Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

jellemzőek abból a szempontból, hogy a lakosság idő előtti elöregedéséről tanúskodnak, melynek az okát nagyrészben a kivándorlások képezik. Vajon a véletlen közjátéka-e, hogy az Osztrák- Magyar Monarchiát követő három állam tartja a rendkívül szomorú rekordot az európai statisz­tikában: itt a legmagasabb az öngyilkosságok száma (az 1970. évre vonatkozóan: Magyaror­szágon az öngyilkosok száma 100 ezer lakosra 35, Ausztriában 23,­ és Csehszlovákiában 23). Mindez azt bizonyítja, hogy ezekben az országokban, bár­milyen legyen is a politikai rendszerük, kétség­telenül rossz közérzet uralkodik, amelynek elő­idézésében nagy szerepük volt az utóbbi hatvan év alatt itt lefolyt eseményeknek. Talán reménykedhetünk, vagy legalábbis ál­modozhatunk egy olyan Európáról, amely Keleten végre megszabadul a szovjet igától, Nyugaton pedig az amerikai védnökségtől. Talán remény­kedhetünk abban is, hogy kontinensünk va­lamennyi nemzete, az Atlanti-óceántól az Urálig, egyszer végre szabadon élhet, olyan politikai rend­szerben, amelyet saját maga választott önmagának. Milyen jövő vár ezekre a Duna-menti országokra, amelyeknek röviden áttekintettük tragikus sorsát? A Duna-menti Európa helyreállítása Meg vagyunk győződve arról, hogy eljön az az idő, amikor a Duna-menti Európának fel kell élednie. Ennek a területnek az országai, az utóbbi hatvan évben, de főleg a második világháború után elszenvedett súlyos megpróbáltatások árán tanulva, végre megértették, hogy közösek az érdekeik, s bizonyára azt is, hogy együttélésük szükségszerű. Ebből a szempontból ma a feltételek sokkal jobban megvannak arra, mint a második világháború előtt, hogy őszintén egyezkedjenek, s békés úton intézzék el maguk között a területi vitákat. De ezzel még nem kellene véget érnie a re­konstrukciós törekvéseknek. Az Osztrák-Magyar Monarchia múltján okulva, létre kellene hozniuk azt az összetartó erőt és azt a szerves összetartozást, amely szövetségi és demokratikus módon egye­sítené a Duna-medence népeit egy gazdaságilag is életképes egységben, figyelembe véve a gazdasági, a szociális és a demográfiai változásokat és biztosítva a résztvevő nemzetek mindegyikének valóságos egyenlőségét a másikkal szemben. Semmi kétség afelől, hogy amint az adandó alkalom elérkezik, bármilyen legyen is politikai-gazdasági rendszerük, a Duna-menti népek és vezetőik, okulva a kiállt próbákon, bátorsággal és bizalommal fognak hozzá­kezdeni ehhez a nemes vállalkozáshoz, meglakítják a Duna-menti nemzetek föderációját. Ez a föderációs terv egyébként már régi gon­dolat, amely benne foglaltatik a történelem logi­kájában. Száműzetése alatt már Kossuth Lajost is foglalkoztatta ez a megoldás. Újra meg újra fel­vetődött a birodalom szétbomlása előtt és után is, anélkül, hogy célt ért volna. Ebben a helyreállítási folyamatban, úgy véljük, hogy Ausztria lényeges szerepet játszhatna, alkalom elérkeztével, ameny­­nyiben ez megegyezik az állampolgárai és vezetői akaratával is. A dicsőséges múltja által, mely fele­lősségre kötelezi a történelem előtt, az európai elhi­vatottsága által, melyet ugyancsak ebből a múltból örökölt, a földrajzi fekvése és semlegessége által, mely kiváltságos összekötővé teszi Kelet és Nyugat között, úgy tűnik, hogy Ausztria van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a Duna-menti népek egyik katalizátora és összetartója legyen. Az osztrák vezetők közismert óvatosságát és bölcsességét, úgy véljük, ki kellene, hogy egészítse mostantól kezdve az a merész törekvés, hogy megkíséreljék újra megerősíteni valamennyi Duna-menti nemzettel a kapcsolatukat, amelyek egykor Bécs hatáskörébe tartoztak. Ebből a szempontból igen sokat ígérőek azok a kapcsolatok, amelyek az utóbbi években jöt­tek létre Magyarországgal az ipar és a kereskedelem terén. Reméljük, hogy ez a tragikus mérleg, melyet a Saint-Germain és Trianon óta a Duna-menti népek történelmében lezajlott eseményekről készítettünk, hozzá fog járulni ahhoz, hogy eloszlasson néhány közhelyet, de ahhoz is, hogy újjáélesszen egy olyan reményt, amelyet az idő látszólag már teljesen meg­semmisített. Valójában az 1980-as Európa képe nem teljesen sötét, sőt néhány tény még csak job­ban megerősíti a jövőbe vetett hitünket: idézzük példaként Nyugat-Európa egységre való törekvését, Franciaország és Németország végleges kibé­külését. Sőt Keleten egy óriási reménysugár is fel­ragyog, amely annak köszönhető, hogy egyre több disszidens hallatja mind erősebben bíráló hangját. Mindezek a tények csak kedvezőek lehetnek Közép-Európa számára, amelynek felemelkedése előbb-utóbb be fog következni. Saint Germain és Trianon meggyorsították Európa hanyatlási folya­matát, a Duna-menti nemzetek újjászületése lesz megújulásának a kezdeti szakasza. Yves de Daruvár: A feldarabolt Magyarország című kor­­történeti könyve 15­ dolláros kedvezményes áron kapható a Kultúrközpont könyvtárában. 6 KRÓNIKA

Next