A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 7. KÖTET (1891-1893)
1892. – 5. szám: Emlékbeszéd Rádzs Rádzsendralála Mitra k. tagról Duka Tivadar I. tagtól
RÁDZSA RADZSENDRALÁLA MITRA T. T. EMLÉKEZETE. DUKA TIVADAR lev. tagtól. (Olvastatott az I. osztálynak 1892. május 2. tartott ülésén.) Nem hibázok tán, ha azt mondom, nem mindennapi érdek fűzi e tudományos Akadémiát beszédem tárgya , néhai Rádzsa Rádzsendralála Mitra emlékéhez. Ő volt az, a ki hírneves honfitársunk, boldogult Körösi Csoma Sándor hivatalbeli örököse lett mint könyvtárnok és segédtitkár a Bengal Asiatic Societynál 1842-ben. Körülményeinek kedvező volta nem tette szükségessé reá nézve, hogy átélje Körösinek szenvedésekben gazdag küzdelmeit, miket a tudomány ezen mártyrja elviselt huszonöt éven át a teljesen idegen éghajlat, idegen elemek s népfajok között. Biztosan állíthatjuk, Rádzsendralála Mitrán kívül nem volt senki sem, ki személyes ismerőse lévén. Csornának érdemeit, munkásságát jobban méltányolta volna. Szerencsésebb körülmények között élt a Rádzsa, nem csodálhatjuk tehát, hogy Kőrösink fáradalmas úttörői munkásságra vállalkozván, nem maradt neki sem ideje, sem alkalma, oly nagyszerű irodalmi eredményeket hagyni maga után, mint azt a keletindiai tudósok ezen kitűnősége tevé. Mennyire tisztelik hindu honfitársai bokros érdemeit, a következő szavakban tolmácsolt érzelmek bizonyítják. A »Hindoo Patriot« múlt évi augusztus 6-ikán így nyilatkozik : »Az indiai tudósok fejedelme nincsen többé, itt hagyá földi pályafutását, elvitte magával kristálytisztaságú jel-M. T. AK. :EMLÉKBESZÉDEK. VII. K. 5. SZ.