A Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1943-1944, 1944-1945, 1945-1946

Az 1944-45. egyetemi tanév fontosabb eseményei

ban kb. 2500 hallgató kapott teljes ellátást és a főváros diákmenzáján több mint 1000 hallgató nyert élelmezést,­­ addig jelenleg az internátusok jórészt megszűntek, és a Mensa Academica sem működik. Tudomásunk szerint a fővárosban a régi kb. 3000 internátusi hely helyett jelenleg 400 áll rendelkezésre, a régi kb. 5900 diákot kosztoltató menzák helyett pedig 540 diák élelmezése van úgy-ahogy biztosítva, holott a nyomor jelenleg nagyobb mint valaha. A legsürgősebb teendő volna tehát a Pázmány Diák­otthon felszerelése és a Mensa Academica megindítása, továbbá pénzsegé­lyek, ruházkodási és élelmezési természetbeni juttatások, taneszközök és gyógyszerek nyújtása. Az egyetem már 1945. évi március hó elején megkezdte az igazoltatá­sokat. Az igazoló bizottság javaslatára a Budapestről Nyugatra eltávozott hét egyetemi nyilvános rendes tanárt a Tanács március hó 7-én tartott ülésén állásvesztésre ítélt. A Budapesti Nemzeti Bizottság később a maga kebeléből küldött négy igazoló bizottságot, minden tudománykarra egyet-egyet. Az Egyetem és Tanácsa mindenkor és különösen 1944. március 19-ike, valamint október 15-ike után minden eszközt megragadott arra, hogy a fasiszta és németbarát kormányoknak egyetemünket, annak taná­rait, személyzetét és ha­llgatóit érintő intézkedéseit tőle telhetőleg elhárítsa. Az egyetemi hatóságok gerinces magatartásának köszönhető egyes üldözött egyetemi professzorok nyugdíjazásának az 1944. év őszén történt hatálytalanítása, ill. mentesítésének kieszközlése, továbbá az a sikeres küzdelem, amelyet az egyetemi értékek elszállítása ellen folytattak. Ennek tudható be, hogy a klinikák és egyéb egyetemi intézmények anyagának túlnyomó részét sikerült a Németországba való kiszállítástól megmente­nünk. Az egyetemi tanárok és hallgatók Németországba való kikényszerí­tése ellen iratot intézett a rektori hatóságot gyakorló akkori prorector, Mauritz Béla dr. professzor, Rajniss Ferenchez, akitől a tárgyban szó szerint a következő választ nyerte: Prorektor Úr! 2328/1944—45. sz. alatti felterjesztésére a következőket válaszolom. A háborús egyetemi tanfolyamok kiképzése dolgában véleményemet világosan és egyenesen közöltem Önökkel, Magyarország mai helyzetében Önöknek nincs más kötelességük, mint a magyar királyi kormány döntésé­nek végrehajtása. A leghatározottabban visszautasítom minden néven nevezendő bírálatát és aggodalmát, mert az aggodalom nem a Prorektor úr dolga. Végtelenül sajnálom, hogy Prorektor úr méltányos szavaimat meg­érteni nem tudta. Prorektor úrnak semmi köze nincs ahhoz, hogy kik számára bocsátanak ki katonai behívót, de Magyarország hadi érdekeit sérti meg, ha ezt az intézkedést bírálja. Ha az a szellem, melyet Prorektor úr felterjesztésében kifejezett, nem tud számolni Magyarország követelményei­vel s kifejezésre jut az egyetemi hallgatók állítólagos felvilágosításában is, annak úgy Prorektor úr bírálatát, mint minden illetéktelen bírálatot, ami mától kezdve tudomásomra jut, a megfelelő katonai intézkedés végett átadok a honvédelmi miniszter úrnak. A legsúlyosabban megbélyegzem Prorektor úrnak azt a kijelentését, hogy a Tanács elhárít magáról minden

Next