A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 18. KÖTET (1921-1925)
1924. – 15. szám: Tangl Ferenc r. t. emlékezete írta Preisz Hugó r. tag
Emlékbeszéd Tangl Ferenc r. t. felett. Irta s a M. Tud. Akadémia 1924 február 25-én tartott összes ülésén felolvasta : Preisz Hugó r. t. Az orvostudományoknak a múlt század derekán és második felében tapasztalt föllendülése nagyrészt annak volt köszönhető, hogy az élet és a betegségek rejtélyeinek megközelíthetése érdekében az exakt tudományokat törekedtek értékesíteni. Ebben az irányban, az élettannak a physikai és chemiai ismeretekre támaszkodó mívelésében magaslottak ki akkor Claude Bernard, Dubois-Reymond, Helmholtz, Karl Ludwig, Brücke, Heidenhain, kiknek egyenrangú kortársa volt Jendrassik Jenő, hazánkban az újabbkori élettani tudományok nagyérdemű mívelője és fejlesztője, aki közel negyedfél évtizedre terjedő tanársága alatt nagyszámú jeles orvost nevelt, úgy hogy utódai a tanári székben is a legújabb időkig tanítványai sorából kerültek. A jelen század elején azonban a magyar physiologusok életét különös balvégzet kísérte. Klug Nándornak 1909-ben bekövetkezett halála után rövid időközökben kétszer elárvult a budapesti egyetem élettani tanszéke két kiváló tehetségű és nagytudományú férfiú korai elhunyta következtében. Ezek egyike volt Tangl Ferenc, aki a budapesti egyetemen eltöltött 14 évi tanárkodás után az örökkévalóságba követte elődjét, az ugyancsak java korában elköltözött Udránszky Lászlót. 1917 december 19-én lehelte ki lelkét Tangl Ferenc és 22-én kisérték örök nyugvóhelyükre földi maradványait kortársai, számos barátai és tanítványai, miután éveken át elszomorodva látniok kellett, mint rágódik élete gyökerein egy alattomos, de biztosan élő kórság s mint bénítja meg mindjobban azt a nagy munkaerőt, azt a megtörhetetlennek látszó energiát, amely a kis testben lakozott és amellyel ő még oly