Képes Magyar Világhiradó, 1974 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1974-03-01 / 3. szám

és egyéb karmesterek között a külföldön élő magyar karmesterek: Kertész István, Ormándy Jenő, Széll György, Sir George Solti, Doráti Antal, etc. A zene­történelem újkorának másik géniusza Kodály Zoltán utat mutatott nemcsak tanításban, operák és ze­nei művek alkotásában, hanem a magyar néplélekben fogant sallangmentes költészet sajátos formáinak és szí­neinek feltárásában is. Az egész világon, így az Egyesült Államokban is kiterjedten alkalmazzák zeneoktatási mód­szerét, olyannyira, hogy az elmúlt nyáron itt, Amerikában rendezték meg az Első Nemzetközi Kodály Symposiumot a Holy Names College-ban, Oaklandban, Californiában, Sister Mary Alice Hein vezetésével. Öt világrész 19 nemzete küldte el delegátusait és megfigyelőit erre a nagyszabású eseményre: Kodály zenei géniuszának tanulmányozására, zeneoktatási módszeré­nek, eddigi alkalmazásának és eredményeinek ismerte­tésére. Az Egyesült Államok 10, Kanada 10, Magyarország 10, a többi ország további 30 hivatalos delegátust és 172 megfigyelő résztvevőt küldött ki. A delegátusok országuk élvonalbeli zenei szaktekintélyei voltak. A symposiumon részt vett, mint tiszteletbeli elnök Kodály Zoltánná, Ko­dály özvegye is. A symposium megnyitó hangversenyén a 75 tagú San Francisco Symphony hangversenyzenekar Kodály Zoltán "Háry János" suite-jét és Bartók Béla "Magyar képek” című zenekari művét adta elő, Natkaus Wyss karmester vezényletével, amit a közönség nagy tapssal fogadott. A hangverseny második részében a University of South Ca­rolina Concert Choir 60 tagja Kodály ‘Budavári Te Deum’­­át adta elő Dr. Darázs Árpád karmester brilliáns vezény­letével nagy sikert aratva. Hasonló elismerés kísérte a kórus későbbi Choral koncertjét, melynek programján magyar és amerikai népdalokkal szerepeltek. Frappáns hatást keltett Kodály "Magyar miséje” ma­gyar nyelven — amerikai hallgatók kórusának előadásá­ban. A siker Serényi Emma nagyszerű munkáját dicséri, aki a kórust a Kodály-módszerrel tanította. A záróhangversenyt eredetileg csak a hivatalos részt­vevők számára tervezték, a programon Kodály nehezebb fajsúlyú műveivel. Tekintettel a rendkívüli érdeklődésre, végül mégis megnyitották a kapukat a nagyközönség szá­mára is. A hallgatóság soraiban — csekély kivétellel — megtalálhatók voltak a kultúr­igényes Bay Area-beli ma­gyarok is. A programot a "Toborzó” és "Bordal” nyitotta meg Kodály Zoltán "Háry János” című operájából, Oláh- Gyárfás Dezső bariton kitűnő előadásában. A két ária két különböző figura — Háry János és Marci bácsi — ábrázolását követeli az előadóművésztől. Háry János nem az egyszerűen nagyokat lódító obsitos, a plautusi “miles gloriosus”­, hanem a magyar nép jellegzetességé­nek: a vitézségnek, hazaszeretetnek, lovagiasságnak és hűségnek szimbóluma Kodály örökéletű, világhódító al­kotásában. A Toborzóban Kodály emléket állított a ma­gyar huszárnak, a magyar katonának, éppúgy mint Kis­­faludy-Stróbl a “Hadik-huszár” szobrával. Marci bácsi, Mária Lujza őfensége híres-nevezetes kocsisa, a lószerető magyar paraszt megszemélyesítője. Bordalában gyöke­réig magyar népi humor csendül ki. Oláh-Gyárfás Dezső a "belépések” játszi könnyedségével, gátlástalan játéká­val, sötéten zengő mell-rezonanciájával, a minden regisz­terben töretlenül csillogó hangszínével és erejével mind­két figurát a maguk eredeti karakterében jelenítette meg, olyan plasztikusan, hogy a nemzetközi hallgatóság szá­mára is érthetővé, érezhetővé váltak. "The exciting music, was most difficult” — írta róla Mrs. Dunn zenekritikus — "and Oláh’s ringing true tones, modulated to atmost deli­cate nuances .... that placed him firmly in the ranks of top dramatic baritones.” A frappáns kezdet megteremtette a jó alaphangula­tot a hangverseny további sikeréhez. Alice és Eleanor Schonfeld a klasszikus muzsikusok fölényes tudásával interpretálták Kodály "Duó hegedűre és csellóra, Op. 7” művét. Rejtő Gábor és Alice cselló, illetve zongoraművész Kodály "Szonáta Op. 4” művét adták elő, kivételes él­ményben részesítve a hallgatóságot. László Ibolya gazdag szopránja, operaénekesi rutinja és mély művészete, elragadta a hallgatóságot. Előadásá­ban a magyar népdalok a klasszikus művek rangjára emelkedtek. A hallgatóságot és a fellépő művészeket egyaránt el­ragadó színtiszta művészettel és eredetiséggel adta elő Neszlényi Judit koncert zongoraművész a "Marosszéki táncok”-at. A művésznő virtuóz játéka, ragyogó szépsége és székely hímzésű ruhája felejthetetlen harmóniában olvadt eggyé. Büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy a világ zenekultúrájának képviselői felismerték Kodály Zol­tán életművének jelentőségét és hogy a Nemzetközi Sym­posium résztvevőinek szigorú kritikájában és értékelésé­ben amerikai emigráns magyar művészeink a legteljesebb elismerést érdemelték ki. KEDVES OLVASÓINK! Nagyon kérjük nézze meg la­punk borítékján, a címcédulán, hogy mikor jár le elő­fizetése! Oláh-Gyárfás Dezső a symposium oregoni delegátusaival.

Next