Adelaidei Magyar Értesítő, 1975 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7. szám
Pálinka, vagy könyv Tulajdonképpen bocsánatot kellene kérni a könyvtől, hogy ilyen társaságban emlegetjük. A könyvet rangja, méltósága, küldetése magasra emeli. Az emberi kultúra mezőnyén tulajdonképpen semmi sincs, ami versenyezhetne vele. Azonkívül pedig nevetséges lenne minden összehasonlítás. Jelen esetben azonban nem ez van a dolgok mögött. Az egyszerű kis “vagy” szó elárulja, hogy választás céljából kerültek ketten egy mondatba és nem is véletlenül. Hozzá kell tennem: nem érzem magam hivatottnak, hogy a pálinka létjogosultságát kétségbe vonjam, illetőleg el akarjam mozdítani hosszú időn át megszerzett pozíciójáról az emberi életben. Semmiesetre sem vagyok mániákusan alkoholellenes. Ezek után pedig el kell, hogy áruljam, amit a Los Angeles-i szóbeszéd ezúttal örvendetesen máris terjeszt: e két árucikk összekapcsolása (a könyv ezért az “árúcikk” elnevezéséért is megbocsát bizonyosan) nem tőlem származik. Csupán pár napja történt, hogy Tollas Tibor beszámolójának és költői estjének zárószavaiban Szörényi Éva elmondta egy gondolatát. Azt javasolta, hogy amikor barátok, ismerősök látogatóba mennek egymáshoz, kis beszélgetésre vagy partira, az eddig megszokott ital helyett a jövőben könyvet adjanak ajándékba. Mégpedig magyar könyvet, hiszen ez a dolog lényege. A felvetett ötlet az első pillanatban megragadja az embert. A gondolat eredeti és csakis annak az agyában születhetett meg, aki sírig tartó hűségben akarja szolgálni népét és rajong a magyar szóért. Ital helyett könyvet! A fehér selyempapírba gondosan belegöngyölt butélia, esetleg az italboltban nemes egyszerűséggel közönséges barna zacskóba csúsztatott whisky helyett egy kötet szép könyvet, csomagolva vagy csomagolatlanul. Magyar szerzőtől és természetesen lehetőleg az emigrációban kiadott művet. Mert ilyen esetben legalább támogassuk a külföldre kényszerült magyar írókat, úgyszintén a kiadókat, akik pénzt fektetnek az ügyletbe, ami szellemi híddá válik a szerző ésolvasó között. DID YOU KNOW? How much manual work autoited telephone exchanges have ved. About 65 per cent of the aid's female population would required to provide operators r manual exchanges to handle the aid’s telephone traffic today. tAY 975 TUDJA ÖN AZT, HOGY . . ? ... az amerikaiak nagy feltalálója, Edison emlékirataiban azt írta, hogy a telefon hasznosításában barátjának és munkatársának a magyar Puskás Tivadarnak volt legpublished quarterly by The főbb része, aki a telefonhöz- Good Neighbour Council pontot is feltalálta többek, között. Az ötlet első körülfürkészése után már kissé higgadtabban is gondolkozhatunk a javaslat valósággá váltása felett. Nem kétséges, hogy általánosan elterjedt hagyományokat kell megtörni. A fejlődés azonban mindig ezt teszi ha az élet a régi bevett szokásnál jobb változatot dob a felszínre. Az ajándék értékben semmiesetre sem kevesebb. Nem pusztán a pénzértékről van szó, bár ez is kibírja az összehasonlítást. Valamirevaló üveg pálinka árán igen szép és értékes könyvet lehet venni. Az új szokás elterjesztése tehát senkinek sem jelent külön áldozatot. A felvetett javaslat természetesen nem akarja könnyelmű költekezésre kényszeríteni azokat, akiknek zsebe csupán a kétdolláros üveg borig terjed. De a könyv, amit barátunk asztalára leteszünk, vagy a kezébe adunk, maradandóságban mesze felülmúlja cseppfolyós elődjét, amit előbb-utóbb elfogyasztanak s ha a hatása elmúlt, elszáll vele a jókedv is, amit okozott s legfeljebb az üres üveg marad, amit meg úgyis szemétre dobnak. A könyv évek, évtizedek múlva is ott marad a polcokon és aki mozgalmas társadalmi életet él, végeredményben szép kis könyvtárt gyűjthet össze ilyen módon. Ezeket a könyveket egymásnak adjuk, örök emlékeztetőnek, minden inflációt és gazdasági válságot túlélő értékálló vagyontárgynak. Aki könyvet ad, nem csupán a megajándékozottat értékeli többre, de magasabbra emeli önmagát is. Milyen könyvet? Prózát vagy költeményeket? Ki legyen a szerző? Lehet-e ismerni mindenkinek az ízlését? De vajon nem vonatkozott-e ugyanez az italra? Skót whiskyt, vagy bourbont? Gint, vagy rozspálinkát? Borpárlatot, esetleg édes likőrt? Ez a választás nem okozott senkinek fejfájást, tehát nem lehet akadály az új típusú ajándékra való áttérésnél sem. Könyvet. Magyar könyvet. Prózát és költeményeket is. A választék elképzelhetetlenül gazdag, csupán egy kis tájékozódást igényel. Ez a polc ezen a téren semmiben sem különbözik a másiktól. Az embert agyműködésének éppen az a sajátossága emelte magasra, hogy minden alkalommal felveti az ellentételt is. Az elképzelést mindjárt próbának veti alá. Nem kishitűség ez és még kevésbé öncélú ellenkezés. Máris hallom az aggodalmakat: mi lesz, ha valaki több példányt is kap ugyanabból a műből? Az ajándékital is sokszor tovább vándorolt. Ez önmagában nem baj és semmit sem von le az ötlet értékéből. Kiegészítésképpen tehát azt javasolnám: hagyjuk el a bejegyzéseket, beírt dátumokat és az aláírásokat. Sokkal jobb, ha üvegek helyett könyvek indulnak a körútra. Egyik is, másik is megragad valahol. Ott azután gyökeret ver. Gondoljunk a könyvre a polcon, ahol azelőtt nem volt semmi. Minden írás vonzza azolvasót Előbb-utóbb valaki a kezébe veszi és kinyitja. Akkor pedig a szép gondolat már célbatalált. / % “Kérjük, ne felejtse megújítani előfizetését!” # 1975 Julius