Hídverők, 1962 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1962 / 1. szám
1962. január 1-ével a XV. évfolyamába lépett a Hídverők. Tizenöt éves a csekélység egy ember életében sem, de tizenöt esztendőt megérni egy emigráns lapnak minden szokásos párt-, állam-, vagy más szervezeti támogatás nélkül, talán még nehezebb volt. Az elmúlt évek során hányszor álltunk olyan mélyen anyagilag, hogy semmi remény nem látszott,munkánkat tovább is tudjuk folytatni. Egy maroknyi magyar páratlan áldozatkészsége mégis mindig lehetővé tette, az ellenség legnagyobb mérgére, aki már jó párszor vígan ivott annak örömére, hogy már csak egykét szám az életünk, továbbra is megjelenjünk. Tizenötödik éve megyünk azon az úton, amelyet megindulásunkkor magunk elé tűztünk. Erről az útról nem tértünk le sem balra, sem jobbra. Nem tértünk le balra, amikor ezzel,ha csak egy hajszálnyit engedünk ebben az irányban, megoldhattuk volna minden gondunkat, ahogy ma sem hajtunk el jobbra - még jobbról -, mint ahogy az azóta kifejlődött világhangulat, vélemények megváltozása következtében lehető, sőt anyagilag észszerű lenne. Voltunk és maradunk az örök magyar érdekek harcosai és az örök érvényű érdekek és célok mindig függetlenek a pillanatnyi világtörténelmi hangulattól. A magyar birodalmi gondolatot szolgáljuk, mindenkor a magyar lelek fegyvereivel. A kérlelhetetlen ószövetségi gyűlölettől izzó ellenségeink pergőtüzében, szakadatlan támadások, megsemmisítési kísérletek és merényletek központjában folytattuk eddig is a küzdelmeinket. Tudjuk, hogy nyugalomra, pihenőre nem számíthatunk a jövőben sem, sőt ezek a támadások esetleg fizikai létünk megsemmisítési kísérletéig fognak fokozódni. Mindez azonban nemcsak nem riaszt, hanem bizonyságot ad ahhoz, hogy harcunkat lankadatlan erővel folytassuk. Barátaink és bajtársaink szeretete, harcos segítsége erőt ad - de bizonyságot, hogy jó uton járunk, ellenségeink egyre erősödő hajszája ad, mert miért támadnának a legjobban, ha nem vél emi ! ”