Képes Magyar Világhiradó, 1974 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
és egyéb karmesterek között a külföldön élő magyar karmesterek: Kertész István, Ormándy Jenő, Széll György, Sir George Solti, Doráti Antal, etc. A zenetörténelem újkorának másik géniusza Kodály Zoltán utat mutatott nemcsak tanításban, operák és zenei művek alkotásában, hanem a magyar néplélekben fogant sallangmentes költészet sajátos formáinak és színeinek feltárásában is. Az egész világon, így az Egyesült Államokban is kiterjedten alkalmazzák zeneoktatási módszerét, olyannyira, hogy az elmúlt nyáron itt, Amerikában rendezték meg az Első Nemzetközi Kodály Symposiumot a Holy Names College-ban, Oaklandban, Californiában, Sister Mary Alice Hein vezetésével. Öt világrész 19 nemzete küldte el delegátusait és megfigyelőit erre a nagyszabású eseményre: Kodály zenei géniuszának tanulmányozására, zeneoktatási módszerének, eddigi alkalmazásának és eredményeinek ismertetésére. Az Egyesült Államok 10, Kanada 10, Magyarország 10, a többi ország további 30 hivatalos delegátust és 172 megfigyelő résztvevőt küldött ki. A delegátusok országuk élvonalbeli zenei szaktekintélyei voltak. A symposiumon részt vett, mint tiszteletbeli elnök Kodály Zoltánná, Kodály özvegye is. A symposium megnyitó hangversenyén a 75 tagú San Francisco Symphony hangversenyzenekar Kodály Zoltán "Háry János" suite-jét és Bartók Béla "Magyar képek” című zenekari művét adta elő, Natkaus Wyss karmester vezényletével, amit a közönség nagy tapssal fogadott. A hangverseny második részében a University of South Carolina Concert Choir 60 tagja Kodály ‘Budavári Te Deum’át adta elő Dr. Darázs Árpád karmester brilliáns vezényletével nagy sikert aratva. Hasonló elismerés kísérte a kórus későbbi Choral koncertjét, melynek programján magyar és amerikai népdalokkal szerepeltek. Frappáns hatást keltett Kodály "Magyar miséje” magyar nyelven — amerikai hallgatók kórusának előadásában. A siker Serényi Emma nagyszerű munkáját dicséri, aki a kórust a Kodály-módszerrel tanította. A záróhangversenyt eredetileg csak a hivatalos résztvevők számára tervezték, a programon Kodály nehezebb fajsúlyú műveivel. Tekintettel a rendkívüli érdeklődésre, végül mégis megnyitották a kapukat a nagyközönség számára is. A hallgatóság soraiban — csekély kivétellel — megtalálhatók voltak a kultúrigényes Bay Area-beli magyarok is. A programot a "Toborzó” és "Bordal” nyitotta meg Kodály Zoltán "Háry János” című operájából, Oláh- Gyárfás Dezső bariton kitűnő előadásában. A két ária két különböző figura — Háry János és Marci bácsi — ábrázolását követeli az előadóművésztől. Háry János nem az egyszerűen nagyokat lódító obsitos, a plautusi “miles gloriosus”, hanem a magyar nép jellegzetességének: a vitézségnek, hazaszeretetnek, lovagiasságnak és hűségnek szimbóluma Kodály örökéletű, világhódító alkotásában. A Toborzóban Kodály emléket állított a magyar huszárnak, a magyar katonának, éppúgy mint Kisfaludy-Stróbl a “Hadik-huszár” szobrával. Marci bácsi, Mária Lujza őfensége híres-nevezetes kocsisa, a lószerető magyar paraszt megszemélyesítője. Bordalában gyökeréig magyar népi humor csendül ki. Oláh-Gyárfás Dezső a "belépések” játszi könnyedségével, gátlástalan játékával, sötéten zengő mell-rezonanciájával, a minden regiszterben töretlenül csillogó hangszínével és erejével mindkét figurát a maguk eredeti karakterében jelenítette meg, olyan plasztikusan, hogy a nemzetközi hallgatóság számára is érthetővé, érezhetővé váltak. "The exciting music, was most difficult” — írta róla Mrs. Dunn zenekritikus — "and Oláh’s ringing true tones, modulated to atmost delicate nuances .... that placed him firmly in the ranks of top dramatic baritones.” A frappáns kezdet megteremtette a jó alaphangulatot a hangverseny további sikeréhez. Alice és Eleanor Schonfeld a klasszikus muzsikusok fölényes tudásával interpretálták Kodály "Duó hegedűre és csellóra, Op. 7” művét. Rejtő Gábor és Alice cselló, illetve zongoraművész Kodály "Szonáta Op. 4” művét adták elő, kivételes élményben részesítve a hallgatóságot. László Ibolya gazdag szopránja, operaénekesi rutinja és mély művészete, elragadta a hallgatóságot. Előadásában a magyar népdalok a klasszikus művek rangjára emelkedtek. A hallgatóságot és a fellépő művészeket egyaránt elragadó színtiszta művészettel és eredetiséggel adta elő Neszlényi Judit koncert zongoraművész a "Marosszéki táncok”-at. A művésznő virtuóz játéka, ragyogó szépsége és székely hímzésű ruhája felejthetetlen harmóniában olvadt eggyé. Büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy a világ zenekultúrájának képviselői felismerték Kodály Zoltán életművének jelentőségét és hogy a Nemzetközi Symposium résztvevőinek szigorú kritikájában és értékelésében amerikai emigráns magyar művészeink a legteljesebb elismerést érdemelték ki. KEDVES OLVASÓINK! Nagyon kérjük nézze meg lapunk borítékján, a címcédulán, hogy mikor jár le előfizetése! Oláh-Gyárfás Dezső a symposium oregoni delegátusaival.