A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 9. KÖTET (1897-1899)
1898. – 4. szám: Emlékbeszéd Ludwig Károly Frigyes Vilmos k. tagról Klug Nándor r. tagtól
LUDWIG KÁROLY FRIGYES VILMOS M. T. EMLÉKEZETE. KLUG NÁNDOR, r. tagtól. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1897. decz. 20-án tartott összes ülésén.) Ha a physiologiának modern, a negyvenes évek második felében kezdődött, időszakát az ezt megelőzött időszakkal összehasonlítjuk, olyan óriási haladást találunk az ismeretekben és eltérést a felfogásban, mint alig valamely más tudományban. Az élő szervezeteken észlelhető jelenségekről és ezek okairól tudniillik a negyvenes évekig bizonytalan, homályos nézetek uralkodtak. Általában valamely hypothetikus erőt, melyet életerőnek neveztek el, tekintették ama jelenségek okának. Ez erőről feltették, hogy minden physikai és chemiai erőtől lényegesen eltér, az egész szervezetet megeleveníti és áthatja. Az evett táplálékot megragadva felhasználja, s ami hasznavehetetlenné lett, azt kiküszöböli. Ez életerő emészt, végzi a felszívódást és assimilatiót, a mirigyek útján az elválasztást, elkülöníti a szervezetre hasznos anyagokat a káros anyagoktól, minden mozgásnak, szellemi működésnek oka, fentartója. Ugyancsak ez az erő terjed a csirára át, anélkül hogy maga fogyna, és irányítja az új egyén fejlődését. Még 1844-ben megjelent tankönyvében, Johannes Müllert az életerőt a jelzett értelemben tárgyalja. Szerinte ez az erő az élőlény végső oka, az anyagot czélszerűen megválasztó, teremtő erő, a primum movens, a ') Handbuch der Physiologie des Menschen. Coblenz, 1844. »1. T. AK. EMLÉKBESZÉDEK. IX. K. 4. SZ. 83