Magyar Múlt - Hungarian Past, 1983 (12. évfolyam, 31-32. szám)
1983 / 32. szám
japánt és klasszikus kínait tanulni. Rendkívüli nyelvtehetségével jól megtanult japánul és 1928 -ban Japánban tett látogatása idején ezen akadémián is tartott előadást. Tíz évvel korábban a transz-szibériai vasút mentén nyugat felé nyomuló japán, fegyveres erők sok ezer magyar, osztrák és német hadifoglyot találtak ott, akiket az akkor Oroszországban dúló polgárháború miatt nem lehetett a legrövidebb úton hazaszállítani, hanem Vladivosztokon és japán kikötőkön át hajókon kellett hazajuttatni. A kiszabadított hadifoglyok természetesen nagyon hálásak voltak a japán fegyveres erők és a japán nép nyújtotta szíves bánásmódért. A japán újságok számos cikket írtak arról, hogy a kiszabadult hadifoglyok miként éltek fogságban, és különösen a magyarokatdicsérték a költészet szeretetéért. Ez úgy kezdődött, hogy a japán katonák felfedezték, hogy a magyar hadifoglyok —jobbiikószererek hiányában— barakkjaik deszkafalára kapartak emlékezetből idézett költeményeket. A japán katonákat és a nagyközönséget különösen megragadta az, hogy a magyarok előszeretettel idézték a leghíresebb magyar lírai költő, Petőfi Sándor költeményeit, aki a cári Oroszország hadserege elleni harcban vesztette életét 1849-ben 26 éves korában. Az országainkat összekötő barátság feltűnően fejlődött a két világháború között. A kultúrcsere területén ki kell emelnünk Dzsuichiro Imaoka ár rendkívül szívós munkáját, ő a japán külügyi szolgálat tisztviselője volt 03 1926 körül ment Magyarországra Baráthosi-Balogh Benedek magyar író és történész meghívására. Imaoka úr néhány év folyamán olyan jól megtanult magyarul, hogy e nyelven előadásokat tartott és számos cikket irt. Ezenkívül a magyar verses és a prózaköltészet remekeiből számosat japánra fordított. Magyar tárgyak teljesítményei közül a legkiemelkedőbbek ezek voltak; sok-sok Petőfi-költeménynek(japánra fordítása, valamint egy japánmagyar és magyar-japán szótár írása. 1973-ban volt sajnálatos haláláig Imaoka ár Magyarországnak és a magyaroknak rendületlen barátja maradt. De barátjává vált és barátja maradt az uráli népek minden fiának és azaz a finneknek, észteknek, cseremiszeknek, mordvinoknak, vötjakoknak, zürjéneknek, voguloknak, osztjákoknak és szamojédoknak (a magyarokon kívül), miként az altaji népeknek is, azaz a törököknek, mongoloknak és madzsu-tunguzoknak. E népeket a japánokkal, koreaiakkal és kínaiakkal vérszerinti rokonoknak tekintette és e rokonságot a turáni népek testvériségének nevezte, bizonyára a magyar Turáni Társaságról,"amelyet századunk elején (1910-ben) egy csoport kiváló magyar" létesített; ezek tudtában voltak annak, hogy a magyar nép gyökerei Ázsiában valaha messze keletre nyúltak. Az 1973-ban alapított Japán Uráli Társaság (Uralic Society of Japan) első tiszteletbeli tagként üdvözölte Imaoka urat. E társaság elsődleges célja a japánok, magyarok, finnek, észtek stb. közötti együttműködés hagyományának folytatása.Sajnos, ahogy én tudom, e társaság nagyon kevés hivatalos támogatást élvez és nincs elismerve mint valamely japán egyetem szerves része.