A Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 85-109. szám)
1994-05-31 / 109. szám
1994. május 31., kedd ...elmondani, ami a lelkemben van.” Szelíd agresszió Többször hírül adtuk már, hogy novemberben „HOL ÉLÜNK?” címmel fesztivált rendez Dunaújváros — a tervben szerepel Sváby Lajos festőművész (évekig városunk lakója) életműkiállítása is. Bár a tárlat létrejötte — technikai okok miatt — még nem bizonyos, reménykedünk, beszélgetünk... — Mikortól kezdett Sváby - képeket festeni? — Ezt így nem tudom megmondani. Valamiféle tehetséggel és talán becsvággyal születtem, a vággyal, hogy legyek valamivé. Beleéltem magam az olvasmányaimba, verseket írtam, nagyon jól tudtam rossz verseket írni — inkább abban voltam tehetséges, hogy átérezzem mások fájdalmát, mint a sajátomat. Szenvedéllyel voltam kétségbeesett. Egy idő után rájöttem, hogy szavakkal nem, de képekkel el tudom mondani, amit akarok...— A főiskolán Kmetty János és Poór Bertalan növendéke volt... — Festőileg és emberileg is hatottak rám mindketten, de a főiskola tanárai közül másoknak is hittem: Bernáth Aurélnak, Barcsay Jenőnek. Nem stilárisan, hanem emberileg. Goethe ír erről: ha választok, akkor nem csak rólam van szó. Mindig vonzódunk és a vonzásaink közül választunk. — Hatvanban végzett a főiskolán. Kortársai útja másfelé vezetett, Ön kimaradt mindegyik divatirányzatból. — Természetesen nem azért maradtam ki, mert ki akartam maradni: én azt akartam elmondani, a lehető legszájbarágósabban, ami a lelkemben van, ami az én véleményem. A besorolásnál jobban vágyódtam arra, hogy mindaz, amit festészetileg gondolok, elmondhatóvá váljék. Az expressziónak sem a külalakja érdekelt, hanem a közvetlensége: az angol, német expresszió inkább a magányosságról, a félelemről szól. Erről szólnak az én képeim is. Azt mondják, az expresszív művészet agresszív, az egész világ agresszív, még a szelídség is lehet az. Giotto számomra agresszív, mert rabul ejt, erőszakkal fogva tart. Szelíden agresszív. — Közel húsz éve tanít a főiskolán. Lehet-e a festészetet tanítani? — Van olyan tartomány a festészetben, amelyet — mint bármi mást — meg lehet tanulni, tanítani is lehet. A többi nem tanítható. A tanításnak az a lényege, hogy önmaga személyiségére próbáljunk rávezetni mindenkit — arra, hogy ne a csődületekhez tartozzon, azt keresse, ami, aki ő maga. Mi az, amit tehetségével, festészetével meg tud jeleníteni. Engem sokszor döngöltek földbe, találkoztam undorral, méreggel — ez nekem retenetesen fájt. Szenvedtem — egészen addig, amíg újra el nem kezdtem festeni... — Kiállításai mindig emlékezetesek voltak... — A Műcsarnokban 1972- ben csináltam az első kiállítást — a kritika kinyílt. Majd belehaltam, de rá egy évre megkaptam a Munkácsy-díj második fokozatát. A következő kiállítással hat évet vártam — 1978- ban még rondábban kinyírt a kritika. Majd 1984-ben, az Ernst Múzeum-beli gyűjteményes tárlatomért ugyanúgy. Ilyeneket írtak: horror, giccs — egy év múlva érdemes művész lettem. — Zavarja művészetének eltérő megítélése? — Nem vagyok a favorizáltak között, de nem vagyok keserű. Nincs semmi bajom, és örülök, hogy Kossuth-díjat kaptam. Ennél nincs több. Van ebben valami borzasztóan szép és jó, mert megtörténhetett — legszívesebben anyámnak mutogatnám, de már nem lehet... Józsa Ágnes (MTI-Press) Határon túli színházak Fesztivál Sütő András Az ugató madár című drámájával kezdődött Kisvárdán a határon túli magyar színházak hatodik fesztiválja. A művet szombaton a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulata mutatta be a június 5-ig tartó fesztivál nyitányaként. rr | KULTÚRA — MŰVELŐDÉS Mutasd a kézírásod, megmondom, ki vagy Grafológia Mi módon lehet a kézírást elemezni s belőle milyen következtetéseket lehet levonni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a grafológia. Az érdeklődőknek egy érintett válaszol: június 3-án, pénteken délután dr. Lépősd Józsefné, a Magyar Grafológiai Társaság elnöke tart előadást az MMK-ban a sokak által vitatott tudományág múltjáról és jelenéről. Mutasd a kezed, megmondom, ki vagy — az érdeklődőket pénteken délután négy órától várják az MMK 210-es termében. Kazincbarcikai találka Színjátszók A Szabad Színházak Szövetsége és a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Ház július első felében — július 6-tól 10-ig — rendezi az ifj. Horváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztivált, a diák-, amatőr és alternatív csoportok legrangosabb országos találkozóját. a hírlap 5 Ünnepi Könyvhét — rendezvénnyel Vers az utcán Csütörtöktől vasárnapig tart, négy napra szűkült tehát a szép hagyományokkal bíró jeles esemény, az Ünnepi Könyvhét. Eddigi információink szerint csupán egyetlen üzlet, a TÉKA vállalja a „sátorállítást” — a tavalyihoz képest megváltozott, egyébként „ősrégi” helyszínen, a Dózsa Mozicentrum előtti téren várják csütörtöktől az irodalombarátokat. Talán egyetlen fecske is csinálhat nyarat — a TÉKA könyvsátor előtt kiegészítő programot is szerveztek a Versbarátok Klubjával közösen: szombaton délelőtt Kiss Kálmán és társai Vers az utcán címmel irodalmi műsorral jelentkeznek. Demonstrálni szeretnék, hogy — az „ötletgazda”, Kiss Kálmán szavaival — „a költészet nem dögunalom, hanem gyönyörűséges és izgalmas szórakozás”. A bizonyításhoz természetesen a világirodalom és a magyar költészet legjavából válogatnak, sőt, a költők és versek kapcsán egy vetélkedővel színesítik a programot: a helyes választ adók — és a „közszereplésre” vállalkozók — az alkalomhoz illően könyvjutalmakat kapnak a TÉKA Könyvesbolttól. A szombati, délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvény idején Kálnay Adél dedikálja köteteit. Tavaszi tárlat — ami kimaradt Díjak, díjazottak Tegnapi számunkból — elsősorban helyhiány miatt — kimaradt a pénteken megnyílt dunaújvárosi képzőművészek tárlatával foglalkozó írásunkból, kik kapták a felajánlott díjakat. Most pótoljuk. A műveket felkért, pártatlan szakértőkből álló zsűri minősítette még a múlt hét közepén — döntésük támpont volt a díjakat felajánló intézményeknek, szervezeteknek. A Dunaújvárosi Önkormányzat Díját Palotás József szobrászművész és Lipics Vilmos festőművész kapta, a Fejér Megyei Önkormányzat díjazottja Birkás István képzőművész lett. A Dunaújvárosi Művészetért Alapítvány Rohonczi István képzőművész munkáit díjazta. Római part: program gyermekeknek Sulisirató A „Legyen a betű jó barát” Alapítvány és a Védőszárny Szervezet szociálisan és egészségügyileg hátrányos helyzetű gyerekeknek szervez egész napos programot június 4-én, szombaton Budapesten. A Sulisirató nevű rendezvényt a Római partra szervezik — a program életrehívói kérik, hogy az érintett szervezetek, intézmények, iskolák, gyermekközösségek jelezzék részvételi szándékukat. Meghívókat levélben vagy — az esti órákban — telefonon lehet igényelni a következő címen: „Legyen a betű jó barát” Alapítvány — 1088 Budapest, Baross utca 15.; telefon: 1/202-2697. Még javában tartott a II. világháború, amikor megkezdődött a kelet-európai országokban élő német nemzetiségű lakosok kálváriája. Idén ötven esztendeje, hogy a „felszabadított” területekről „malenkij robot”-ra hurcolták őket — az őslakosokkal együtt —, hogy azután nem sokkal immár „törvényesen” is megkezdődjön kitelepítésük. Írásunk a fél évszázaddal ezelőtti eseményekre pillant vissza: egyrészt felvillantja azokat a világpolitikai indítékokat, motívumokat, amelyek a németség sorsának alakulását befolyásolták, másrészt egy község, Mezőfalva — az egykori Hercegfalva — lakosai sorsának alakulásán keresztül próbálja felidézni a kort. Nem számonkérési szándékkal, csak emlékeztetőül. 3. rész Az első csoport 1946 januárjában indult Budaörsről Németország amerikai megszállási zónájába, de az eredetileg tervezett 25 000 fő helyett mindössze 3866 személy távozott a hónap folyamán.10 A kitelepítettek száma a következő hónapokban emelkedett ugyan, de a Népgondozó Hivatal korábbi tervét távolról sem tudta teljesíteni. Annál is inkább, mert az USA budapesti nagykövetsége, illetve a németországi amerikai megszálló hatóságok fokozódó nyomást gyakoroltak a kormányszervekre a kitelepítések ütemének csökkentése érdekében. A kitelepítések második szakasza, majd lezárása 1946 júniusától novemberig szünetelt a németek kitelepítése, s ennek az is oka volt, hogy az Egyesült Államok újabb — többnyire anyagi és technikai — feltételekhez kötötte a kitelepítés folytatását. Többek közt azt követelte — a SZEB 1946. augusztus 16-i ülésén G. H. Weems, Key tábornok utóda —, hogy a magyar kormány lásson el minden kitelepülőt 500 birodalmi márkának megfelelő valutával. A magyar Külügyminisztérium és a németországi amerikai katonai kormányzat képviselői 1946. szeptember elsején külön megállapodásban rögzítették a kitelepítések folytatását, s ebben az amerikai hatóságok újabb 90 000 német befogadását vállalták 1947. április 1-jéig. De 1946 decemberéig mindössze 24 789 személy hagyta el az országot, s ezzel az amerikai övezetbe történő kitelepítések gyakorlatilag befejeződtek. 1947 tavaszától újabb lakosságcsoportok kitelepítésére került sor, de ezúttal Németország szovjet megszállási övezetébe. Augusztusban 8846 magyarországi német települt át, számuk később megközelítette az 50 000-et.11 A kitelepítettek számára vonatkozóan eltérő becslések, nyilvántartások vannak. Balogh Sándor idézett műve szerint 135 655 német nemzetiségű személy települt át Németország amerikai megszállási övezetébe, s mintegy 50 000 a szovjet zónába. Vagyis összesen 185 655 D. Kiss Csaba kitelepítve fő. Az amerikai katonai kormányzat hivatalos értesítése alapján 175 591 németet telepítettek ki Magyarországról. Hivatalos nyugatnémet források szerint Magyarországról összesen 213 196 németet telepítettek ki az alábbi területekre: Schleswig-Holstein 201, Hamburg 233, Alsó-Szászország 1535, Bréma 53, Észak-Vesztfália 2326, Hessen 25 583, Rajna-Pfalz 1180, Baden-Württemberg 97 486, Bajorország 49 220, Nyugat- Berlin 200, az NDK területére 19 000, Ausztria 13 000, tengerentúl 3000. Fehér István előbb idézett művében beszámol ettől eltérő adatokról is. A Die Deutschen Vertreibungsverluste 400. Wiedlein Johann 1957. adatai szerint az NSZK-ba 178 000, Ausztriába 12 000, az NDK területére 50 000 németet telepítettek ki, tehát összesen 240 000-et. Az adatok ellentmondásosságában minden bizonnyal szerepe van annak, hogy a visszavonuló német csapatokkal együtt több tízezren — nemcsak németek, magyarok is — hagyták el az országot, s ezek egy része a háború befejezése után sem tért haza. Végül is Magyarországon a megváltozott hatalmi viszonyok, a szlovákiai magyarok áttelepítésének befejezése tette lehetővé a német lakosság kitelepítésének lezárását. A minisztertanács 4.248/ 1949. M. T. számú rendelete mondta ki, hogy Magyarországon befejeződött a német lakosság kitelepítése, majd a 4.364/1949. M. T. sz. rendelet rendezte a kitelepítésre kijelölt, de nem áttelepült németek állampolgárságát. A kitelepítések ügyét véglegesen a 84/ 1950. M. T. számú rendelet zárta le, amely kimondta, hogy valamennyi, a németek kitelepítésével kapcsolatos intézkedés 1950. március 20-tól hatályát vesztette. Negyven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság megkövesse egykor kitelepített német nemzetiségű polgárait. Az Országgyűlés 1990. március 14-ei ülése fogadta el a 35/1990. (III. 28.) OGY számú határozatot, amely a magyarországi német kisebbség kollektív kérelmeinek orvoslásáról döntött. (Magyar Közlöny, 1990. március 28., 28. szám). A határozat kimondja, miszerint: „Az országgyűlés megállapítja, hogy a magyaroszági németek 1944-től kezdődő elhurcolása, majd az azt követő kitelepítése az emberi jogokat súlyosan sértő, igazságtalan eljárás volt. Az érintettek ártatlanul, nemzetiségi hovatartozásuk miatt szenvedtek.” A határozat szerint az Országgyűlés részvétét és együttérzését fejezte ki a túlélőknek és az elhunytak hozzátartozóinak, s felhívta a Minisztertanácsot, terjesszen elő törvényjavaslatot a kártalanításról, s ebben mondja ki, hogy a magyarországi németek ugyanolyan elbírálásban részesüljenek, mint a hasonló sérelmeket szenvedett nem német nemzetiségű állampolgárok. A németek betelepítése Hercegfalvára Mezőfalva község a Mezőföld délkeleti részén helyezkedik el, Dunaújvárostól (Dunapentelétől) mintegy 15 kilométerre délnyugatra. A község eredeti, Hercegfalva nevét 1951. január elsejével változtatták meg, túl feudális kicsengésűnek ítélve az eredetit. A területen a magyar középkor évszázadaiban a kunok egyik települése Újszállás volt, amely a történeti újkorban Újmajor névre változott. E helyen létesült a zirci apátsági uradalom területén Hercegfalva. 1811-ben József nádor, királyi herceg közreműködésével létesítette a falut a zirci apátság előszállási uradalmában lévő két major — Felső- és Újmajor — helyén Diéta Antal zirci apát. A falu alapításának emlékére 1818-ban szobrot emeltek József királyi hercegnek. Az új községhez több mint tíz puszta és majorság tartozott. (Folytatjuk) 10, II Bal 0gh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945-1947.