Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1966-1967
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1966. szeptember 19-én tartott tanévnyitó közgyűlése
jól ismerjük, de mindmáig hiányzik az a centrum, mely összegyűjtené azt a rengeteg kisebb fajsúlyú feladatot, amely elsősorban a kezdő kutató munkájára vár. Egy ilyen központ létesítését velem együtt számos tapasztalt társam követeli és meg vagyok győződve, hogy életre is kel és végleg biztosítja a kutatási munka népgazdasági jellegét. Ennek kialakításában személyes példaadással és hatékony propagandával mi is részt kívánunk venni. Igen tisztelt Rektor Elvtárs! Húsz veteránnal ül szemben, kiknek mindegyike hazánk három történeti korszakában élt és működött. Szem- és fültanúként, sőt nem egyszer szenvedő alanyként ismertük meg a Ferenc József-i hírhedt szép időket. Azután megismertük a Horthy-éra társadalompolitikájának mottóját, mely úgy hangzott, hogy a magántulajdon szentség. Megismertük a diadalmas klérus iskolapolitikai vívmányát is: a valláserkölcsi nevelést. Egyet azonban az említett két korszakban sohasem ismertünk meg: a munkának, a szellemi és fizikai munkának szinte áhítatos kiemelését és értékelését. Felszabadulásunk legnagyobb alkotásaként épült fel az a hatalmas piedesztál, amelyen ma a társadalmi munka megbecsülését hirdető kőtábla nyugszik. Mai kitüntetésünket úgy fogadjuk, hogy az Alma Mater hivatalosan besorozott azok táborába, kik életüket elismerten a mi szocialista társadalmunk szolgálatába állították. Ezért ismételten hálás köszönetet mondunk.” Nagy Károly rektor ezután a következő szavakkal zárta be a közgyűlést: „Megköszönöm az arany- és gyémántdiplomával kitüntetettek nevében elhangzott szép szavakat, amelyek olyan felelősségérzetről és az élet sok nehézsége közötti olyan helytállásról tanúskodnak, hogy nagy tanulságul és szép emberi például szolgálhatnak nemcsak hallgatóinknak, hanem mindanynyiunknak. Még egyszer a legjobbakat kívánom Önöknek, hoszszú életpályájuk után ebből az ünnepi alkalomból újra Egyetemünkön üdvözölt, volt hallgatóinknak. Tisztelt Egyetemi Közgyűlés! Most, hogy napirendünk végéhez értünk, legyen szabad a rektori zárszó keretében magam és az Egyetemi Tanács nevében elsőéves hallgatóinkhoz is szólnom. Kedves fiatal Barátaim! Szeretettel köszöntöm Önöket, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem elsőéves hallgatóit. A működésének 332. évébe lépő, felszabadulásunk után alapjaiban megújhodott Egyetemünk legjobb erejéből mindent megtesz annak érdekében, hogy szaktudásban, erkölcsi, politikai és ideo-