Adelaidei Magyar Értesítő, 1975 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
Folytatás az 5.oldalról. viszont igaz,hogy ebből a képből alakult ki a „jó szerzetesek" segítségével közel ezer év szépítő távlatával a szeretetnek az a képe,mely ma a magyarság szívét tölti el.Sokat segítette a mai kép kialakításában a magyar történelemnek az a vonása,mely a nyugati keresztény civilizáció megvédésével kapcsolatos. A Szent Korona tana,mely a magyarságnak az ország területéhez való jogát,Szent István koronáján keresztül Isten földi helytartójától származtatta.Magyarország felajánlása a Boldogságos Szűznek, a magyarok Nagyasszonyának.Valójában azonban a legújabb kor történelmének két eseménye: Trianon,mely a Szent Korona országait szétdarabolta; az ateista kommunizmus mai uralma,diktatúrája Magyarországon. Szent István képe alapját képezi annak a magyar nemzeti öntudatnak,mely történelmének legsúlyosabb válságát szenvedi. Igaz Szent István velünk van ma, sokkal inkább mint talál évszázadokkal ezelőtt .Velünk van igazi, történelmi valóságában. Mindazokkal a kérdésekkel és kétségekkel együtt,melyeket élete,munkássága és történelmi műve felvetnek. Nem arra a kérdésre gondolok,hogy nem lett volna-e jobb a Kelethez csatlakozni annak idején? Szent Istvánnak nem kellet ett eldöntenie, apja Géza fejedelem a nyugati hitben,gazdasági és politikai rendszer előnyeinek szellemében neveltette fel. Apja elhatározását Szent István egész életében töretlenül követte. Történelmünkben valahogyan elsikkad a döntő elhatározás drámája. Többet tudunk szomszédaink hasonló dilemmájáról,amikor Vladimir kievi herceg,pontosan ugyanabban az időben,mint Géza fejedelem birkózott ezzel a kérdéssel, négy követséget menesztett a környezetében fellelhető négy vallás központjaiba azzal a rendeltetéssel,hogy tanulmányozzák az előnyöket és hátrányokat,melyek államvallássá tételükkel járnak, s a bizánci ortodox kereszténységet választotta. A drámai mozzanat tehát nem Szent István elhatározásában volt.Neveltetése felmentette ennek az elhatározásnak a súlyától. Annál nagyobb erővel jelentkezett magában a végrehajtás tényében és annak módjában. Magyar kisebbség először fogott fegyvert, idegen szellemi és katonai erők segítségével az ősi hithez és szokásaihoz ragaszkodó többség~~ellen. Ennek a többségnek a szemében akkor a királyság intézménye,a keresztény vallás és a német befolyás gyűlöletes volt. Ez az összetett gyűlölet csak lassan-lassan oszladozott és 46o év múltán is voltak országunkban régi hitükben megmaradtak és az ősi földközösségben élő községek pld.a Tiszántúlon. Érzelmi alapjai fel-fellángoltak a paraszt lázadásokban, a reformációban,Rákóczi kurucaiban,a szabadságharcban. Sőt még napjainkban is pl. Mindszenty hercegprimás kényszerű felmentésével kapcsolatban. A sajtó hírt adott arról, hogy a primás elutasított minden olyan javaslatot, melyek Róma ellen irányultak és az ősi magyar vallás helyreállításával kapcsolatosak. Magyarország történetében többször megismétlődött az az eset, hogy kényszerítő erők hatása alatt át kellett térnie egy, a fennállótól lényegében és teljességében különböző rendszerre.Sőt voltak korszakok,amikor az ország területén belül két,sőt három ellentétes rendszer állott fenn egy időben és egymás mellett.A kersztény vallás után meg kellett tanulni a török világ alapvető törvényeit,hogy életben maradhassunk. Majd alnémetét és most a szovjetét. A két világháború között,Mátyás király óta először lehetett volna a magyarságnak alkalma arra, hogy idegenek beleszólása nélkül a saját ügyeit maga intézze. Nem tartott soká. Minden egyes alkalommal el kellett felejteni valamit,ami addig az életünk alapvető szabályait jelentette,hogy megtanulhassunk valamit,amitől irtóztunk,de ami azzal fenyegetett,hogy a jövőben életünk vezérfonalát fogja képezni./folytatás a túlold Adelaidei Magyar Értesítő 9. 1975 Augusztus