A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 11. KÖTET (1901-1903)
1901. – 2. szám: Emlékbeszéd Hauer Ferencz k. tag felett Böckh János I. tagtól
HAUER FERENCZ LOVAG, KÜLSŐ TAG EMLÉKEZETE. GÖSSH JÁNOS, 1. tagtól. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1901. október 28-án tartott összes ülésén.) Midőn geologiai vándorlásaim közben többször tartózkodtam hazánk bérezés rengetegjeiben, csendes esti órákban nem egyszer hallottam az esti szél lengésével tompa moraj hangját, jeléül annak, hogy a rengeteg óriásai közül ismét áldozatul esett egy. Helyét, igaz, nemsokára újabb élet csemetéi foglalták el, de korántsem sikerült mindig a kihűlt hatalmas törzsnek teljes pótlása. Az örök változás képe tárult itt elém és ilyet nyújt maga az emberi élet is. Ily nehezen pótolható veszteség érte a geologiai tudományt 1899. márczius 20-án, midőn este 9 órakor Hauer Ferencz lovag, Akadémiánk külső tagja, 77 éves korában jobb létre szenderült. Az osztrák geologusok Nestora dűlt ki vele az élők sorából, kinek neve monarchiánk mind a két fele geologiai ismeretei fejlődésével annyira összeforrt, hogy viselőjének emléke örökre biztosítva van. Hauer Ferencz lovag k. tagnak elhunyta a Tekintetes Akadémiának 1899. márczius 27-én jelentetett be, s midőn ennek következtében a III-ik osztály határozatából az emlékbeszéd megtartása reám ruháztatott, e feladatomat annál szivesebben teljesítem, mert a boldogultban nemcsak az érdemekben megőszült tudóst tiszteltem mindenkor, hanem M. TDD. II. EMLÉKBESZÉDEK. XI. K. 2. SZ. 21