Adelaidei Magyar Értesítő, 1978 (11. évfolyam, január-december)
1978-05-01
Magasfeszültség Erdélyben! Frontáttörés az erdélyi magyar ügyben! Király Károly Erdély hőse. Mit kell tennünk, hogy méltók legyenünk hozzá? Király Károly küzdelme és áldozata Király Károly 1930-ban Dicsőszentmártonban született, melynek mai neve Tirnaveni. Édesapja hatgyermekes ácsmester volt. A háború után Király csatlakozott a kommunista ifjúsági mozgalomhoz. Kitűnt értelmével és szervezőkészségével, gyorsan haladt előre egy máskülönben tipikus pártkarrier lépcsőin. Megjárta a moszkvai Komszol-iskolát és igen magas pozíciókat ért el a párt és állami hierarchiában. Kovászna ( Háromszék) megye párttitkára és tanácstitkára volt, nemzetgyűlési képviselő, az államtanács tagja, és a legfelsőbb pártvezetőség, az úgynevezett politbüró póttagja. E hivatalait 1972-től kezdve fokozatosan feladta, és legutóbbi időkig mint a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának alelnöke tevékenykedett. Király Károly a pártot - minden rendelkezésünkre álló jel szerint — meggyőződésből követte és szolgálta. Nagy Imréhez hasonlóan azonban kommunista meggyőződése sem tudta népe árulójává tenni. A nagyromán soviniszta nacionalizmusnak ellenállt minden posztján. Háromszéki párttitkár korában arra biztatta a megye magyarságát, ne engedjen jogaiból, utasítsa vissza Bukarest túlkapásait. Beszéljenek magyarul a hivatalokban és követeljék, hogy a tisztviselők tudjanak magyarul. Elrendelte, az utcák nevét magyarul is tüntessék fel. Viselkedésében mindig egyszerű volt, gyalog járt hivatalába, az utcán bárki megszólíthatta és előadhatta panaszát. Noha biztosak vagyunk, hogy a nagyjelentőségű Király levelekről sokan szereztek tudomást, mégis úgy érezzük, barátaink közül nem ismeri mindenki azok történetét. Tehát a részleteket itt közöljük. 1977. június 2-án Király levelet intézett Ilie Verdethez, a legfelső román pártvezetés ideológiai főnegbízottjához. A levél felhívta Verdet figyelmét a nemzetiségi politika súlyos fogyatékosságaira, és javaslatokat tett azok kijavítására. Bár a levél őszinte segítőkészségről és bizalomról tanúskodik, Király kezdi sejteni, hogy levele esetleg nem fog lelkes fogadtatásra találni. Ezt írja többek közt ezeknek a kérdéseknek a felvetése és a megoldások keresése mindig nehéz dolog, bátorságot és felelősségérzetet követel. Az, aki ezeket a problémákat felveti, számíthat arra, hogy nem úgy fogják megérteni, ahogy ő szeretné, különösen a mai körülmények között. Számíthat arra, hogy gyanúsított lesz, sőt, különböző jelzőkkel illetik ezeknek a kényes és sajátos kérdéseknek a felvetésekor." Levelére Király választ nem kapott. Augusztusban elküldte e levél egy példányát Fazekas János miniszterelnökhelyettesnek, a Politbüro tagjának, aki a legmagasabb rangú magyar származású vezető Romániában. A Fazekashoz írt kísérőlevél egyik legérdekesebb pontja az, ahol Király a tavaly tavaszi magyarellenes terrorhullámról ír ilyenképpen: "Akik a nemzetiségi kérdés törvényes és az Alkotmánynak megfelelő kezelése érdekében szót kérni merészelnek, azokkal szemben megengedhetetlenül megfélemlítő módszereket alkalmaznak. Amint Önnek tudomása van róla, bántalmazások, kínzások is voltak, Szikszait a kiváló brassói tanárt öngyilkosságba kergették....* Király újabb levelére is süket hallgatás volt a felelet. Szeptember 10-én Király újabb, minden eddiginél részletesebb levelet küldött, ezúttal Vincze Jánoshoz, a román párt Központi Bizottsága tagjához. Ebben megírja addigi kísérletei kudarcát és, hosszasan felsorolva a magyarellenes román kampány egyes elemeit, kéri Vincze közbenjárását a párt legfelső vezetősége felé. Megállapítja, hogy a nemzetiségi politika terén elmélet és gyakorlat között nagy a szakadék, valójában egyet mondanak és egészen mást tesznek. Szóváteszi a nemzetiségi iskolák számbeli csökkenését - "évről évre kevesebb működik. A gyermekek nem tanulhatnak anyanyelvükön! Majd: "1976- ban határozat született a magyarnyelvű felsőfokú intézmények fölszámolására. Még a Dolgozók Nemzetiségi Tanácsai ülésén sem engedélyezett az anyanyelv használata ". A visszaélések kimerítő felsorolása után megállapítja:"Ennyiből is látható, hogy tények sokasága ellenkezik az Alkotmánnyal, a Párt Alapszabályzatával, a pártdokumentumokba foglalt és előirányzott alapelvekkel. Ami a gyakorlatban történik, nincs összhangban ezekkel sőt, mi több, teljesen ellentmond nekik, és semmi köze a Marxizmus- Leninizmushoz, sem az ember előny jogaihoz, a humánumhoz, etikához és emberi méltósághoz, vagyis mindahhoz, amit a propaganda a legkülönbözőbb formáiban kürtötnek szét" Király Károly jószándékú és a párt szabályainak megfelelő kezdeményezése kudarcot vallott, mert a nemzetiségi elnyomás Romániában nemcsak valamely könnyen kijavítható időleges kisiklás, hanem a brutális, embertelen Ceausescu rezsim lényegéhez tartozik. Király ebbe azonban nem nyugodott bele. Meghunyászkodás helyett kijuttatta leveleit Romániából, és kifejezte akaratát, hogy azok a világ nyilvánossága elé kerüljenek. Mint előbb említettük, múlt év októberétől kezdve Király Károly levelei a birtokunkban voltak. Noha megkaptuk az üzenetet, hogy ezek- nek a leveleknek a közlése érdeké- ben tegyünk meg mindent, a Com-,mittee for Human Rights in Ruma-nia vezetősége mégis fontosnak találta, hogy ellenőrizze az üzenet va‘lódiságát, és azt, hogy Király valój’ ban kivánja-e a levelek közlését, és vajon nem tart-e attól, hogy az esetleg az életébe kerülhet. Sikerült nem is egy, hanem több hiteles forrásból megnyugtató választ kapni. Ez a nagyszebi ember egyenesen követelte, hogy levelei lássanak napvilágot a nyugati sajtóban. Erre már a CHRR is szélesebb körben kezdett dolgozni. Felhívtuk a hírszolgáati irodák, újságírók figyelmét a levelekre. Ebben az időszakban Belgrádban sok újságíró tartózkodott, valójában ténferegtek, mert semmi fontos dolguk nem akadt. Többször hívtuk fel telefonon Belgrádban a nyugati újságírókat, és figyelmükbe ajánlottuk azt, ami most Romániában végbemegy: közöltük a legújabb híreket, és köztük éppen Király Károly példátlan kiállását. Január végére ért meg a helyzet a "robbanásra". Január 23-án a Reuter és UPI hírügynökségek világgá röpítették Király Károly nevét, a londoni Times és a Frankfurter Allgemeine Zeitung másnap, 24-én részletes beszámolót közölt: közvetítette az Amerika Hangja, a Szabad Európa Rádió, nemcsak magyarul, hanem románul és még további három nyelven. A Radio Liberty jónéhány nyelven a Szovjetunió népeinek adta tovább a hírt. A párizsi Le Monde január 25-én keltezte a cikkét. Különös, de legnehezebb volt megmozgatni az amerikai sajtót. Külön frontáttörésnek tekinthetjük azt is, hogy január 30-án a Washington Post jól tájékozott cikkében foglalkozott Király Károllyal és leveleivel, február 1-én pedig a New York Times közölte a legfontosabb Király levelet, mégpedig az úgynevezett Op-Ad oldalán, ami a legelőkelőbb hely. Erről valamit külön is. Évek hosszú során próbáltunk elhelyezni valamit a New York Timesban, de csak busásan megfizetett hirdetés formájában sikerült. Maga a lap mereven elzárkózott attól, hogy bármit is közöljön a maga jószántából az erdélyi magyarság nemzeti sérelmeiről. A világlap nem szívesen közöl olyasmit, amit már más nagy újságok megírtak. A Times szerkesztői szeretik az"exkluzív" anyagot. De amikor végre közölték Király Károly levelét, az több volt, mint anúi tárgyalásaink alapján reméltünk. Az előkelő oldal vezető cikke volt, külön bevezetéssel, amit vastag betűkkel szedtek és keretbe tördeltek. Ebben rámutattak arra is, hogy 2,5 milliós erdélyi magyarság egész Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége, s megemlítették a CHRR szerepét a levél közzétételében. Nemcsak a felsorolt lapokban je■lentek meg cikkek, a világsajtó úgyiszólván minden számottevő újságja közölt beszámolót. ERDÉLY VÉDELMÉBEN!