tanulmánysorozat. E publikációk jelentősége éppen abban van, hogy a folyamatot kísérik végig a különböző osztályokon. Ennek megfelelően, bár a cikkek szerzői mások mások, tapasztalataik nem határolódnak el egymástól, nem korlátozódnak csak osztályokra, hanem kollektív munkát fejeznek ki. A kötet szerkesztési elve nem tette lehetővé, hogy e tanulmányok a folyamatnak megfelelő logikai sorrendben egymás mellé kerrüljenek — osztályonként jelennek meg a publikációk —, de ez formai kérdés csupán,és semmit nem von le összetartozásuk értékéből. Az újabb vizsgálati és kezelési eljárásokról szóló publikációk közül az amiioscopos vizsgálattal pathologiás terhességekben szerzett dunaújvárosi tapasztalatok ugyancsak nagy szakmai érdeklődésre tarthatnak számot. A tudományos kutatómunka magasabb szintjét jelenti kísérletsorozatok révén az elért új eredmény bizonyítása. E törekvések tükröződnek már a városi tanács kórházának II. évkönyvében is. Kétségtelen azonban, hogy ilyen szint elérésére nálunk nincsenek meg a tárgyi feltételek. A jelenleginél jóval nagyobb felszereltségre lenne szükség, speciális fejlesztési alapok és körülmények megteremtését igényelné e munka kiterjesztése. A törekvéseket behatárolja továbbá az is, hogy egészségügyi intézményeink elsődleges és legfontosabb feladata — ha lehet így mondani — „profilja” Dunaújvárosban a gyógyító munka és nem a kutatás. Még egy megjegyzés kívánkozik az évkönyvhöz: az osztályok által megjelentetett munkák szinte kivétel nélkül túllépnek a szűkebb értelemben vett szakmai kérdéseken, középpontjukban az ember áll, s az ember egészségéért folyó küzdelem szenvedélyessége süt át a tanulmányokon. A dunaújvárosi kórház II. évkönyve 500 póktban jelent meg. Reprezsája városunk orvos-kollektívájának tevékenységét és a gyógyításban az utóbbi közel három évben elért új eredményeit. Sasvári György Cipészműhelyben Amikor közlöm, hogy nem talpaltatni szeretnék, hanem csak riportot írni egy maszek cipészről, Simon Sándor tréfálkozó műfelháborodással tiltakozik: — Maszekról? De uram, akkor ön rossz helyen jár, hiszen én is az állami iparból élek! Hatan vagy heten várakoznak a Castrum városrészi épület alagsori helyiségében. Néhányan elmosolyodnak, jelezve, hogy értik a tréfát. Az egyik mosolygó — Gőgös Mária gimnáziumi tanuló —, azt mondja: — Van egy fekete félcipőm, két hete vettük négyszázért, de már el kellett hoznom, mert levált a talpa. Nem tudtam, hogy esős időben kímélni kell. — Sok cipője van? Nevetve rázza a fejét: ugyan! — Azután sorolni kezdi: — Hát van ez a fekete, amiről beszéltem, de ezt csak ünnepekre használom. Azután van egy piros színű, zárt félcipőm, amiben az iskolába járok. No és van ez*a hátul nyitott, piros-fekete színű,amit a lábamon láthat. Igaz, van egy parafatalpú papucsom is, amit tavaly nyáron vettünk, de már kihullott belőle az összes parafa, a sarka pedig leváló Egy másik fekete cipőm is van, de néhány hetes használat után most azt is kidobhatom, mert keresztben elrepedt az orra, van ez a barna dzsipszicsizmám, amit most hoztam javításra, mert elkopott a talpa és a ragasztás is levált körben a sarkánál. Emiatt a télen vagy háromszor el kellett hoznom — mondja, és a hangjában egy parányi szemrehányást, egy parányi bosszúságot érzek: rettenetes, hogy mennyi gond, mennyi baj van a cipőkkel! — Örökölt cipője volt már? —■ Hogyan? Nem ismétlem meg a kérdést, nekem ennyi is elég válasz... A mester magas termetű, szikár ember. És fürge. Inaseres markában ördöngős gyorsasággal váltja egymást a harapófogó, a reszelő, az ár és a kalapács. A zsúfolt kis műhelyben pedig szinte követhetetlen gyorsasággal adják egymásnak a kilincset a legkülönbözőbb emberek. Az előbb még néhány maszatos fiúcska ücsörgött előttem, akik kekszet majszoltak és áhítatos érdeklődéssel tapogattak körül egy óriás rendőrcsizmát, majd egy sietős pincér és egy kevésbé siető, inkább megadó türelemmel várakozó fiatalember következik. Szinte velük egyszerre, közvetlenül utánuk feltűnően elegáns hölgy lép be az ajtón. Hatalmas, akárha szőke hajkoronája , egy fényes bolygó úszott volna a cipészműhely cigarettafüsttől homályos légterében, különös fényt sugároz: — Mester, Pesten vettem én ezt a cipőt, a Váci utcában, de csak itthon derült ki, hogy szorít a ballábas. — Könnyen segíthetünk rajta, asszonyom! Mikor, tud visszafáradni érte? — Hétfőre megcsinálná? Nagyszerű, akkor spiccvasakat is kérnék rá — mondja, s elviharzik. — Legtöbbször természetesen a sokgyerekes családokból hoznak munkát, de gyakran keresnek fel gimnazista lányok, fiatalok, akik a legújabb divat szerint csináltatnak maguknak lábbelit. — mondja Simon Sándor. — És szinte naponta beállítanak hozzám a környékbeli kis srácok, mert a focizás közben bizony gyakran leválik a cipő talpa, verekedés közben gyakran gyakran kiszakad a táska füle. Ezek általában soronkívüli és bizalmi jellegű megrendelések, amelyekről a papáknak és a mamáknak semmi szín alatt sem szabad tudomást szerezniük. A mester fizetség nélkül vállalja, de titokban fáj neki a hálátlanság. Nem, nem a pénzre gondol, emeli fel tiltakozva hatalmas tenyereit, félre ne értsem, az isten szerelmére, de a fiatalok már nem mennek cipésznek. A saját fiát is csak két évig bírta a kaptafa mellett tartani. Örül is, emiatt... bánkódik is K. J. 1973. május 29 . C«18 Jl(LtxeJxfilá)(InJd)ÁL Merre rövidebb a Balatonhoz? Legutóbb megjelent „Szóvá tették az üzemi dolgozók” című írásunkhoz fűzött észrevételt Kisari Péter olvasónk. Cikkünkben arról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy egyelőre bizonytalan, mikor épül meg a 62-es és 63-as út Seregélyes és Fövenypuszta közötti átkötése. Olvasónk levelében javaslatot tesz néhány olyan útvonalra, amelyeken rövidebb úton közelíthetik meg a Balatont. Javasolja a Balaton mellé igyekvő járművezetőknek, hogy a megyeszékhelyen keresztül vezető út és az autóút helyett Mezőfalva, Mezőszilas, Enying útvonalat használják. Ez kevésbé forgalmas és mintegy húsz kilométerrel rövidebb is az előbbi útnál. Ki Kisari Péter levelei továbrészében azt fejtegeti, hogy az M 7-es útnak elsősorban a Budapestről és az ország többi (Budapesten túli) részéből a Balatonhoz irányuló forgalmat kell levezetnie. Szerinte nem kívánatos más irányból az autópályára terelni a forgalmat. Ehelyett fontosabb lenne a Mezőfalva—Sárszentmiklós, valamint a Sárosd—Sárkeresztúr közötti útszakaszok korszerűsítése. Olvasónk javaslatával annyiban egyetértünk, hogy nem szükséges a Balatonhoz igyekvő autósoknak feltétlenül az autópályát igénybe venni. Azt viszont fontosnak tartjuk, hogy az autópálv a Dunaújvárosból könnyűszerrel elérhető legyen. A tervezett Seregélyes—Fövenypuszta közötti út megépítésével mintegy 8 kilométerrel rövidül és elkerüli Székesfehérvárt a dunaújvárosiak és környékbeliek Balaton felé vezem útia Tr?az mnórf O'vic 7—8 kilométerrel rövidebb lesz, a Mezőfai ya—r-ívm/on át vezető ,'ié óm -- Olf+ó'** óc nemsokára autópálya előnyei bőven ellensúlyozzák a kilométerrel hosszabb távolságát. Nem értünk elyet azzal az érvvel sem, hogy „nem kívánatos más irányból az autópályára terelni a forgalmat”. Az autópálya kapacitását ugyanis a járműforgalom Budapest és a Velenceitó között veszi maximálisan igénybe. A Velencei-tóhoz, Székesfehérvárra igyekvők és a 8-as főközlekedési úton továbbhaladók már nem terhelik a Székesfehérvár—Zamárdi közötti útszakaszt. Helyettük a Székesfehérvárról, Dunaújváros és Tatabánya térségéből a Balatonhoz igyekvők kötik le az autópálya kapacitását. Ez így természetes. * Időközben értesítést kaptunk Benke Mártontól, KPM közúti igazgatóságának a vezetőjétől, hogy legkésőbb 1975 ■ Végéig megépül a Seregélyes és Fövenypuszta közötti átkötő út. Igaz ennek munkálataihoz még nem fogtak hozzá, megkezdése de az építkezés a közeljövőben várható. Ismét jelentkezhetnek a fiatalok az NDK-ba Fiatal szakmunkások és érettségizett fiatalok jelentkezhetnek munkára az NDK- ba. Legalább 18 és legfeljebb 28 éves lányok jelentkezhetnek műszerész, gyűrűsfonó, elektroműszerész munkakörbe, míg a nőtlen fiúk lakatos, csőszerelő, esztergályos betonmunkás, köszörűs, fémforgácsoló szakmák között választhatnak. A kereseti lehetőség 480 márkától 690 márkáig terjed. NDK-ban végzendő munkára jelentkezni a városi tanács munkaügyi csoportjánál lehet, legkésőbb június 15-ig.