Dunaújvárosi Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-17 / 114. szám
HÁRY JÁNOS ÚJRA SZÍNRE LÉP CSÁKVÁRON A falu szülöttére és egy 70 évvel ezelőtti sikerre emlékeznek A „tizenkétkezes” fehérvári csapat álmában is zongorázik A Bakony népzenei együttes és a „rezesbanda” elbűvölte Európát Piros kabátban masíroznak az ifjú huszárok a faluközpontban, így aztán az idetévedő idegennek még gondolkodnia se kell, melyik irányba induljon, elég, ha a nyalka katonák nyomába szegődik... A tornateremben nagy a sürgés-forgás, kezdődik a próba. Hiszen a Csákvári Általános Iskola megígérte: pünkösd tájékán olyan ajándékkal kedveskedik a falubelieknek, amilyet itt ritkán látnak... Ritkán, hiszen pontosan 68 év telt el azóta, hogy Csákváron megszületett az a régi, legendás színházi előadás, amelynek emlékét a falubeliek ma is őrzik... A földijük írta Ahogyan számon tartják a település híres-neves szülötteit is. Márpedig Paulini Béla újságíró, a Gyöngyösbokréta mozgalom elindítója is csákvári volt. Ő az, aki a ’20-as évek elején Garay János Obsitos című költeményét felhasználva, Háry János meséit megtoldva, megírta a Háry János című népi játékot. A szövegkönyvet el is vitte Kodály Zoltánnak, aki évekig nem nyúlt a kézirathoz, de később mégis népdalfeldolgozásokat írt hozzá. A daljáték bemutatására az Operaház vállalkozott 1926- ban. A darabot Harsányi Zsolt, az Operaház dramaturgja is megigazította, így az ő neve is szerepel a szerzők között. Előadás a vendéglőben — A mi szívünknek különösen a korabeli csákvári előadás miatt kedves ez a daljáték. Hiszen az operaházi siker után Varga Sándor csákvári református lelkész vetette fel, hogy mutassák be a falu műkedvelőinek közreműködésével földijük híressé vált darabját. Bozory Endre vendéglős irodalombarátnak számított a faluban: ő és Csővári Dezső tanította be a daljátékot, a munkába később Paulini Béla is besegített. A Bozory vendéglőben mutatták be az előadást, amellyel a csákvári Magyar Földmíves Játékszín tagjai — vállalkozó kedvű parasztfiatalok — évekig sok helyen vendégszerepeltek. Még Budapesten is, ahol „igazi” színházban léptek fel, sőt, Paulini azt is elintézte, hogy a Magyar Rádió közvetítse a produkciót — mutatja az erről szóló régi újságcikkeket, fotókat a könyvtáros, Ugrits Margit. A dokumentumokból kiállítás is készül. A régi csákvári előadás főszereplői közül egy sem él már, de a pedagógusok azt mondják, a faluban úgy emlegetik a hajdani produkciót, mintha csak ma lett volna. Az idén az iskola tettrekész pedagógusai elhatározták, újra színre viszik a Háry János című daljátékot, fővédnöknek pedig dr. Csányi Lászlót, a rádió gyerekkórusának egykori vezetőjét kérték fel, aki egyébként szintén csákvári születésű. Ami az 1929-es bemutatót illeti, kerek évfordulóról nem beszélhetünk, de 115. éve született Paulini Béla, és 30 esztendeje halt meg Kodály Zoltán, az ő emlékük előtt is tisztelegnek. Mindenki besegít A szövegkönyvet Cvikli Imréné dolgozta át és ő rendezte meg az előadást is, ami az alapos kurtítás után az eredeti Háry János-daljáték keresztmetszetét adja, egy röpke órában. — Menet közben jöttünk csak rá, mekkora munka ez — meséli. — De arra törekszünk, hogy az előadásból az is kiderüljön, mi mindennel foglalkozunk mi itt az iskolában. Korábban egy daljáték színrevitelére nem is vállalkozhattak, csak néhány éve működik az iskolában zeneiskolai tagozat. Az ifjúsági fúvószenekart Karácson Zoltán karnagy vezeti, van citerazenekar is, amelyet Dologh Sarolta irányít: a zenét és a dalokat ő dolgozta át, és ő tanította be a gyerekeknek, amíg a prózai részeket Czvnkli Imréné „gyúrta” a szereplőkkel. A zongoraátiratot Barasevichné Németh Kocsis Márta készítette, aki azt mondja, természetesen a gyerekek nem készülnek operaénekesnek, ennek szellemében igyekeztek a dalokat átigazítani, és a nehezebb részeknél a zongorával segíti az éneklést... Az iskola gyermekkórusa Kunstár Béláné Takács Irén vezetésével működik, sőt, a darabban külön fiúkórus is énekel. A kórusvezető megemlíti: néptáncoktatás is van az iskolában, és ez azokat is szebb mozgásra neveli, akik nem kifejezetten tánctehetségek... Az előadásban az iskola néptánccsoportja is fellép: vezetője Engelhard Mária. Nem lehet megunni! A próbán látszott, hogy gyerekek nagy kedvvel készülnek a bemutatóra, egyébként ma láthatja először a falu közönsége a munka eredményét. Hogy ez „csak” amatőr előadás? Lehet. De kit érdekel, ha fals hangon szólal meg egy-egy hangszer a zenekarban? Mit számít, ha egyik másik szereplő elfogódottabb? Itt nem ez a fontos. Az egyik gyerek tiszta szövegmondással a másik inkább kellemes hangjával, vagy felszabadultabb játékával tűnik ki... A próba után körbeállnak, mesélnek: itt van Háry János (Németh József), Mária Lujza (Krisztina Dóra), Örzse (Buncsák Mária), Ebelasztin (Pötörke Zoltán), a Silbak (Balogh Balázs), Napóleon (Gál Antal) és a többiek... Vagy 100 gyerek szerepel a produkcióban. Azt mesélik, szeretik a darab humorát, és azt is, nem olyan könnyű „mesterség” ez: dalolni, szöveget mondani, mozogni a színpadon. Gyűszű Imre a Diák szerepét alakítja, s azt meséli: a régi előadásban a dédnagyapja Napóleont játszotta. A bemutató után a környék más településein is előadják majd a daljátékot. S hogy nem fogják-e végül megunni a dolgot? A kérdésre felhördülés a válasz: ezt nem lehet megunni! Láthatóan még a jelmeztől se nagyon akarnak megszabadulni, bár Napóleon bevallja: melege van a pompás ruhában. A jelmezeket Buncsák Istvánná tervezte, és a szülők varrták. Rengeteg segítség érkezett faluból, a csizmákat is a csákváa r adakozóktól kapták, hiszen erre az iskolának nem telik. De kiderül: kevés pénzből, nagy összefogással is lehet létrehozni valamit, ami az idősebbekben régi emlékeket idéz, a fiataloknak pedig a szereplés, a közös munka élményét adja. Olyat, amit valószínűleg ők sem felejtenek el... Gábor Gina A negyedik országos négykezes és kétzongorás verseny Balassagyarmaton lesz május 23- 25-én, ennek megyei válogatója pedig Dunaújvárosban volt. 35 páros indult 8 korcsoportban, ebből hatan a fehérvári zeneiskola növendékei, a többiek Dunaújváros, Velence, Martonvásár zeneiskolásai: Teleki Gergő, Baráth Bálint, Vasas Gréta, Pomázi Ádám (ők négyen dunaújvárosiak, Gréta és Ádám a kétzongorás versenyen indul), Szénási Rachel, Jónás Judit, Gergics Anna és Ilona. Mindenki dicsérte a házigazdák remek rendezését. Ezúttal a „tizenkétkezes” fehérvári csapat (kép) tagjaival és tanárnőjükkel beszélgetek. — Balassagyarmaton 160 páros versenyez, úgyhogy mindahányan kemény időszakot élünk át, mert nyerni akarunk! — mondja határozottan Bornemissza Larisza zongoratanárnő, aki a válogató tanár-növendék versenyén Emiri Almirával egy Rahmanyinov- és egy Griegszerzeményt játszott. Három éve Rafaili Kittyvel zongorázott, kiemelt nívódíjat kaptak. Almira Kittyhez hasonlóan albán, tehetséges, sudár és szép leány, baráti invitálásra jött Tiranából Székesfehérvárra. Beiratkozott a Hermann László Zeneiskolába, amelynek már nemcsak itthon, külföldön is jó híre, tekintélye van a zenei tehetségnevelésben. — A Béke téri Kodály énekzenéibe járok, kollégista vagyok, hét éve zongorázom, két éve élek, tanulok Magyarországon — sorolja Almira. — Én is a Kodályba járok, ötödikes vagyok — folytatja a bemutatkozást a szép nevű, vidám fiúcska, Simon Félix Benjamin, és udvariasan bemutatja zongorapartnerét, Léhman Zsófit, aki Siófokról jár Fehérvárra. Őt is a zeneiskola híre-neve hozta ide, családjában van egy-két jeles muzsikus, tehát nem esett messze az alma a fájától. Világosi Dóra tanára Bódi Árpádné, partnere Tóka Ágoston, ő a csapat legifjabb legénykéje, másodikos az öreghegyi Kossuth iskolában, ahol ugyancsak példás az ének-zenei alapozás, nevelés. Az ő génjeibe is zenei parancsokat kódolt a család. Tóka Szabolcs, a zeneiskola igazgatója nemzetközi díjakról ad hírt: — Tizennyolc ország 94 együttese vett részt a belgiumi Neerpeltben rendezett 43. európai ifjúsági zenei fesztiválon, ahol már törzsvendégnek számít a Bakony népzenei együttes, Bódi Árpád vezetésével. Ötödször kapták meg az I. díjat „cum laude” jelzővel gazdagítva. A felkészítő tanárok, a segítő szakemberek érdeme is, hogy évek óta aratnak a népzenész növendékeink: Vakler Anna a népdaléneklés, Petrovits Tamás a cimbalom, Virágvölgyi Márta a népi hegedű, Varró János pedig a cebera-tekerő mestere. A táncokat Török Sándor és Hahn Kakas István tanította be, a zenei rendező Kneifel Imre. Az idén először társult a Bakonyhoz a zeneiskola fúvósegyüttese, így az 5 magyar csapatból kettő Székesfehérvárnak szerzett újabb dicsőséget. Az ifjú ,rezesbanda” Bíró Zoltán karnagy vezetésével elbűvölte a fesztivál közönségét és zsűrijét, ők is I. díjasok lettek, nekik is cum laude jelző áll diplomájukon. Ők az első sikeres magyar fúvósok a nagy múltú európai fesztivál történetében. (A grafika a fesztivál szimbóluma.) Zágoni Erzsébet