Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1963-1964
1. Sz Eötvös Loránd Tudományegyetem 1963. szeptember 16-án tartott tanévnyitó közgyűlése
aki tavalyelőtt Magyarországon járva jelentést írt itteni tapasztalatairól. Eléggé kritikus beállítottsággal jött ide Magyarországra, de itteni benyomásai arról győzték meg — szó szerint idézem szavait —, hogy Európában jelenleg igen élénk és pezsgő szellemi élet, magas színvonalú kulturális élet a két nagyvároson, Párizson és Londonon kívül, amelyeket ő ismer, harmadik helyen feltétlenül Budapesten van, és Budapest ebben a szellemi pezsgésben, érésben, forrongásban frissességgel és kezdeménnyel megelőzi akár Rómát, akár Münchent, akár Bécset, akár más európai városokat. Azt hiszem, ebben sok igazság van, és Önöknek, akik ennek a mi kulturális fejlődésünknek ezt az igen szerencsés és egyre nagyobb tekintélyt szerző korszakát itt ennek az Egyetemnek a falai között mint e korszak részesei átélték, tudniok kell, hogy egy felfelé törő, nagy intellektuális feszültségekkel és lehetőségekkel rendelkező szellemi életnek voltak részesei. Kedves végző hallgatóink! Ez az Egyetem évenként több száz végzett hallgatóját, szakemberét búcsúztatja el és később viszonylag nem sokat lát viszont közülük. Régi gondunk és régi vágyunk, hogy a későbbiekben viszontláthassuk azokat a hallgatóinkat, akikkel foglalkoztunk, akik életünk tanúi és részesei voltak, akikkel munkánkat és gondolatainkat megosztottuk. Az Egyetem régi latin elnevezése: az alma mater szeretne ma ismét új érvényt, új jelentést nyerni, amidőn azt mondom: valamennyiünknek vágya, hogy Önöket viszontlássuk, valamilyen módon visszakapjuk, hogy Önök életük folyamán visszatérjenek, visszakapcsolódjanak ennek az Egyetemnek a közösségébe. Szeretnénk olyan formákat, találkozási lehetőségeket és alkalmakat találni, amelyek visszahozzák a mi végzett hallgatóinkat hozzánk, falaink közé, ennek az Egyetemnek fejlődő és egyre szilárdabb, melegebb közösségébe. Ehhez azonban az szükséges, hogy Önök ezt az Egyetemet elhagyva, mindvégig ezen Egyetem polgárainak, tagjainak érezzék magukat. Most elbúcsúzva önöktől és munkájukhoz nagyon sok erőt, eredményt, jó egészséget, szerencsét kívánva, kérem, hogy változatlanul az Eötvös Loránd Tudományegyetem tagjainak, az Egyetem közösségéhez szorosan és bensőleg tartozóknak érezzék magukat. Beszédem záradékaként legyen szabad azokhoz fordulnom, akik nemsokára ezen a pódiumon meg fognak jelenni, az Egyetem énekkarának, zenekarának együtteséhez, akik nagyon szép eredményt értek el Szegeden, Lipcsében. Valamennyiünk nevében kívánok nekik további sikereket és minden jót. Az ő sza-