Lányi Bertalan: Az elidegenitési és terhelési tilalom (Budapest, 1889)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Szembeszökő a benső összefüggés, mely a tulajdonjog fogalmának egyes fejlődési stádiumait jelző jogtörténeti mozzanatok és azon körülmények között fenforog, amelyek a társadalmi és politikai viszonyok megalakulására, a személyes jogviszonyok kifejlesztését, különösen pedig az egyén, mint jogászi értelemben vett személyiség cselekvési szabadságának érvényre jutását célzó törekvés eredményeire elhatározó befolyást gyakoroltak. Ezen jelenség természetes magyarázata abban keresendő, hogy az ember a physicai létfeltételek által is arra van utalva, miszerint a személyi jogok megtestesülését legelsősorban a személye és azon külső javak közötti szoros kapcsolat állandó helyreállításában keresse, amelyeket az életszükségletek kielégítésére s ezáltal a társadalmi rend megalapítására és fentartására alkalmasaknak ismer fel. Ezen kapcsolat állandósításának és intensív fokozásának szükségessége képezi a dologi jog körébe eső jogviszonyok rendszeres szabályozásának alapgondolatát s egyúttal felfoghatóvá teszi azon absolut joghatályt, amely a dologi jogok attribútumát képezi. Az u. n. do jog is ág a személyt és az uralma alá tartozó dolgot jogilag — úgyszólván — egybeolvasztja s különösen a tulajdonjognál és az abból eredő jogosítványok gyakorlásánál, a kizárólagosság elvéhez vezet, a mely a jog feltétlen érvényesítését — külön kötelmi jogviszony feltevése nélkül — mindazok ellenében megengedi, akik a tulajdonos és a tulajdontárgy közötti jogi és tényleges kapcsolatot megzavarták, vagy akiknek magatartása ezen kapcsolat helyreállítását akadályozza.2 A személyi és dologi jogviszonyok közötti correlatio feltevése annál indokoltabb, mert az ezen irányban folytatott jogtörténeti vizsgálódások újabb eredményei nyilvánvalóvá tették, hogy a tulajdonjog története ugyanazon phasisokon ment keresztül, a z Igen helyesen mondja Welcher (Rotteck u. Welcker Staatslexikon Art.: »Allodium und Feudum« 1.436.) »Das Eigenthums- oder Sachenrecht bildet im Rechtsverhältniss die materielle Grundlage, den juristischen leiblichen Träger der juristischen Persönlichkeit und ihrer Personenrechte « ! Welcker i, m. I. 437. »Das Recht betrachtet die Sache als unzertrennlich mit der Person des Eigenthümers verbunden, und diese Verbindung gegen Jedermann so unverletzlich, wie seinen Leib.«