Új hídfő, 1987 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
XL. évfolyam, 1. szám ÍJJ HÍDFŐ A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP 1987. JANUÁR HÓ FILIPPI ISTVÁN: Ezerkilencszáznyolcvanhét Karácsonykor rendszerint gyermekkorunk emlékei elevenednek fel lelkünkben, míg az újesztendőtől valami újat, biztató és reményt keltő változást várunk. Pezsgőt iszunk január első perceiben, megcsókoljuk szeretteinket és elfeledjük az előző év sérelmeit. Mindenki derűlátó ilyenkor. Színes tüzek villannak fel az éjszakában, hangosan szétpukkanó rakéták csillagesőt szórnak a földre és az utcákon járó-kelő emberek vidáman üdvözlik egymást. Ősi szokás ez. Valamikor a gonosz szellemeket űzték el így, a világ újjászületésének reményében. Pár nap múlva ismét visszaállunk a számunkra kijelölt kerékvágásba és minden marad a régiben. Mit hoz a nemrég született ezerkilencszáznyolcvanhetes év? Régi bölcsesség, hogy nincsen új a nap alatt, így a történelem ismerete nélkül aligha láthatunk a jövőbe. Száz évvel ezelőtt, 1887-ben, harminckilenc évvel a 48-as szabadságharc, húsz évvel a kiegyezés után, Magyarország az Osztrák—Magyar Monarchia teljes jogú tagja lett. A Magyar Cserkészszövetség történelemkönyvében Bócsay Zoltán így ír ezekről az időkről: „A kiegyezés következtében megnövekedett súlyú Magyarország a Monarchia külpolitikájában is hallhatta a maga szavát. Andrássy Gyula 1871-ben közös külügyminiszterré lett. Rajta keresztül Magyarország érdekei még fokozottabban érvényesülhettek. Andrássy, az egész 48-as nemzedékhez hasonlóan, sohasem tudta elfeledni, hogy a magyar szabadságot a cár hadai tiporták le. A szlávoktól való félelmük ezzel állott öszszefüggésben. Ezért is Andrássy mindvégig az oroszokkal való viszony rendezését tartotta külpolitikája leglényegesebb pontjának.” Magyarország jelenleg is az orosz csapatok 1956-os beavatkozásának hatása alatt áll, ezt bizonyítják az odahaza sorozatosan megjelent könyvek és visszaemlékezések. Az 1867-es osztrák—magyar kiegyezés nemcsak belpolitikai-, kulturális- és gazdasági függetlenséget, hanem Andrássy Gyulán keresztül egyenlőséget is adott nemzetünknek. Sajnos, ennek politikai hátrányait csak később éreztük, mert az első- és második világháború osztrák bűneiért mi fizettük a legmagasabb árat. Ma már tudjuk, hogy kiegyezés volt ellenségeinkkel csak Magyarország semlegességének nemzetközi elismerésével lehetséges. Ezt akarta elérni Nagy Imre harminc évvel ezelőtt, de Moszkva szószegése és Andropov álnoksága ismét rabigába döntött minket. Tehát, rendkívül veszélyes számunkra az olyan kiegyezés, ami a Varsói Szerződés keretében, fiatal katonáinkat, nemzetünk színét-javát, ismét a tűzvonalba kényszerítheti. Az elnyomatás korszakát csak akkor élhetjük túl, ha nem vállaljuk a bűnbak szerepét Moszkva bizonyosan elkövetkezendő, jövőbeli konfliktusaiban. A magát „felszabadítónak” tömjénező Szovjetunió negyvenkét év óta a szabadság csíráját is elfojtja, nemcsak Magyarországon, hanem az elszakított területeket bitorló szomszéd államokban is. Az elpusztíthatatlan magyar nép tehát új módszereket keresett, hogy rabszolgaságát enyhíthesse. Az életet elsorvasztó kommunista dogmák megkerülésével fokozatosan viszszaállította a tipikusan magyar és semmifajta tőkés állammal össze nem hasonlítható gazdasági rendszert. Érdemes fellapozni a Budapesten megjelent,,Magyar Történelmi Kronológiát” és elolvasni az Osztrák—Magyar Monarchia száz évvel ezelőtti fellendülését ismertető szakaszt: „1867 után a gazdasági fejlődést kedvezően befolyásolta az általános európai konjunktúra, a nemzetközi piac. Ez mindenekelőtt a mezőgazdaság modernizálását és exportképességének megteremtését kívánta meg és tette lehetővé. Ezzel összefüggésben épült ki az ország vasúthálózata, történt meg a folyók szabályozása. Tért hódított az intenzív és belterjes gazdálkodás, rohamosan fejlődött az élelmiszeripar. A külföldi tőke nagyarányú beáramlása megkönnyítette a hitelszervezet, a bankrendszer kiépítését, mely nélkül a mezőgazdaság föllendítése sem lett volna megoldható és elősegítette az iparosodást.” Ez mind nagyon igaz, de ha ezt így tudják az elvtársak, akkor minek kellett all. világháború utáni korszakban erőszakosan kolhozosítani Magyarot ! Minden kedves előfizetőjének, olvasójának boldog új esztendőt kíván az Új Hídfő kiadója és szerkesztője 5S1)