Dunaújvárosi Hírlap, 1988. május (33. évfolyam, 36-44. szám)
1988-05-06 / 37. szám
1988. május 6., péntek Perkátai óvodások Dunaújvárosban? Kis óvoda - nagy gond — Az óvodaügy az egyetlen, szinte mindenkit idegesítő kérdés a mi falunkban. Azt leszámítva tulajdonképpen elégedettek lehetünk. Nagyjából megfelelő az üzlethálózat, megépült a vízmű, jó a buszközlekedés, viszonylag új az iskola, az orvosi rendelő, a mozi, s a felújított kastélyban szép könyvtárunk, művelődési házunk is van — mondja Radeczki György, Perkáta nagyközség nemrég választott új tanácselnöke, akitől azt megtudom: hosszú ideje kiis egyensúlyozottan fejlődik, gyarapodik ez a városunk és Székesfehérvár között levő település. Jelenleg 4085 lakosa van. Évente átlagosan tíz új ház épül, tulajdonosaik többnyire a városiból visszaköltözők. Perkátán elég sok a telek. Azok megosztásával igen sok új házhely alakítható ki még, így korlátlanul tudja fogadni a község a letelepülni szándékozókat. Csupán az óvodáskorú gyerekek elhelyezésével van gond. Ennek mértékét jól jellemzi, hogy a lakosság a 600 forint összegű TEHO-t egy új óvoda építésére szavazta meg, s a legutóbbi falugyűlésen is elvetették emiatt a földgáz bevezetésének a gondolatát, pedig jövőre befejeződik a vízműtársulásra felvett hitel törlesztése. Hivatalosan 85 gyermek fogadására alkalmas a nagyközség óvodája, ám száznál is többen osztoznak a kisméretű foglalkoztatótermek, s az ugyancsak kicsi óvodaudvar négyzetméterein. Csuka Erika vezetőhelyettes óvónő gondjaikról a következőket mondja: — Tizenegy éve dolgozom itt. Azóta állandóan a zsúfoltsággal küszködünk. Egy ekkora óvoda kevés a községnek. Előfordult, nem is egy alkalommal, hogy helyhiány miatt ki kellett tenni már felvett gyerekeket, mert az édesanyjuk a kisebb testvérrel otthon maradt gyesen. A művelődési házban külön iskolaelőkészítő csoportot kellett szervezni azoknak, akik nem járhattak és járhatnak óvodába. Szakmai tapasztalat és vélemény, hogy nem lehet maradéktalanul eleget tenni a nevelési céloknak, ha húsz-huszonötnél több gyerek van egy csoportban. Nos, nálunk jó, ha negyvennél nincsenek többen. Intézményünk „feltöltöttsége” szeptemberben 120 százalékos, aztán tanév közben további felvételek növelik a zsúfoltságot, mert aki időközben Perkátára költözik, annak a gyerekeit fogadni kell, ha mindkét szülő dolgozik. Ráadásul veszélyeztetett gyerekek is járnak hozzánk, akikkel az átlagosnál is többet kellene törődni . . . Az óvónőkkel beszélgetve aztán kiderült, hogy nemcsak azért kicsi és zsúfolt az óvoda, mert 85 gyerekre van méretezve, hanem azért a is, mert norma szerint még hivatalosan megállapított gyermeklétszámot sem volna szabad fogadniuk az elavult, egykor zárdának használt épületben. Kovács Tiborné vezető óvónő megmutatja azt a két és negyed méter széles, hét méter hosszú öltözőt, ahol 80 gyereknek kellene egyidejűleg ruhát váltani, azt a 32 négyzetméter alapterületű foglalkoztatót, ahol 30-35 gyerek szorong, holott az előírás szerint négyzetméter területet kellene biztosítani mindegyik gyereknek. A mosdónál ugyancsak állandó a sorbaállás. — Nemcsak a hely kicsi, tetézi gondjainkat, hogy a megye a szabályokban előírtnál eggyel kevesebb óvónői státust biztosított a számunkra. Ráadásul két óvónő gyesen van, helyüket szakképzetlen alkalmazottak töltik be, így ha bárki megbetegszik, reggeltől estig benn kell maradnunk, magyarázza Csuka Erika. Radeczki György tanácselnök nemcsak szívén viseli az óvoda gondját, hanem megtesz minden tőle telhetőt, hogy kimozdítsa a holtpontról a tervezett építkezés ügyét. A Dunaújvárosi Tervező Iroda elkészítette egy új, százférőhelyes óvoda vázlattervét a mostani óvodával átellenben levő szabad telekre. Felépítése mai árakon mintegy húszmillióba kerülne, ám ennyi pénze nincs a tanácsnak. • Eddig hárommillió gyűlt össze az óvodára, s a TEHO- val, takarékos gazdálkodással ez a pénz az év végére 7 millió forintra gyarapszik. A helyi téesz évi százezer forintot ad az óvodaépítéshez, a szabadegyházi szeszgyár még nem válaszolt hasonló értelmű kérésünkre. Jövőre mindenesetre elkészíttetjük az új óvoda kiviteli terveit, s talán a rákövetkező évben az építkezést is elkezdhetjük. De, hogy mikor lesz kész az óvoda, azt nem tudom megmondani. — És addig marad az áldatlan állapot? — Jórészt igen, bár már azt is fontolgatjuk, hogy ősztől Dunaújvárosba buszoztatjuk a gyerekek egy részét, hiszen a városi óvodák némelyikében van szabad hely . . . Csongor György fjúsági parlament - vélemény nélkül Díjazzák a több szakmát A novemberre valószínűleg teljes egészében elkészülő, új, Kenyérgyári úti telephelyen rendezték meg az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat ifjúsági parlamentjét szerdán délután. Az előző parlamenten elfogadott ifjúságpolitikai intézkedési terv végrehajtását taglaló beszámolóban, amely egyúttal a vállalat fiataljainak tevékenységét is értékelte, elhangzott, hogy a vállalat mind a négy fő tevékenységi területén (a lakások karbantartásánál és felújításánál, a a köztisztasági kertészetben, részlegnél, és a gépészeti-szállító részlegnél) javult a munka színvonala, kevesebb a panasz. A 850 embert foglalkoztató vállalatnál 212-en fiatalabbak harminc évesnél. Míg a legfőbb törekvés, hogy jól képzett, több szakmával rendelkező szakemberek dolgozzanak a vállalatnál, a fiatalok közül 16 nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel sem. A többszakmásokat anyagilag is igyekeznek megbecsülni: míg a fizikai munkások közül az egy szakmához értőknek 27,80 forint az átlagórabére, a több szakmával rendelkezők órabére átlagosan 36,20, de van negyven forint fölötti órabér is, három szakmában dolgozónak. A vállalatnál tanuló 359 emberből egyébként 167 a harmincévesnél fiatalabb. 1985. és 1987. között tizennégy ember kapott tanulmányi szerződést; 1,2 milió fődolgozóval kötöttek tanulmányi szerződést 1,2 millió forintot fordítottak az oktatásra — de úgy tartják, ha pénzben kifejezhetetlen módon is, ám megtérül ez az összeg. Az ifjúsági parlamenten ismertették az 1990-ig szóló ifjúságpolitikai tervet. Ehhez tartozik, hogy — bár valószínűleg kevesebb munkásra lesz szüksége az ingatlankezelőnek a következő években — utcára nem akarnak ősületesen tenni egyetlen, bedolgozó embert sem. A más munkahelyre távozókat, nyugdíjba menőket nem pótolják új emberekkel. Ezért is lenne hasznos, ha minél többen értenének többfajta munkához. Az intézkedési terv szerint a jövőben nagy figyelmet, és pénzt is fordítanak az oktatásra, továbbképzésre, tapasztalatcserékre, a fiatalok nevelésére a vezetői utánpótlás szempontjából is. Az ifjúsági parlament hozzászólás nélkül, a beszámoló, illetve az 1990-ig szóló ifjúságpolitikai intézkedési terv megszavazásával, és az ágazati ifjúsági parlamenten részt vevő küldött (Tóth István) megválasztásával ért véget. (P) Tapasztalatcsere Kéthetes szakmai tapasztalatcserén vesz részt hétfőtől a vasműben három fiatal jugoszláv számítástechnikai szakember. A Smedeajevói Kohászati Kombinát és Dunai Vasmű ifjúsági szervezetei között meglévő együttműködés keretében a vasműs fiatalok május 22-én utaznak hasonló látogatásra A pártértekezletről, a pártértekezlet előtt (I.) A küldöttek mondják... Dunaújváros és a környék kommunistáit hat küldött képviseli az országos pártértekezleten. Most induló sorozatunkban ők szólalnak meg. Elsőként a Dunai Vasmű két küldöttét mutatjuk be. A képet mi alakítottuk Dolezsál Károly, esztergályos, a Dunai Vasmű dolgozója 1963 óta. 50 éves, nős, két gyermekük van. Az MSZMP-nek 1967 óta tagja, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, állandó meghívottként részt vesz a vasmű pártbizottságának munkájában. A Dunai Vasmű küldöttjeként vesz részt a pártértekezlet munkájában. Milyen indíttatást kapott a vállalat kommunistáitól? — Az elmúlt félévben a tagkönyvcsere alkalmával tartott elbeszélgetéseken és az MSZMP országos értekezletére készített állásfoglalástervezetének vitája során nagyon sok, feltöltődésre alkalmas gondolatot mondtak el az emberek. Az álásfoglalás-tervezetben „visszaköszöntek” azok a gondok, amelyek gazdasági és ideológiai téren is foglakoztatja és feszíti őket. Konkrétan megfogalmazták, milyen igényeik vannak, amiket pontosítani kell majd a pártértekezletnek. A felkészüléshez sok segítséget adott a véleményük, aminek közvetítését küldöttként kötelességemnek érzem. — Mit mond el a pártértekezleten, ha szót kap, mi foglalkoztatja a nagyüzemi munkásságot? — Csak címszavakban sorolnám: a társadalom osztályszerkezete; a párt szövetségi politikája; a nagyüzemi munkásság helyzete, szerepe, feladatai; az értelmiség szerepe. Milyen is a szocializmusképünk a valóságban? A vélemények a között van, amivel azonosulni tudok, de van amivel vitatkozom. Szerintem nem az eszmével van baj, hanem az emberekkel. Hiszen olyan a mai kép, amilyennek mi alakítottuk. A hiányosságokban is „benne van” a mi munkánk. — Mennyire optimisták az emberek, és mit várnak a pártértekezlettől? — Abból indulok ki, hogy nálunk az alapszervezetnél senki sem kérte a pártból a kilépését. Felsorakoztak, tenni akarnak az emberek, vállalják a nehezebb feladatokat is, de elvárják, hogy a határozatokat meg is valósítsák, megvalósíthassák. Legyen egységes értékmérő a munka, ne munkaköröket fizessenek meg, hanem teljesítményeket. Még a nehezebb életkörülményeket is vállalják, de biztonságosan szeretnék útnak indítani a gyermekeiket. A gazdasági élet nehézségei itt találkoznak a társadalom gondjaival. A politikai intézményrendszer megújulásától azt várják, hogy az elvi irányításhoz kapcsolják a demokratizmus szélesítését. A párt ne avatkozzon be az állami irányítás tennivalóiba, ne legyenek átfedések. Mindenki felelősséggel tevékenykedjen a saját területén. — Személy szerint mit vár a pártértekezlettől? — Nem azt várom, hogy napokon belül látványos változások lesznek, hanem, hogy fokozatosan kilábaljunk a jelenlegi helyzetből. Azt várom, hogy egyértelműen meghatározza az elkövetkezendő két évre, a pártkongresszusig a feladatokat. Azzal a tennivágyással és erővel, amit a párt tagjaiban érzek, jól kell gazdálkodni, mert az emberek szocializmust akarnak, féltik, amit eddig elértek és tenni akarnak az előbbrelépés érdekében. T. Sz. Az útkeresés előbb kezdődött Fehéri Béla, 50 éves, a Dunai Vasmű pártbizottságának titkára. Eredeti foglalkozása műszerész, műszaki egyetemet végzett. Három gyermeke van. — Hogy készül az országos pártértekezletre? — Minden elvárásnak megfelelni — nem lehet. Óriási felelősségnek érzem annak a kétezer párttagnak és tizenegyezer vasműs dolgozónak az álláspontját, akik küldöttüknek választottak. Roppant sokszínű, színes véleménycsokor alakult ki a taggyűléseken, amelyeket olykor-olykor az egyéni, vagy egy szűkebb csoport, vagy a markánsabb többségi vélemény motivált. Ezek együttesen is és külön-külön is hordoznak magukban olyan elemeket, amelyek a kibontakozást szolgálják. Pedig akár könnyű helyzetben is érezhetném magam, hiszen az alapkérdéseket — a szocializmus alapjait, a párt vezető szerepét — illetően nem hangzottak el olyan vélemények, amelyeket ne tudnék személy szerint is nyugodt szívvel képviselni. Mégis, a feladat óriási... Ha szót kapok — márpedig köteleségemnek érzem, hogy felszólaljak —, a saját véleményemet mondom el, abban a hitben, hogy ez megegyezik a többségével. — Mit visz magával az értekezletre? — A nagyüzemi munkásságról szeretnék elősorban beszélni. Elmondanám, hogy a Dunai Vasműben már jó ideje készülünk a saját kibontakozási programunk végrehajtására. Előkészített, alapos, jól széles alapokon körvonalazott, kidolgozott koncepció ez, amely megelőzte az állásfogalás-tervezet megjelenését. Ez azt eredményezte, hogy a tézisek vitája nálunk már jó talajra talált, aktívabbá és konkrétabbá tette a véleményalkotást. S mert az állásfoglalás-tervezet megfogalmazásaiban saját gondolatainkat is megtaláltuk, ez azt jelenti, hogy a sok alternatíva közül a járható útra leltünk. — Mit vár az értekezlettől? — Úgy vélem, hogy az ország sorsát meghatározó történelmi eseményként fogják jegyezni. Sok minden történhet, ám a változást nem ettől datáljuk. Az útkeresés, a kibontakozás előbb kezdődött, már a vitákkal, sőt jóval azok előtt. Úgy vélem, van esélyünk a továbblépésre. Bár az élet, az idő amúgy is megoldja valamiképpen gondjainkat, csak nem mindegy, hogy velünk, vagy nélkülünk. J. K. ígéretek vannak, garancia nincs kötbért vagy központot? Türelmetlenül várják a lakók a Castrumban és a Béke városban is, hogy mikor készül el az IKV új, elektronikus központi antennaállomása, amely nemcsak a belvárosban, hanem a másik két körzetben is több tévéadás jobb minőségű vételét teszi lehetővé. — Többször módosították már a határidőt. Végül mikorra várható az új főis állomás bekapcsolása? — Sok újat nem tudok mondani — válaszol Hegedűs István, az ingatlankezelő igazgatója. — Nem rajtunk, hanem elsősorban Keszthelyi Híradásipari Vállalaton múlik a dolog. Ha legutóbbi ígéretüket betartják, és május közepén valóban leszállítják a keverő- és a tápegységeket, akkor a második félév elején valószínűleg működhet már az új központ. — Mi erre a garancia? — Nincs rá garanciánk. — Nem lenne jobb egy másik vállalkozással szerződni — például azzal, amelyik a műholdvevő parabolaantennát oly gyorsan szállította tavaly év végén? — Ilyen jó minőségű berendezést, mint a keszthelyieké, az országban sehol másutt nem gyártanak. S ha mással szerződnénk mégis, akkor gyakorlatilag elölről kezdődne a hercehurca. Ez egyfajta minőségi monopolhelyzet, az összes rossz tulajdonságával. A keszthelyiek már azt is kijelentették, hogy inkább kifizetik a teljes kötbért, de nem szállítanak. Erre a termékre van külföldi kereslet is ... — Mit kapunk majd ettől a berendezéstől, ha egyszer ideér? — Mivel a tervezés, gyártás ideje alatt megváltoztak a postai szabványok és bejött a műholdvétel, többször is át kellett alakítani a berendezést. Az utolsó átalakítás eredményeként kilenc tévécsatorna vételére lesz lehetőség egyformán, mindhárom városkörzetben. Ebbe beletartozik majd az eddigi három műholdas műsor is (a Sky és a Super Channel, a francia TV—5), és talán sikerül megvenni a negyedik műholdadást, a nyugatnémet Sat—3-at is. Többen panaszkodnak, hogy a Béke városrészben például az egyetlen műholdprogram is csak fekete-fehérben fogható időnként. Az új központ segíthet ezen a bajon? — Aligha: ezt a hibát a műholdas adás ingadozó minősége okozza, ezen változtatni nem tudunk. — Visszatérve az új, elektronikus antennaközpontra: csak ígéretek vannak az ügyben, vagy haladás is? — Munkatársaim rendszeresen járnak a keszthelyi vállalat fehérvári részlegénél, ahogy a berendezés készül. Beszámolójuk szerint lényegesen előbbre tart szerelés, a májusi határidő a reálisnak tűnik. — P — Magad, uram, ha . . . Ilyen kis parabolaantenna is van már a városban, a Szórád Márton úton