Hídfő, 1966 (19. évfolyam, 464-487. szám)
1966-01-10 / 464. szám
2. oldal HÍDFŐ Közeledik az idők teljessége AZ OROSZ IGAZSÁGTALANSÁG-HELYZET BÁRMELY PILLANATBAN FELBORULHAT E felhívást Imaoka Gyuricsiro japán professzor írta, ki a két világháború közötti időben élt Budapesten. Tökéletesen megtanult magyarul beszélni. Nagyrabecsült tagja volt úgy a tudományos, mint a társadalmi életnek. Büszke volt turáni származására és magyar barátságára, amiért ma is rendületlenül dolgozik. „Oroszország területén élő minden turáni, vagy magyarfajú néphez. Oroszország területének a vékony, nyugati sávja kivételével minden talpalattnyi helye turáni népek otthona, ősi földje. Az oroszok egymás után hajtottak járomba benneteket. Szibériába csak a legutóbbi időkben hatoltak be az oroszok. A turáni népeket évszázadok óta elnyomják és oroszosítják. Boldog független életeteknek az oroszok vetettek véget. Amióta uralkodnak rajtatok, azóta csak dolgoztok és nyomorogtok, ti, hajdan oly dicső nemzetek. Az oroszok szolgálatában sínylődtek és még ezen felül véreztek is az idegen orosz érdekekért, ami a ti érdekeitekkel olyan szögesen ellenkező. Annyira, hogy a saját magatok ellenségeivé kellett válnotok. Egyik turáni nép felkelését a másik fajtestvér-nép fiaival szokták leveretni. Így az 1956 évi magyar fölkelést a mongolokkal, a magyarok vérrokonával fojtották vérbe. Az esetleges mongol, stb. fölkelés elnyomására a magyar, stb. turáni nép fiait tartják készen az oroszok. Turáni népek ébredjetek! Minden baj a szolgaságból ered. Minden jót és boldogságot a függetlenség tartogat a számotokra. Minden bajtólés nyomorúságtól, egy mozdulatotokra megmenekedhettek, ha a valóságra eszméltek. Sokan vagytok, erősek vagytok, erősebbek az orosznál és a tiétek az öröklött joga azoknak a területeknek, ahol éltek. — Azon területek nagy részének is, amit az oroszok birtokolnak, laknak. Ez a felismerés a nemzeti öntudatra ébredés alapja. Az orosz járom lerázása nem áll egyébből, mint: keresni a mellettetek élő honfitársaitok kezét, közéletekben, majd továbbhaladva minden testvérnép fiaival a kapcsolatot. Csak ennyi az egész. A többi magától jön. Ti elnyomott turáni népek két világban éltek ma. Az otthoni szolgaságban a nagyobbik részetek, a kisebbik a béklyótlan világban, elszóródottan, gyökértelenül. Mindkét világban egy a teendő: megfogni egymás és a rokon népek fiainak a kezét. Kapcsolatot teremteni. A közös nagy érdek ezt egységes világerővé forrasztja majd össze. Minden fölkelés sikerül, ha megvan hozzá az erő. Ha világossá válik, hogy a zsarnokságnak csak képzelt ereje van. És ha ez a fölismerés a karhatalom fegyelmét majd meglazítja. A szolgaság, a nyomor, a kihasználás, (emberi és természeti kincseké) az embertelen elnyomás és a szétszórt turáni népeknek az irtása, pusztítása mindaddig tart, míg tudatára nem ébredtek annak, hogy nem vagytok egyedül. Hogy a közéletekben fajtestvéreitek vannak, hasonló kegyetlen szolgaságban. Ezeknek a fajtestvér népeknek a láncolatai behálózzák az egész nagy Oroszországot. Amíg tudatára nem ébredtek nemzeti erőtöknek. Hogy ez az erő nagyobb, mint az orosz állam ereje. Mert az orosz állam hatalmi egyensúlya csak képzeleti. Azon a tévhiten alapszik, hogy a birodalomban nincsen rajta kívül más erő. Az elnyomott turáni népek átért reménytelenségén. — Egy tévhiten. Mondhatjuk, hogy az orosz birodalom ereje: a turáni népek aléltsága. Az oroszok érzik a turáni népek jelenlétét. Ezért csak egytől félnek, rettegnek: a turáni összefogástól, a turáni öntudattól. Az oroszok ereje tehát abban van, hogy benneteket, turáni népeket bódulatban és nemzeti tudatlanságban, illetve reménytelenségben tartanak. Világnézeti és egyéb hírveréssel állandóan elvonják a figyelmeteket a saját életetekről. Egyúttal minden eszközzel folyik az oroszba olvasztás. — Uralmuk egész területén az orosz öntudatot fűtik. A turáni népek kiválóit orosz tisztségekre emelték és kiváltságokkal láncolták magukhoz a múltban, s a jelenben ugyanaz folyik, csak más cím alatt. Az 1956 évi magyar testvérnépetek fölkelése megmutatta egyrészt, hogy milyen csodát művelhet a nemzeti összefogás, másrészt, hogy az orosz hatalom a turáni népek erőiből tevődik össze. Ha a turáni népek nem egymás ellen harcolnak, mint azt Magyarországon tették, hanem összefognak, akkor várjon az elnyomó orosznak milyen erő áll rendelkezésére a turáni függetlenségi akarat megakadályozására ? Lebegjen előttetek a magyar példa. Lehet függetlennek lennetek, csak össze kell fognotok. A turáni népek ereje: világerő! Az orosz elnyomás a beteg cári és a még betegebb közösséges rendszer, valamint az emberi haladás okozta gyarmati feszültség olyan óriási robbanóanyagot halmozott fel az emberi lelkekben, hogy az orosz igazságtalansághelyzet bármikor fölborulhat. Elérkezett az idők teljessége! A kis nemzetek külön-külön való függetlensége a jelenkorban bekövetkező történelmi tény. A gyarmatrendszer idejét múlta már. Az önálló kis államok, az Egyesült Nemzetek Szervezetének védelme alatt Kínába is mélyen benyúló rendszere a fenyegető vörös-sárga veszedelem gátja: Európa védősánca. Az idejétmúlt zsarnoki orosz gyarmatbirodalom és az egész világot beteg állapotban tartó közösséges téveszme (álbölcselet) fölszámolása csak az oroszországi gyarmati népek öntudatra ébredésével válhatik valóra. Az orosz műhold-fenyegetés hatástalanítható, ha az orosz erő a nemzeti ébredéssel egymást közömbösíti és nem lesz, aki elsüsse a hómagvas ágyút.“ Vádló bitófák Közeledik a magyar tragédia nagy zárójelenetének huszadik évfordulója. Húsz év múlt el, hogy a Markó utcai fegyház és a Gyűjtőfogház udvarán felállították az akasztófákat és feltornyosították a kivégzőoszlopok mögötti homokzsákokat. Szálasi Ferenc, Szőllősi Jenő és az egész hungarista kormány, Bárdossy László, Imrédy Béla, Sztójay Döme, Jaross Andor, Hubay Kálmán, Rajniss Ferenc, vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihály, Jány Gusztáv, vitéz Szombathelyi Ferenc, Hindy Iván, Feketehalmy-Czeydner Ferenc és az összes hős katonák, csendőrök, újságírók, szellemi emberek kivégzése 20 évvel ezelőtt, 1946 februárjában kezdődött. A magyar nemzet soha sem feledkezett meg Arad és az írt Épület 1849-ben lemészárolt, felakasztott vértanúiról. A magyar nemzet és a magyar emigráció — hisszük! — nem fog megfeledkezni a nemzeti Magyarország örökké szent mártírjairól sem. Emléküket szívében őrzi s ápolja az otthoni elnyomott nemzet is. Emlékezzünk meg róluk itt, a szabad földön is. Katolikus és protestáns magyarok szerte az öt földrészen, jöjjön össze az emlékükért és lelki üdvükért mondandó magyar miséken, a protestáns istentiszteleteken. A huszadik évforduló mind az öt földrész magyar templomaiban és előadótermeiben, emlékünnepélyein tegyen hitvallást a befogadó népek felé, hogy az antibolsevista Magyarország és a magyar szabadság szelleme nem halt meg. A magyar vértanuk végeláthatatlan serege — ha mi is hiszünk életáldozatuk értelmében és nagyságában — jobb jövendő felé kell, hogy vezesse az egész otthoni és idekinti magyar nemzetet. 1966 január 10.