Hadak Útján, 1986 (38. évfolyam, 384-389. szám)
1986-07-01 / 387. szám
tak. Diakov őrnagy alighanem leszámolt életével, amikor a gyerekek által felállított egyik figyelő éles füttyöt hallatott, ami úgy látszik veszélyt jelentett, mert a gyerekek egymást lökdösve, ordítva rohantak vissza barakkjaikba. A hirtelen változás okát megtudtuk, amikor láttuk, hogy a nagy kapun keresztül, feltűzött szuronyú puskával, egy rohamsisakos légvédelmi tüzérszázad rontott rá a gyerekekre. A század élén, pisztollyal a kezében egy tiszt futott. A szovjet katonák a két barakkot azonnal körülfogták és a gyerekeket, elkeseredett védekezés MEGJELENT A „GLORIA VICTIS 1956“ harmadik kiadása A szabadságharc 30. évfordulójára, a Nemzetőr által 20 év előtt kiadott „Gloria Victis 1956“ — Dicsőség a legyőzötteknek — című nagysikerű könyv, amely 10 évvel ezelőtt Amerikában a 2. kiadást érte meg, most a bécsi KOSMOS gondozásában látott ismét napvilágot. Kovács Kálmán, a neves bécsi magyar festőművész tervezte a borítót és rendezte sajtó alá a 3. kiadást. A 156 oldalas szép kötet, az 1966-ban Münchenben megjelent 426 oldalas antológia válogatott kiadása, amelyet Tollas Tibor gyűjtött össze és szerkesztett. A 20 év előtt megjelent könyvben 43 ország költőinek 150 versét olvashatjuk 28 nyelven. Minden költemény eredetiben és magyar fordításban szerepel a kötetben. A most megjelent harmadik kiadás csak magyar fordításban hozza a verseket, Albert Camus Nobel-díjas francia író négynyelvű előszavával és Oskar Kokoschka 56 ihletett két rajzával. „A Gloria Victis — ahogy a zárószóból olvashatjuk — csupán formailag költői antológia. Lényegében több ennél, nemzetek, népek lelkiismeretének és együttérzésének dokumentuma, a széles világ tanúságtétele az 1956-os magyar szabadságharc eszméi mellett. Nem magyarok beszélnek itt magukról, igazságukat és fájdalmukat a világ költői és művészei tolmácsolják, akikben visszhangot vett a budapesti forradalmi rádió utolsó üzenete: „Mi meghalunk Európáért!“ Tíz év óta sokféle hangon szóltak a forradalomról, a világsajtó nagy kommentátorai, a jelenkor történetírói és filozófusai, de mégis a legmélyebb emberi vallomást a kortárs költők tették. Ők a történelem igazi krónikásai és e versek túlélik a kort, amelyben a zsarnokság tombolt. (A könyv megrendelhető a Nemzetőr címén: Ferchenbachstr. 88, D-8000 München 50. Ára: US $ 10.—, vagy DM 20.—. A pénzt kérjük a rendeléssel egy időben beküldeni.) sok ellenére az ablakokra leadott lövésekkel a barakk padlására szorították. Közben a táborparancsnok is megjelent, több tiszt kíséretében és azt akarta, hogy a tábor tűzoltósága, amely kivétel nélkül magyar tisztekből állt, fecskendővel kergesse le a gyerekeket a padlásról. Hadifogoly társaim ezt megtagadták, mire néhány orosz tiszt megpróbálkozott a fecskendővel, de eredménytelenül, ami a gyerekekből üdvrivalgást váltott ki, ... ÉS EMBERTELEN LEVERÉSE Ezután hosszas tárgyalás kezdődött az orosz tisztek és a padlásablakokon kiordítozó gyerekek között. Amikor azután a táborparancsnok megígérte, hogy nem lesz bántódásuk és a fegyveres szovjet katonák is visszahúzódtak a barakkok környékéről, a gyerekek megadták magukat és egyenként feltartott kézzel lejöttek az udvarra. Amikor az utolsó is megadta magát, adott jelre a szovjet katonák és tisztek, puskatussal, korbácscsal és láncokkal nekiestek a gyerekeknek. Diakov őrnagy például, egy karvastagságú kötéllel verte őket, hogy percek alatt egy vérében fetrengő és kínjában vonító tömeg maradt, az előbb még oly győzelembiztos gyerekseregből. Sokan közülünk elfordultak, mert mindezt nehéz volt végignézni. A főbűnösök kezét-lábát a hátukon gúzsba kötötték és arccal egy szénrakásba dobták őket. A többi gyerek kihallgatása szovjet módszerekkel, főleg veréssel és rúgásokkal tovább folyt. Este hét óráig úgy látszik minden kérdés tisztázódott és a 8—10 főbűnöstől eltekintve, akiket szigorú katonai őrizettel ismeretlen helyre szállítottak, a többi gyerek visszamaradt a táborban. Amikor az utolsó szovjet egyenruhás is elhagyta a tábort, az addig visszaparancsolt magyar orvosok nekiláttak a véresre vert satnya gyerektestek kezeléséhez, ami majdnem éjfélig eltartott. Egy héttel később, augusztus 26-án minket elszálítottak a leningrádi körzetben fekvő Borovici-i 270-es számú tiszti hadifogolytáborba, ahonnan 1947 július végén, a legtöbb magyar hadifoglyot hazaszállították. Az ozmányi táborban egy kis magyar különítmény, főleg a konyhaszemélyzet maradt vissza. A közlékenyebb orosz tisztek elbeszéléséből megtudtuk, hogy a gyerekek büntetésük letöltése alatt katonai kiképzésben részesülnek, majd a börtönökből és javítótáborokból egyenesen a Vörös Hadseregbe sorozzák be őket. Hogy ez a nevelési módszer hová vezet, azt 1945 óta többször nemcsak leigázott hazánk lakossága, de számos más ország népessége, legutoljára az afgánok, a saját bőrükön tapasztalhatták. Litteráti-Loótz Gyula