Hídfő Könyvtár, 1967 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1967-01-01 / 1. szám

A mi kedves nagycsaládunk ezennel mégis megtalálja a Hídfő Könyvtárban a könyvismertetést, vagyis az első sorokban jelzett dynamitot. A szerkesztői töprengés oda vezetett, hogy eredeti cé­lunkat, a dokumentációt láttuk elsőrendű fontosságúnak. S most nem arról van szó, hogy a cikk milyen érzékenységet érint, milyen kellemes vagy kellemetlen titkokat tár fel a kommunista író. És legkevésbé lehet szó arról, hogy bármit is magunkévá tennénk Laczkó állításaiból, amelyek természetesen a legszigorúbb párt­vo­­nalasságot képviselik. Azonban kérjük mindazokat, akik szemtanúi vagy részesei voltak az eseményeknek, kertelés nélkül írják meg vé­leményüket, vagy ellenvéleményüket. Cáfolják meg a megcáfolandó­­kat. Ne mondják le az előfizetést, hanem közöljék közvetlen élmé­nyeiket. Ne legyenek kíméletesek, de vallják: — az igazat! Minden tárgyilagos hozzászólást — a rövidítés jogának fenntartása mellett — közölni fogunk. A kommunista párt ma úgy szeretné feltüntetni a hungarista mozgalmat, mint saját előfutárját, vagy még precízebben, mint a magyar munkás­mozgalom és nemzeti szociális gondolat korai hor­dozóját. Meglepő! Csodálatos! Mert hát akkor miért végezték ki a nemzeti jobboldal mártírjait? Akkor miért van szükség kommunista pártra, amely orosz szuronyokra támaszkodik, míg a hungarista mozgalom — ezt most Budapestről ismerik el — soha nem támasz­kodott német bajonettekre. Sőt! S ami még csodálatosabb: akkor miért rendeznek újabb háborús bűnös nyilas­ pert? A rendszer sizo­­fréniája ez? Vagy a magyarvérű kommunisták és az igazi paran­csoló, az országhódító idegen elnyomók titkos harca a kommunista párton belül? . Tehát: nem felháborodást kérünk, hanem — ellenvéleményt, bizonyítékot, személyi élményen alapuló ellentmondást, vagy helyes­lést. Mert itt aztán — és ez a legfontosabb — nem valamely „izmus­ról" van szó, hanem a magyar történelem egy negyed évszázadáról! 2

Next