Hídfő, 1975 (28. évfolyam, 680-703. szám)
1975-12-01 / 702-703. szám
1975 december hó Anglia meghódítása után, majd óriási hazugság következett: Roosevelt látomásszerűleg leírta, hogyan fogják náci repülők lebombázni az amerikai városokat, leigázni a délamerikai országokat, a beszivárgott és kulcsállásokat elfoglaló nácik hogyan teszik lehetővé Amerikában a hatalom átvételét. A háború után hatalmas mennyiségben zsákmányolt német hivatalos iratok közül egyetlen egyben sem lehetett találni a legcsekélyebb utalást sem arra, hogy Hitler meg akarta támadni Amerikát. Sőt még arról sincs szó sehol, hogy ilyen gondolat valaha is felmerült volna. Sőt még Angliát sem akarta elfoglalni, hiszen kétszer is felajánlotta az angoloknak a békét: először Lengyelország leverése után s másodszor a francia összeomlás után. Igaz, hogy Hitler óriási ambíciókkal rendelkezett, de arra sosem gondolt, hogy átkel a La Mancheon, vagy méginkább az Atlanti óceánon. Colby azonban egy második tényt is bizonyít: a terrorbombázásokat nem Németország, hanem Anglia kezdte meg. E tárgyban így ír: „Ezt a mesét még most is hallani gyakran, pedig már az angol hivatalos emlékiratok is bebizonyították az ellenkezőjét, s így hazugság az, hogy a civil lakosság bombázását a németek kezdték el a London ellen végrehajtott „blitzkrieg“ támadásaival, 1940 szeptemberében. A valóság ezzel szemben az, hogy az angolok London bombázása előtt négy hónappal elkezdték a német városok elleni légitámadásokat. Churchill szinte kiprovokálta a német bombázásokat London ellen, mikor elrendelte a Luftwaffenak angol katonai repülőterek ellen folytatott sikeres támadásai után, hogy az angol légierők Berlin ellen hajtsanak végre éjjeli bombázásokat. Ezzel ugyanis azt akarta elérni, hogy a németek megtorlásként London ellen vessék be légierejüket — angol katonai célpontok helyett. Tíz Berlin elleni támadás után adták ki a parancsot a Luftwaffenak, hogy az angol fővárost bombázza, minek következtében az angol katonai célpontok tehermentesültek. Churchill így elérte célját: Londonra hárította át a bombázásokat, így indult meg a „Blitz“. Benjamin Colby a következő tanulságot vonta le a pusztító második világháborúból, melynek egyedüli komoly vesztese Európa volt: „Az orosz veszély olyan gyermek, kinek apja nem más volt, mint Franklin Delano Roosevelt.“ — Az oroszok ugyanis óriás méretű, szinte korlátlan segélyt kaptak Amerikától, — az elnök javaslatára és pressziójára. Árgus — Párizs Májusi fagy ... Padányi Viktor 1936-ban otthon megjelent és 1945 után indexre tett, fiatalkori regényét a Májusi fagyot a Hídfő baráti köre. Erdélyi István, Padányi szellemi hagyatékának gondnoka előszavával és az eredeti újranyomásával most újra kiadta. A 12 évvel ezelőtt elhunyt Padányi Viktort, a neves történészt, történelem- és társadalomfilozófust és írót nem kell az olvasónak külön bemutatni. Fiatalkori regényének újranyomásával a kiadó most mint szépírót mutatja be az olvasónak. A könyv kiadásáért külön elismerés illeti Fabó László mint a HBK-nak vezetőjét. Padányi ebben a regényében gyerek- és diákköri emlékeit írja le a született író lebilincselő meseszövésével, ízes nyelvezetével és közben az első világháború előtti, alatti és az azt követő összeomlás magyar társadalmát és az akkori viszonyokat olyan mesterien örökíti meg, hogy az már nem is regény, hanem korrajz a javából a történelem. A regény érdekességét csak fokozza, hogy hozzá a színteret Magyarország egyik legősibb, remek kis barokk városa, Eger szolgáltatja történelmi levegőt árasztó, híres várával, barokk épületeivel, meghitt zegzúgos utcáival, híres szőlőivel és vadregényes vidékével. Ezt, az immár történelemmé érett regényt melegen ajánlom a fiatalabb nemzedéknek, akiknek már nem igen van személyes élményük nagyapáik, apáik életéből, korából és ami van is, hamis, ferde és torz. A szintér sem az már, mert ennek az eltömegesedett kornak szédületes iramú technikai fejlődése lassan, de biztosan a szépséges kis Egert is beleszürkíti a léleknélküli, sivár falanszterek, a mindent elcsúfító, elszennyező, túlméretezett ipari létesítmények tengerébe. Az öregeknek pedig azért ajánlom, mert talán ez lesz az utolsó találkozásuk azzal a korral, amibe beleszülettek, belenőttek és ami minden értékével, szépségével, bajával, egyéni és nemzeti tragédiával kérlelhetetlenül és visszahozhatatlanul a múlté ... (A könyv megrendelhető a kiadónál (Fabó László, 22 Hancock St., San Francisco, Calif. 94114) és minden nagyobb magyar könyvkereskedőnél. 8.00 US-dollár.) Csikmenasági H I D P 6 Tollas Tibor: Irgalmas fák. — Nemzetőr, München Miként az első világháború koszorús költője Gyóni Géza volt, aki a sokkal nagyobbak elől is elhódította a közhangulatot, úgy a kommunisták által kiagyalt börtönvilágnak a költője Tollas Tibor lett. De míg Gyóni Géza megmaradt vagy már korai halála miatt nem ért rá új húrokat megszólaltani, addig Tollas Tibor immár négy kötetben átalakulni és fejlődni tudott. Témaköre kiszélesedett, hangja a magas pátoszból polifoniává vált s csak lelkülete maradt ugyanaz: a mindig mélységeket kereső, a hű szerelemtől az égő világproblémákig érő, néha világfájdalmas, de mindig felemelkedő lélek. Ezért nem maradt foglya a szép szavak zenéjének vagy a hangulat kiáradásának, mint ma sokan teszik, a gondolatot előbbre helyezi a lírai tobzódásnak s így önálló helyet foglal el a mai költők között. Ez a kötete a fákról szól s ez is eredeti, mély gondolat s benne hol a fák suttogják el titkaikat, hol a költő imádkozik a gyermekkorából vagy a szanatórium ablakából rábolingató fákkal. — A kötet kiállítása művészi illusztrációval remekbe készült. Nyisztor Zoltán 13. oldal Tollas Tibor: TIZENHÁROM SZOMORÚFÜZ Tizenhárom szomorúfűzfát ültettek falunk főterére, tizenhárom hősi halottnak így lett lobogó síremléke. Honvédek voltak csillag nélkül, harcai földből tizenhárom, bádogra festett nevüket mind záporok mosták le a nyáron. Tizenhárom fekete kendős asszony tudta nevét a fáknak, temető helyett Holtak napján mécsest gyújtani oda jártak. Tavasszal mi is fölkerestük gyermekcsatákra hősök kertjét, íjjal, fakarddal rohamoztak míg el nem futott az ellenség. S futottunk mi is: férfikorba, háborúba, túl hét határon... Szomorúfüzek alakjában ma is kísért a Tizenhárom. (A költő „Irgalmas fák“ című kötetéből) ipill=lll=lll=ni=ni=ni=lH=lll=lll=lll=|||=ni=lll=ni=lll=ni=lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=ll=lll=lll= l Vannak dolgok, amelyeket csak Ш Ш a Hídfőben olvashat Ш ni ж =lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=ll=lll=lll=IIHIII=lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=lll=ll