A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 10. KÖTET (1899-1901)

1899. – 2. szám: Emlékbeszéd Szathmáry György I. tag fölött Zsilinszky Mihály r. tagtól

SZATHMÁRY GYÖRGY EMLÉKEZETE. (Olvastatott a Magyar Tudom. Akadémia 1899. június 19-én tartott összes ülésén. ) Mai előadásom szűk keretében Akadémiánk egy érde­mes tagjának emlékezetét kívánom felújítani. Teszem ezt а Тек. Akadémia szives megbízásából, és teszem lelkemnek őszinte fájdalmával, mert elhunyt tagtár­sunk éveken át k­it munkatársam és barátom volt. A halál korán ragadta el körünkből , még azt az örömet sem enged­vén meg neki, hogy taggá való megválasztatását megköszönte és helyét szabályszerű székfoglalóval elfoglalhatta volna. Egy éve múlt, hogy porai az anyaföld porával vegyül­tek el. Nemes eszmékért lángoló szive megszűnt dobogni ; de munkásságának gyümölcsei még soká fogják fentartani nevét ; mert úgy is, mint hírlapíró ; úgy is, mint országgyű­lési képviselő ; úgy is, mint miniszteri tanácsos , az irodalom­nak lelkes művelője s hazájának fáradhatatlan és önfeláldozó hű fia volt. Engedtessék meg nekem, hogy tevékenységét néhány szóval ecsetelhessem és rámutathassak azon lélekre, azon mozgató erőre, mely őt életének minden körülményei között cselekvésre buzdította. I. A történelem és a természettudomány azon igazsága, hogy egyes emberek fejlődésére épp úgy, mint egyes nem­zetek haladására nagy befolyással bírnak a környezet és a természeti viszonyok, — senkinél sem nyilatkozott szembe­tűnőbben, mint Szathmáry György tagtársunk életénél. Nem M. TUD. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK X. K. 2. SZ.

Next