Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
jellemzőek abból a szempontból, hogy a lakosság idő előtti elöregedéséről tanúskodnak, melynek az okát nagyrészben a kivándorlások képezik. Vajon a véletlen közjátéka-e, hogy az Osztrák- Magyar Monarchiát követő három állam tartja a rendkívül szomorú rekordot az európai statisztikában: itt a legmagasabb az öngyilkosságok száma (az 1970. évre vonatkozóan: Magyarországon az öngyilkosok száma 100 ezer lakosra 35, Ausztriában 23, és Csehszlovákiában 23). Mindez azt bizonyítja, hogy ezekben az országokban, bármilyen legyen is a politikai rendszerük, kétségtelenül rossz közérzet uralkodik, amelynek előidézésében nagy szerepük volt az utóbbi hatvan év alatt itt lefolyt eseményeknek. Talán reménykedhetünk, vagy legalábbis álmodozhatunk egy olyan Európáról, amely Keleten végre megszabadul a szovjet igától, Nyugaton pedig az amerikai védnökségtől. Talán reménykedhetünk abban is, hogy kontinensünk valamennyi nemzete, az Atlanti-óceántól az Urálig, egyszer végre szabadon élhet, olyan politikai rendszerben, amelyet saját maga választott önmagának. Milyen jövő vár ezekre a Duna-menti országokra, amelyeknek röviden áttekintettük tragikus sorsát? A Duna-menti Európa helyreállítása Meg vagyunk győződve arról, hogy eljön az az idő, amikor a Duna-menti Európának fel kell élednie. Ennek a területnek az országai, az utóbbi hatvan évben, de főleg a második világháború után elszenvedett súlyos megpróbáltatások árán tanulva, végre megértették, hogy közösek az érdekeik, s bizonyára azt is, hogy együttélésük szükségszerű. Ebből a szempontból ma a feltételek sokkal jobban megvannak arra, mint a második világháború előtt, hogy őszintén egyezkedjenek, s békés úton intézzék el maguk között a területi vitákat. De ezzel még nem kellene véget érnie a rekonstrukciós törekvéseknek. Az Osztrák-Magyar Monarchia múltján okulva, létre kellene hozniuk azt az összetartó erőt és azt a szerves összetartozást, amely szövetségi és demokratikus módon egyesítené a Duna-medence népeit egy gazdaságilag is életképes egységben, figyelembe véve a gazdasági, a szociális és a demográfiai változásokat és biztosítva a résztvevő nemzetek mindegyikének valóságos egyenlőségét a másikkal szemben. Semmi kétség afelől, hogy amint az adandó alkalom elérkezik, bármilyen legyen is politikai-gazdasági rendszerük, a Duna-menti népek és vezetőik, okulva a kiállt próbákon, bátorsággal és bizalommal fognak hozzákezdeni ehhez a nemes vállalkozáshoz, meglakítják a Duna-menti nemzetek föderációját. Ez a föderációs terv egyébként már régi gondolat, amely benne foglaltatik a történelem logikájában. Száműzetése alatt már Kossuth Lajost is foglalkoztatta ez a megoldás. Újra meg újra felvetődött a birodalom szétbomlása előtt és után is, anélkül, hogy célt ért volna. Ebben a helyreállítási folyamatban, úgy véljük, hogy Ausztria lényeges szerepet játszhatna, alkalom elérkeztével, amenynyiben ez megegyezik az állampolgárai és vezetői akaratával is. A dicsőséges múltja által, mely felelősségre kötelezi a történelem előtt, az európai elhivatottsága által, melyet ugyancsak ebből a múltból örökölt, a földrajzi fekvése és semlegessége által, mely kiváltságos összekötővé teszi Kelet és Nyugat között, úgy tűnik, hogy Ausztria van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a Duna-menti népek egyik katalizátora és összetartója legyen. Az osztrák vezetők közismert óvatosságát és bölcsességét, úgy véljük, ki kellene, hogy egészítse mostantól kezdve az a merész törekvés, hogy megkíséreljék újra megerősíteni valamennyi Duna-menti nemzettel a kapcsolatukat, amelyek egykor Bécs hatáskörébe tartoztak. Ebből a szempontból igen sokat ígérőek azok a kapcsolatok, amelyek az utóbbi években jöttek létre Magyarországgal az ipar és a kereskedelem terén. Reméljük, hogy ez a tragikus mérleg, melyet a Saint-Germain és Trianon óta a Duna-menti népek történelmében lezajlott eseményekről készítettünk, hozzá fog járulni ahhoz, hogy eloszlasson néhány közhelyet, de ahhoz is, hogy újjáélesszen egy olyan reményt, amelyet az idő látszólag már teljesen megsemmisített. Valójában az 1980-as Európa képe nem teljesen sötét, sőt néhány tény még csak jobban megerősíti a jövőbe vetett hitünket: idézzük példaként Nyugat-Európa egységre való törekvését, Franciaország és Németország végleges kibékülését. Sőt Keleten egy óriási reménysugár is felragyog, amely annak köszönhető, hogy egyre több disszidens hallatja mind erősebben bíráló hangját. Mindezek a tények csak kedvezőek lehetnek Közép-Európa számára, amelynek felemelkedése előbb-utóbb be fog következni. Saint Germain és Trianon meggyorsították Európa hanyatlási folyamatát, a Duna-menti nemzetek újjászületése lesz megújulásának a kezdeti szakasza. Yves de Daruvár: A feldarabolt Magyarország című kortörténeti könyve 15 dolláros kedvezményes áron kapható a Kultúrközpont könyvtárában. 6 KRÓNIKA