A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 10. KÖTET (1899-1901)
1899. – 2. szám: Emlékbeszéd Szathmáry György I. tag fölött Zsilinszky Mihály r. tagtól
SZATHMÁRY GYÖRGY EMLÉKEZETE. (Olvastatott a Magyar Tudom. Akadémia 1899. június 19-én tartott összes ülésén. ) Mai előadásom szűk keretében Akadémiánk egy érdemes tagjának emlékezetét kívánom felújítani. Teszem ezt а Тек. Akadémia szives megbízásából, és teszem lelkemnek őszinte fájdalmával, mert elhunyt tagtársunk éveken át kit munkatársam és barátom volt. A halál korán ragadta el körünkből , még azt az örömet sem engedvén meg neki, hogy taggá való megválasztatását megköszönte és helyét szabályszerű székfoglalóval elfoglalhatta volna. Egy éve múlt, hogy porai az anyaföld porával vegyültek el. Nemes eszmékért lángoló szive megszűnt dobogni ; de munkásságának gyümölcsei még soká fogják fentartani nevét ; mert úgy is, mint hírlapíró ; úgy is, mint országgyűlési képviselő ; úgy is, mint miniszteri tanácsos , az irodalomnak lelkes művelője s hazájának fáradhatatlan és önfeláldozó hű fia volt. Engedtessék meg nekem, hogy tevékenységét néhány szóval ecsetelhessem és rámutathassak azon lélekre, azon mozgató erőre, mely őt életének minden körülményei között cselekvésre buzdította. I. A történelem és a természettudomány azon igazsága, hogy egyes emberek fejlődésére épp úgy, mint egyes nemzetek haladására nagy befolyással bírnak a környezet és a természeti viszonyok, — senkinél sem nyilatkozott szembetűnőbben, mint Szathmáry György tagtársunk életénél. Nem M. TUD. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK X. K. 2. SZ.