A Fáklya, 1960 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1960-01-01 / 1. szám

A FÁKLYA Folyóirat ★ Szerkesztőség: 151 Dickey Ave. Warren, Ohio, USA ★ Szerkeszti: Kúr Géza IX. ÉVFOLYAM Előfizetés egy évre: $ 4.00 1960. ÉV Január — Február 1 A „Trianoni gyász” negyvenedik évfordulója ez az esztendő. Negyven évvel ezelőtt Trianonban darabolták fel Hazánkat. A magyar őrállók ezért, részben olyannak szánták az 1960. évet, mint a „halottak napja”: szent emlékezésnek a feldarabolás és következményei miatt 40 esztendő alatt elfolyt magyar vérről, Csonkamagyarországról, a letépett végekről s a világba széjjelűzött szegény magyarokról. De másrészt figyelmeztetésnek is a magyar kötelességek végzésére. Negyven esztendővel ezelőtt úgy néztünk Trianon felé, mint ahol az őrült igazságtalanság ütött tanyát és benne a kegyetlen gyűlölet, a féktelen rablásvágy élte ki magát. Ma vörösruhás hóhér alakban látjuk Trianont, mint aki ellentmondás nélkül szolgálta ki szadista urait és felnégyelte a magyar nemzetet. Végeredményben a lényeg ugyanaz, csak a velünk szemben elkövetett kegyetlenségen van hangsúly. Trianon gyászt hozott a magyarra. Trianon okozta a magyarságnak az életéért való kínos vergődését, az orosz bolsevizmussal szembeni tehetetlenségét, a levágott részek több mint hárommillió magyarjával együtt rabszolgasorsba taszítva, kegyetlen pusztulását. A „Trianoni-gyász” negyvenedik évfordulója tehát a vérző magyarságra: a csonkaországban, a levágott végeken, rabságban, vagy a hontalanságban élő véreinkre irányítja rá különös erővel tekintetünket. „Memento” a magyarsághoz, akik szabad földön — köztük sokan földi jókban is bővölködve — élnek, hogy felrázza lelkiismeretüket. Azt akarja a „Trianoni Gyászév”, hogy például akik magyarságukat csak „tánc”- és „piknik-kultuszok” bigott gyakorlásában élik ki, tudatára ébredjenek, hogy a világmagyarság u.n. társadalmi életének igaz magyari megnyilatkozása a magyar szenvedésekre segíteni kész szándékkal való rámutatás. És ide nem az ő útjuk, hanem pozitív magyar nemzeti magatartás vezet.