A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 11. KÖTET (1901-1903)
1903. – 11. szám: Emlékbeszéd Halász Ignácz lev. tag fölött Szilasi Móricz l. tagtól
magy. akadémia, könyvtára———.«в-п-.. ismt'Halász Ignácz l. t. emlékezete. SZILASI MÓRICZ tagtól. (Felolvastatott a M. Tud. Akadémia 1903. nov. 30-iki összes ülésén.) Тек. Akadémia! Szerény, egyszerű tudósnak szenteljük a megemlékezésnek e néhány perczét. Mert Halász Ignácz nem tartozott az úgynevezett vezető férfiak közé, sőt nevét is csak nagy későn kezdték ismerni s akkor is kevesen tudományos munkáiból. Nem is vágyódott népszerűségre, bár megnyerte később, de akkor sem tudományos érdemei miatt. Nyelvtudományi munkássága nagyon is szakszerű volt, nagyrészt még azok a czikkei is, amelyeket a Nyelvőrbe írt, a legfontosabb munkásságáról azonban, a lapp nyelvi gyűjtésekről, csak annyit tudtak s tudnak talán mai nap is, hogy ott járt több ízben a lappok között. Soha nem hallotta senki, miért voltak oly rendkívül nevezetesek ezen utazások a magyar összehasonlító nyelvtudományra, sőt gyűjtött nyelvkincsét a szaktársak sem becsülték meg eléggé, annyira hogy hasznát nem a mieink, hanem a finn tudósok aratták. Igaz ugyan, hogy külső eredményekben nem volt díja, kitüntetésekben is eléggé megjutalmazták Halász lapp nyelvészeti munkálkodását. De eredményeit tudományosan alig, vagy csak keveset használták fel nálunk ; ott hevert a kincs lábaink előtt, de hozzá nem közeledett senki, akár csak a sárkány őrizte volna. Nyugodt türelemmel, szemével a jövő felé tekintve, várta Halász is és bizton remélte, hogy eljő majd az ő ideje is, valamint hogy el is jött már. Megszok-M. T. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK, XI. 11. SZ. 1381