A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 8. KÖTET (1893-1896)
1894. – 2. szám: Renan mint orientalista. Emlékbeszéd
RENAN MINT ORIENTALISTA. 3 ismert fiatal szakembert ajánlják a lap szerkesztőjének, Ustazade Silvestre de Sacy-иак, a híres orientalista fiának, ki a »Les Séances de Hariri« czímű czikket) ki is adta és — mint Renan bevallja — ezentúl nagy hatással van írói képességének kifejtésére. A Hariri révén lépett tehát Renan tulajdonképen a nagyközönségnek szóló irodalom terére e nagy lapban, mely Francziaország legelőkelőbb szellemeit gyűjtötte maga köré és a sajtóban ugyanazt a helyet foglalta el, a melyet az Académie française az irodalomban,3) keleti dologgal, tanulmánynyal Haríriről, kiadva a korszak legnagyobb orientalistája fiától mint szerkesztőtől. S midőn nagy irodalmi sikerei fokról-fokra vitték és minden akadály állhatatos, mondhatni makacs leküzdése után beteljesedve látta azon gondolatot, mely a Collège de France egyik tantermében mint Étienne Quatremére ifjú hallgatója futott át agyán, hogy egykoron ő is ez asztal mellett taníthasson a kis »Salle des langues-ban«.4) tanári működésének súlyát annak művelésére helyezte, amit mi »száraz tudomány«-nak nevezünk; nem arra, amit tőle mint mély gondolatok mesteri alakítójától várnánk, a mivel a »Collège de France« legtöbb tanára e híres intézet hallgató termeit a művelt közönség gyűlőhelyévé szokta tenni , a tudomány nagy általánosságainak tündöklő előadására. Az előadások elemének, melyben nálánál senki nem arathatott volna nagyobb sikert, nem volt barátja. E meggyőződésnek gyakran ad kifejezést a felsőoktatásról és az ennek szolgáló intézetekről írt czikkelyeiben. »Ragyogó általánosságok, a legritkább talentummal előadva — úgymond — hallgatóságot vonzanak, de nem formálnak tanítva 1) Ez előnév persus azt jelenti, hogy »a mester fia«. 2) Megőrizve az Essai de morale et de critique czimű gyűjte ményében a 287 — 302. lapokon. 3) Feuilles détachées 141. lap. ') Souvenirs 20. lap : »L'idée me vint dès lors plus d'une fois qu'un jour j'enseignerais à cette même table, dans cette petite »Salle des langues« où j'ai en effet réussi à m'asseoir, en y mettant une dose assez forte d'obstination.« 39 1*