A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 22. KÖTET (1934-1937)
1935. – 11. szám: Békefi Remig r. tag emlékezete írta Domanovszky Sándor r. tag
Békefi Rémig r. tag emlékezete. Irta : Domanovszky Sándor r. tag. Tekintetes Akadémia! Amidőn a Tekintetes Akadémia megbízásából föladatom itt Békefi Rémig emlékét felújítani, teszem ezt bizonyos meghatottsággal. Emléket felújítani — úgy érzem — szinte azt jelenti: szellemet idézni. Azoknak az idősebb akadémikusoknak, akik valamikor vele együttműködtek, akik e terem falai közt sűrűn érintkeztek Békefi Remiggel és hallották szavait ennél a felolvasóasztalnál, még élénken emlékezetükben él nyúlánk sudár alakja, amint fehér talárjában egyenes és méltóságos tartással járt közöttünk, nyílt tiszta szemeiből szeretetet árasztva, de egyben tiszteletet is parancsolva nemcsak a talár iránt, amelyet viselt, hanem elsősorban saját egyénisége iránt. A Tekintetes Akakadémiát azonban nem a külsőségek, hanem az ember, a tudós lelke érdeklik, hogy lett azzá, ami volt és ki is volt tulajdonképen? Veszprém megyébe, Hajmáskérre, egy egyszerű molnár fiához vezetnek adataink. Gyermekévei nem teltek rózsás körülmények közt. Kisfiú volt még, amikor apját elvesztette. Anyja utóbb gyermekeivel Veszprémbe költözött. Itt került gimnáziumba és itt vetődött fel az árva előtt a kérdés, mi legyen belőle? Akkor még nem volt jó tanuló és egy kereskedő rokonához akarták adni. Úgy látszik, ez a terv döntő hatással lehetett további fejlődésére. Tovább akart tanulni s a gimnáziumi évek hátralevő részében erős akarattal küzdötte fel magát a praeclarus érettségre. Anyjának bizonyára nem volt könnyű öt kisgyermek