Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1961-1962

1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1961. szeptember 13-án tartott tanévnyitó közgyűlése

Köszönjük az egyetemi pártszervek biztos iránymutatását, amely mindenkor eligazított bennünket a nézetek összecsapásá­ban és hozzájárult ahhoz, hogy sorainkat rendezve, elvi szilárd­sággal kövessük pártunk helyes politikáját. Köszönjük mindazt, amit a Kommunista Ifjúsági Szövetség értünk tett, hogy vele összeforrva, harcos helytállásra nevelt minket és döntő szerepet vállalt abban, hogy ismereteinket el­mélyítsük, hogy a munkák végzéséhez bizonyos tapasztalatokat szerezzünk és kellő politikai tájékozottsággal rendelkező, sok­oldalú és művelt szocialista szakemberekké váljunk. Megígérjük, hogy további életünk során, a történések bár­mely forgatagában mindig tántoríthatatlanul, mindig hűek ma­radunk osztályunkhoz, pártunkhoz, népünkhöz, a Kommunista Ifjúsági Szövetséghez. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy munkánk a szocializmust — majd a kommunizmust — építő, a néppel összeforrt és ügyéért minden áldozatra kész értel­miségi dolgozó példáját adja. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy ma még többen közü­lünk ingadoznak, a hivatás szabta kötelezettség, a nagyobb áldo­zatot igénylő munka és a pillanatnyi érdek, a könnyebb lehető­ségek, a kényelmesebb életmód között. Meggyőződésünk, hogy minden csábítás ellenére, a lelkiismeret hangja adja végül is a legdöntőbb érveket, mert a munka öröme, a nép szeretete és megbecsülése csak ott lehet és lesz igazán a miénk, ahol mun­kánk leginkább szükségeltetik. Jól tudjuk azt, hogy eddigi életünk során soha nem tapasz­talt nehézségek várnak reánk, amelyekkel meg kell küzdenünk. De mindazért, amit tenni fogunk, felelősséggel tartozunk nem­csak önmagunknak, hanem egyetemünknek, oktatóinknak és mindazoknak, akik aggódó szeretettel kísértek bennünket idáig. A becsületes helytállás, a feladatok büszke vállalása lesz ember­ségünk és jellemünk igazi próbaköve. Minden nehézség és meg­oldhatatlannak látszó­ feladat könnyűvé és megoldhatóvá válik, ha állandóan érezzük annak tudatát, hogy a mi nagy és kivételes szerencsénk abban a korban élni, amikor új világgá gyúrjuk át Okatóotását, ahol már minden cselekvés célja és értelme az egyre inkább kiteljesedő és végre igazán szabad ember. A mi feladatunk az is, hogy egyre messzebbre juttassuk el a megismerés határait, hogy kutatva a mikro- és makrokozmosz titkait, a tudomány újabb térhódításával törjünk utat a marxiz­mus igazságainak és a jelenségek okát, okozatát és értelmét ke­reső ember tudatát kiragadjuk a hit világából, hogy azt a tudo­mányosság szilárd talapzatára helyezzük. Nemcsak passzív szem­

Next