A Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 85-109. szám)

1994-05-31 / 109. szám

1994. május 31., kedd ...elmondani, ami a lelkemben van.” Szelíd agresszió Többször hírül adtuk már, hogy novemberben „HOL ÉLÜNK?” címmel fesztivált rendez Dunaújváros — a tervben szerepel Sváby La­jos festőművész (évekig vá­rosunk lakója) életműkiállí­tása is. Bár a tárlat létrejötte — technikai okok miatt — még nem bizonyos, remény­kedünk, beszélgetünk... — Mikortól kezdett Sváby - képeket festeni? — Ezt így nem tudom meg­mondani. Valamiféle tehetség­gel és talán becsvággyal szület­tem, a vággyal, hogy legyek va­lamivé. Beleéltem magam az olvasmányaimba, verseket ír­tam, nagyon jól tudtam rossz verseket írni — inkább abban voltam tehetséges, hogy átérez­­zem mások fájdalmát, mint a sajátomat. Szenvedéllyel vol­tam kétségbeesett. Egy idő után rájöttem, hogy szavakkal nem, de képekkel el tudom mondani, amit akarok...­­— A főiskolán Kmetty János és Poór Bertalan növendéke volt... — Festőileg és emberileg is hatottak rám mindketten, de a főiskola tanárai közül mások­nak is hittem: Bernáth Aurél­nak, Barcsay Jenőnek. Nem sti­­lárisan, hanem emberileg. Goethe ír erről: ha választok, akkor nem csak rólam van szó. Mindig vonzódunk és a vonzá­saink közül választunk. — Hatvanban végzett a főis­kolán. Kortársai útja másfelé vezetett, Ön kimaradt mind­egyik divatirányzatból. — Természetesen nem azért maradtam ki, mert ki akartam maradni: én azt akartam elmon­dani, a lehető legszájbarágósab­­ban, ami a lelkemben van, ami az én véleményem. A besoro­lásnál jobban vágyódtam arra, hogy mindaz, amit festészetileg gondolok, elmondhatóvá vál­jék. Az expressziónak sem a külalakja érdekelt, hanem a közvetlensége: az angol, német expresszió inkább a magányos­ságról, a félelemről szól. Erről szólnak az én képeim is. Azt mondják, az expresszív mű­vészet agresszív, az egész világ agresszív, még a szelídség is le­het az. Giotto számomra ag­resszív, mert rabul ejt, erőszak­kal fogva tart. Szelíden agres­­­szív. — Közel húsz éve tanít a fő­iskolán. Lehet-e a festészetet ta­nítani? — Van olyan tartomány a festészetben, amelyet — mint bármi mást — meg lehet tanul­ni, tanítani is lehet. A többi nem tanítható. A tanításnak az a lé­nyege, hogy önmaga személyi­ségére próbáljunk rávezetni mindenkit — arra, hogy ne a csődületekhez tartozzon, azt keresse, ami, aki ő maga. Mi az, amit tehetségével, festészetével meg tud jeleníteni. Engem sok­szor döngöltek földbe, találkoz­tam undorral, méreggel — ez nekem retenetesen fájt. Szen­vedtem — egészen addig, amíg újra el nem kezdtem festeni... — Kiállításai mindig emlé­kezetesek voltak... — A Műcsarnokban 1972- ben csináltam az első kiállítást — a kritika kinyílt. Majd bele­haltam, de rá egy évre megkap­tam a Munkácsy-díj második fokozatát. A következő kiállí­tással hat évet vártam — 1978- ban még rondábban kinyírt a kritika. Majd 1984-ben, az Ernst Múzeum-beli gyűjtemé­nyes tárlatomért ugyanúgy. Ilyeneket írtak: horror, giccs — egy év múlva érdemes művész lettem. — Zavarja művészetének eltérő megítélése? — Nem vagyok a favorizál­tak között, de nem vagyok ke­serű. Nincs semmi bajom, és örülök, hogy Kossuth-díjat kap­tam. Ennél nincs több. Van eb­ben valami borzasztóan szép és jó, mert megtörténhetett — leg­szívesebben anyámnak muto­gatnám, de már nem lehet... Józsa Ágnes (MTI-Press) Határon túli színházak Fesztivál Sütő András Az ugató madár című drámájával kezdődött Kisvárdán a határon túli ma­gyar színházak hatodik feszti­válja. A művet szombaton a Marosvásárhelyi Nemzeti Szín­ház társulata mutatta be a június 5-ig tartó fesztivál nyitánya­ként. rr | KULTÚRA — MŰVELŐDÉS Mutasd a kézírásod, megmondom, ki vagy Grafológia Mi módon lehet a kézírást elemezni s belőle milyen követ­keztetéseket lehet levonni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a grafológia. Az érdek­lődőknek egy érintett válaszol: június 3-án, pénteken délután dr. Lépősd Józsefné, a Magyar Grafológiai Társaság elnöke tart előadást az MMK-ban a so­kak által vitatott tudományág múltjáról és jelenéről. Mutasd a kezed, megmondom, ki vagy — az érdeklődőket pénteken délután négy órától várják az MMK 210-es termében. Kazincbarcikai találka Színjátszók A Szabad Színházak Szövet­sége és a kazincbarcikai Eg­­ressy Béni Művelődési Ház jú­lius első felében — július 6-tól 10-ig — rendezi az ifj. Horváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztivált, a diák-, amatőr és al­ternatív csoportok legrango­sabb országos találkozóját. a hírlap 5 Ünnepi Könyvhét — rendezvénnyel Vers az utcán Csütörtöktől vasárnapig tart, négy napra szűkült tehát a szép hagyományokkal bíró jeles ese­mény, az Ünnepi Könyvhét. Eddigi információink szerint csupán egyetlen üzlet, a TÉKA vállalja a „sátorállítást” — a ta­valyihoz képest megváltozott, egyébként „ősrégi” helyszínen, a Dózsa Mozicentrum előtti té­ren várják csütörtöktől az iro­dalombarátokat. Talán egyetlen fecske is csinálhat nyarat — a TÉKA könyvsátor előtt ki­egészítő programot is szervez­tek a Versbarátok Klubjával kö­zösen: szombaton délelőtt Kiss Kálmán és társai Vers az utcán címmel irodalmi műsorral je­lentkeznek. Demonstrálni sze­retnék, hogy — az „ötletgaz­da”, Kiss Kálmán szavaival — „a költészet nem dögunalom, hanem gyönyörűséges és izgal­mas szórakozás”. A bizonyítás­hoz természetesen a világiro­dalom és a magyar költészet legjavából válogatnak, sőt, a költők és versek kapcsán egy vetélkedővel színesítik a prog­ramot: a helyes választ adók — és a „közszereplésre” vállalko­zók — az alkalomhoz illően könyvjutalmakat kapnak a TÉ­KA Könyvesbolttól. A szomba­ti, délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvény idején Kálnay Adél dedikálja köteteit. Tavaszi tárlat — ami kimaradt Díjak, díjazottak Tegnapi számunkból — el­sősorban helyhiány miatt — ki­maradt a pénteken megnyílt du­naújvárosi képzőművészek tár­latával foglalkozó írásunkból, kik kapták a felajánlott díjakat. Most pótoljuk. A műveket felkért, pártatlan szakértőkből álló zsűri minősí­tette még a múlt hét közepén — döntésük támpont volt a díjakat felajánló intézményeknek, szervezeteknek. A Dunaújváro­si Önkormányzat Díját Palotás József szobrászművész és Li­­pics Vilmos festőművész kapta, a Fejér Megyei Önkormányzat díjazottja Birkás István képző­művész lett. A Dunaújvárosi Művészetért Alapítvány Ro­­honczi István képzőművész munkáit díjazta. Római part: program gyermekeknek Sulisirató A „Legyen a betű jó barát” Alapítvány és a Védőszárny Szervezet szociálisan és egészségügyileg hátrányos helyzetű gyerekeknek szervez egész napos programot június 4-én, szombaton Budapesten. A Sulisirató nevű rendezvényt a Római partra szervezik — a program életrehívói kérik, hogy az érintett szervezetek, intéz­mények, iskolák, gyermekkö­zösségek jelezzék részvételi szándékukat. Meghívókat le­vélben vagy — az esti órákban — telefonon lehet igényelni a következő címen: „Legyen a betű jó barát” Alapítvány — 1088 Budapest, Baross utca 15.; telefon: 1/202-2697. Még javában tartott a II. világháború, amikor megkezdődött a kelet-európai országokban élő német nemzetiségű lakosok kálváriája. Idén ötven esztendeje, hogy a „felszabadított” te­rületekről „malenkij robot”-ra hurcolták őket — az őslako­sokkal együtt —, hogy azután nem sokkal immár „tör­vényesen” is megkezdődjön kitelepítésük. Írásunk a fél év­századdal ezelőtti eseményekre pillant vissza: egyrészt fel­villantja azokat a világpolitikai indítékokat, motívumokat, amelyek a németség sorsának alakulását befolyásolták, másrészt egy község, Mezőfalva — az egykori Hercegfalva — lakosai sorsának alakulásán keresztül próbálja felidézni a kort. Nem számonkérési szándékkal, csak emlékeztetőül. 3. rész Az első csoport 1946 januárjában indult Budaörsről Németor­szág amerikai megszállási zónájába, de az eredetileg tervezett 25 000 fő helyett mindössze 3866 személy távozott a hónap folya­mán.10 A kitelepítettek száma a következő hónapokban emelke­dett ugyan, de a Népgondozó Hivatal korábbi tervét távolról sem tudta teljesíteni. Annál is inkább, mert az USA budapesti nagykö­vetsége, illetve a németországi amerikai megszálló hatóságok fo­kozódó nyomást gyakoroltak a kormányszervekre a kitelepítések ütemének csökkentése érdekében. A kitelepítések második szakasza, majd lezárása 1946 júniusától novemberig szünetelt a németek kitelepítése, s ennek az is oka volt, hogy az Egyesült Államok újabb — többnyi­re anyagi és technikai — feltételekhez kötötte a kitelepítés folyta­tását. Többek közt azt követelte — a SZEB 1946. augusztus 16-i ülésén G. H. Weems, Key tábornok utóda —, hogy a magyar kor­mány lásson el minden kitelepülőt 500 birodalmi márkának meg­felelő valutával. A magyar Külügyminisztérium és a németországi amerikai ka­tonai kormányzat képviselői 1946. szeptember elsején külön meg­állapodásban rögzítették a kitelepítések folytatását, s ebben az amerikai hatóságok újabb 90 000 német befogadását vállalták 1947. április 1-jéig. De 1946 decemberéig mindössze 24 789 személy hagyta el az országot, s ezzel az amerikai övezetbe történő kitelepítések gya­korlatilag befejeződtek. 1947 tavaszától újabb lakosságcsoportok kitelepítésére került sor, de ezúttal Németország szovjet megszál­lási övezetébe. Augusztusban 8846 magyarországi német települt át, számuk később megközelítette az 50 000-et.11 A kitelepítettek számára vonatkozóan eltérő becslések, nyilván­tartások vannak. Balogh Sándor idézett műve szerint 135 655 német nemzetisé­gű személy települt át Németország amerikai megszállási övezeté­be, s mintegy 50 000 a szovjet zónába. Vagyis összesen 185 655 D. Kiss Csaba kitelepítve fő. Az amerikai katonai kormányzat hivatalos értesítése alapján 175 591 németet telepítettek ki Magyarországról. Hivatalos nyugatnémet források szerint Magyarországról ös­­­szesen 213 196 németet telepítettek ki az alábbi területekre: Schleswig-Holstein 201, Hamburg 233, Alsó-Szászország 1535, Bréma 53, Észak-Vesztfália 2326, Hessen 25 583, Rajna-Pfalz 1180, Baden-Württemberg 97 486, Bajorország 49 220, Nyugat- Berlin 200, az NDK területére 19 000, Ausztria 13 000, tengeren­túl 3000. Fehér István előbb idézett művében beszámol ettől eltérő adatokról is. A Die Deutschen Vertreibungsverluste 400. Wiedlein Johann 1957. adatai szerint az NSZK-ba 178 000, Ausztriába 12 000, az NDK területére 50 000 németet telepítettek ki, tehát összesen 240 000-et. Az adatok ellentmondásosságában minden bizonnyal szerepe van annak, hogy a visszavonuló német csapa­tokkal együtt több tízezren — nemcsak németek, magyarok is — hagyták el az országot, s ezek egy része a háború befejezése után sem tért haza. Végül is Magyarországon a megváltozott hatalmi viszonyok, a szlovákiai­­ magyarok áttelepítésének befejezése tette lehetővé a német lakosság kitelepítésének lezárását. A minisztertanács 4.248/ 1949. M. T. számú rendelete mondta ki, hogy Magyarországon be­fejeződött a német lakosság kitelepítése, majd a 4.364/1949. M. T. sz. rendelet rendezte a kitelepítésre kijelölt, de nem áttelepült né­metek állampolgárságát. A kitelepítések ügyét véglegesen a 84/ 1950. M. T. számú rendelet zárta le, amely kimondta, hogy vala­mennyi, a németek kitelepítésével kapcsolatos intézkedés 1950. március 20-tól hatályát vesztette. Negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Magyar Köztársa­ság megkövesse egykor kitelepített német nemzetiségű polgárait. Az Országgyűlés 1990. március 14-ei ülése fogadta el a 35/1990. (III. 28.) OGY számú határozatot, amely a magyarországi német kisebbség kollektív kérelmeinek orvoslásáról döntött. (Magyar Közlöny, 1990. március 28., 28. szám). A határozat kimondja, miszerint: „Az országgyűlés megállapít­ja, hogy a magyaroszági németek 1944-től kezdődő elhurcolása, majd az azt követő kitelepítése az emberi jogokat súlyosan sértő, igazságtalan eljárás volt. Az érintettek ártatlanul, nemzetiségi ho­vatartozásuk miatt szenvedtek.” A határozat szerint az Országgyű­lés részvétét és együttérzését fejezte ki a túlélőknek és az elhuny­tak hozzátartozóinak, s felhívta a Minisztertanácsot, terjesszen elő törvényjavaslatot a kártalanításról, s ebben mondja ki, hogy a ma­gyarországi németek ugyanolyan elbírálásban részesüljenek, mint a hasonló sérelmeket szenvedett nem német nemzetiségű állam­polgárok. A németek betelepítése Hercegfalvára Mezőfalva község a Mezőföld délkeleti részén helyezkedik el, Dunaújvárostól (Dunapentelétől) mintegy 15 kilométerre délnyu­gatra. A község eredeti, Hercegfalva nevét 1951. január elsejével változtatták meg, túl feudális kicsengésűnek ítélve az eredetit. A területen a magyar középkor évszázadaiban a kunok egyik te­lepülése Újszállás volt, amely a történeti újkorban Újmajor névre változott. E helyen létesült a zirci apátsági uradalom területén Hercegfalva. 1811-ben József nádor, királyi herceg közreműködé­sével létesítette a falut a zirci apátság előszállási uradalmában lévő két major — Felső- és Újmajor — helyén Diéta Antal zirci apát. A falu alapításának emlékére 1818-ban szobrot emeltek József kirá­lyi hercegnek. Az új községhez több mint tíz puszta és majorság tartozott. (Folytatjuk) 10, II Bal 0gh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945-1947.

Next