A Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1943-1944, 1944-1945, 1945-1946
Az 1944-45. egyetemi tanév fontosabb eseményei
ban kb. 2500 hallgató kapott teljes ellátást és a főváros diákmenzáján több mint 1000 hallgató nyert élelmezést, addig jelenleg az internátusok jórészt megszűntek, és a Mensa Academica sem működik. Tudomásunk szerint a fővárosban a régi kb. 3000 internátusi hely helyett jelenleg 400 áll rendelkezésre, a régi kb. 5900 diákot kosztoltató menzák helyett pedig 540 diák élelmezése van úgy-ahogy biztosítva, holott a nyomor jelenleg nagyobb mint valaha. A legsürgősebb teendő volna tehát a Pázmány Diákotthon felszerelése és a Mensa Academica megindítása, továbbá pénzsegélyek, ruházkodási és élelmezési természetbeni juttatások, taneszközök és gyógyszerek nyújtása. Az egyetem már 1945. évi március hó elején megkezdte az igazoltatásokat. Az igazoló bizottság javaslatára a Budapestről Nyugatra eltávozott hét egyetemi nyilvános rendes tanárt a Tanács március hó 7-én tartott ülésén állásvesztésre ítélt. A Budapesti Nemzeti Bizottság később a maga kebeléből küldött négy igazoló bizottságot, minden tudománykarra egyet-egyet. Az Egyetem és Tanácsa mindenkor és különösen 1944. március 19-ike, valamint október 15-ike után minden eszközt megragadott arra, hogy a fasiszta és németbarát kormányoknak egyetemünket, annak tanárait, személyzetét és hallgatóit érintő intézkedéseit tőle telhetőleg elhárítsa. Az egyetemi hatóságok gerinces magatartásának köszönhető egyes üldözött egyetemi professzorok nyugdíjazásának az 1944. év őszén történt hatálytalanítása, ill. mentesítésének kieszközlése, továbbá az a sikeres küzdelem, amelyet az egyetemi értékek elszállítása ellen folytattak. Ennek tudható be, hogy a klinikák és egyéb egyetemi intézmények anyagának túlnyomó részét sikerült a Németországba való kiszállítástól megmentenünk. Az egyetemi tanárok és hallgatók Németországba való kikényszerítése ellen iratot intézett a rektori hatóságot gyakorló akkori prorector, Mauritz Béla dr. professzor, Rajniss Ferenchez, akitől a tárgyban szó szerint a következő választ nyerte: Prorektor Úr! 2328/1944—45. sz. alatti felterjesztésére a következőket válaszolom. A háborús egyetemi tanfolyamok kiképzése dolgában véleményemet világosan és egyenesen közöltem Önökkel, Magyarország mai helyzetében Önöknek nincs más kötelességük, mint a magyar királyi kormány döntésének végrehajtása. A leghatározottabban visszautasítom minden néven nevezendő bírálatát és aggodalmát, mert az aggodalom nem a Prorektor úr dolga. Végtelenül sajnálom, hogy Prorektor úr méltányos szavaimat megérteni nem tudta. Prorektor úrnak semmi köze nincs ahhoz, hogy kik számára bocsátanak ki katonai behívót, de Magyarország hadi érdekeit sérti meg, ha ezt az intézkedést bírálja. Ha az a szellem, melyet Prorektor úr felterjesztésében kifejezett, nem tud számolni Magyarország követelményeivel s kifejezésre jut az egyetemi hallgatók állítólagos felvilágosításában is, annak úgy Prorektor úr bírálatát, mint minden illetéktelen bírálatot, ami mától kezdve tudomásomra jut, a megfelelő katonai intézkedés végett átadok a honvédelmi miniszter úrnak. A legsúlyosabban megbélyegzem Prorektor úrnak azt a kijelentését, hogy a Tanács elhárít magáról minden