A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 18. KÖTET (1921-1925)

1921. – 1. szám: Berczik Árpád emlékezete Kozma Andor tiszt. tagtól

2 Kozma Andor Minthogy azonban a járókelők között bőven voltak színházlátogatók, a találgatás nem tartott soká. Valamelyik egyszerre csak a homlokára csapott: — Hopp ! meg van. A nemzeti színházban láttuk őt, a rivaldán, a függöny lebocsátása után, mikor zúgott a taps­vihar . . . Igen, igen, ő ott hajlongott, mint szerző . . . Hát persze, hogy ő az : Bérezik Árpád, a vígjátékíró ! Most már aztán mindenki csodálkozott, hogy nem ismerte fel mindjárt első látásra ezt a kedves embert. És hamar kisült, hogy valamennyien tudták, ki Bérezik Árpád, milyen jelese az újabb magyar színirodalomnak. Milyen jó szerepet írt például Blahánénak a „Paraszt­kisasszony"-ban ! . . . És ki emlékszik még, milyen nagyokat lehetett kacagni „A bálkirálynő" című darabján, amelyben Nádai Ferenc olyan pompásan adta a pesti ficsúrt, aki a szupér csárdás megszámlálhatatlan hogyvoltjában csuronvízre táncolja magát... És nem volt-e szép darab az „Igmándi kispap" a népszínházban ? . . . Hát a „Veteránok", ugyanott, nem volt-e nagyon jóízű mintája a budapesti helyi bohózat­nak?... Kár, hogy ez a műfaj a jeles mintaadás dacára sem tudott tovább fejlődni a frivol idegen bohóságok túlsá­gos felkapása miatt ... S voltak még olyan régi színház­járók is, akik már 1863-ban tapsoltak az akkor még igen fiatal Bérczik Árpád „Szellemdús hölgyé"-nek, melynek cím­szerepében Prielle Kornélia kiválóan finom volt. Sőt néha még olyan avatott is akadt, aki bevallotta, hogy valamikor, mint műkedvelő, ő maga is játszott és tapsokat aratott Bérezik Árpádnak „Közügyek" című vígjátékában. Ez a közismertsége és közkedveltsége Bérezik Árpád­nak már körülbelül harmincz esztendővel ezelőtt jóformán teljes volt. Ami ő rá nézve a boldogító sikert jelentette , mert hiszen azt érte el vele, már életének napfényes delén, amiért kora ifjúsága óta nagy kedvvel és buzgalommal dolgozott: a közönség derűs rokonszenvét és figyelmét. Ő tudta, hogy aki a saját korának, a jelennek embereit s azok mindennapi életének bohó viszonylatait a jelen színeiben, szólamaiban és elmésségeiben viszi színpadra, az vagy most győz, vagy soha.

Next