Dunaújvárosi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-27 / 250. szám

10 DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP // ■ [UNK] JEGYZŐKÖNYV Dunaferr SE — Ferencvárosi TC 27-23 (13-10) Dunaferr Sportcsarnok, 1600 néző. Vezette: Klucsó, Lekrinszky. Dunaferr SE: Farkas A. —Balogh 6. Megyebíróné, Siti 2, Simics, Má­­téfi 1, Savóit 3. Csere: Kerner (kapus), Radulovics 15/6, Oblisz, Kocsis, Mátyás, Ferling. Edző: Zsiga Gyula. Ferencvárosi TC: Hoffmann O. —Kántor 4, Borók 412, Pádár 5, Kö­kény 1, Kertész 312, Takács 2. Csere: Pusztainé (kapus), Szarka, Pásztor 2, Kovásznai, Tóth B. 2, Lőwy, Becz­el. Edző: Németh András. Gól — hétméteresből: 6/6, illetve 6/5 Kiállítás: 12, illetve 4 perc SPORT • Zsúfolásig megtelt tegnap a Dunaferr Sportcsarnok a televíziós közvetítés ellenére is. Nem csoda, hiszen a női kézilabda-bajnokságban a tabella első két helyét elfoglaló együttes találkozott, méghozzá két olyan csapat, amelyik közül még egyik sem vesztett pontot. A tét tehát nem volt kicsi, mert a győztes lépéselőnybe kerülhetett riválisá­val szemben. Alig telt el tizenöt másod­perc, amikor vezetést szerzett a vendég együttes: Borók átlövé­­se a bal alsó sarokban kötött ki. De a mieink se sokáig tétlenked­tek, Radulovics betörésből ha­mar válaszolt a második perc elején. Gyorsan átvehette volna a vezetést Megyebíróné révén a Dunaferr: labdát lopott a beál­­lós, de Hoffmann Olga jó érzék­kel rúgta ki a lapos lövést. Mind­két együttes keményen védeke­zett, ennek eredményeképpen Simics kapott kétperces bünte­tést, s Kertész, valamint Pásztor találatával kétgólos előnyre tett szert az FTC (1-3). A következő percekben nem volt szerencséje a hazaiaknak, Mátéfi valósággal szétforgácsolta a kapufát, a lab­da azonban kétszer is kifelé pat­tant. Rendkívül ideges volt a du­naújvárosi gárda, a nagy tét rá­nyomta bélyegét a teljesítmé­nyekre. Zsiga Gyula edző a kilencedik percben időt is kért. A félidő derekára Radulovics és Siti kiegyenlíti a hátrányt (6-6), ezután még kétszer ugyan az FTC szerzett vezetést, de a fan­tasztikus teljesítményt nyújtó Radulovics góljával 9-8-ra már a Dunaferr vezetett a 21. perc­ben. Ezt még büntetőből Becz egalizálta. Ismét jött Radulo­vics, és vezérletével (9 gólt szer­zett az első félidőben) a szünetig még tovább nőtt az előny, hiszen még az utolsó másodpercben is betalált a Ferencváros hálójába. Az első félidő megérdemelt há­romgólos Dunaferr vezetéssel zárult. (13-10). A második játékrészben ott folytatta a Dunaferr, ahol az el­sőben abbahagyta. Balogh két találatával már 15-10-re módo­sult az eredmény, majd Farkas sokadik bravúrja után Sávolt góljával hat gól volt a differen­cia a dunaújvárosiak javára. A vendégek nem értették mi törté­nik körülöttük, mert képtelenek voltak gólt elérni. A nagy fö­lényt a játékvezetők is nyomasz­tónak találták, és ezúttal Sitit pa­rancsolták le két percre. A lehe­tőséggel élt is a vendég együttes, és Pásztor találatával megszüle­tett az első ferencvárosi gól a szünet után (16-11). Néhány perc múltán először került em­berelőnybe a Dunaferr, és mind­járt két vendégjátékos ülhetett a padra, Kökény és Pásztor sze­mélyében. A hazaiak remekül használták ki a létszámelőnyös lehetőséget, és háromszor értek el találatot: Radulovics büntető­ből, majd Balogh Bea szélről kétszer is megadásra késztette az FTC hálóőrét. Ebben az idő­szakban a dunaújvárosi kapu érintetlen maradt (20-12). A 45. percben alakult ki a legnagyobb különbség a két együttes között, amikor Mátéfi volt betörésből eredményes, s kilenc góllal hú­zott el a Dunaferr. Valósággal tapintható volt a feszültség a csarnokban, s a kispadoknál is egyre kevésbbé tudtak uralkod­ni az indulatokon. Először a ha­zai együttes gyúrója, Bába Mi­hály, majd az egyre elkeseredet­tebb, és a játékvezetőknél folya­matosan tiltakozó ferencvárosi „aranykovács” Németh András kapott sárgalapos figyelmezte­tést. A Ferencváros bajnokhoz méltóan nem adta fel, és három­gólos szériájukkal ismét köze­lebb kerültek a dunaújvárosi együtteshez (21-15). De Radu­lovics továbbra is ellenállhatat­lanul játszott és találataival ál­landósítani tudta a hat-nyolc gó­los fórt. A játékvezetői páros még azt is elnézte a zöld-fehé­reknek, hogy nagy elszántsá­gukban néhány másodpercig hét mezőnyjátékossal védekeztek. Kertész azonban előbb eszmélt, mint valamelyik bíró, és villám­gyorsan „kiegyenlítette” a lét­számot. Az utolsó tíz percben is­mét kapkodóvá vált a dunaújvá­rosiak játéka és néhány kön­­­nyelműbb megoldás miatt a vendégek tovább faragták hát­rányukat. Ebben a periódusban — annak ellenére, hogy Kemer büntetőt hárított — nyolcszor zörgették meg Farkas Andrea hálóját, míg a hazaiak mindös­­­sze háromszor voltak eredmé­nyesek. De ez kit érdekelt? A bajnoki pontok sorsa ekkorra már eldőlt, csak a különbség volt kérdéses. Hiába hajrázott gőzerővel az FTC, ezen a napon négy góllal minimum jobb volt a Dunaferr! A véderedmény: 27- 23. A hálás dunaújvárosi szurko­lótábor felállva ünnepelte a Du­naferr női kézilabda csapatát hosszú percekig. A fővárosból érkezett szép számú szurkolótá­bor viszont szomorúan távozott a tett színhelyéről. —b— Esélye sem volt a bajnoknak Bővebb információért érdeklődjön a Ford márkakereskedőknél JEGYZŐKÖNYV Dunaferr SE — Csepel 1-0 (1-0) Dunaújváros, 400 néző. Ve­zette: Hosszú F. (Szekrény, Gyarmati). Dunaferr: Bita—Ács, Sala­mon, Ruppert, Mikler (Tóth a 89. percben) — Popovics (So­­wunmi a 84. percben), Szabó Z., Jakl L., Kóczián (Tamás a 84. percben) — Lengyel, Tököli. Vezetőedző: Gálhidi György. Csepel: Balázs — Rumy — Németh J., Vermola — Varga, Medgyes, Rosa, Szekeres—Ne­mes, Deák (Németh a 84. perc­ben), Bubcsó. Vezetőedző: Gyi­­mesi László. Sárga lap: Szabó Z. a 16., Rosa a 17. percben. 1997. október 27., HÉTFŐ Mesteri vélemények Zsiga Gyula: — Örülök a győzelemnek. A második félidő végéig megvalósítottuk amit elterveztünk, de a végén néhány taktikai fegyelmezetlenséget követtünk el, ezért csökkent a már tetemes előnyünk. Azonban ez most egy cseppet sem ér­dekel! Németh András: — A mai napon sajnos jobb volt a Duna­ferr. Gratulálok! Jó meccsen, hazai győzelem 4. A szél támogatásával a vendégek kezdhet­ték a találkozót, és ez nagyban meghatá­rozta a mérkőzés elejét, mert a csepeliek támadtak többet. Az első veszélyes hazai akció a 18. percben adódott, amikor Len­gyel szabadrúgása felperdült a sorfalról, Kóczián ismételt, de Balázs kapus lehúzta a léc alá tartó labdát. Tíz perc múlva vi­szont egy csepeli szöglet után Ács rosszul találta el a labdát, így Rumy lőhetett, de bombája levágódott a hazai védőkről, és Mikler fel tudott szabadítani. Ezután Tököli cselezte ki a vé­dőket az ötös sarkánál, de lövés­hez nem jutott, mert kivárt, és végül a védők közbeavatkoztak. Jó volt az iram, helyzetek mind­két oldalon adódtak. A 38. perc­ben Rosa lapos lövése zúgott el a jobb kapufa tövénél, három perc múlva Lengyel szabadrúgását követően Ruppert fejelhette ka­pura a labdát, mely a felső kapu­fáról vágódott vissza a mezőny­be. Már a 44. percre ugrott az óra mutatója, amikor a hazaiak megszerezték a vezetést. A bal­oldalról előretörő Mikler ívelte át a másik oldalra a labdát, Len­gyel átvette azt, majd senkitől sem zavartatva tizenegy méter­ről laposan a kapuba továbbított (1-0). Szünet utánra csökkent a szél ereje, és kiegyenlített játék ala­kult ki. Először egy Tököli— Lengyel támadás végén utóbbi lőtt, de Balázs kapus védett. Az 59. percben az egyik csepeli vé­dő kezén csattant a tizenhatoson belül a labda, a hazai játékosok tizenegyest reklamáltak, de a bí­ró vétlennek minősítette az ese­tet, és továbbengedte a játékot. Ezután fölénybe kerültek a ven­dégek, többet támadtak, de Sala­­monék jól szűrték meg a csepe­liek próbálkozásait. Továbbra is változatos volt a játék: az egyik oldalon Deák lövését védte bra­vúrosan Bita, a másikon pedig Szabó Zoltán veszélyeztetett, de hátulról akasztották. A mérkő­zés vége előtt még Tökölinek akadt gólszerzési lehetősége, de közeli lövése az oldalhálóban kötött ki. Markó Lajos Vélemények Gálhidi György: — A rendkívül szervezetten és jól játszó Csepel ellen na­gyon értékes győzelmet arattunk. Gyimesi László: — A mutatott játék alapján dön­tetlent érdemeltünk volna.

Next