Dunaújvárosi Hírlap, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-07 / 56. szám

2019. MÁRCIUS 7., CSÜTÖRTÖK Liu Shaolin Sándor éremért utazott el a szófiai világbajnokságra „Nincs bennem drukk” Már a helyszínen készül a pénteken kezdődő világbaj­nokságra a magyar short track válogatott­­ arról, hogy a lassan négy éve tar­tó sorozat ne szakadjon meg, és ezúttal is éremmel zárják a versenyt a mieink, leginkább Liu Shaolin Sán­dor gondoskodhat. Kovács Erika (Szófia)/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu­­ Sokan már-már összegeztek tavaly, a montreali világbajnok­ság végén, mégpedig úgy, hogy „megszakadt a sorozat, érem nélkül zár egy világversenyt a magyar rövid pályás gyorskor­csolya-válogatott” - aztán jött Liu Shaolin Sándor, és meg­nyerte a szuperdöntőt, ezzel pedig elvitte az összetett vébé­­ezüstöt.­­ Még saját magamat is meg­leptem azzal az eredménnyel. A szuperdöntő előtt hetedik voltam összetettben, és azt megelőzően a háromezer mé­teres futások során az ötödik­nél előrébb sosem végeztem. Az edzőim kiszámolták: meg kell nyernem a finálét, hogy a dobogón végezzek.­­ Az összetett vébéezüst nagy durranás volt, hiszen soha ko­rábban nem ért el ilyen ered­ményt magyar short trackes - de nem volt csalódott, hogy a három táv egyikén sem ért oda a dobogóra? - Dehogynem! Pedig na­gyon jó formában voltam, és ezer méteren nyerhettem vol­na, csak nem hittem el, hogy meglehet a győzelem. Tavaly valahogy minden más volt. Mentálisan jó adottságok­kal rendelkezem, a legnehe­zebb szituációkat is képes va­gyok lazán kezelni. Mondtam már korábban, hogy néha úgy kell hergelnem magam egy­­egy futam előtt - a vébéfel­­készülés részeként sorozato­kat nézek a szállodai szobá­ban -, tényleg nincs bennem semmiféle drukk. A hétköz­napokban sem jellemző rám az idegeskedés, csak az tud felidegesíteni, ha kések vala­honnan. - Érzi a terhet? - Már hogy nekem kellene szereznem érmet Szófiában? Érzem, nem is kicsit. Azt is, hogy nagyon fel kell kötnöm a gatyát ahhoz, hogy ezt el­érjem. Jósolni a sportágunk­ban nemigen lehet, de lassan el kellene érnem arra szint­re, hogy úgy álljak oda a futa­mokhoz, a dobogón fogok vé­gezni. - Nem úgy áll oda?! - A short track az short track, elég sok tényezőn mú­lik, hogy az ember odaérjen a mezőny elejére. Ráadásul meg kell küzdenem azzal a teher­rel is, hogy amikor egy spor­toló elér egy magas szintre, egyre nehezebb megemész­teni, ha valami nem úgy tör­ténik, ahogyan eltervezte - ha, mondjuk, nem úgy fut le egy futamot, ahogyan kellene, vagy ha éppen megveri egy fiatalabb versenyző. - Mondja ezt a huszonhárom éves Liu Shaolin Sándor... - Tudom, hogy nem vagyok öreg, ráadásul újra tele va­gyok motivációval - például azzal, hogy a világbajnokság után végre kicsit jut időm a pi­henésre. - Nehéz szezon van önök mö­gött, hiszen az olimpiai arany után először nehéz volt újrakez­deni, majd nem volt könnyű ke­zelni az újabb és újabb sikere­ket, nem is beszélve a pályán kívül elért díjakról és elismeré­sekről.­­ Szerencsére nem részegí­tett meg egyik sem, ha mond­hatom így, „részegséget” csak az olimpia utáni hetekben éreztem. Az újabb sikereket és elismeréseket inkább már felhasználom ahhoz, hogy to­vábbra is jöjjenek az eredmé­nyek. Vagyis ezek nem vissza­húznak, sokkal inkább lendí­tenek rajtam. - De hová még feljebb?! Men­tálisan és fizikálisan is a to­pon van. - Fizikálisan még van ho­vá fejlődnöm, a futamok vé­gén észrevehető, hogy jobban besavasodom, mint például a dél-koreaiak. A világbajnok­ságon minden bizonnyal ki­próbálok egy új pengét is: az edzéseken már használtam, nagyon tetszik, kicsit maga­sabb, kicsit puhább, mint az előző volt, kíváncsi vagyok, hogyan muzsikálunk majd együtt. - Van babonája, rituáléja egy­­egy verseny előtt? - A szemöldököm végigsimí­­tása, a kacsintás és az előremu­­tatás mellett nem nagyon. Nem szoktam elvonulni, nem vá­lok szótlanná, de az igaz, hogy a negyeddöntőig rendszerint edzőmnek, Linának is azt szok­tam mondani, ne adjon semmi­féle taktikai utasítást, képes va­gyok megoldani magamtól is. Liu Shaolin Sándor nem részegült meg az eddigi sikerektől, azok inkább lendítenek rajta Fotó: MTI A Real Madrid története legsúlyosabb katasztrófáját szenvedte el Új nagy Ajax született a Bernabéuban LABDARÚGÁS Történelmi este volt a keddi Madridban, a Real Madrid számára az Ajaxtól el­szenvedett 4-1-es vereséggel érdemben véget ért a 2018- 2019-es szezon, pedig még csak március elejét írjuk. A kiesés a BL-ből azt jelenti, hogy egyfelől nincs már lehe­tőség a sorrendben negyedik európai trófea megszerzésé­re, másfelől már nincs miért küzdeni a május végéig hát­ralévő három hónapban, hiszen korábban már a bajnokság és Király-kupa is elúszott. Azt nem lehet mondani, hogy előzmény nélküli volt a madridi katasztrófa. Az egyik 24 éves: 1995 őszén, abban az évben, amikor pár hónap­pal korábban Louis van Gaal csikócsapata BL-t nyert, a so­rozat rá következő csoportkö­rében az Ajax oda-vissza meg­verte a Real Madridot. A má­sik előzmény alig néhány na­pos. Szombat éjjel fél tizen­kettőkor, a Barcelonától el­szenvedett újabb (1-0-s) vere­ség felett érzett elkeseredésé­ben Julián Ruíz, az El Mundo kolumnistája már elbúcsúz­tatta a Madrid edzőjét Solari, ni un minuto más (Solari, egy percet se tovább) című publi­cisztikájában, amelynek lé­nyege az volt, hogy az ar­gentint azonnal ki kell rúg­ni, máskülönben a csapat el­­bukja az Ajax elleni keddi BL- nyolcaddöntőt is. Ruíz kolléga látnok volt. A Madrid 117 éves fennállá­sa - amelynek éppen tegnap „ünnepelte” az évfordulóját - legszégyenletesebb kudar­cát szenvedte el a 4-1-es vere­séggel, amelynek hőse Dusan Tadic volt. A 30 éves szerb elő­készítette a marokkói Ziyech és a brazil Neres gólját - köz­ben kétszer is bemutatta a Zidane-cselt -, majd ő maga rúgta a harmadikat, a koronát pedig Lasse Schöne tette fel a nagy műre fantasztikus sza­badrúgásgóljával. Ezekre csak a cserejátékos Asensiónak volt válasza. Közben már az első fél órában sírva ment le a pályáról a sérült Vázquez és Vinícius Júnior - utóbbinak be is feje­ződött a szezonja -, Kroos is­mét pocsék volt - az első gólt ő „hozta össze”­­, a Solari ál­tal érthetetlenül mellőzött Isco viszonya pedig olyannyira el­mérgesedett a trénerrel, hogy nem is a csapatbus­­­szal érkezett meg a kedd esti meccsre a Bernabéuba, hanem egyénileg, a saját kocsi­jával. Solari sorsa természetesen megpecsételődött, nem az a kérdés, hogy kirúgják-e, ha­nem, hogy mikor. Vétkei közül a legsúlyosabb az, hogy kiutál­ta a csapatból három legtöbbet kereső kulcsjátékosát, Bale-t, Iscót és Marcelót. Tegnap haj­nali fél kettőig ülésezett a vál­ságstáb a Bernabéuban, s a Marca szerint csak azért nem menesztették azonnal az ar­gentint, mert házon belül nincs megfelelő edzői papír­ral rendelkező tréner. Az ABC című napilap honlapján már szavazást is tart az utódról, a legtöbb voksot Jürgen Klopp kapta, mögötte Guti és a posz­tot 2010 és 2013 között betöl­tő José Mourinho a sorrend. Utóbbi állítólag már tárgya­lásban áll Florentino Pérez klubelnökkel, akinek szintén a lemondását követelte ked­den a publikum. A fogadóiro­dáknál a portugál az esélyes, 1,7-es oddsszal adják, hogy ő lesz a befutó. De ne csak a vesztesről ír­junk, amelyre még három re­ménytelen hónap vár a sze­zon befejezéséig, miközben már csak egy tét van: nehogy kicsússzon a BL-indulást ga­rantáló első négyből... Az Ajax csodálatos játékát látva - a csapat a második selejte­ző körtől rágta át magát idá­ig a kásahegyen - az említett 1995-ös gárda sejlik fel. Az Erik ten Hag által edzett csa­patban is hemzsegnek a húsz év körüli zsenijelöltek (De Ligt, De Jong, Neres, Ziyech), de a varázsos éjszakának egy harmincas „öregfiú”, a 61-sze­­res szerb válogatott, topolyai születésű Dusan Tadic a fel­fedezettje. Az ő vezérletével akár idén is megcélozhatja a trófeát az amszterdami csikó­csapat. A szenzációsan játszó Tadic fölébe nőtt az egész mezőnynek Fotó: AFP BL-nyolcaddöntő, visszavágók REAL MADRID-AJAX 1-4 (0-2), továbbjutott: az Ajax 5-3-as összesítéssel. BORUSSIA DORTMUND­TOTTENhAM 0-1 (0-0), tj.: a Tottenham Hotspur, ket­tős győzelemmel (4-0). A tegnap esti mérkőzések a Porto-Roma és PSG-Man­­chester United lapzárta után fejeződtek be. SPORT 15 JEGYZET Szerb tulipán Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Tadic megér egy misét. Vagy mesét? Nem, koránt sem mese a Topolyáról, ebből a vajdasá­gi városból származó lab­darúgó életútja. A kedd es­tig 18 millió euróra taksált futballista az AIK Backa Topola egyesületében ne­velkedett, majd 2002-ben Újvidékre igazolt. Az FK Vojvodina színeiben mutat­kozott be a szerb élvonal­ban, majd 2010-ben 1,1 mil­lió euróért cserébe Hollan­diába szerződött. A Gronin­gen és a Twente gárdájánál eltöltött két-két idényt angli­ai korszak követte, 142 mér­kőzésen elért 43 góllal. Ro­nald Koeman első igazolá­sa a szerb középpályás meg­szerzése volt a Southamp­­tonnál, onnan Tadic tavaly távozott úgy, hogy a Szentek szerelésében lejátszott 134 összecsapáson 20 alkalom­mal volt eredményes. Ezzel együtt visszatért a Németal­földre, ám akkor már Amsz­terdamba költözött azok után, hogy az Ajax 11,4 mil­lió eurót fizetett a játékjogá­ért. A hollandok leghíresebb klubjában 23 meccsen 16 ta­lálat áll a neve mellett, ám ennél fényesebb a mutatója a Bajnokok Ligája 2018/19- es idényében. A 30 éves, ballábas közép­pályás hat gólt és három gól­passzt jegyez, amivel a leg­jobbnak számít a sorozat eddigi részében. Ezek a szá­mok Madridban „kereked­tek” ilyen szépre, egy olyan estén, amelyen nem Lu­ka Modric, Karim Benzema és/vagy Marco Asensio va­rázsolt. Az február 13-án, a nyolcaddöntő első mérkőzé­sén kitűnt, hogy a hollandok tulipánjai már túlnőttek a bimbózó állapoton, függetle­nül attól, hogy az odavágón 2-1-re alulmaradt az Ajax. A Santiago Bernabéu sta­dionban egyenesen tündö­költ az Ajax, és a varázspál­ca Dusan Tadic kezében volt. Az a futballista, aki olyan finoman, jó érzékkel nyúl a labdához és továbbítja, hogy túlzás nélkül a klasszisok közé soroltatik; az a labdarú­gó, aki olyan gólt rúg a Real Madridnak, mint ahogy ar­ra példát mutatott Dusan Tadic, több, mint zseni. Az a futballista, aki olyan pazar gólpasszokra képes, mint az 51-szeres szerb válogatott, még bőven kamatoztathat­ja tudását úgy is, hogy az idő már nem neki dolgozik. A kedd este azonban min­denképpen róla és holland társairól szólt a Bajnokok Ligájában. Sokáig emléke­zetes meccset játszva bú­csúztatta saját otthonában a címvédőt az amszterdami egyesület, lezárva egy kor­szakot a királyi gárda éle­tében. Most akár - és újra - a blancók válsága és a videóbíró is szolgáltathatott volna témát, ám ezt a labda­rúgás szépsége felülírta. A kivételes tehetségét megcsillogtató topolyai ta­lentum pedig már nemcsak egy misét, de 18 millió euró­­nál jóval többet ér.

Next