Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1961-1962
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1961. szeptember 13-án tartott tanévnyitó közgyűlése
Köszönjük az egyetemi pártszervek biztos iránymutatását, amely mindenkor eligazított bennünket a nézetek összecsapásában és hozzájárult ahhoz, hogy sorainkat rendezve, elvi szilárdsággal kövessük pártunk helyes politikáját. Köszönjük mindazt, amit a Kommunista Ifjúsági Szövetség értünk tett, hogy vele összeforrva, harcos helytállásra nevelt minket és döntő szerepet vállalt abban, hogy ismereteinket elmélyítsük, hogy a munkák végzéséhez bizonyos tapasztalatokat szerezzünk és kellő politikai tájékozottsággal rendelkező, sokoldalú és művelt szocialista szakemberekké váljunk. Megígérjük, hogy további életünk során, a történések bármely forgatagában mindig tántoríthatatlanul, mindig hűek maradunk osztályunkhoz, pártunkhoz, népünkhöz, a Kommunista Ifjúsági Szövetséghez. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy munkánk a szocializmust — majd a kommunizmust — építő, a néppel összeforrt és ügyéért minden áldozatra kész értelmiségi dolgozó példáját adja. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy ma még többen közülünk ingadoznak, a hivatás szabta kötelezettség, a nagyobb áldozatot igénylő munka és a pillanatnyi érdek, a könnyebb lehetőségek, a kényelmesebb életmód között. Meggyőződésünk, hogy minden csábítás ellenére, a lelkiismeret hangja adja végül is a legdöntőbb érveket, mert a munka öröme, a nép szeretete és megbecsülése csak ott lehet és lesz igazán a miénk, ahol munkánk leginkább szükségeltetik. Jól tudjuk azt, hogy eddigi életünk során soha nem tapasztalt nehézségek várnak reánk, amelyekkel meg kell küzdenünk. De mindazért, amit tenni fogunk, felelősséggel tartozunk nemcsak önmagunknak, hanem egyetemünknek, oktatóinknak és mindazoknak, akik aggódó szeretettel kísértek bennünket idáig. A becsületes helytállás, a feladatok büszke vállalása lesz emberségünk és jellemünk igazi próbaköve. Minden nehézség és megoldhatatlannak látszó feladat könnyűvé és megoldhatóvá válik, ha állandóan érezzük annak tudatát, hogy a mi nagy és kivételes szerencsénk abban a korban élni, amikor új világgá gyúrjuk át Okatóotását, ahol már minden cselekvés célja és értelme az egyre inkább kiteljesedő és végre igazán szabad ember. A mi feladatunk az is, hogy egyre messzebbre juttassuk el a megismerés határait, hogy kutatva a mikro- és makrokozmosz titkait, a tudomány újabb térhódításával törjünk utat a marxizmus igazságainak és a jelenségek okát, okozatát és értelmét kereső ember tudatát kiragadjuk a hit világából, hogy azt a tudományosság szilárd talapzatára helyezzük. Nemcsak passzív szem