Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1966-1967

1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1966. szeptember 19-én tartott tanévnyitó közgyűlése

jól ismerjük, de mindmáig hiányzik az a centrum, mely össze­­gyűjtené azt a rengeteg kisebb fajsúlyú feladatot, amely első­sorban a kezdő kutató munkájára vár. Egy ilyen központ léte­sítését velem együtt számos tapasztalt társam követeli és meg vagyok győződve, hogy életre is kel és végleg biztosítja a ku­tatási munka népgazdasági jellegét. Ennek kialakításában sze­mélyes példaadással és hatékony propagandával mi is részt kí­vánunk venni. Igen tisztelt Rektor Elvtárs! Húsz veteránnal ül szemben, kiknek mindegyike hazánk három történeti korszakában élt és működött. Szem- és fültanúként, sőt nem egyszer szenvedő alanyként ismertük meg a Ferenc József-i hírhedt szép időket. Azután megismertük a Horthy-éra társadalompolitikájának mot­tóját, mely úgy hangzott, hogy a magántulajdon szentség. Meg­ismertük a diadalmas klérus iskolapolitikai vívmányát is: a valláserkölcsi nevelést. Egyet azonban az említett két korszak­ban sohasem ismertünk meg: a munkának, a szellemi és fizikai munkának szinte áhítatos kiemelését és értékelését. Felszaba­dulásunk legnagyobb alkotásaként épült fel az a hatalmas pie­­desztál, amelyen ma a társadalmi munka megbecsülését hirdető kőtábla nyugszik. Mai kitüntetésünket úgy fogadjuk, hogy az Alma Mater hivatalosan besorozott azok táborába, kik életüket elismerten a mi szocialista társadalmunk szolgálatába állították. Ezért is­mételten hálás köszönetet mondunk.” Nagy Károly rektor ezután a következő szavakkal zárta be a közgyűlést: „Megköszönöm az arany- és gyémántdiplomával kitüntetettek nevében elhangzott szép szavakat, amelyek olyan felelősségérzetről és az élet sok nehézsége közötti olyan helyt­állásról tanúskodnak, hogy nagy tanulságul és szép emberi pél­dául szolgálhatnak nemcsak hallgatóinknak, hanem mindany­­nyiunknak. Még egyszer a legjobbakat kívánom Önöknek, hosz­­szú életpályájuk után ebből az ünnepi alkalomból újra Egyete­münkön üdvözölt, volt hallgatóinknak. Tisztelt Egyetemi Közgyűlés! Most, hogy napirendünk vé­géhez értünk, legyen szabad a rektori zárszó keretében magam és az Egyetemi Tanács nevében elsőéves hallgatóinkhoz is szólnom. Kedves fiatal Barátaim! Szeretettel köszöntöm Önöket, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem elsőéves hallgatóit. A mű­ködésének 332. évébe lépő, felszabadulásunk után alapjaiban megújhodott Egyetemünk legjobb erejéből mindent megtesz annak érdekében, hogy szaktudásban, erkölcsi, politikai és ideo-

Next