Dunaújvárosi Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-13 / 11. szám
A nap i Szemléletváltás fokozatokban Kocsa Lászlót választották meg az 1995-ös év menedzserének a Dunaferr Rt.-nél. " Ahol a part szakad... A pentelei embert nem nagyon zavarta a partcsúszás. Elfogadta, mert mást nem tehetett. Gyökeresen megváltozott minden, amikor a fennsíkon vasmű és város épült. 11 Soha rosszabb esztendőt „Reméljük, hogy Atlantában népes küldöttség képviseli majd a Dunaferrt” — nyilatkozta lapunknak Perjámosi Sándor, a Dunaferr SE elnöke, számbavéve a tavalyi eredményeket és az idei lehetőségeket. Az önállóság jegyében A Munkásművelődési Központ végre önálló intézményként működhet ezután. könyvtár és a klubövezet szétválásával kapcsolatos kérdések rendeződtek. Az MMK tevékenységét egy héttagú igazgatótanács felügyeli (négyen az önkormányzatot, ketten a vasasszakszervezetet, egy személy a VMISZ-t képviseli). A tanács három évre kinevezte igazgatónak Szántó Pétert — aki eddig megbízottként irányította az intézmény munkáját —, és elfogadta az MMK '96-os költségvetési tervezetét. Az Akácfa utcai szociális otthonban tartotta soros ülését a szociális bizottság. A csütörtök délutáni tanácskozás helyszíni szemlével kezdődött, amelyen részt vett Gál Zoltán, a városfejlesztési iroda vezetője, s amelyre meghívást kapott a gazdasági bizottság elnöke is. Szalai Lászlóné intézményvezető azt volt kénytelen megmutatni a bizottság tagjainak, hogy néz ki egy olyan szociális otthon, amely nem csupán a humánus elvárásoknak, hanem hellyel-közzel a törvényi előírásoknak sem felel meg. Tíz, egymás számára idegen gondozott élettere egy kicsi, két és fél szobának megfelelő lakrész, a másfél szobás szekciókban hatan-heten „laknak”. Agya és éjjeliszekrénye mindenkinek van, az előszobába zsúfolt egyajtós szekrényeken ketten osztoznak. Az egészséges, a beteg és a deviáns időskorúak nem különíthetők el, életvitelük, megnyilvánulásaik elkerülhetetlenül zavarják az azonos lakótérben levő többi gondozottat. Van lakrész, ahol a gondozottak fele ágytálazásra szorul. Elkülönülésre, intim egyedüllétre pedig nincs mód. (Folytatás a 3. oldalon) A Dunaújvárosi Hírlap a család napilapja! Talán majdnem két magyar IFOR-erők: ^zpflvpnkoznünk^ill^#szen 3 feladatra W fcwy Jf vl I lIV/fal I UIIIA Itt nincsenek másodosztályú jegyek... Eltelt egy A község polgármestere, Radeczki Görgy elmondása szerint Perkáta, ha nem is kiemelkedően sikeres, de zökkenőmentes esztendőt tudhat maga mögött. Ez azt jelenti, hogy nem kellett pénzügyi nehézségekkel számolni, s a helyi önkormányzatnak valamennyi intézményéről sikerült gondoskodnia. Tavaly a falu 139 millió forintos költségvetésből gazdálkodott, amiből némi tartalék még meg is maradt év végére. Mint megtudtuk, nagyobb volumenű beruházásokat 1995- ben a telefonfejlesztéssel kapcsolatos bizonytalanságok miatt nem indítottak a község vezetői. Decemberben azonban rendeződött a helyzet és még ebben a hónapban elkezdődhettek a vonalkiépítéssel kapcsolatos munkálatok. A szakemberek elsőként a telefonközpont alapjait rakták le s a végső munkákkal várhatóan ez év szeptemberéig végeznek. (A település 4000 polgára jelenleg 99 működő telefont tudhat magáénak, s eddig 506-an adták be igényüket újabb vonalak letelepítésére.) Mint mindenütt, a közös pénz nagyobb hányadát itt is a működtetésére kellett fordítani. A 4,5 millió forintból azonban sikerült néhány beruházást megvalósítani. Az elmúlt esztendőben az önkormányzat mintegy 1 millió forinttal járult hozzá a templomtető felújításához, 1,5 millió forintért pedig az iskola előtt parkolót létesített, s balesetmentessé rendeztette a területet. A buszmegállókban új váróhelyiségeket állíttattak fel, de került pénz a település úthálózatának karbantartására is. A környéken, Perkátához hasonlóan kevés település dicsekedhet ma már mozi üzemeltetésével. Igaz, hogy az itteni önkormányzat sem húz belőle nagy hasznot, inkább a kulturált szórakozási lehetőségekhez szeretne működtetésével hozzájárulni. Kiemelkedő sikereket ért el Perkáta az egészségügyi ellátás területén. Eredménynek könyvelhetik el, hogy kialakítottak és műszerekkel láttak el egy fogorvosi rendelőt. Ezen kívül egy-egy fiatal, jó képességű, főállású fogorvos és háziorvos is letelepedett a községben. A szociális helyzetet tekintve viszont nincs sokkal jobb helyzetben a falu, mint a környékbeli települések. Itt 280 munkanélkülivel kell számolni, s a közös kasszából 107 embert kell jövedelempótló támogatásban részesíteni. A község többek között idén szeretne belekezdeni az Adony és Perkáta között megépülő szeméttelep úgynevezett központi lerakóhelyének létrehozásába, 11 település és egy vállalkozó összefogásával. (Folytatás a 4. oldalon) év, itt a másik (IV.) Perkátán, az egészségügyi ellátásban sikerült fejleszteni A siker titkairól faggatták „ Évzáró-évnyitó foglalkozását tartotta csütörtök este a Magyar Marketing Szövetség Dunaújvárosi Klubja. Köszöntő beszédében Kocsa László, a klub elnöke jó évként értékelte 1995-öt a szervezet szempontjából. A komoly szakmai tartalmú rendezvények mellett emberileg is jobban összekovácsolódott a tagság az elnök megítélése szerint. Az idei első klubfoglalkozáson Menyhárt Ferenccel, a Dunaferr Lemezalakító Kft. ügyvezető igazgatójával — akit a vállalatcsoport vezetői 1993-ban az év menedzserének választottak — ismerkedhettek meg a résztvevők. Menyhárt Ferenc 1969 óta dolgozik a vasműben, a lemezfeldolgozóban kezdett, a termelésirányítás területén. Az átalakulás idején a konszernhez, majd az Acélművek Kft.-hez került. Részt vett a belföldi eladásban mára kulcsfontosságúvá vált Dunaferr Centerhálózat létrehozásában, majd '92 végétől a nehézségekkel küzdő Lemezalakító Kft. problémáinak feltárásával foglalkozott. A kft. ügyvezetője 1993-ban lett, abban az évben kiemelkedő eredményeket sikerült a cégnek produkálnia — megtízszerezték a társaság eredményét, amiért Menyhárt az év menedzsere címet megkapta. A klub tagjai kérdéseket tettek fel a sikeres vezető szakmai, vezetői titkaival, időbeosztásával, de magánéleti hátterével kapcsolatban is. Azt mondják, a Száva-parton is hasonló körülmények (már ami az időjárási és talajviszonyokat illeti) várják a magyar békefenntartó kontingenst, mint az ercsi Duna-parton. Végül is Európa, Európa, folyó, folyó. Csakhát a „viszonyok”... Ami pedig itt van: tenger sár, az előbukkanó nap ellenére is metsző szél, bár ez talán még mindig jobb, mint mínusz tizenöt fok, térdig érő hóval. Meg van még munka, munka, munka és még egy kis munka. A zászlóalj jó része csütörtök hajnaltól kint van a terepen, ki tudja hányszor ismételték el ugyanazokat a mozdulatokat azóta, ez előtt... Nos, hogy mit és hogyan tanultak meg, milyen a felszereltségük, biztonságuk, arra volt kíváncsi tegnapelőtt az Országgyűlés elnöke, tegnap pedig a honvédelmi bizottság. No meg az IFOR-alakulatok ellenőrzésével megbízott NATO-tisztek. A képviselőket Tompa János dandártábornok, a Magyar Honvédség műszaki főnöke tájékoztatta. Például arról, hogy a Száván felépítendő pontonhíd elemei a hatvanas években készültek, ezzel együtt ma ilyeneket alkalmaznak a világ bármely hadseregében. Igaz, hogy a szállítójárművek életkora tíz év körüli, de az eddigi kiképzés során kevésbé igénybe vett, 10-15 ezer kilométert futottakat válogatták ki. A katonáknak két-három katonai, s a feladatnál alkalmazható polgári képesítése is van. Ebből következően több feladatot fognak ellátni küldetésük során. Kérdeznek a képviselők: mi lesz a helyzet jégzajlás esetén, a Száva vízszintje nagyon gyorsan változik. Felkészültek-e? Felkészültek. Aztán lánctalpas terepjáróra ülnek a bizottsági tagok, megnézik a zászlóalj többi alakulatait is. (Folytatás a 3. oldalon) Szegény gazdagok? Egyszer majd akad talán egy történész vagy szociológus, aki végiggondolja a XX. század második felének két nagy politikai változását a sok közül. Az úgynevezett jóléti állam megszületésére és egyelőre be nem vallott, de jól látható elhalására gondolok. Azt hiszem, azok a nyugati szociáldemokrata politikusok, akik megvalósították a jóléti államot Svédországban, Németországban (Palme, Brandt), s akiknek példáját eléggé sokfelé követték a legfejlettebb tőkésállamokban, kétségtelenül az akkoriban reálisnak avagy létezőnek nevezett szocializmus vitorlájából akarták kifogni a szelet. Azt kívánták bebizonyítani, hogy a szociális intézmények eltartása nem idegen a kapitalizmustól, sőt, csak ott van rá megfelelő mennyiségű pénz. Az élet őket igazolta: nem csak a fegyverkezési, hanem a szociálpolitikai versenyben is alulmaradt a szocializmus. El is kezdődött a jóléti állam lebontása világszerte. Költségvetési nehézségekre hivatkozva csökkentik a szociális kiadásokat az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban. Nagy-Britanniában csak azért nem, mert ott a Vaslady, azaz Thatcher asszony már megtette ezt a szívességet utódainak. A kapitalizmust választott, de a szocializmust megszokott országokban pedig, így hazánkban is, úgy bontjuk a szociális hálót, hogy a jóléti államról még nem is álmodhatunk. Érthető: nincs világuralomra törő politikai versenytárs, a gazdag kapitalista államok tehát nem akarnak annyit fizetni általános jólétre, mint eddig. Csakhogy: mi lesz a szegény kapitalista államokkal? Velünk? (Pekarek)